Wilhelm Gábor:
Válasz az Antropológiai tárgyelmélet c. előadásra (2003.11.03.), témafelvető dolgozatra írt reflexiókra

Először is mindenkinek köszönet a megjegyzésekért, kritikáért, kérdésekért. Néhány dolog gyakorlatilag mindenkinél felbukkan. Ezekre először együttesen válaszolok.

Az alapkérdés a munka célját feszegeti. Mit szándékozom alkotni? Elméletet vagy rekonstrukciót? Abból indultam ki a munka legelején, hogy hiányzik egy többé-kevésbé általános elmélet a tárgyak antropológiai elemzésére. Az antropológia nem minden területén ilyen sanyarú a helyzet. Számos társadalmi intézmény (gazdaság, házasság, rokonság stb.) vagy kulturális jelenség (rítus, szöveg, művészet stb.) leírására és magyarázatára létezik jó néhány elmélet. Egyik sem tökéletes, mint tudjuk, de legalább lehet válogatni. A tárgyak hétköznapi használata, kategorizálása ebből az elméletgyártásból - több ok miatt - sokáig kimaradt (lemaradt). Nehezen lehet találni olyat, mely legalább egy bizonyos szintig használható volna az egyes elemzésekben.
Mivel a hétköznapi tárgyak szerepét mégis alapvető fontosságúnak tartom a kultúra működése, a kulturális viselkedés, ismeretek szempontjából - rengeteg tárgy vesz minket körül, szinte nincsen olyan cselekvésünk, mely során ne használnánk tárgyakat -, mindenképp pótlásra érdemesnek látom ezt az állapotot. Enélkül a kultúra egy jelentős része kényszerűen kimaradna mind a tudományos leírásokból, mind az elméleti fejtegetésekből, ami azért kár volna. Hogy ez mennyire igaz, mutatja talán az, hogy a hétköznapi tárgyak iránti érdeklődés a kultúrakutatáson belül az utóbbi évtizedben egyre divatosabbá vált (ennek szintén megvannak az okai, mármint hogy miért pont most).
Az egyik feladat tehát feltérképezni, milyen elmélet áll mégis a rendelkezésre. A kiindulópontom egy sajátos, kognitív, illetve azon belül is bizonyos szempontból sajátos megközelítés volt, a megosztott megismerés "elmélete". Az idézőjel is utal arra, hogy itt még nem igazán beszélhetünk egy kiforrott elméletről. Ha csak ez volna kéznél mint használható elmélet, akkor egyrészt meg kellene néznem, mennyire alkalmazható a hétköznapi tárgyhasználat általam, megfelelő szempontok alapján kiválasztott eseteinek a leírására és magyarázatára, illetve valószínűleg bizonyos módosításokat, javításokat kellene rajta eszközölni.
Azóta azonban újabb, más jellegű elméletekre is bukkantam a szakirodalomban. Ezek egyfajta általános ontológiából, majd speciálisabb tárgyontológiából indulnak ki, ezen belül helyezik el a hétköznapi tárgyakat. Ennek fényében a korábbi kiindulópontom eltérő megvilágításba kerül, azaz a fő kérdés az lesz vele kapcsolatban, mennyire illeszthető bele ezekbe az ontológiákba, mennyire feszegeti azok határait, vagy mennyire retorika csupán az egész.
A tárgyontológiák között szintén többfajta található, ezek használhatóságát, logikai következetességeit végig kell nézni. Azaz itt egy fogalmi elemzésről lesz szó, melynek a végén egy, a korábbiaknál letisztultabb tárgyelmélet születik majd meg.
Ebben az elmélettel kapcsolatos (re)konstrukcióban, gyártásban semmi misztikus nincsen, ráadásul az elméletek nem esznek embert, hadd nyugtassak meg néhány recenzenst. Igazából elméletek nélkül élni sem könnyű, kérdés persze milyen jellegűek ezek, mennyire kidolgozottak, stb. Ráadásul az elméletek ritkán születnek a semmiből, általában egy-egy vonal továbbgondolásáról van igazából szó.
Az empíria ezek után szintén elkezdett tisztulni (mármint a fejemben, ha szabad fokoznom). Meg szeretném ugyanis nézni, hogy a kidolgozott tárgyelmélet mennyiben tud újat hozni a korábban az antropológián belül alkalmazott tárgyleírásokhoz, - elemzésekhez képest, mind az összefüggések, mind a fogalmi struktúra tekintetében. Ehhez részben múzeumi, katalógusokban, monográfiákban található, vagyis már létező tárgyleírásokat vizsgálok majd meg, részben a tárgyleírások, kategorizálások hétköznapi működését nézem meg. Feltételezem, hogy lesz eltérés ezek között, továbbá feltételezem, hogy az újabb tárgyelmélet pontosabb, finomabb vonalak mentén vágja a valóságot, mint a hétköznapi vagy a korábbi tudományos gyakorlat. Ezt az eltérést (ha lesz) azután meg kell tudnom magyarázni.
Szerintem ez a vonal egy legitim megközelítés, főképp, hogy kevés kidolgozott elmélet létezik e témával kapcsolatban.
Persze fontos tisztázni mindjárt az elején, hogy mi is az a tárgy. Illetve milyen tárgyak érdekelnek. Az induláskor ez kicsit tágan volt gondolva. "Kulturális tárgyakról" beszéltem, azaz olyan dolgokról, melyek valamikor, valahol kulturális szerephez jutnak. Ezt a kört azért szeretném szűkíteni (pontosítani). Azaz a hétköznapi eszközök, artefaktumok érdekelnek. A többi tárgytípussal való viszonyuk valószínűleg szóba fog kerülni az elmélet tárgyalásakor, az ontológia kapcsán, de pillanatnyilag úgy látszik, hogy az ebbe a kategóriába tartozó tárgyak elkülöníthetően kezelhetők mint elméleti kategóriák.
Többen keresik ebben az egészben a kommunikációt. Azt hiszem, erre többféle felelet is van, azaz több helyen van jelen.
A tárgyhasználat alapvető eleme az emberi kommunikációnak (lásd csak a nyelv, gesztusok mint tárgyak). Nem elhanyagolható a kérdés, hogy miként, miért vesznek részt ebben. Ha nem volna érdekes a tárgyak szerepe a kommunikációban, nem kapna a nyelv sem ekkora figyelmet a kommunikációkutatásban.
Ugyanakkor feltételezhető bizonyos kutatások alapján, hogy a tárgyak bizonyos típusú kategorizálásában, használatuk elsajátításában szintén alapvető fontosságú a kommunikáció. Ugyancsak nem érdektelen kérdés lehet, hogy a tárgyelmélet mennyire, milyen mértékben kommunikáció vagy más jellegű (kognitív).

