Boronkai Dóra:
Diskurzuskutatás a kognitív nyelvészetben
A dialogikus formájú társalgási műfajok szerkezeti jellemzőit többféle elméleti keretben vizsgálja a szöveggel mint kommunikációval foglalkozó szakirodalom. Előadásom egyik célja a diskurzuskutatás főbb irányainak vázlatos áttekintése a strukturálistól a funkcionális szemléletű irányzatokig, különös tekintettel a pragmatikai és a kognitív szemléletű megközelítésekre. Másik fontos törekvése egy saját gyűjtésű beszélt nyelvi szövegkorpusz elemzésével annak bemutatása, hogy a társalgási műfajok szövegtani leírásában hogyan alkalmazhatók a kognitív nyelvészet szempontjai és módszerei. Az elemzés ennek értelmében megvizsgálja az egyes szövegszintek összetevőit és azokat az eszközöket, melyek a beszédlépések megalkotásában szekvenciális és rekurzív műveletek váltakozásával elvégzik az elmebeli reprezentáció nyelvi reprezentációvá alakítását, majd a befogadói oldalról ennek műveleti feldolgozása során a szöveg értelemszerkezetének megteremtését. A példák jól mutatják, hogy a dialógusok három szövegszintjének kapcsolata nemcsak hierarchikus egymásra épülés, hanem állandó és kölcsönös egymásba épülés is. A mikro-és mezoszint folyamatosan hozzájárul a makroszint megteremtéséhez, és az egyes szinteken egymáshoz nagyon hasonló, de különböző hatókörű jelenségek működnek. Ilyen például a deixis és a koreferencia jelensége, mely a mikro- és mezoszinten egyaránt érvényesül. A három szint jellemzőit természetesen minden esetben meghatározza a szöveg típusa és terjedelme is. Annak ellenére, hogy a párbeszédes szövegekben a makroszint némileg egyszerűsített formában, a beszédhelyzetből kiegészíthető módon jelenik meg, a példák jól igazolják, hogy a dialogikus szövegek kognitív keretben és eszközökkel jellemezhetők. Az elemzés nem szintek szerint, hanem a mikroszint legalapvetőbb viszonyaiból kiindulva vizsgálja meg az egyes változók érvényesülését a szöveg magasabb szintjein. A vizsgált beszélt nyelvi korpusz alapján megállapítható, hogy a spontán társalgások makroszintjén fontos szerepet tölt be a szövegvilág két alapvető eleme, a nézőpont, valamint a tér- és időbeli viszonyok alakulása, melyek legjellemzőbb nyelvi eszköze az elsősorban mikroszinten érvényesülő szövegtani forma, a deixis, legfőbb szövegalakító tényezője pedig a névmási koreferencia.