Az előadások absztraktjai:

Bajner Mária: Nemes és nemtelen média: a díszlet új - a nő a régi

A befogadó és a befogadott: a történetek az olvasó/néző "szempontjából" leleplezik a nő-férfi között testet öltött hatalmi diskurzus sikerének titkát. A szórakoztató magazinokban a magyar nők reprezentációja az utóbbi 60 évben alapvetően nem változott: "férfiuralmi" szempontok alapján íródik, férfiuralmat közvetít, burkoltan vagy nyíltan az uralkodó férfiideológiát támogatja, a hagyományos szerepek, az "értékadó normák" megőrzésére ösztönöz. A tömegkommunikáció diskurzusa a hatalom diskurzusa: a tömegkommunikáció szerepeket követel meg, visz színre és rendez el. A tradicionális identitások pedig csak annyira definiálódnak újra, amennyire a hatalom ezt lehetővé teszi. Felvetődik a kérdés: a gazdasági-politikai fordulatok, a világ történései, az időbeli események mennyire "szólnak bele" a "történet" alakulásába, ki írja a forgatókönyvet, mennyire rugalmasak vagy rögzítettek a narratívák keretei a különböző tömegmédiumokban?

Bókay Antal: Felettes én surveillance a pszichoanalízisben

A felettes-én felügyeli a lélek ökonómiáját, áttekintjük a fogalom kialakulását és későbbi realizációit. A felettes én a tekinteten keresztül ellenőriz, illetve így közvetíti elvárásait - megnézzük, ahogy Sartre és különösen Lacan kezeli a tekintetet és hogy ezt miként alkalmazta Lacan a Holbein képen. A "varrat" "alkalmazásában" láthatóvá válik a tekintet és a tekintetnek való megfelelés, a hiány és a jelölő ellenőrizhető jelenléte és a szubjektum, illetve a társadalmi nem - mindkettő "megfelelés" - színre lépése. Végül megnézzük, hogy a tekintet és a tekintetnek való megfelelés hogyan válik a költői énformálás - pl. József Attila és Pilinszky - retorikájává.

Dohány Gabriella: Az első surveillance technológia - a zene

Az emberi kommunikáció legegyetemesebb jelrendszere a nyelv. Azonban már a nyelvelőttes szakasz közlésfolyamatának gesztusai is a puszta emberi hang kifejező erejére hagyatkoztak a szándékok "közlésében". Ennek a legősibb, zenei önkifejezési mechanizmusnak a struktúrája a Gestalt egészlegesség modelljére épül: a megismerő tevékenység neurontüzeléses egységeinek működését jelenti. Ez a zenei percepció egyidejűleg kognitív és tudattalan, s ezt a kétarcú zenefelismerő kogníciót működtetjük, amikor zenével foglalkozunk, befogadunk. Ugyanezen a kortikus csatornán lép kapcsolatba a zenei irányító is saját apparátusával; s a szigorú ellenőrzés, a surveillance-kamera optikája esetünkben a karmestertekintet, melynek mindenhatósága a legösszetettebb és legkiszolgáltatottabb információáramlást teszi lehetővé ember és ember, mester és tanítvány között, feltárva ezzel a személyiség legbensőbb mozgatóit.

Faragó László: Tilos rádiók és állami "ellenrádiók" surveillance-története

Kimutatható-e hasonlóság a korábbi, engedéllyel nem rendelkező rádiók és a jelenlegi hálózati kommunikációs eszközöket szabadon igénybe vevő és a virtuális médiateret tudatosan használó utcanyilvánosság között? Az utcanyilvánosság önszervező, képes a dokumentációra és dinamikus kölcsönhatásban van a kommunikációs csoportokkal. Az így létrejött és közös narratívával rendelkező virtuális médiatér alkalmas lehet arra, hogy, elsősorban aktív véleménynyilvánítási helyzetben, a megnövekedett hírigényt kielégítse és betöltse a formális média (kormányzati média) ellenőrző szerepét? Kérdés az is, hogy a virtuális gerillamédiát magában foglaló utcanyilvánosság mennyire képes rövidebb-hosszabb távon hatással lenni a társadalmi változásokra? Válhat-e mediális eszközzé az utcanyilvánosság által létrehozott tér? Tud-e választ találni rá a médiaszabályozás?

