Az Erasmus Közéleti Kommunikációs Intézet 1998-ban jött létre, alapító igazgatója Sárközy Erika. Az Intézet tudományos kutatásait a kezdetek óta Buda Béla irányította, azokban ma is részt vesz.
Az Intézet célja a közéleti kommunikáció kutatása, a kommunikáció-kutatás hazai és nemzetközi eredményeinek terjesztése és a kutatási eredmények társadalmi hasznosíthatóságának feltárása, valamint a téma iránt érdeklődő fiatal kutatók közötti kapcsolatteremtés elősegítése, a közösségteremtés, a tudományterületek közötti összefogás és az interdiszciplináris jellegű projektek támogatása.
E céloknak megfelelően az Intézet tudományos tevékenysége három fő területre osztható. Egyrészt, saját, a korlátozott erőforrások miatt elsősorban exploratív jellegű kutatásokat folytatott a közéleti kommunikáció területén.
Másrészt, a kommunikáció-kutatás eredményeinek megismertetése érdekében magyar és nemzetközi konferenciákat szervezett, és útjára indította az Erasmus Könyvek sorozatot és annak angol nyelvű megfelelőjét, az Erasmus Books-ot.
Harmadrészt. az Erasmus Kommunikációs Akadémia (EKA) ötletével és az ehhez kapcsolódó tananyagfejlesztésekkel erőfeszítéseket tett a kutatási eredmények gyakorlati hasznosíthatósága érdekében.
A fenti célokkal összhangban az Intézetben 2000 elején megalakult a Fiatal Kutatók Klubja (FKK), mely a kommunikációval foglalkozó, különböző tudományterületekről érkező fiatal szakembereket, Ph.D hallgatókat, egyetemistákat, újságírókat tömörítette (Klubvezető: Schleicher Nóra). A klub interdiszciplináris jellegű, tagjai között találhatók szociológusok, politológusok, közgazdászok, pszichológusok, nyelvészek, kommunikáció-kutatók és gyakorlati szakemberek egyaránt. 2000 és 2002 között a Klub havonta szervezett Erasmus-estjein meghívott szakemberek és klubtagok beszéltek és vitatkoztak a közéleti kommunikáció különféle aspektusairól és jelenségeiről. A magyar vendégek, többek között Hankiss Elemér, Kéri László, Hadas Miklós mellett neves külföldi kommunikációelméleti szakemberek. így Em Griffin, a Bevezetés a kommunikációelméletbe c. tankönyv szerzője, valamint Peter Ludes, a kultúra- és médiatudományok professzora, a németországi GH-Siegen egyetem tanára is tartottak előadásokat.
A konferenciák sorát a Rendszerváltás és kommunikáció címmel, Balatonföldváron rendezett konferencia nyitotta meg 1999-ben. A konferencia célja az volt, hogy a kommunikáció-kutatás hazai, neves szakembereinek segítségével feltérképezze a tudományterület akkori állását és kijelölje a kutatás számára a követendő irányokat. A konferencia anyagából az Intézet kötetet szerkesztett mely az Erasmus Könyvek sorozat első köteteként az Osiris Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet előszavában a sorozat-szerkesztő, Sárközy Erika ezt írja: "Mialatt az elmúlt négy évtizedben Közép-Kelet-Európában, az egypólusú hatalmi rendszerekben sajátosan vezérelt, egyirányú folyamattá egyszerűsített társadalmi kommunikáció zajlott, azalatt 'Nyugaton' a kommunikáció tudománnyá fejlődött. Amit ma Communication studies-nak hívunk, az a média vezérlésének, a társadalmi információcserének, a különböző hatások előállításának és értelmezésének tudománya, illetve a befolyásolási folyamatok irányításához szükséges tudáskészlet.. Más aspektusból nézve a kommunikáció tudománya központi szervező elv lett a társadalom-tudományokban, kitüntetett elemzési keret és kutatási módszer a társadalmi folyamatok és jelenségek kutatásában." (Sárközy 1999: 7).
A konferencia és az abból kinövő kötet elsősorban a rendszerváltást követő társadalmi-politikai változások kommunikációra gyakorolt hatását vizsgálta, fő témakörei a politika és a kommunikáció; a demokrácia és a média; a politikai kommunikáció és a politikai marketing; az identitás és a kommunikáció viszonyainak kérdései köré szerveződtek. Az 1998-as választási kampány kapcsán több előadó/szerző elemzi a politikai kommunikáció új jelenségeit, a politikus 'áruvá' válását, a média változó szerepét, a nyilvánosság működésének újfajta zavarait. Külön blokk foglalkozik a kommunikáció identitáskonstruáló szerepével többek között a romák média megjelenítése, valamint a nemzeti identitások apropóján.
Az első konferencia sikere, eredményei és kérdésfelvetései egy új, már nemzetközi konferencia megszervezéséhez vezettek. Az Intézet 2000 márciusában Transformation of Communication Culture in the Post-socialist States of Europe címmel rendezett konferenciát a Magyar Tudományos Akadémián. A konferencián Kelet-Közép Európa számos országának kommunikáció kutatói képviseltették magukat és előadást tartottak olyan nemzetközi hírű kutatók is, mint Louk Hagendoorn és Gianpietro Mazzoleni.
