Suhajda Virág:
Tudáshálózatok és tanulási zavarok
A kommunikáció és a kognitív kutatás egyik határterülete a tudás megszerzése, hiszen ez a folyamat a környezettel való folyamatos interakció során zajlik. Előadásomban a hálózatelmélet tanulásra adaptált megközelítését foglalom össze, és ebből kiindulva vizsgálom meg a nem szervi eredetű tanulási problémák témakörét.
Tudáshálózatok - A személyes tudás nehezen megfogható, az egyes tudáselemek (ismeretek, érzetekről szóló emléknyomok) egymáshoz különböző erősségű szálakkal kapcsolódnak, hálózatot alkotnak. Egyes elemek sok, mások kevés további elemmel vannak kötésben. Az egyes elemek maguk is hálózatot alkothatnak, amelyek különböző szintű kognitív sémáként (hálózati csomópontként) jelennek meg. A sémák egymással és a külvilággal is kapcsolatban állnak s a felderített információk alapján folyamatosan módosulnak, változnak. A tudáselemek sémákká történő összerendezése teszi lehetővé a komplexebb szimbólumelemző problémamegoldást.
A tanulás folyamata - gyermek élete első pár évében felépít - leképez - konstruál egy belső világot (tudáshálót), amely alapvető problémamegoldási algoritmusokat, kapcsolati-típusokat, irányultságot tartalmaz. Algoritmusait alkalmazza későbbi környezeti adaptációja (tanulása) folyamán. A tudásáramlás nem egyirányú folyamat, hanem egy szabályozás, az érkező ingerek csak egy részét fogadjuk be, és még kevesebbet tudatosítunk. Az elménk folyamatosan szelektál, eltávolít, összefoglal, egymáshoz köt, kombinál, sematizál. Ez éppen olyan természetes, mint a levegővétel.
A tanulási zavarokról - A fenti megközelítésből következik, hogy az új tudást a régebbiekhez kötjük, azokat fejlesszük, módosítjuk. A felnőttek tanulásakor azt tapasztaljuk, hogy tudást aktuális problémáik megoldásához gyűjtenek. A gyermek is odafordul(na) az őt foglalkoztató problémához, ismereteket szerez(ne) róla, de ezt az önállóságát már korán korlátozzuk. Azzal, hogy egyes tudásterületeket elzárunk előle, míg más területeken információszerzésre kényszerítjük, egy új metatudást alakítunk ki: azt, hogy a tanulás kényszeres folyamat. Ha a gyermek korai életében elkezdjük már a kényszerítést, a belső konstruált tudáshálója sem úgy alakul ki valószínűleg, ahogy az a későbbi hatékony tudásszerzést lehetővé tenné. A tanulási problémák hátterében tehát gyakran ez áll. A probléma tehát a "dysteachia".