Farkas Edit: A surveillance teológiai perspektívája

Az előadás bevezető része gyors etimológiai áttekintés segítségével rámutat a surveillance fogalom teológiai megalapozhatóságára. A kifejtés egy módszertani/(inter)diszciplináris problémafelvetés után a gondviselés, kegyelem, szabad akarat, isteni mindentudás és mindenhatóság illetve eleve elrendelés fogalmak teodíceai/teológiai magyarázatán keresztül mutatja be azokat a nehézségeket, amelyek ezeknek a fogalmaknak az analógiás használatából fakadnak. Így sajátos nézőponttal bővíti a surveillance fogalom kommunikációtudományi kidolgozását, és rámutat, milyen irányban látja elképzelhetőnek a fogalom kiterjesztését.

Fehér Katalin: Énfelderítés post net

Az internet a hálózatok hálózata, mely nincs technikai és humán csomópontok nélkül. A humán linkek pedig online felkészültségük vagy felkészületlenségük, öntudatuk vagy naivitásuk szerint mutatnak különböző aktivitást, építik, rombolják, megkérdőjelezik vagy átértelmezik a makro- és mikrohálózatokat. S ahogy közösségeket és más kommunikációs össze/függéseket hoznak létre azokban a médiumokban, amelyekben részt vesznek, egyben ellenőrzési pontokat, öndokumentációt, önigazolásokat, diszkrepanciákat alkotnak magukról és - a nyilvánosság különböző szintjein, akarva vagy akaratlanul - másokról is. A közösségi média egyik önmagán túlmutató vektora itt a selfre, illetve az énre irányul. Legyen az Hasan Elahi, aki önként és nyilvánosan archiválja/publikálja teljes életét és fő címzettje az FBI, vagy legyen az egy biztonsági cégnél dolgozó informatikus, aki arról ír alá szerződést, hogy nem növeli digitális információtestét.

Huszár András: Surveillance az orvosi gyakorlatban és a holisztikus szemléletben egy gyémánt fokozatú igazságügyi orvosszakértő optikáján át

Az előadás fő célja azon új ismeretek és kétségek átadása, mely a hagyományokon és tapasztalati tényeken alapuló ősi gyógyítási módokat közelíti a bizonyítékon alapuló, tudományosan befogadott módszerekhez és eljárásokhoz. A célközönség a mindenkori Nagy Testvér és hálátlan alattvalói, a technológia pedig esetünkben elsősorban analóg, illetve néha intuitív. A csoda persze digitális, hiszen vagy van, vagy nincs. A Surveillance orvosi megfelelője a betegségmegelőzés és a diagnosztika. A jövő útja az integratív medicina, benne a holisztikus szemlélet. Világosan látni szeretnénk, hogy hol húzódik a határ a tudománytalanság, kuruzslás, a megtűrt, de tudományosan még nem bizonyított, és az "evidence based", valamint a konzervatív orvostársadalom által is elismert holisztikus gyógymódok között. Az evidence based manapság a modern medicina fő istensége, attól eltérni maga a pokol imádata. Milyen kár, hogy szinte havonta módosul.

Holisztikus szemlélet, protokollszerű, vagy egyedi működés szerinti kezelések, az ember egyidejű figyelembevétele a maga fizikai és személyi valóságában is, ugyanannak a folyamatnak több irányú megközelítése, ezek párhuzamos futtatása, működése a saját környezetében, adaptációs folyamatainak terhelhetősége, képességének változása.

Kiemelhető, hogy a professzionális gyógyító, legyen az orvos, pszichológus vagy szakdolgozó, holisztikus szemlélettel rendelkezik, a gyógyítandó személyt egységes személyiségnek tekinti, aki az adott társadalmi közegbe, illetve kapcsolatrendszerébe ágyazottan létezik.

