anna.valachi@ella.hu
somogy@esternet.hu
Azt a kérdést már régóta nem kell feltennünk, hogy a kommunikáció szak mit keres a felsőoktatásban; habár tény, hogy közel 40 évig száműzött volt onnan. De 1993-ban, amikor képzésünk indult, komolyan és komolytalanul is felmerült, hogy mit keres a szak intézményünk elődjében egy tanítóképző főiskolán. Nem túlságosan idegen-e a talaj, megvetheti-e a "lábát"? Lehet-e jövője?
A szakindítás egyik fontos motívuma volt az a felismerés, hogy hallgatóink útja igen gyakran vezetett a helyi tájékoztatási rendszerek műhelyeibe, sőt tovább is - oklevél nélkül. (Tanító szakos hallgatónk volt: pl. Kárász Róbert, Csutorás Róbert, Erős Antónia.) Felismertük, hogy a tanító szak sokféleképpen alapozza meg a kommunikátor tevékenységét. Többek között azzal, hogy az anyanyelv tudatos, kulturált használatához magas szintű ismereteket nyújt, és hihetetlenül széles skálán igazít el a tudományok világában a természetismerettől a technikáig; s hogy érzékenységet és ízlést fejleszt a művészetek sokféle ágában; szakemberi kvalitásokat alapít a testkultúra, a sport területén.. Amit összefoglaltunk ebből a sajátos professzióból, az elégséges magyarázat ahhoz, hogy miért lehetett a tanítóból komoly eséllyel és gyakran oklevél nélkül is kommunikátor. A tanítói alapképzésre természetes módon voltak ráépíthetők a kommunikáció szak speciális ismeretei.
A szak indítása 1993-ban az időben történt, amikor "ráhajtottunk" az információs sztrádára, amikor a civil társadalom elkezdte kialakítani a helyi tájékoztatás rendszereit, amikor a kommunikátor, a médiaszakember iránti igény társadalmi szükségletként jelentkezett, s amikor még el sem tudtuk képzelni, hogy néhány év múlva a túlképzés veszélyeivel néz szembe a képzés.
A szak első végzős évfolyamának okleveléig kísérleti fázis vezetett, és az is igaz, hogy a szakképesítési követelmények nélkül élt 2001-ig.
A képesítési követelmények megjelenésével felelősségteljes tanterv- és tananyagelemző munka vette kezdetét a tanszéken. Tennivalóival tulajdonképpen átfogta az elmúlt fél évtizedet. A képesítési követelmények megjelenésén túl a tananyag- és tantervfejlesztő munkának egyszerre több oka is volt. 2001 szeptemberétől megváltozott szakpárokkal indult a képzés. (A tanító szak helyébe két másik lépett: informatikus könyvtáros, művelődésszervező. A tanító szak óraszámát nem bírta el a képzés. 2002-ben indult a televíziós szakirány. 2002 februárjában. egy ÁIFSZ-es képzés (intézményi kommunikátor szak), 2003-ban egy 180 kredites tantervre épülő posztgraduális. 2004-ben módosítottuk tantervünket. Mindezen tananyag- és tantervfejlesztő feladatok együtt jártak a kreditrendszer bevezetésével.
Ezt az időszakot a 2004/2005-ös tanévben a bachelor-szint szakindítási kérelmének, tantervének, programjainak kidolgozása zárta le, pontosabban az új fejezet is tantervi munkálatokkal kezdődött, amelynek eredményeként szakunkon a következő oktatási évben új típusú, egyszakos képzés kezdődik. Bemutatkozásunkba beépítjük a kommunikáció szak érvényes óra- és vizsgatervét.
