Reflexiók

Wilhelm Gábor: Antropológiai tárgyelmélet

(2003.11.03.) c. dolgozatára, előadására

[Bácsván László], [Bodoky Tamás], [Bogdán Mária], [Fejes Edina], [Ferencz Angéla], [Ferenczi Andrea], [Ganzler Orsolya], [Gyenge Zsolt], [Kardos Genovéva], [Molnár Csilla], [Murai Gábor], [Skrabski Fruzsina], [Sólyom Barbara], [Szakács B. István], [Szentistványi Rita], [Török Marianna], [Vályi Gábor], [Velics Gabriella], [Viniczai Andrea],

[vissza a listához]

A tárgyakról, illetva a hozzájuk kötődő elméletekről is mindig a kultúra, és a társadalmi viszonyok, köztük a tárgyainkhoz fűződő viszonyok konstruáltsága jut eszembe. (Ez lehet egyfajta monománia.) vagyis, hogy a tárgyak is a hozzájuk kapcsolt jelentések révén lesznek tárgyak, többek, mint puszta anyag. És persze ez jelentés, értelem (vagy mi is lenne itt a jó szó), korántsem csak funkcionális alapon jöhet létre. Ami érdeke, az tényleg az, hogy hogyan változik a tárgyakhoz fűződő viszonyunk, és maguk a tárgya, a társas viszonyok.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A tárgyelmélet kérdéseihez hozzászólni nem tudok, de az impresszív szakirodalmi jártasságot felcsillantó dolgozat elolvasása után az az érzésem, hogy túl sokat markolsz, amikor egy új antropológiai tárgyelmélet létrehozására vállalkozol a doktori kurzus keretében. Valószínűleg magam is ugyanebbe a hibába estem, amikor az internetes információterjedés evolúciós modelljeit, vagyis a mémelméletet, illetve internetes vonatkozásait általánosságban jelöltem meg kutatási témámnak, hiszen a téma és irodalma olyan szerteágazó, hogy ma már azt gondolom, egy könnyebben megragadható részterületre fókuszálva szűkíteni kell a kutatást. A mémelmélet területén felleltem például Marsden PhD dolgozatát, amely a Werther-effektusról, vagyis a medializált öngyilkossági fertőzésről szól, és az elméletet, illetve interpretációját csupán háttérként használja a konkrét téma vizsgálatához. A saját témámat hasonlóképpen tervezem konrketizálni és szűkíteni. De az is elképzelhető, hogy csak én vagyok kishitű, és simán megbirkózol a szintézis és az elméletalkotás feladatával, megalkotva a Wilhelm-féle általános antropológiai tárgyelméletet. Ambíciózus elképzelés!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető dolgozat igen sokrétű megközelítése a hétköznapi tárgyhasználat köré csoportosítható elméleteknek.
A régi és az újabban keletkező tárgyelméletek fontos küldetést töltenek be, mert definiálják az ember tárgyakhoz való viszonyát, azt, hogy hol végződik az ember, és hol kezdődik a tárgy. Az ilyen elméletek mindig emlékeztetik az embert arra, hogy fontos állandóan tisztában lennie eszközeinek funkciójával. A jelenlegi világban a fogyasztói társadalom és a technikai fejlődés mára olyan helyzetet produkált, ahol a tárgyak sokfélesége és egyre nagyobb mennyisége már átalakította ezt a viszonyt. Egyre többször megfigyelhető jelenség az, hogy az életszínvonal növekedésével a tárgyak eredeti funkciója elvész, s már nem egy segédeszköz, "protézis" az ember számára, hanem egy meghatározó tárgy, amely az ember birtoklási vágyának növekedésével és lemondási képességének csökkenésével irányító szerepet tölt be.
Ezért remélem, hogy a kutatás és az abból megírt dolgozat betölti majd a funkcióját és egy újabb emlékeztetője lesz a fenti problémakör létezésének.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az állapotfüggő tanulás hol helyezkedik el a megosztott megismerés-paradigmában?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Úgy adódott, hogy már olvastam a Gábor témafelvetõ esszéjét, amikor a Néprajzi Múzeumban megnéztem az Eredeti-Másolat-Hamisítvány kiállítást. Ennek persze az lett a következménye, hogy a kiállítás gondolatmenetében folyamatosan igyekeztem felfedezni azokat az elméleti alapokat, amiket a dolgozatban vázol. Utána pedig, mikor visszatértem a szöveghez, már a kiállításon felvetõdött kérdésekre kerestem a választ.
A szerzõ egy antropológiai tárgyelmélet megalkotását/rekonstruálását tûzte ki célul. A tárgyhasználat tudományos, ezen belül antropológiai leírására törekszik. Jelenkor és különbözõ korok tárgyhasználata és reprezentációja érdekli, és ezt múzeumi emberként a gyûjtés és tárgyértelmezés aktuális dilemmái is indokolják. A néprajz szakos múzeológusok 2002-es kaposvári konferenciájának ez volt a témája: Néprajzi jelenkutatás és a múzeumi gyûjtemények változása. A konferenciakötetben (MaDok-füzetek, Bp. Néprajzi Múzeum 2003) ez olvasható: kérdésük, hogy mi a néprajzi (antropológiai) tárgy szerepe saját tárgytörténeteiben, hogyan alkalmazható, mint forrás, milyen adatokat szolgáltat terep és múzeumi gyûjtemény viszonya.