Az orvosi Surveillance érinti a páciens összes személyes titkát, mely szükséges a gyógyításhoz. Itt mutatunk rá a pszichológiai immunrendszer létezésére, a placebo-hatás mechanizmusára,. Ez utóbbi két effekt jó példa a sámánok sikeres működésére, hiszen együtt máris 45-50% sikeres megküzdést hoztak. A betegjogok jól körülhatároltak, az orvos sötétben téblábol a mai szakosodás mellett, ha ismeretlen beteget kell vizsgálnia és diagnosztizálni. A legnagyobb hatalom a TAJ-szám gazdájának lenni. A mindenkori Nagy Testvér is tudja ezt, és igyekszik is birtokolni a bűvös 9-et. Az előadás érinti az orvosetika, általában az egészségügyi hivatásetika nagy kérdéseit, a szolgáltatás vagy szolgálat dilemmáját, a bioetika egészségügyi vonatkozásait és a gyógyító személyiség kérdéskörét.

Az egészségügyi adat rendkívül érzékeny adatnak számít. Az egészségügyi adatbázisok adatvédelme gyenge, könnyen hackelhető. Személyes adatainkat adják-veszik. Lassan már csak a mikro-RNS tömegek tudják követni a sok változást. (Janowsk)i, A digitális világban visszatérnek a sámánok. Van olyan OEP jelentést generáló kórházi program, melyet eleve Sámán 1 néven forgalmaznak. Így aztán Nagy Testvér hiába figyel. Mert Stanislav Lem megmondta: "Sárkányok ugyan nem léteznek, de háromféleképpen"

Kiss Álmos Péter: Surveillance és felderítés

Az adatgyűjtés és nyilvántartás - ideértve a megfigyelést is - nélkülözhetetlen tevékenységek egy szervezett társadalomban. Önmagukban nem pozitív vagy negatív jelenségek. Az adatgyűjtés és nyilvántartás speciális formája a felderítés és az elhárítás: politikai és katonai döntéseket és az igazságszolgáltatást támogató tevékenységek, melyek alapmodellje a felderítési ciklus. A felderítő munka során a szabadságjogok akkor sérülhetnek, ha politikai szempontok dominálnak. A közelmúlt technológiai fejlődése ezt egyre inkább valószínűsíti. A visszaélésekkel szemben nincs garancia - csak folyamatos éberséggel, óvatossággal, számonkéréssel lehet megakadályozni.

Lehmann Miklós: Wittgenstein és a fotográfiák megértése

A fotográfia képei látszólag könnyen érthetőek: amit ábrázolnak, azok a valós események hű lenyomatai, a közvetlen látvány rögzített formái vagy másolatai. Mára szinte közhellyé vált, mennyire téves ez a megközelítés. A képeket értelmezni kell ahhoz, hogy az események vagy a látvány reprezentációinak legyenek tekinthetők. Wittgenstein igen korán, már az 1920-as években megkezdett vizsgálódásaiban rámutatott a képek ezen jellegzetességére. E gondolatok különös jelentőséget kapnak, ha azokat a mai képi univerzumra, a megfigyelt képekre, valamint a képekre mint megfigyelő eszközökre alkalmazzuk. Gondolatmenetem középpontjában ezért azok a wittgensteini megjegyzések állnak, amelyek a megfigyelés és a megértés összekapcsolásával sajátos interpretációját adhatják a képeken át közvetített valóság befogadásának.

Ócsai Éva: George Orwell két surveillance allegóriája, az Állatfarm és az 1984

A totalitárius társadalmi berendezkedés és hatalomgyakorlás modelljét rajzolja meg George Orwell Állatfarm és 1984 című regénye, amelyek a fabula és az antiutópia műfaján keresztül felfedik az ideológia és a propaganda által szabályozott etikai elvek és társadalmi értékek relativizálásának a folyamatát. Az 1984 technológiai találmánya, a telekép az egyoldalú és ellenőrizhetetlen megfigyelés jelképe, amely veszélyezteti az emberi méltóságot, biztonságérzetet és intimitást, mivel a megfigyelést az államot megszemélyesítő Nagy Testvér és az elnyomó államhatalom által működtetett Gondolatrendőrség szabályozza az állampolgárok beleegyezése nélkül. A telekép olyan 20. és 21. századi eljárások etikai vonatkozásaira irányítja a figyelmet, mint például az online megfigyelés, a lehallgatás, a telefonok cellainformációinak a felhasználása és a megfigyelő kamerák alkalmazása.

