Bokor Tamás:

Posztmodern nomádok. Virtuális közösségek a realitásban

 

Virtuális közösségekről a társadalomelméleti diskurzusban kétféle értelemben beszélhetünk. Tágabb kontextusban - Benedict Anderson nyomán [1] - "elképzelt közösségként", vagyis olyanként, amelynek tagjai nem ismerik egymást személyesen, mégis összetartozóként tekintenek egymásra (például egy nemzet vagy egy felekezet tagjai). Szűkebb értelemben pedig - elsősorban Howard Rheingold terminológiáját követve [2] - a CMC (computer mediated communication) által összekapcsolt individuumok közösségeként, amelynek tagjai között alacsonyabb fokú a bevonódás, mint az előbbi értelmezésben (ilyen például egy online csevegőszobában beszélgető társaság vagy egy interneten szerveződő rajongói klub). Az előbbi megközelítés technikafüggetlen, az utóbbi technikaorientált szemléletet tükröz. Némely sajátos virtuális közösségek vizsgálatakor nem egyértelmű azonban, hogy melyik tárgyalási keret alkalmas a működésük leírására. Csupán két példa: a CMC-ben, mint kommunikációs színtéren megjelenő vallási felekezetek, vagy a (benedicti értelemben vett) nacionalista alapon szerveződő online fórumok magukba foglalják mindkét fenti értelmezést. Számos egyéb dilemma mellett felmerül a legfontosabb kérdés: valóban kialakulhat-e reális közösség egy (technikailag) virtuális kommunikációs színtéren, ahogyan ezt sok kutató alaptételként fogadja el? A válasz megtalálásához izgalmas kiindulópontnak ígérkezik Karácsony András metaforája az interneten barangoló nomádokról, akik - bár közösségben vannak - mégis külön utakon járnak. Másként fogalmazva: "a hálón keresők inkább monászok közösségét alkotják, akik nomádként viselkednek" [3]. Törvény- (vagyis nomosz-) szerű-e, hogy a virtuális közösségben lévők elszigetelődjenek egymástól? Vagy létezik reális közösség virtuális színtéren? E kérdésekre keresem a választ. A következtetés iránya pedig egyértelmű: a CMC technikailag ugyan megváltoztatta a kommunikációs módozatokat és mintázatokat, de az "elképzelt közösségek" képződésének mechanizmusait nem alakította át gyökeresen - az alapok változatlanok, a "posztmodern nomadizmus" a régi nomadizmus talaján él.

 

[1] Anderson, Benedict (2006) Elképzelt közösségek. L'Harmattan Kiadó, Budapest.

[2] Rheingold, Howard (1993) The Virtual Community. "A William Patrick Book", 2. és 9. fejezet.

[3] Karácsony András (2006) Individualitás a nomádok földjén. Pillanatképek. In: Nyíri Kristóf (szerk.): Mobilközösség - mobilmegismerés. Tanulmányok. Budapest. MTA Filozófiai Kutatóintézete, 2002. 134.