A kogníció felõli megközelítést fontosnak és érdekesnek tartom. De azt érzem, hogy a témafelvetõ ugyan elvezet az elméleti lehetõségek ösvényein, de nem engedi látni a végét. Azt a véget, amirõl a dolgozat elején azt sejtettük, hogy "az elméleti kérdések tisztázása után (1. év) a tervezett kutatási program konkrét esettanulmányok (2. év) során igyekszik alkalmazni, módosítani és megvitatni a (re)konstruált modelleket. Ezek részben hagyományos tárgyhasználatot, részben komplex eszközhasználatot vizsgálnak. Továbbá kísérlet történik a modellek alkalmazására múzeumi anyag esetében is."
A kérdés: tervezted-e, hogy a reprezentáció fogalmát (fogalmait) tisztázod?
Pléh Csaba így ír errõl: "A lekülönbözõbb területeken hallatlan karriert befutott fogalomról van szó (…) nem válik-e a kognitív tudomány `izéjévé`?" (Bevezetés a megismeréstudományba, 1998, 109 o.)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Dolgozatoddal kapcsolatban csak néhány - számodra valószínűleg meglehetősen felszínesnek tetsző - kérdést tudok megfogalmazni, mivel nemhogy tárgyelmélet(ek)ről nem hallottam, maga a kutatás célja ill. gyakorlati hasznosulása is homályos maradt még az előadásod után is. Dolgozatod olvasása közben végig az volt az érzésem, mintha egy számomra ismeretlen nyelven próbálnék jelentéseket összerakni ismerős szavakból. Sajnos a szöveg nem állt össze koherens egésszé, ill. egyáltalán nem értem, mi köze van ennek a témának a kommunikációkutatáshoz.
Mintha az interpretáció interpretációjával szembesültem volna.
Elméletalkotási kísérletről lenne szó vagy modellezésről?
Az azzal kapcsolatos elméletek szintéziséről lenne szó, amelyek a tárgyaknak a kulturális ismeretek elsajátításában betöltött szerepével kapcsolatosak?
Mit értesz azon, hogy "… néprajzi tárgyak és tárgygyűjtemények megszólaltatása."?
Egyáltalán, mit kell érteni a "funkcionálisan működő hétköznapi tárgyhasználat" alatt? Nem egyszerűbb lett volna azt írni: hétköznapi használati tárgyak?
Nyilván más antropológiai szerepe van egy kulturális tárgynak, és más egy hétköznapi használati tárgynak. De én láttam már használati tárgyat kulturális tárgyként értelmezve és fordítva. Néha nem is olyan éles a kettő közötti határ, mint ahogyan az sem világos ill. nem definiálható egyértelműen, hogy mit tekintsünk tárgynak.
Milyen empirikus megfigyelésekre ad lehetőséget ez a kutatási projekt?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sajnos a témafelvető esszé bemutatásánál nem voltam jelen, így csak is az írott dolgozatra támaszkodhatom, ami azt gondolom, nehezíti a helyzetemet. Számomra ugyanis a tárgyelmélet kutatása ismeretlen terület, így az írás is nehezebben értelmezhető.
Elismerésre méltó a szerző szakirodalomban való jártassága, a tárgykultúra történetének pontos ismerete. Mégsem igazán értem, hogy mi a kutatás elsődleges célja, és azt pontosan hogyan akarod megvalósítani.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Lenyűgöző az általad választott kutatási téma szakirodalmában való jártasságod. Tanulmányod ráadásul azért is tiszteletreméltó, mert nemcsak szűken a kutatni szándékozott területen - az antropológián, etnográfián - belül vagy tájékozott, hanem rendkívül alapos felkészültséggel rendelkezel a témádhoz érintőlegesen kapcsolódó elméletekről is.
Az antropológiához egyrészt nem értek, másrészt személyesen vitathatónak tartom a néprajzi kutatás alapállását, így állításaidat, összefoglalódat lényegileg bírálni nem tudom. Csupán ráérzés alapján írom, hogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy a tárgyhasználat lenne az a sarokpont, ahonnan kiindulva és amely alapján az emberi tevékenység megismerhető és leírható. Saját - részben hermeneutikai - képzettségemnek megfelelően a tárgyhasználatot egy általánosabb illetve alapvetőbb mozzanat részeként szeretném látni, amely alapján az ember "világra való nyitottsága" szerveződik, és amelynek a tárgyak csupán fontos részei.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