Ránki Sára: A nyelvi performancia surveillance platformja

Az igazságügyi szövegnyelvészetben a szélsőséges csoportok megfigyelésénél az egyik szempont az általuk kiadott bármilyen szövegek vizsgálata, elemzése, folyamatos nyomon követése. A szövegvizsgálatok alapján próbáljuk megállapítani, hogy kik a tagok, milyen tevékenységeket folytatnak, mennyire veszélyesek az országra, hol találkoznak, mik a céljaik, mikorra várhatóak a megmozdulásaik. Sok esetben találkozunk álnévvel vagy a szöveg mellett valami illusztrációval. Ezeknek mindig jelentőségük van: az álnevet először mindig a szövegtől függetlenül vizsgáljuk, és csak később kontextualizáljuk. Az illuszrációk értelmezésénél mindig a jelentést vizsgáljuk ? nem csak az a fontos, hogy ki készítette. Gyakran konzultálunk igazságügyi festményszakértővel, művészettörténésszel.

A csoportmegfigyelés másik módszere a blogelemzés: nézzük az egész blogot, de van, amikor csak bizonyos személyeket keresünk. Ennek a vizsgálatnak több lépése van: először a "nickneveket" gyűjtjük össze, rendszerezzük. Csoportonként külön szlengszótár készül, hiszen ezek nélkül nem lehet "lefordítani" a szövegeket. Teljesen ismeretlen szavaknál olyan inkriminált szöveget kérünk a szervektől, amelyekről feltételezzük, hogy közük lehet a megfigyelt személyekhez vagy csoporthoz, és ezekben teszteljük a szótárat és a szótárhoz kötődő identitásokat.

Ropolyi László: Felügyelet és büntetlenség

Tíz éve a Yahoo Mail lebukott: kiderült, hogy az üzenetek egyes szavait megfelelőbbekre cseréli ki. Kitört a botrány, pedig ők jót akartak: számítástechnikai és politikai érveket hangoztattak. Az internetezők felháborodását azonban az váltotta ki, hogy a szolgáltató tartalmi szempontból vizsgálja a leveleket. A Yahoo felhagyott ezzel a gyakorlattal, de a probléma velünk maradt: léteznek-e, ismertek-e, elfogadhatók-e, támogathatók-e az internetes közösségi tevékenységek kontroll intézményei? Rendszeresen fellángolnak viták a levelezőrendszerek, közösségi hálózatok, illetve általában az internetes rendszerek és alkalmazások felügyeletéről, cenzúrázásáról és adatkezeléséről. Előadásunkban elsősorban a modern/posztmodern, valamint a személyes/személytelen fogalompárok alkalmazásai révén közelítünk a felügyelet hálólétbeli jellegzetességeihez.

Barlay Zsuzsa: Surveillance a katolicizmus, a kommunizmus és a demokrácia diskurzusaiban

Összevetem a katolicizmus, a kommunizmus és a liberális demokrácia surveillance-szal kapcsolatos filozófiáját. Az első a vallási, a második a politikai, a harmadik pedig a gazdasági színtéren zajlik elsősorban, de közös a három eszmerendszerben, hogy általánosan elfogadott erkölcsi kategóriák, "eszmények" alapjaira épültek. A katolicizmus a szeretet tanításából indult el, a kommunizmus a (vagyon-)közösség és az egyenlőség elvéből, a demokrácia a (jog-) egyenlőség és a szabadság nemes elveiből. Mindhárom rendszer időbeni dinamikája a tiszta eszmeiségtől halad az intézményesedés és a hatalom felé, majd a hatalommal való (törvényszerű?) visszaélés, "bukás" után a társadalmi terekből visszavonul a személyes és lelki terekbe, ahol újból az eredeti tartalommal telik meg. (Ez utóbbi fázist egyelőre csak a katolicizmus esetében figyelhettük meg, a másik két eszmerendszer még a változás korábbi szakaszaiban van: a kommunizmus épp csak a "bukás" után, a demokrácia pedig még csak a hatalommal való (vissza-)élés kezdeti fázisában.)