Az egyéni kérdésekkel, megjegyzésekkel kapcsolatban:

Ferenczi Andrea:
Az elmélet gyakorlati hasznosulása nem (csak) az én gondom. A cél: jobban meg szeretném érteni a hétköznapi tárgyhasználatot mint kulturális jelenséget. Egy tudományos elméletnek meg kell tudnia magyarázni bizonyos szándékolt alkalmazási területeket, ez esetben a tárgyhasználat kiválasztott, paradigmatikusnak vélt eseteit. Ennél többet nem kell feltétlenül elvárni egy szegény elmélettől.
A tárgyak és a kulturális ismeretek viszonya szerintem összetett dolog. A tárgyak részben lehetővé teszik bizonyos ismeretek elsajátítását, részben szükségesek ilyen ismeretek a tárgyak megfelelő használatához. Hogy ezek a dolgok mennyire alkalmasak a tárgytípusok tagolására, ez maradjon a végéig (na jó, közepéig) nyitott.
A "funkcionálisan" működő tárgyak feltételeznek már egyfajta elméleti nézőpontot, egy funkcionalista nézőpontot, mely nem biztos, hogy az utolsó szó, de azért a legnépszerűbb a klubban (egyelőre). Mert lehetne strukturálisan működő is, stb., és akkor másról volna szó.
A "kulturális" tárgy terminust én egy általános antropológiai értelemben használtam, kb. hétköznapi tárgy értelemben, és semmiképpen sem a hétköznapi értelemben vett "kulturális tárgy" jelentésben, ami egészen más.
Hogy mit tekintünk tárgynak, azért azt meg kell tudnom mondani, legkésőbb a mű második bekezdésében.