A konferencia anyagából válogatva kötet készült melyet az Akadémiai Kiadó jelentett meg. "Communication Culture in Trasition" (Szerkesztő: Schleicher Nóra)A kötettel útjára indult az Erasmus Books nevet viselő angol nyelvű sorozat is. (sorozatszerkesztő: Sárközy Erika).
A Kelet-Közép Európai régió a '90-es években hármas kihívás előtt állt. Egyszerre kellett megbirkóznia a diktatúrából a demokráciába, a központilag tervezett és irányított, állami tulajdonra épülő gazdaságból a piacgazdaságba és az ipari társadalomból az információs társadalomba történő átmenet minden problémájával. A kötet tanulmányai jól tükrözik az átmeneti korszak dilemmáit és nehézségeit. A kötet első fejezetének tanulmányai média és demokrácia viszonyát vizsgálják. Vajon az emberek valóban olyan tudatlanok és hiszékenyek-e, ahogy azt a keretezés elmélet láttatja? Vajon a politika mediatizálódása veszélyezteti a demokráciát? És milyen hatása van az 'íratlan demokrácia' hiányosságainak a térségben? A második nagy fejezet a kommunikáció és a kultúra összefüggéseit vizsgálja. Tanulmányok elemzik a szimbólumrendszerek változásait, a vizuális kommunikáció és a materiális szimbólumok fontosságát, a kultúrák találkozását és esetenként harcát. A harmadik nagy témakör a 'régi' média változásaival, ezen belül a kereskedelmi média megjelenésének hatásaival, valamint az új média, az internet nyújtotta lehetőségekkel foglalkozik.
Az Intézet harmadik konferenciájára 2001 májusában került sor Piacgazdaság és kultúraváltás címmel. A konferencia - összhangban az Intézet azon céljával, hogy elősegítse a tudományos eredmények társadalmi felhasználhatóságát - az üzleti élet neves személyiségeinek és a tudomány világa képviselőinek eszmecseréjét és párbeszédét volt hivatva szolgálni, és a következő négy témakör köré rendeződött: A gazdasági kultúraváltás kényszerei; A verseny és a globális kultúra kommunikációs játszmái; Érdekek, értékek, alkalmazkodási technikák; Piacgazdaság és európai integráció.
A konferenciák és az ebből születő kötetek mellet az Intézet önálló kutatásokat is folytatott. Buda Bélának, az Intézet tudományos igazgatójának vezetésével és Ferencz Zoltán, Horányi Özséb, Pintér Róbert, Sárközy Erika, Schleicher Nóra, Szakadát István Szilczl Dóra és Terestyéni Tamás közreműködésével 2001-ben megalakult az Erasmus munkacsoport, mely a közéleti kommunikáció rendszereinek vizsgálatát tűzte ki feladatául. A kutatás eredményeit a Közéleti kommunikáció címmel megjelent kötet foglalja össze. (Sárközy - Buda 2001) A kutatás kereteit a következőképpen jelölik ki a szerkesztők:
"A kommunikációelméleti és a szociológiai irodalom előszeretettel szól a társadalmi kommunikáció rendszeréről. Az Erasmus-munkacsoport szerint ez nehezen kezelhető absztrakció, helyesebb rendszerekről beszélni. Olyan rendszerek, mint a tömegtájékoztatás ill. a média, a politika, a gazdaság, a kultúra, az egyház vagy a közösség önmagában is nagyon összetettek, de kommunikációs színtérként, intézmények hálózataként, szubkultúraként talán valamivel könnyebben áttekinthetők, mint a társadalmi kultúra egésze, amelyben ezek a rendszerek egymással fedésben, kölcsönhatásban és antagonizmusban, dinamikus viszonyban állnak." (p. 7.)
A közéleti kommunikáció fogalmát pedig a következőképpen definiálják: "A közéleti kommunikáció szűkebb, mint a társadalmi kommunikáció, de tágabb - és részben más -, mint a szociológiában használt szinonima, a nyilvánosság ill. a nyilvános kommunikáció. A közéleti kommunikációnak természetesen nincs standard meghatározása, de tág értelemben vonatkozik minden kommunikációra, amelynek során intézmények, szervezetek vagy társadalmi csoportok ill. egyének részt vesznek kommunikációs folyamatokban, amelyek bizonyos mértékig legalább nyilvánosak, vagyis tematizáltak, interakciós partnerek vagy idegenek számára is hozzáférhetőek, amelyeket médiumok közvetítenek, vagy amelyek nagyobb embercsoportok - audienciák - keretében zajlanak. A közéleti kommunikációban tehát információk áramlanak, amelyek "közhírré" tétetnek, vagyis amelyek a kommunikációban résztvevők számára relevánsak, tehát azok közös kontextusaira vonatkoznak, és amelyek a közéleti kommunikáció adott rendszerében ill. közegében értelemteljesek és ott társadalmi cselekvést, kommunikatív aktust jelentenek, adott esetben struktúrákat és folyamatokat tartanak fenn és változtatnak. A kommunikációk az egyszerű hírfogyasztástól a stratégiai akciókig terjedhetnek." (ibidem)
Első fázisában a kutatás elméleti-konceptuális kérdésekre fókuszált, az alapvető fogalmak, modellek, paradigmák felvázolására törekedett, több tudományág, így elsősorban a szociológia, a politikatudomány és a társadalomlélektan fogalmi a apparátusát és ismeretanyagát felhasználva. A kötet első tanulmányai e fogalmi rendezés kísérleteit mutatják be. Ezt követi a közéleti kommunikáció egyes rendszereinek, a politikai kommunikációnak, az egyházi kommunikációnak és a helyi társadalmak kommunikációjának vizsgálata. Végül a digitális kultúra kérdésköre, az információs társadalom kihívásai e kutatásban is megkerülhetetlennek bizonyultak. A kötet utolsó tanulmányai ezt a kérdéskört dolgozzák fel.