A történelem számos alkalommal megmutatta, hogy bármely eszmerendszer kezdetben leginkább csak (illegális) mozgalom, "testvériség", ahol a tagok - gyakran életük kockáztatása árán is - követik a tanítást: hol a szeretet, hol az egyenlőség, hol a szabadság elvét. Az első vezetők még élharcosok, nem elnyomók.

Ahol a vezetést úgy értelmezték, mint embereknek más emberek fölött gyakorolt hatalmát, ott ezzel vissza is éltek, ráadásul mindig a nemes és fennkölt eszméket használva fel a tömegek fölött való kontroll céljaira. A katolikus inkvizíció diskurzusában "keresztényi szeretetből" kifolyólag kellett az embereket "megóvni" az "eltévelyedéstől" és az elkárhozástól. Bármit is jelentsen a szeretet, ezek az eljárások biztosan az ellenkezőjét - fizikai és/vagy lelki erőszakot - képviselték. A kommunizmus retorikájában az egyenlőség fenntartása érdekében harcoltak mindenki ellen, aki öröksége, tanultsága, stb. okán bármiben is bővebben részesült, mint a tömeg. A demokráciában a szabadság biztonságának érdekében kerül sor bizonyos szabadságok (jogok vagy lehetőségek) korlátozására.

Az erkölcsi tartalommal telített filozófiai diskurzusokat az intézményesült vallás, a politikai és gazdasági rendszerek kényszerítő mechanizmusai üresítik ki.

Bokor Tamás: Discretio volent, imagines manent. A házi használatra készült felvételek online közzétételének néhány hálózatszintű problémájáról

"Verba volent, scripta manent", azaz "A szó elszáll, az írás megmarad" - szól a latin szentencia. A humán online társadalmi kommunikáció (a web2-nek is nevezett, internetkapcsolatra képes eszközökön elérhető ún. közösségi médiumok színterein zajló kommunikáció) rendszerében e közhely átalakul, mégpedig így: "Az írás elszáll, a kép megmarad". Az online kommunikáció vizuális dominanciája és az online színtéren mutatkozó vizuális kommunikátumok memorizálási elsőbbsége rég nem számít újdonságnak, ahogyan az sem, hogy az internethálózatra küldött dokumentumok másolatai (ha itt egyáltalán értelmezhető e kifejezés) tartósan megmaradnak, a hálózatból való teljes eltávolításuk reálisan szinte lehetetlen. Egyértelműen új jelenséggel állunk szemben azonban akkor, ha a fenti közhely második metamorfózisát vesszük figyelembe: "A diszkréció elszáll, a kép megmarad". Másképp: a személyről szóló, a személyt ábrázoló felvételek (álló- és/vagy mozgóképek) saját vagy mások általi felhasználásának következményein jól lemérhető a privát- és a nyilvános szféra online összemosódásának hatásmechanizmusa. Előadásom gerincét két momentum adja. Az egyik egy komoly botránykarriert befutott honlap szerzői jogi és társadalmi kommunikációs problémáiról szóló esettanulmány, amelynek tárgya amerikai szerveren, de magyar nyelven, magyarok által üzemeltetett "bosszúblogként" személyes használatra készült felvételeket tett közzé (excsajok.hu). A másik a humán online társadalmi kommunikáció rendszerszemléletű koncepciója, amelynek keretében az esettanulmány tanulságai elhelyezhetők az identitás - felügyelet - (ön)kontroll és nyilvánosság koordinátarendszerében. Az előadás legfőbb tanulsága az, hogy a humán online társadalmi kommunikációban a surveillance hagyományos extern mechanizmusait ideális esetben fel kell váltania a társadalmi és egyéni önszabályozás intern mechanizmusainak, legyen szó akár szerzői jogról, akár a jó hírnévhez való jogról - hiszen a diszkréció e kommunikációs színtéren összehasonlíthatatlanul illékonyabb jószág, mint a feltöltött képek és videók.