Molnár Csilla:
A szinkron-diakron szemszög szerintem amúgy is csak analitikusan választható el. A tárgyhasználat esetében a diakron mindenképp hangsúlyt kap, hiszen itt valaminek az elkészítéséről van szó valamilyen céllal. Enélkül nincs értelme artefaktumról beszélni (legalábbis az első körben). Azaz a hétköznapi tárgyak esetében a külső (relációs) vonások az igazán érdekesek, és kevésbé a belső (intrinzikus) tulajdonságok, ha egyáltalán ezeket ilyen sterilen el lehet választani. A külső esetében viszont a történetiség nehezen zárható ki éppen a tárgyak sajátos kulturális szerepe miatt.
A tárgyak történetiségét szerintem egyrészt a hozzájuk kapcsolódó ismeretek, másrészt a bennük meglevő lehetőségek, illetve korlátok (constraints) hordozzák, még pontosabban a kettő találkozása.
A kiinduló történetemben a kognitív megközelítés dominált, de ez a sajátos, kognitív, megosztott megismerés elméletből következik. Pillanatnyilag ez messze nem hangsúlyos már, tehát kérdés, mi fog dominálnia végén.
A tárgyak ágens volta több kutatónál felmerül, és amellett érvelnek, hogy éppen a tárgyak hordozta lehetőségek, illetve korlátok képesek egyfajta célszerűséget létrehozni a tárgyakban, és ez szerintük elégséges feltétel az ágensséghez. A kérdést szerintem nem érdemes kihagyni a tárgyelméleten belül.

Skrabski Fruzsina:
A tárgyhasználat elmélete szempontjából egyelőre mind a tárgyak kommunikációs szerepe (lásd maga a tárgyhasználat), mind a tárgyakról való kommunikáció (lásd bizonyos típusú tárgykategorizálás) szerephez jutni látszik.
A tárgyhasználat, tárgykategorizálás kulturális sajátosságai mindenképp foglalkoztatnak (mennyire általános, mennyire kultúrafüggő). Innen azután a kultúrák közötti kommunikációhoz aránylag egyenes az út.

Szentistványi Rita:
A kidolgozott tárgyelmélet segítségével megpróbálok majd paradigmatikus tárgyhasználatokat leírni és értelmezni, majd összevetem ennek eredményét a másfajta leírásokkal, értelmezésekkel.

Török Marianna:
Ha találnék egy tökéletes tárgyelméletet a tárgyhasználat antropológiai eseteinek a leírására, illetve értelmezésére, akkor attól lenne ez a munka más, mint a szerzők munkáinak összegzése, hogy alkalmaznám ezt az elméletet a kiválasztott esetek elméleti leírásaira. Ez annyiban más, mint ahogyan minden elméletalkalmazás más, mint az elméletlétrehozás, vagy ahogyan minden elméletalkalmazás más, mint egy más elméletalkalmazás (azaz rejtvényfejtés). Pillanatnyilag azonban (sajnos vagy szerencsére) még csak nem is ez a helyzet.

Velics Gabriella:
A könyv példának örülök. Ez a fajta tárgy nyilván valamiből készül, ami ég, ha meggyújtják, stb. Valamilyen céllal készül továbbá, mely nagyrészt meghatározza az anyagát, készítésének technikáját, méretét stb. Mindez lehetővé teszi, illetve korlátozza a létrejött tárgy használatát, tartósságát. Ugyanakkor a könyv esetében nemcsak olyan funkciók jöhetnek szóba, mint hogy mennyire fér el a kezemben, a polcon..., hanem itt egy konvención alapuló reprezentációs funkció is megjelenik (információközlés, -hordozás). A könyv, jegyzet egy sor dolgot lehetővé tesz ez utóbbi funkciója révén, melyet nem minden típusú tárgy tesz lehetővé (pl. segít megjegyezni dolgokat).
Az egyes tárgyfunkciók időben, térben változnak, de valószínűleg bizonyos korlátok között. Az elméletben ezeket meg kell tudni adni.
A tárgyhasználat elsajátításának a mikéntje szerintem alapkérdés az elméleten belül, és az említetted két típus fontos megkülönböztetésnek látszik.