A kommunikáció szakos képzés éppen az idén tíz éves az egri Eszterházy Károly Főiskolán. Az egykori hároméves, másoddiplomás levelező tagozatos formától elindulva, a képzés - mindössze egyetlen évtized alatt - többször megújult, és mára két tanszékkel működő oktatási szerkezetté alakult át, amelyben természetesen nappali és levelező tagozaton folyik az oktatás, mindmáig magasnak nevezhető hallgatói létszámokkal. (Az elmúlt években átlagosan száz hallgató kezdte meg tanulmányait a nappali és mintegy ötven a levelező tagozaton). Az első önálló tanszék 1998-as megalakulása azt jelezte, hogy a kommunikáció oktatása és kutatása immár önálló tanszéki feladattá vált - korábban a Magyar Nyelvészeti, az Oktatástechnológiai és Informatikai, valamint a munka összehangolását is vállaló Közművelődési Tanszék osztozott a feladatokon -, majd öt esztendő múltán bekövetkezett az osztódás: a szoros értelemben vett kommunikáció mellett a médiatudomány is önálló tanszéket kapott. A szervezeti változásnál nyilvánvalóan ezúttal is fontosabbak a tartalmi irányváltások, közülük máig a legjelentősebb, hogy 1998-tól a főiskola a szakmai alapú, lineáris újságíróképzésről áttért a modulrendszerű, kommunikációelméleti alapú képzésre. Ez egyszersmind azt is jelentette, hogy a széles értelemben vett média lett a fő - bár nem kizárólagos - profilja a képzésnek. Jól érzékelteti ezt jelenlegi négy szakirányunk: nyomtatott sajtó, elektronikus sajtó, PR és médiamenedzsment, EU-kommunikáció. Kisebb módosításokkal e szakirány-szerkezet a bolognai BA-rendben is megmarad: az írott és elektronikus sajtóhoz az EU-kommunikációnál szélesebb körűnek szánt Közéleti kommunikáció elnevezésű szakirány társul, a negyedik pedig a PR és sajtókapcsolatok nevet viseli majd.
Itt mindjárt megemlíthető a jövő egyik kérdőjele. A média-szakkönyvekben egyre szélesebben vonják meg a média fogalmi körét - mint tudjuk, egyes munkákban a könyvnyomtatást, a zeneipart és a filmkészítést is idesorolják, s persze még sok minden mást -, következésképpen fölvetődik, hogy a médiaoktatás alkalmazkodjék-e - s ha igen, miként - ehhez az új irányzathoz. Ami minden bizonnyal azt jelentené, hogy a mai oktatási-képzési csomópontokhoz (pl. kommu-nikációelmélet, kultúraközi kommunikáció vagy a média területén az írott sajtó, elektronikus média) újak társulnának. Ez föltehetően oktatás-szervezési és egyéb gyakorlati következményeket vonna maga után.
Maradjunk azonban most a jelennél, amelyet a két tanszékből álló tanszékcsoport sokoldalú, tartalmilag olykor markánsan elváló, máskor mégis egymásra "rímelő" tudományos, kutatási és oktatási munkája jellemez. Ez a sokszínű tevékenység jól magyarázható azzal, hogy a tanszékcsoportban egyaránt dolgozik magyar és idegen nyelvszakos bölcsész-tanár, történész, újságíró, pedagógus, kommunikáció szakos egyetemi diplomás. Amikor a kutatási-tudományos munka főbb irányait fölsoroljuk, akkor ez éppen az említett sokszínűség jellemzését szolgálja, nem jelent sorrendiséget, s a már megvalósult elképzelések mellett tervekről, vagyis most formálódó elgondolásokról is szót ejtünk. A különféle kutatási-tudományos irányokból érkező oktatási-képzési kurzusok természetesen már ma is léteznek, a jövőt tekintve pedig a dr. Varga Gyula szakfelelős szakmai irányításával kidolgozott BA-képzésben futnak össze. Folyamatban van annak átgondolása, hogy tizenegy fős - közülük öt minősített oktató - tanszékcsoportunk milyen MA-struktúra kidolgozásához lásson hozzá.