Fónad Alexander: A tudatos kommunikáció ideje

Előadásomban összehasonlítom az embercsoportok felett gyakorolt felügyelet formáit és a párhuzamok feltárásának eredményeként bemutatom az általános felügyeleti mechanizmust, illetve elemzem a felügyeletben érintettek között fennálló viszonyokat. Ugyancsak végigtekintem a felügyelet napjainkban tapasztalható tendenciáit és a társadalmi folyamatok figyelembe vételével vizsgálom, milyen változásokra lehet számítani a felügyelet terén, hogy alátámaszthassam azt az elméletet, miszerint a felügyelet ma ismert, az előzőekben bemutatott mechanizmusa szükségszerűen átalakul, és megszokott formájában megszűnik.

Kiss Attila: A magánszféra védelme a térfigyelő kamerák kereszttüzében

Személyes adataink védelme a XXI. század egyik legnagyobb kihívása a jogalkotás és a jogalkalmazás számára. Orwell írói fantáziájában megszületett "teleképek" mára szinte valósággá váltak, a közterületi térfigyelő kamerázás során használt eszközök mindent látnak, és tudtunk nélkül követnek bennünket. Az előadás a kamerás megfigyelés kapcsán érintett jogokat, a kontroll társadalomra és gazdaságra gyakorolt hatásait, és a legújabb, már jelenleg is alkalmazott technológiai megoldásokat ismerteti, ugyanakkor kérdéseket vet fel a képmás védelméhez való jog és a széles körben alkalmazott megfigyeléshez fűződő érdekek ütközése kapcsán.

Bismarck kancellár halálos ágyán készült képfelvételek történetén keresztül mutatjuk be igényünket a magánszféra tiszteletben tartására, majd vázoljuk az alapjogi védelemben részesített értékeket és az információs önrendelkezési jog tartalmát. A megfigyelés korlátjaként megjelenő, adataink kezeléséhez szükséges jogalapok ismertetésekor kitérünk a gigapixeles kamerák, a repülő térfigyelők, alig észrevehető méretű érzékelők és számos alkalmazási módjuk, valamint az automatizált képfeldolgozás által jelentett veszélyekre; bemutatjuk a világszerte növekvő számban tervezés és ellenőrzés nélkül kiépített rendszerek hátulütőit a moszkvai botrány kapcsán.

Elemezzük társadalmi hatásait, különösen a kamerák telepítése által hordozott üzenetet a bűnmegelőzés és rendfenntartás elismert, népszerű céljaitól kezdve a Kínában felmerült politikai nyomásgyakorlásra történő, kivételes felhasználási módokig. Bemutatjuk a jelentős gazdasági és politikai érdeket képviselő iparág multiplikátor jellegét a kapcsolódó kutatásokban. Kitérünk a kamerázás hatékonyságát megkérdőjelező felmérések eredményeire, és a sikeres alkalmazás néhány akadályára - így a szakképzett és megfelelő számú kezelőszemélyzet hiánya - a tájékoztatás elmaradása miatt a lakosságban kialakult tudatlanságra, a lakosság megfigyeltséghez szoktatására - ezáltal a preventív hatás csökkenésére.

Murai András: Szembesítés - a múlt konstrukciójának szabályozottsága a történelmi dokumentumfilmben

A múltat kutató dokumentumfilm állandó és alapvető dilemmája, hogy tulajdonképpen mit is dokumentál: az általa feltárt és megmutatott "igazság" mennyiben és milyen mértékben szól a múltról, illetve mennyiben és milyen mértékben a jelenről. A kérdés lényegében a módszerre, a visszaemlékezés szituációjának szabályozására vonatkozik.

Az előadás egy sajátos módszer, a szembesítés hatását vizsgálja a visszaemlékezés szituációjára, a visszaemlékezőkre és az így létrejött múltértelmezésre. A szembesítés során a kontextus két tényezője egyidejűleg hat a múlt előállítására: a szembesítés megélése, valamint a filmezés szituációja. Az előadás e kettős hatást a magyar filmtörténetből vett példákon (Törvénysértés nélkül, Ítéletlenül, Porrajmos) keresztül mutatja be.