1. Lehet, hogy érdekes lenne megnézni a kifejezetten női és férfi tárgyakat, hogy ezek mennyiben változtak az idők folyamán. Kapitány Ágnesék közelmúltban végzett kutatása azt mutatta, hogy a fakanál például már nem tartozik a sztereotip női eszköztárba. Napjainkra már, mintegy uniformizálódtak egyes női és férfi tárgyak, mintegy az unisex irányba mozdultak el.
2. Témafelvetődön magad is hangsúlyoztad: napjaink tárgykultúrájában, tárgyhasználatában egyfajta robbanás megy végbe, ordít a változás. Ezért szerintem érdemes lenne az antropológiai megközelítést napjainkra kivetíteni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Gábor, témafelvetőd elolvasása után az első, ami felvetődött bennem, hogy nagyon tágnak érzem a vállalt kutatási korpuszt, például azért, mert felveted a mind szinkron, mind diakron aspektusból történő egyidejű vizsgálódás szükségességét. Szerinted ez az egyik járható útja lesz a keresett antropológiai tárgyelmélet(re)konstrukciójához?
A dolgozat első harmadában jól összpontosítasz arra a problémafelvetésre, hogy a tárgyvilágot igazán csak a használat kontextusában lehet megragadni és értelmezni. Viszont a dolgozatod nagyobb részét a kutatástörténet áttekintése teszi ki, és ennek tengelyében a kognitív aspektus dominál a kommunikatív helyett.
A 7. oldalon írod azt, hogy a kultúra az anyagi eszközök, tárgyak történetisége révén hat a kognícióra. Kérdésem ezzel kapcsolatban, hogyan lehet ezt a diakron aspektust a tárgyakban fellelni? Mi hordozza szerinted a tárgyak történetiségét? Maga a tárgyak saját léte, vagy az őket felfogó kognitív mozzanat kapcsolja hozzájuk?
Mivel az interakciós kommunikációs modellre többször is utalsz, hogyan értelmezhető a szerinted kiindulópontnak tekintett állítás, hogy a tárgyak ágens-szerepet töltenek be, milyen interakciót tételezel fel a tárgy és a személy között?
Összességében nekem az az érzésem, hogy a kutatásod anyaggyűjtő fázisában vagy, sok elmélettel felvértezve. Ennek egyik negatív következménye, hogy az elméletek nyelve ráborul dolgozatod szövegére, és elfedi a tényleges koncepciót, és evidenciákat burkol olyan enigmatikus mondatokba, mint a következő: "A motorikusság könnyen beláthatóan részét képezi azoknak az aktivitásoknak, melyek a tárgyhasználat közben létrejönnek."