Személyi feltételek
Nyolc oktató teljes munkaidőben foglalkoztatott, egy oktató részfoglalkozású. A nem kifejezetten alapozó és elméleti tárgyak oktatását megfelelő szakmai gyakorlattal, mesterségbeli tudással rendelkezők végzik. (Pl. Valachi Anna, aki a magyar kulturális újságírás ismert alakja és Varga István, aki a Népszabadság tudósítója volt, egyaránt vezet műfajismereti gyakorlatokat. Komáromi Gabriella, akit a gyermekkönyvek kritikusaként is jegyeznek, a kritikaírás, a sajtónyelv és stilisztika gyakorlatait is vezeti. A rádiós gyakorlatokat veretes rádiós múlttal (és jelennel) Faragó László vezeti. Nemcsak a Sajtójog c. tárgy előadója a Somogyi Hírlap főszerkesztője, hanem vitákra épített szemináriumok oktatója is vezeti. A televíziós szakirány óráin a gyártásvezetést a Kapos-TV igazgatója tanítja, a sportriporteri ismereteket Vas András, akinek sportújságírói pályája is van. (Nemzeti Sport, MTV)
Tudományos fokozatok
A tanszék oktatóinak 33 %-a tudományos fokozattal rendelkezik. Dr. habil Komáromi Gabriella CSc, Dr. Valachi Anna CSc, dr. habil Zsélyi Ferenc CSc. A dr. univ címmel együtt 44 % az arány. A szakon oktatók 32 %-a rendelkezik tudományos fokozattal, a dr. univ. címek beszámításával együtt: 43 %.
Annak a követelménynek, hogy a szak tudományágában legalább egy, lehetőleg tudományos műhellyel bíró, alapvető kutatási területet mondhassunk a magunkénak, a tanszéket illetően prognosztikusan teszünk eleget. Indoklásunk némi "történetiséggel" kell, hogy szolgáljon
A kommunikáció szakos oktatás 1993/94-ben kezdődött még a hajdani főiskolán. Az elsők között voltunk, akik a szakindítás lehetőségét megkaptunk. A tanszék azonban csak 1997-ben létesült, létszáma kezdetben két fő volt, előbb fél státusokkal gyarapodott, azután teljes foglalkoztatású munkatársakkal. Ez a műhely jelleget, a team-munkát évekig kizárta. A tanszék teljes státusú munkatársai mögött a kinevezés pillanatában már kiküzdött kutatói pályák álltak, amit nem hagyhattak maguk mögött. Sem azt, amit Valachi Anna a József Attila-kutatás, sem azt, amit Komáromi Gabriella a gyermekirodalom története, elmélete, kritikája területén tett.
A tanszék kutatómunkáját jó ideig kizárólag egyéni kutatások jellemezték, amelyek országos, sőt nemzetközi elismertséget is jelentettek oktatóinknak. Publikációink többsége ma is az irodalomtudomány körében születik. Zsélyi Ferenc volt a tanszék első olyan munkatársa, aki kinevezése pillanatában habilitált doktori címet és tiszteletre méltó kutatói teljesítményt hozott magával, ami részben a média-és kommunikációs tudományok területére tartozik. Szemiotikai tanulmányai angol nyelven is megjelentek.
Konferenciáink 1998 óta jelzik, hogy elkezdtünk szót kérni a
média- és kommunikációs tudományok körében. (Sajtónyelvi, sajtótörténeti konferenciák.)
Fiatal oktatóink doktori értekezéseikkel már a tanszék tudományága mellett kötelezték
el magukat.(Pl: Az on-line fórumok kommunikációs helyzetei a társadalmi tőkeváltozások
és a társadalmi diffúziók tükrében, A regionális média tematizáló hatásai, A
médiafogyasztás öröklődése és befolyásolása.) Az elmúlt tanévben alakult team-ek
egyértelműen a tanszék tudományága köréből választottak témát. Ezek a team-ek
legjobb hallgatóinkat is bevonják a kutatómunkába, akik interjúkkal és kérdőíves
vizsgálódásokkal kezdenek "iskolázni". Különösen három téma kutatásában
kapnak szerepet.:
1. Kommunikáció az élet esélyeiről és a halálról, 2. Nemi szerepek a sajtóban,
3. Médiaszociológiai hatásvizsgálatok.) Az elkövetkező években az elsőként említett
kutatást konferenciával és kötettel szeretnénk zárni. - A tárgyidőszakban két
tankönyv és egy jegyzet is született a kommunikáció szakos hallgatók számára
a tanszéken: Földes Anna: Újságírás és irodalom (2003) /a szerző főiskolai magántanárunk
/, Németh Jenő: Közigazgatási ismeretek (2002) /a szerző c. államtitkár, óraadó/,
Zsélyi Ferenc: A kommunikációelmélet alapjai (2004).
