szociálpszichológia,
1. A kar (illetve jogelődje, a 2000-ig önálló Budapesti Tanítóképző Főiskola) pedagógusképző intézmény, mely közel másfél évszázada tanítókat képez. Az általános tanítóképzés (és óvóképzés) jellegéből, tartartalmából, hagyományaiból és a közelmúltban folyamatosan végrehajtott megújításából (a hagyományos 3 éves képzésről a 4 éves képzésre valóáttérés) következően jelentős szellemi tőkét halmozott fel, elsősorban a humaniórák területén, de a művészeti alapképzés és a természettudományok területén is. Az általános tanítóképzéssel szemben támasztott mind magasabb színvonalú közoktatási igény, a felsőfokú oktatással szemben megfogalmazódó szaktudományos követelmények, a képzésünk jellegéből fakadó interdiszciplináritás, a felnőttoktatási tapasztalatok együttesen oly módon alakították az oktatói kar arculatát, hogy valósággal kínálta magát a szellemi kapacitás, hogy a szorosan vett, sok évtizedes hagyományokat folytató alapképzések mellé új területeket is birtokába vegyen.
Ebből a lehetőségből, szellemi kapacitásból és a sokoldalúságra való törekvésből adódott, hogy már hat évvel ezelőtt elindult a művelődés-szervező alapképzés a Karon. A 2001-ben megjelent ide vágó kormányrendelet szerint a művelődésszervező szakot egymagában már nem lehetett indítani, csak párban vagy társított szakként. Ekkor merült fel a gondolat a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéken, hogy társított szakként a Kar kommunikációs alapképzést indítson. A szakindítási dokumentáció elkészítése, az engedélyezési eljárás hosszadalmas folyamata után az oktatási miniszter 2002-ben engedélyezte a társított szakként való indítást, és a kar az első kommunikáció-művelődés-szervező szakos évfolyam oktatását 2003 őszén kezdte el.
(Pusztán emlékeztetőül, s nyilván nem nóvumként ide idézem a 2001-ben megjelent képesítési követelményeket.)
1. A képzési cél
A képzés célja, hogy felkészítsen a társadalmi kommunikáció alapvető intézményeiben kommunikációs munka végzésére. Ennek érdekében a szakon oklevelet szerzőknek legyen áttekintésük a társadalom miben-létéről és működéséről, a társadalmi kommunikációról mint társadalmi alrendszerről és annak fontosabb intézményeiről és színtereiről, legyenek felkészültek a társadalmi kommunikáció empirikus vizsgálatában való közreműködésre.
A szak - első alapképzésben - csak kétszakos képzés keretében végezhető. A szakon tanári képesítést nem lehet szerezni.
2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése
Kommunikáció szakos bölcsész (zárójelben a szakirány megnevezésével).
3. A képzési idő / A képzés volumene
Félévek száma: kétszakos képzésben 8 félév (társított szak) Összes szakterületi tanóraszám: 1200
A szakterületi ismeretekből megszerzendő kreditek száma: 95
4. A képzés főbb tanulmányi területei és azok arányai
4.1. Az összes kreditmennyiségen belül gyakorlathoz kapcsolódik: 52% 4.2. Főbb képzési szakaszok, témakörök és ezek kreditszáma
4.2.1. Alapozó képzés: 15 kredit
szociálpszichológia,
szociológia és/vagy kulturális antropológia, - bevezetés a szemiotikába,
bevezetés az általános nyelvészetbe.
4.2.2. Törzs- és szakképzés: 41 kredit
közvetlen emberi kommunikáció, - társadalmi kommunikáció,
kultúraközi kommunikáció,
kommunikációelméletek, - kutatásmódszertan,
kommunikációs technológiák és történetük,
a kommunikáció gazdaságtana, - kommunikáció és jog,
kommunikáció és etika,
kommunikáció és politika, - családi kommunikáció.
Szakirányok, megnevezésük megadásával: a társadalmi kommunikáció, az intézményi kommunikáció, a tömegkommunikáció, az újságírás (esetleg önállóan: elektronikus újságírás).
4.2.3. Szakmai gyakorlat: 18 kredit
5. Az ismeretek ellenőrzésének sajátosságai 5.1. Kötelező szigorlatok
A kötelező szigorlatok kreditmennyisége: 6 kredit. A kötelező szigorlatok száma: 2 A kötelező szigorlatok tartalma:
1. Szociálpszichológia, szociológia és/vagy kulturális antropológia, bevezetés a szemiotikába, bevezetés az általános nyelvészetbe.
2. Közvetlen emberi kommunikáció, társadalmi kommunikáció, kultúraközi kommunikáció, kommunikációelméletek, kutatásmódszertan, kommunikációs technológiák és történetük, a kommunikáció gazdaságtana, kommunikáció és jog, kommunikáció és etika, kommunikáció és politika.