Az emlékezés mindig szembesítés is egyúttal: önmagunkkal, énképünkkel, mások élményeivel, a közösség tapasztalatával. Assmanni értelemben tanúi vagyunk annak a szembesítési eljárás során, amikor egymással versengő kommunikatív emlékezetek "találkoznak", "ütköznek".

Az emlékezés így mindig a dialógus lehetősége: a múlt intraperszonális, interperszonális, vagy közösségi térben értelmeződik. A szembesítés, mint dokumentumfilmes eszköz célja olyan szituáció kialakítása, ahol a kontextus döntő módon hat a múlt konstruálására. A szereplők nem csupán megnyilatkoznak, hanem a szituációba bevonódva, azt átélve konstruálják a múltat, így a kamera előtt létrejövő szituáció igazságát dokumentálja a film. Az előadás ennek a helyzetnek két típusára koncentrál. (1) Az egykori események résztvevői (vagy leszármazottjai, érintettjei) a jelenben egymás előtt idézik fel a múlt történéseit. (2) Az eredeti helyszínen, annak hatása alapján emlékeznek a mában az egykori résztvevők.

Tóth Eszter Zsófia: Válogatott magánügyek - Az Ifjúsági Magazin szerepe a szexualitás társadalmi kontrolljában a szocialista rendszerben

Az Ifjúsági Magazin (IM) 1965-től a rendszerváltásig monopolhelyzetben volt: a KISZ hivatalos havilapjaként egyfajta iránymutatóként szolgált, hogyan illik tanulni, szórakozni, szerelmesnek lenni. A hivatalos elvárásoknak megfelelő cikkeket azonban nem cenzorhivatal kényszerítette ki, hanem az újságírók öncenzúrája és a főszerkesztőknek tartott rendszeres pártértekezletek.

Előadásunkban azokat a módszereket és eljárásokat mutatjuk be, amelyekkel a lap a szexualitást és a párkapcsolatot tematizálta, és ezáltal - hol közvetlenül, direkt módon, hol áttételesen - felettes énként, mindenki szülőjeként helyeselt, támogatott és helytelenített, egyúttal a szocialista erkölcs letéteményeseként jelent meg.

Az előadásban részletesen foglakozunk a vitával, mint a lap jellegzetes műfajával. Az Ifjúsági Magazin koncepciója ugyanis indulásától kezdve, hogy közvetlen kapcsolatot építsen ki a fiatal olvasókkal, az ő leveleik, kérdéseik, hozzászólásuk a folyóirat számainak számos rovatát és oldalát megtöltik. Akkor is és most is felmerül persze a kérdés, reálisak-e az olvasói levelek, ki(k) valóban a szerző(k)? Mivel bennünket most a korabeli diskurzusok érdekelnek, nem az a fontos, hogy az olvasó vagy az újságíró tollából született a cikk, hanem az, hogy a lapban megjelent, márpedig a lap következetesen ugyanazt a szerkesztési elvet követte: egymással különböző véleményeket ütköztetett, melyet végül a főszerkesztő a hivatalos elvárásoknak megfelelő cikkben mederbe terelt, összegzett és értékítéletet mondott.

Az előtérbe helyezett és folyamatosan hangsúlyozott társadalmi párbeszéd, valamint a folyóirat nevelő szándéka, a helyes irány megmutatása a szerelemre és a szexualitásra is vonatkozik. Az "Őszintén a szerelemről", a "Hogyan vesztetted el a szüzességed?", valamint a "Lehet-e az utcán csókolózni?" vitasorozatok elemzésén keresztül a lap preferált módszerének, nyelvhasználatának, és a kijelölt követendő normarendszer vizsgálatára is lehetőséget nyújt.

A szexualitás tematizálásának kronologikus áttekintése során egyúttal a közbeszéd változását, a Kádár-rendszer lazulását és erózióját követhetjük figyelemmel. Bár a "szocialista erkölcs" jelenlétének átfogó, több nézőpontú vizsgálata még várat magára, bízunk abban, hogy a lapban folyó diskurzusok elemzésének segítségével érthetőbbé válnak azok a társadalmi változások, amelyek ezen évtizedeket jellemezték a szexualitás terén.