Ajánlok figyelmedbe a sok angolszász szerző mellé egy francia "provocateurt"a témában:
Jean Baudrillard: A tárgyak rendszere (Gondolat, Bp. 1987.)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Dolgozatod és témafelvezetőd világos célkitűzése egy olyan antropológiai tárgyelmélet kidolgozása, ami segíthet Neked a néprajzi kutatásokban: a hétköznapi tárgyhasználat értelmezésében, tárgygyűjtemények megszólaltatásában.
A tárgyak azok a létezők, melyek használat közben, vagy megfigyelés alatt megszólíthatnak minket, de fenntartható-e a tárgy ágens szerepe? Ezt kardinális kérdésnek érzem, hiszen egy ontológiai, fenomenológiai aspektusból lehet, hogy megközelíthetőbb a tárgyi kultúra társadalmi jelentősége, mint kommunikációelméleti szempontból.
Ha a tárgyhasználat cselekvésorientált szemlélete ki is terjeszti a kogníciót a fizikai környezetre, mit tud kezdeni az interakciókkal? Nem lesz e túl sok az értelmezési keretben a kognitív irány a kommunikációelmélet hátrányára?
Ahogy irodalmi felkészültségedet figyeltem, biztos, hogy a megoldás a kezedben van.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az antropológia tárgyelmélete nagyon érdekes, de számomra ismeretlen tudományterület. Így izgatottan várom az esettanulmányokat és a kutatási eredményeidet.

Nem teljesen egyértelmű, hogy a kutatásod a tárgyak kommunikációs szerepét vagy a tárgyakról való kommunikációt vizsgálja vagy esetleg teljesen mást. A kommunikáció szót egyébként - ha jól láttam - összesen háromszor vagy négyszer említetted a dolgozatodban. Például A megosztott megismerés című fejezetben szólsz a személyek és tárgyak közötti komplex összefonódásra, melyek magyarázatot kínálnak azokra a látszólag jelentéktelen kommunikációs zavarokra, amelyeknek alapvető következményei lesznek egy rendszer működésére. Ugyanakkor ezt a gondolatot nem fejtetted ki.

A kommunikációt csak a dolgozatod végén - az alapos bevezető után - említed meg újra. Pedig a Tárgyhasználat, kognitív tudomány és kommunikáció fejezetben nagyon érdekes felvetéseket fogalmaztál meg, amelyeket nem bontottál ki.

Érdekes lenne megvizsgálni például a tárgyak szerepét a kultúrák közötti kommunikációban.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Én eddig nem foglalkoztam tárgyelméleti kérdésekkel, ezért nagy érdeklődéssel olvastam kutatási esszédet, igaz, többször is el kellett olvasnom, mert nagyon tömör volt. Írásod alapján rájöttem, hogy én a tárgyak tekintetében a megosztott kogníció híve vagyok, eddig ezt nem tudtam, köszönöm.
Azt hiszem értem, hogy mit szeretnél kutatni, egy gondolattal még kiegészíteném, habár azt hiszem, ez egy külön disszertációt érdemelne. Ha az ember és a körülötte levő tárgyak viszonyát nézzük, lehetne vizsgálni azt is, hogy akár egy konkrét tárgy, akár a tárgyak egy csoportja milyen szerepet töltött be különböző társadalmakban, közösségekben, kultúrákban, vagy több generációkra visszavezethető családokban, ez történelmi koronként hogyan változott, milyen más tényezők hatottak még rá, amitől megváltozhatott az adott tárgy szerepe, pozíciója az adott közösség, család, egyén életében. Ezek a hatások lehetnek, pl. a fejlődés velejárói (technikai vívmányok), politikai, gazdasági döntések eredményei, szokások, normák eredményei, életkori sajátosságok, vagy akár pusztán érzelmi hatások is. Talán egy ilyen kutatás is hozzájárulhatna a különböző tárgyelméletek pontosításához, módosításához, szintetizálásához.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagy örömmel olvastam a témafelvetőt, néprajzi irányú képzésem során ugyanis minegyre azokba a határokba ütköztünk, amelyek a nyelvre vagy szokáskultúrá(i)nkra nem, vagy nem ilyen mértékben jellemzőek. Amíg nyelvről és kultúráról szóló beszédünk sokkal tágabb paradigmasorban lehetséges, a tárgyi kultúráról való beszédmódunk legfennebb a haszálat módjáig, esetleg a technikai - technológiai vagy társadalmi fejlettség összefüggéseiig volt képes vezetni, holott a tárgyhasználat akár egyéni, akár társadalmi keretekben kiterjedtebb ennél, abban az időben kezdünk tárgyakat használni, amikor beszélni is megtanulunk. A probléma az lehet, ami a 'hogyan' kérdésekkel: míg a nyelvi és kulturális jelenségeket elemezhetőnek tartjuk(!), a legegyszerűbb cselekvéseket sem tudjuk algoritmizálni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A dolgozatod a imponáló irodalmi tájékozottságról tanúskodik. Számomra azonban nem világos, hogy pontosan mit akarsz kutatni, és miért. Nekem a dolgozatos azt a közmondásos helyzetet juttatja az eszembe, hogy nem látom a fától az erdőt. (Mármint én.) Azt írod, hogy célod egy elmélet(re)konstrukció. A kérdésem lehet, hogy naiv, hiszen a kutatási területed távol áll tőlem, de talán éppen a naivsága segíthet, hogy valamivel pontosabban körülhatárold a témádat. Mik az orientációs pontjaid? Egyfajta elméleti szintézisre gondolsz, vagy a különféle elméleteket akarod kipróbálni? Vagy egy újat konstruálni? Azt írod, hogy a rekonstruált modelleket esettanulmányok során próbálod ki? Ennek mi lenne a metodológiája?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A dolgozat impresszív bibliográfiát mutat fel és tanultam is az olvasottakból, viszont nem látom, hogy mitől lesz ez a munka más, mint a felsorakoztatott szerzők munkáinak összessége.