Egyetemünk harminc kinevezett oktatója tanít a szakon, a tanszék az oktatói gárdának a harmadát sem jelenti. Ez a tény nagyságrendekkel növeli a kutatómunka eredményeit a média- és kommunikációs tudományok, valamint társtudományaik területén is. Figyelemre méltó könyvek és tanulmányok sora született a politológia, a marketing-kommunkáció és a szociálpszichológia területén. (Idegen nyelven is.) A háttérben komoly nemzetközi kapcsolatok segítik a kutatást. Csak néhány példával élünk: University of Turku, University of Maryland, University Volda (Norvégia).
Mértéket és eredményességet relatív módon egy kis létszámokkal dolgozó szak hallgatóihoz kell mérnünk. S akárcsak a tanszék szakmai műhellyé válásának, ennek a kérdésnek is van a képzésben "történetisége". - 2000/2001-es tanévig szakunk a tanító szakkal járt párban. Ez kétségkívül előnyökkel is járt. A minden oldalúan felületes, de sokféle tudományban jártas tanító szakos fiatal újságíróként is sok mindenhez értett. De a tanító szak 3200 és a kommunikáció szak 1200 órája szinte ellehetetlenítette az elmélyült kutatás lehetőségeit. Bár vetnek fel problémákat a jelenlegi szakpárok is (amelyeket a bachelor-szintű, egyszakos képzés majd megold), de a kutatásra fordítható idő valamelyest megnőtt. Igényesebb, érdekesebb és elmélyültebb egyéni kutatások vették kezdetüket. Először mindez a szakdolgozatok szintjén jelentkezett.
Megemlítünk néhány szakdolgozati témát a 2004/2005-ös év anyagából: A témák sokféleségét is jelezni kívánjuk: pl. A plázajelenség egy kommunikátor szemével, "Caricare necesse est"(Kaján Tibor életműve), A tárca (Ignotustól Bächer Ivánig), tündöklése és bukása, Claude Lévi Strauss Szomorú trópusok c. művének kommunikáció-elméleti elemzése, A riport szerepe a Magyar Narancs 2004-es évfolyamában, A Kiskakastól a Nyóckerig (A magyar rajzfilm története), A médiatörvény előzményei, A média és a gyermekirodalom,
TDK: A tudományos diákkör életének abban a szakaszában van, amikor tevékenysége differenciálódott. Dr. Zsélyi Ferenc vezetésével egy szemiotikai kör kezdte meg foglalkozásait és kutató munkáját. Faragó László a médiaszociológiai hatáskutatások metodikájáról szemináriumot is vezet. Szakmai műhellyé válásunk kérdéseiről szólva megemlítettük, hogy néhány kommunikációelméleti, médiaszociológiai, szociológiai vagy interdiszciplináris téma kutatásakor a team hallgatókat is bevon a terepmunkába, ill. a kérdőíves kutatások lebonyolításába. Az egyes műhelyek munkáját részletesebben is bemutatjuk.
A TDK tevékenysége ígéretes, de eredményeink még váratnak magukra.
Képzésünk jellemzője, hogy a szakindítás pillanatától relatíve kis létszámok jellemzik a a nálunk működő kommunikáció szakot. Változatlan meggyőződésünk, hogy ez távlatosan is így van jól. Mégpedig a következő okokból: 1. A szakterület túlképzéssel küszködik, 2. Sem az írás, sem a rádiózás, sem a televíziózás szakmai ismeretei nem adhatók át nagy létszámú, arctalan évfolyamoknak. A képességfejlesztés másféle kapcsolatokat követel. - Az első ok munkaerőpiaci, a második szakmai, az adott esetben nincs hierarchiájuk.
A nappali tagozaton induló évfolyamaink létszámai a 44 és a 81 között helyezkednek el. A szak vonzását jelzi, hogy az elmúlt fél évtizedben a jelentkezők száma átlagosan a hétszerese volt a felvetteknek. S beiskolázási területünknek az ország bizonyult, nemcsak a régió.