|
Az előadás kulcsszavai: színház, szemantika, kulturális
modell, metafora, Erdély, kortárs
A színházzal kapcsolatos kommunikáció bizonyos aspektusait
vizsgálom előadásomban. Az érdekel, hogy a különféle beszélők ugyanabban
a jelentésben használják-e a "színház" szót publikus megnyilvánulásaikban,
avagy különbségek fedezhetők fel konceptualizációik között.
Vizsgálódásom időbeli és térbeli keretei: a 2000-es évek romániai
magyar nyilvánosságának különféle szövegeit vizsgálom. Jelentős
különbséget a magyarországival szemben abban találunk, hogy az erdélyi
színházi kommunikáció nagyrészt politikamentes. Más aspektusaiban
hasonló a magyarországihoz, inkább csak az arányokban találunk eltolódásokat.
Vizsgálódásomhoz a jelentés fogalmát a kognitív szemantika keretén
belül határoznám meg, mivel "ma ez az a tudományterület, amely
a leginkább képesnek tűnik a jelentésről és annak a megismeréshez,
a nyelvhez és a kultúrához fűződő kapcsolatáról a leginkább koherens
és szisztematikus állításokat megfogalmazni". ( Kövecses Zoltán,
Kognitív nyelvészet, Akadémiai, 2010, 14.) E területen belül is
leginkább az idén elhunyt Charles Fillmore nevéhez fűződő keretszemantika
tűnik legtalálóbbnak céljainkhoz - előadásunk kérdésfelvetése esetében
kulturális keretekről/értelmezésekről, idealizált kulturális modellekről
van szó.
Létezik például a színház szónak az a használata, amely egyszerűen
épületként hivatkozik rá, mint ebben a mondatban: "2014. 10.
15-én Kolozsváron a Kolozsvári Állami Magyar Színházban mutatjuk
be új lemezünket, amelynek címe Amit szívedbe rejtesz." Van
olyan keret is, amely a vallási analógiát hangsúlyozza: "a
kulturális intézmények szószékjellege megszűnt", illetve egy
színészről írták: "Thália megtehetné, hogy papjai közül bíborossá
léptesse elő". Ez esetben a színháznak/színésznek olyan modelljével
találkozunk, amely kiemelt fontosságúnak, értékesnek tételezi a
társadalomban. Vannak viszont olyan keretek is, amelyek a gyakorlati
hasznát firtatják/kérdőjelezik meg. Az egyik erdélyi polgármestert
idézi egy napilap egy 2014. őszi számában: "elvárja, hogy "rendes,
ízléses" előadásokkal várják a nézőket, hiszen a színészek
végső soron abból kapják a fizetésüket, hogy a kisnyugdíjasok havonta
lelkiismeretesen befizetik az adójukat." Szintén a pénz aspektusát
helyezi előtérbe egy gazdasági/szociológiai kutatásokban által gyakran
használt kifejezés, a "kulturális fogyasztás".
Két különböző keret találkozásakor gyakran vita alakul ki, ill.
súlyosabb, egzisztenciális következményei is adódhatnak az összeütközésnek.
Fontos tehát tisztán látnunk a magunk és egymás kereteit, hogy jobban
boldoguljunk szükséghelyzetekben ? és nem csak akkor...
|