Újra és újra visszamentem "A kutatás alapkérdései és ütemezése" részhez, amely 9 egymás mellé sorakoztatott kérdés és egy rövid ütemezési terv. Szerintem az ütemezés 1. szakaszán rég túl van a szerző, hisz az elméleti ismereteket maximálisan magáévá tette. A nagy kérdés az, hogy a feltett 9 kérdést hogyan kezdi megválaszolni, van-e bátorsága vitába szállni már meglévő modellekkel, illetve képes-e/lehet-e a létező modelek szintézisét meglakotni.

Bízom benne, hogy a tervezett esettanulmányi szakasz koncentráltabbá tudja tenni a dolgozat gondolati vázát és egy sikeres, alapos ismeretanyagokkal alátámasztott munka fog születni.

Ha a szerző tényleg elolvasta a hivatkozott irodalmat és a válogatott irodalomjegyzékben felsorolt műveket, akkor nemcsak irígy vagyok rá, hanem nagyon is drukkolok, hogy ennyi befektetett munka meghozza a gyümölcsét és sikerüljön kitűzött célja, azaz "egy ... antropológiai tárgyelmélet (re)konstrukciója..."

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető esszében a szerző mély elméleti áttekintést ad az antropológia és az azzal határos tudományterületek tárgyhasználatról, értelmezésről alkotott nézeteiről. A szöveget olvasva úgy tűnik, Wilhelm Gábornak nem lesz komolyabb gondja a témával kapcsolatos szakirodalom áttekintése, rendszerezése. Bár csak egy év múlva tudjuk meg, hogy milyen esettanulmányok segítségével (re)konstruálja a főbb elméleteket, kérdésfeltevései máris izgalmasak és figyelemre méltók.

Bár a téma kifejezetten antropológiai illetve kognitivista irodalmát nem ismerem behatóbban, Gábor figyelmébe ajánlom a szövegben már említett az

Arjun Appadurai (1986) által szerkesztett The Social Life of Things. Commodities in Cultural Perspective, Cambridge: Cambridge University Press;

a Walter Benjamin fogyasztói-tárgyi kultúrával kapcsolatos meglátásait elemző, összegző
Buck-Morrs, Susan. (1999) The Dialectics of Seeing: Walter Benjamin and the Arcades Project, London: The MIT Press.

A tárgyak antropológiai gyűjtésével és múzemi bemutatásával kapcsolatban:
Clifford, James (1997) Routes. Travel and Translation in the Late Twentieth Century, Harvard University Press.
Clifford, James (1988) The Predicament of Culture: Twentieth-Century Ethnography, Literature and Art, Harvard University Press.