Ennek előrebocsátása után lássuk, milyen műhelyek alakultak és működnek a tanszékcsoporton belül:
1. Hagyományosan erős a sajtónyelv oktatásához és kutatásához kapcsolódó tevékenység; a sajtónyelvi műhely különböző intéz-ményekkel (MTA Magyar Nyelvi Bizottsága, Magyar Rádió Nyelvi Bizottsága, Anyanyelvápolók Szövetsége) épített ki és tart fenn eredményes munkakapcsolatot. A sajtónyelv - médianyelv címmel rendezett országos szakmai konferencia a kérdéskör sok részletét bontotta ki tudományos megközelítésben, amit a tanácskozásról kiadott kötet is jelez.
2. A tanszékcsoport kutatási vizsgálódásainak másik területe a szemiotika: a főiskola már kétszer adott otthont országos konferenciának, s fórumot nyújtott a szemiotika ifjú kutatóinak is. A tanácskozásokon a szemiotika több országosan elismert szaktekintélye vett részt. A második konferencia anyaga - akár az elsőé - kötetben jelenik meg, s szükségesnek gondoljuk megjegyezni, hogy e szakmai fórumot állandónak tekintjük; a Magyar Szemiotikai Társasággal kötött együttműködési megállapodás alapján arra törekszünk, hogy évenként megrendezzük a szemiotikusok találkozóját.
3. Rendszerességet tervezünk a retorikai műhely esetében is: a retorikai munkacsoport, amelynek tevékenységében a szakma elismert kutatói vesznek részt, idén júliusban tartotta első tanácskozását.
4. Értelemszerűen fontos kutatási terület a sajtóműfajok világa. Ezekhez a vizsgálódásokhoz is jó személyi adottságokat mondhat magáénak a tanszékcsoport; terveink szerint az első műhelybeszélgetést a hírekről szerveznénk. E tanácskozás szellemi alapjául kolleginánknak, Andok Mónikának októberben summa cum laude megvédett PhD-disszertációja szolgálhat (A hír mint szövegtípus konstruálódása a társadalmi kommunikációban).
5. Az előzőkhöz hasonlóan az országos és a vidéki sajtó kutatása is szervesen beleillik a tanszékcsoport tudományos profiljába. A sajtótörténet, az oktatás és a gyakorló újságírás neves személyiségeinek közreműködésével áprilisban rendeztünk konferenciát az újságírói hivatás történetéről, az újságírói pályák alakulásáról a közelebbi és távolabbi múltban. Első tanácskozásunkon is kirajzolódott már a tudományos munka két fő iránya: egyfelől az újságírói szerepek, attitűdök, szerveződések, másfelől a sajtó és média működésének, működéstörténetének, a társadalomban elfoglalt helyének a vizsgálata. Nemcsak a hamarosan megjelenő kötet látszik e - szintén rendszeresíteni kívánt - konferencia hozadékának, hanem az is, hogy e nagyon széles, akár határtalannak is nevezhető kutatási terepre máris sikerült hallgatókat csábítani; azzal számolunk, hogy az ő részvételükkel - szakdolgozataikkal, esetleg TDK-munkáikkal - a magyar újságírás sok neves vagy mára elfeledett, kevéssé ismert személyiségét sikerül földolgoznunk.
Ennyit közelmúltunkról és a közeli jövővel szorosan egybefonódó jelenünkről.
Feladatunknak tekintjük a - fiatal kutatók, doktorandusz jelöltek bevonása mellett
- a középnemzedék erősítését tanszékeinken. Ami egyébként megkerülhetetlennek
látszik, ha az MA-képzést is meg akarjuk valósítani. Most minden jel erre utal:
elöljáróink régóta szorgalmazzák, hogy főiskolánkból egyetem váljék, ebbe a
folyamatba beleillenék az is, hogy a képzésünk az alapszak után az MA szintjén
is folytatódjék. Az ehhez szükséges feltételek megteremtése csak részben múlik
a tanszékcsoporton, az viszont teljes egészében tőlünk függ, hogy a "masternek"
milyen oktatási arcélt kölcsönzünk. Adottságaink mellett mérlegeljük a kommunikáció
hazai felsőoktatási kínálatát, városunk helyét az országos felsőoktatás térképén
s eddigi tapasztalatainkat. Jelenlegi alapképzésünk viszonylag közel áll a Szegedi
Tudományegyetem és az ELTE Médiaintézetének tematikájához, s az egri oktatási
struktúra kialakításakor olykor támaszkodtunk a Pécsi Tudományegyetem képzési
gyakorlatára. A szempontok és a mérlegelések összegzése nyomán igyekszünk kialakítani
a sajátos egri MA-profilt.
Most itt tartunk.