5.2. A szakdolgozat
2. A kommunikáció (társított) szak tervezése során a Tanszék, a kormányrendelet megszabta képesítési követelményekből kiindulva, azokat a kar rendelkezésére álló lehetőségeihez és tapasztalataihoz igazítva az alábbi alapelvekből indultunk ki:
a. a kommunikáció gyakorlati tevékenység, melynek elméleti-tudományos hátterét sokféle, eltérő humán- és reáltudomány alapismeretei valamint számos újonnan keletkezett interdiszciplina adja, tehát az elméleti és gyakorlati képzésnek egészségesen és célszerűen, legalább 60-40 %-os arányban kell állnia;
b. minden kommunikációs aktus kreatív aktus is egyben, tehát a kommunikátor nem pusztán közvetít, a kommunikátor az értelmiségi középosztály műveltséganyagának birtokosa, felkészülve az élethosszig tartó tanulásra, önképzésre, esetleg egy-egy szakterület elmélyült művelésére;
c. a társadalmi kommunikáció minden szűkebben vett ágazatában és területén nélkülözhetetlen a kommunikációt a mindennapi gyakorlatban végző személy (elsősorban szociolingvisztikai értelemben vett) kommunikációs kompetenciája, annak lehető legmagasabb szinten való kiteljesítése;
d. a kommunikátor nem médiatudós, hanem középszintű szakember, akinek ismereteit és készségeit, kommunikatív kompetenciáját hivatásában és mindennapi munkaköri feladataiban kell használnia.. Ennek megfelelően olyan végzettséget kell szereznie, amivel el is tud helyezkedni, amire a társadalmi kommunikáció legkülönfélébb színterein valóságos munkaerő-igény van.
e. a főiskolai képzés alapképzés, nem feladata tehát az összes, illetékességi körébe vágó humán-, reáltudomány és interdiszciplina ismeretanyagának tudományos alaposságú ismerete, sokkal inkább kompetenciák megszerzése és alapfokú ismeretanyag, a jelzett tudományokba való bevezetés, az önművelés lehetséges további irányainak kijelölése.
3. A képzési koncepció (a kiválasztott specializációkra különös tekintettel) értelmiségi és szakmai alapképzésre épülő igen erőteljes gyakorlatorientáltságú rendszer. Lévén, hogy most az első belépő évfolyam harmadik événél tartunk, biztos ítéletet alkotni beválásáról, a majdan kiadandó diploma értékéről és felhasználhatóságáról igen nehéz, egyelőre csak a hallgatók elégedettségi szintjéről tájékozódhatunk. Ez a tájékozódás meglepően jó eredményt adott, mintegy 80 %-ban megfelelőnek, logikusnak, mind tananyagában mind szerkezetében hasznosnak és "elhelyezkedés-orientáltnak" ítélték hallgatóink.
Más kérdés, hogy a bolognai folyamatba való beilleszkedés, az új, lineáris felsőoktatási szisztémára való áttérés előkészítése során, az új felsőoktatási bemenetek megjelölése miatt a kommunikációs oktatás koncepciója e képzési hálóhoz képest más utakon indult el. A társadalomtudományi és a szabad bölcsész bemenet kettőssége élesen elkülönít két irányt. Keveredik egymással a médiatudomány és a kommunikáció bölcsészeti felfogása és a kommunikáció, mint gyakorlati társadalmi tevékenység és jelenség felfogása. Mivel saját intézményünk érvényben lévő tanterve és az e tanterv alapjául leszögezett alapelvek az utóbbi felfogást tükrözték és tükrözik, részt vettünk hosszú ideig a Társadalomtudományi Kollégium munkájában, mely arra irányult, hogy a társadalomtudományi bemenet szellemének és betűjének megfelelően szabja át a lineáris rendszerbe illeszkedő kommunikációs oktatást. Jóllehet, e felfogást vallottuk magunkhoz közelebb állónak, többször megfogalmaztuk ellenvetéseinket és hiányérzetünket bizonyos humaniórák alapjainak hiánya okán. Megjegyzéseink egy része hasznosult, más részét intézményi autonómiánk keretében megvalósíthatónak véltük, így végül is a Társadalomtudományi Kollégium kidolgozott képzési variációit elfogadhatónak találtuk saját képzésünk új szellemű átalakítására.
4. Erre azonban már nem fog sor kerülni. A jogszabály(ok) értelmében
egyazon intézményben egy-egy szak csak egy karon oktatható. Mivel a Karunk az
ELTE része, felmerült a dilemma, hogy az ELTÉ-n melyik karé legyen a kommunikáció
BA szintű oktatása. Logikus elgondolásnak tűnt, hogy e szak BA szintjét a Társadalomtudományi
Kar vállalja, felhasználva a TÓFK tapasztalatait, sőt, esetleg "menet közben"
vegye át a Társadalomtudományi Kar az egész kommunikációs képzést. E megoldásnak
a gyakorlati-adminisztratív feltételei is megteremthetők lettek volna, annál
is inkább, mivel a TÓFK-on a képzés technikai bázisának és személyi feltételrendszerének
kiépítése is előre haladt (egy oktató stúdió berendezése és felszerelése folyamatban
van, 2006 január végére be is fejeződik, a másod- és harmadévesek szakmai alapozó
és gyakorlati oktatását jelenleg tíznél több közismert és elismert újságíró,
gyakorló rádiós és TV-s szakember végzi, akiknek közreműködése valóságos gyakorlati
képzéssé teszi most és az elkövetkező években a szak ezen képzési részét). A
Kar vezetésének erre irányuló erőfeszítése azonban meddőnek bizonyult. A Társadalomtudományi
Kar a BA szintű képzést nem vállalta, maradt tehát a szabad bölcsész bemenet,
amely pedig nem óhajtott Karunkkal kooperálni, a kommunikációs képzést teljesen
és minden fokozatában a Bölcsészettudományi karon képzelte és képzeli el. Az
Egyetem rektora tehát úgy döntött, hogy a kommunikációs képzés a Bölcsészettudományi
Karon folytatódik. A min Karunk tehát az idén vette fel a harmadik, egyben utolsó
évfolyamot, a képzést a bent lévő évfolyamok számára befejezzük, és ezzel ez
a szak Karunkon megszűnik.