Az antropológiai gyűjtésekkel kapcsolatos etikai problémákkal kapcsolatban
Brown, Michael F. (1998) "Can Culture Be Copyrighted?" in Current Anthropology, Vol.39. No.2
http://www.williams.edu/AnthSoc/brown-ca98.pdf

a múzeumizált antropológia gyűjtemények, display policy, etc ügyében
György Péter (2003) Az eltörölt hely. A múzeum, Budapest: Magvető

A kritikai kultúrakutatás tárgyi kultúra iránt egyik legfogékonyabb figurája Will Straw. Az ő munkáit is érdemes forgatni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Elolvasva a dolgozatot és meghallgatva a szemináriumi vitát a következő meglátásaim vannak:
Az jutott eszembe, hogy vannak tárgyak, melyek megítélése az idő során változott. Pl. a könyv. Amely a szerzetesek által másolt kódexek tekintetében még díszítő értékkel is bírt, értékes tárgyként a módosabbak körében található meg. Fokozatosan a vallási szövegeken túl a tudományos gondolatok tára lesz, majd az olvasni tudás széleskörűvé válásával a köznép soraiban is megjelenik. Tárgy: amit megőrzünk (pl. kedvenc kötetek, szakmai könyvek), tárgy amit eldobunk (ilyen könyv is akad). Miért van jelen a könyv az életünkben a funkcionális hasznosságon túl? Emlékszem azokra akik otthoni könyvespolcán ott feszített a Marx összes bordó díszkötésben két folyóméter terjedelemben: identitásjelző? vagy csak jól megy a szekrény színéhez? Ma Magyarországon megint visszatértünk oda hogy a drága könyv dísztárgyként funkcionál a nappali polcain? Vagy az identitásunk kifejezőjeként van jelen a polcokon? Elég ha belenézünk egy IKEA katalógusba, vagy egy lakáskultúrával foglalkozó magazinba. Minden képen azt sugallják, hogy elképzelhetetlen trendi környezet különös műgonddal kiválasztott és elhelyezett könyvek, folyóiratok nélkül.
Másik felvetésem arról szól, hogy vajon függ-e a tárgyhoz való viszonyunk attól, hogy hogyan tanultuk meg a tárgyat elkészíteni vagy használni? Szóban mondták el és egy mester megmutatta, magyarázta avagy írott használati / elkészítési útmutatót kaptunk hozzá. Szerintem az első esetben jobban ragaszkodunk hozzá, mert emlékeket idéz fel amikor használom, vagy amikor újat készítek. Lásd: nagymama megtanítja a kuglófsütést, vagy amikor valaki a szakácskönyvből tanulja meg a kuglófsütést.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Örültem, hogy ott lehettem az előadásodon, mert sajnos a dolgozat olvasása után maradtak még homályos foltok a számomra. Érdekesnek tarom, hogy kutatásod próbát tesz a "funkcionálisan működő hétköznapi tárgyhasználat tudományos, antropológiai leírására és értelmezésére, mind pedig a legkülönbözőbb korból és területről való néprajzi tárgyak és tárgygyűjtemények megszólaltatására". Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a dolgozatodban felvetett kérdések megválaszolása több doktori disszertációt tenne ki. Szerintem redukálnod kellene a megválaszolandó kérdések számát és eldöntened, hogy ebben a hatalmas dzsungelben melyik ösvényen indulsz el. 10 oldalas olvasmánylistád tájékozottságról és olvasottságról tanúskodik, de ha nem haragszol én azért még két könyvet szeretnék feltétlenül a figyelmedbe ajánlani:

1. Tárgyak és társadalom I. - Tárgykultúra és tárgykultusz, szerk. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor, Magyar iparművészeti Egyetem, Bp. 2002
2. Tárgyak és Társadalom II. - Kapcsolatok: A tér, a tárgy és a képi kultúra összefüggései, uo.

Ebben a két könyvben művészetfilozófusok, építészek, szociológusok, pszichológusok és iparművészek tanulmányai találhatók a minket körülvevő tárgyakról.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]