MKTT KONFERENCIA 2014

KOMMUNIKÁCIÓ, KREATIVITÁS, KULTÚRA


Tanács János: A Challenger-katasztrófa újragondolva

Az előadás kulcsszavai: katasztrófa, társadalmi nyilvánosság, argumentáció-elmélet, tárgyaláselmélet

Előadásommal azt szeretném megmutatni, hogy a magyar és amerikai társadalomban milyen eltérő módon viszonyulnak a társadalmi nyilvánossággal kommunikáló intézmények a közösségi megrázkódtatást jelentő katasztrófákhoz. Példaként az amerikai űrsikló program két technikai katasztrófájának (1986: Challenger-, 2003: Columbia-katasztrófa) kezelésmódját állítom szembe a hazai, 2010-es vörösiszap-katasztrófa, valamint a 2013. március 14-15-i hóvihar utólagos intézményi kommunikációjával. Míg az amerikai társadalomban a katasztrófákról készített vizsgálóbizottsági jelentések publikusak, addig a magyar társadalomban nem készülnek ilyenek, vagy nem publikusak, vagy hiányzik belőlük a nyilvánvalóan adódó kommunikációs nézőpont. Ennek következménye, hogy az amerikai társadalmi nyilvánosság számára biztosított információk és a katasztrófáról készült vizsgálóbizottsági jelentések nem csupán a felelősség-megállapítás és a társadalmi elszámolás, hanem a társadalmi tanulás célját is képesek szolgálni. A két űrsikló katasztrófájáról készült jelentések a mérnöki tudományok és a kommunikációelmélet számára is mély belátásokat eredményező, fajsúlyos esettanulmányokhoz adtak alapot. Ezzel összefüggésben áttekintem a Challenger-katasztrófáról készült, a Rogers-jelentésen alapuló főbb döntés- és argumentáció-elméleti meglátásokat. Ezt követően az eddigi vizsgálódásokhoz képest új nézőpontból fogom elemezni a katasztrófát: a katasztrófa egyik hozzájáruló okaként a megalapozási kontra érdekütközési konfliktusok mint eltérő konfliktustípusok keveredéséből fakadó jelenséget állítom fókuszba. Ez komoly elméleti problémát vet fel, mivel az argumentáció- és a tárgyaláselmélet határmezsgyéjén mozgó problémát egyelőre egyik részterület sem vallja magáénak, és nem is kínál apparátust a feloldásra. Előadásomban egy olyan megközelítésmódot fogok vázolni, amely képes adekvát módon kezelni a felek eltérő konfliktusfelfogásán alapuló - ezért eltérő eszközöket feltételező - konfliktus megoldási módjait.

Előadásom egyik legfontosabb üzenete az lesz, hogy a kommunikációs részterületek érettebbé válásával egyazon empirikus anyagon folyamatosan új és új kérdések vethetők fel: az elavult, lezárhatónak hitt esetek is új megvilágításba kerülhetnek.