Az Intézet következő nagyobb kutatása a 2002-es választásokat megelőző kampányra koncentrált. A kutatást az Intézet keretei között működő Fiatal Kutatók Klubja szervezte és a kutatás résztvevői is a klubtagok közül verbuválódtak. Résztvevői: Dányi Endre szociológus; Ferencz Zoltán közgazdász, szociológus; Hegyesi Adrienn, szociológus hallgató; Kiss Balázs, politológus; Melegh Attila, közgazdász; Nagy Szilvia, irodalmár; Reményi Andrea, nyelvész; Schleicher Nóra szociológus voltak.
A kutatás célja az volt, hogy a 2002-es április-májusi választási kampány különböző aspektusainak elemzésével többet tudjunk meg a politikai kommunikáció működési mechanizmusairól. A kutatás eredményeit kötetben foglaltuk össze, mely az Erasmus könyvek új köteteként, Kampánykommunikáció címmel 2003-ban jelent meg az Akadémiai Kiadónál. (Sárközy-Schleicher 2003)
A kutatás során használt kvalitatív módszerek, így többek között a konverzációelemzés és a kritikai diskurzuselemzés, lehetőséget adtak arra, hogy a tág értelemben vett politikai 'szövegek' mélyére hatoljunk, s az egyszerű tartalmi elemzésnél lényegesen többet tudjunk meg a politikai kommunikáció működési mechanizmusairól. A kampányokat vizsgáló hasonló kutatásokkal szemben, ez a nyelv használataira fókuszáló kutatás elsősorban a kommunikáció, és nem a politika felől közelítette meg tárgyát, és következtetései is csak másodsorban szólnak magáról a választási kampányról. A kutatók elsődleges célja az volt, hogy a politikai kommunikáció működési mechanizmusairól, általános szabályszerűségeiről tudjanak meg többet.
A kutatás résztvevői vizsgálták a perszonalizációt, azaz a személyiség előtérbe kerülését a politikában, a botrányok, az érzelmi politizálás, a negatív kampány megjelenését. A konverzáció-elemzés módszerével elemezték a pártelnökök és a miniszterelnök vitáját és ennek kapcsán a kampányviták interakciós nyelvi sajátosságait. Külön tanulmány foglalkozott a női politikusok szerepvállalásával és lehetséges kommunikációs stratégiáival. Fontos téma volt az új kommunikációs technikák alkalmazása a kampányban, az internetes honlapok, e-mail, sms megjelenése és szerepe. A státusztörvény kapcsán a kritikai diskurzus elemzés módszerével vizsgálták a kutatók a Kelet-Nyugat diskurzus megjelenését a kampányban, a státustörvény vitájának a diskurzív rend alakításában betöltött szerepét.
2005-ben új kötettel gazdagodik az Erasmus Könyvek sorozat. Ismét fiatal kutatókat bíz meg a sorozatszerkesztő egy hiánypótlónak szánt munkával. A Bajomi-Lázár Péter által szerkesztett Magyar Médiatörténet 1979 - 2004 című kötet a magyar média legújabbkori történetét dolgozza fel 1979-től, a magyar sajtó részleges piacosításának évétől napjainkig. A kötet - összhangban az Intézet eredeti céljaival - elsősorban a média és kommunikáció szakos hallgatóknak és a gyakorló újságíróknak kíván segítséget nyújtani.
A kötetben: Urbán Ágnes a magyar rádiózás és televíziózás közelmúltját intézményi és technikatörténeti szempontból vizsgálja. Antalóczy Tímea a rádió és televízió új műsortípusait, a műsorgyártás átalakulását veszi górcső alá. Juhász Gábor a nyomtatott sajtó piacosításának főbb állomásait idézi fel. Monori Áron az ún. médiaháború eseményeit és diskurzusát elemzi. Bayer Judit a sajtó- és médiajog kérdéskörével foglalkozik, különös tekintettel a médiatörvényre. Bajomi-Lázár Péter azt vizsgálja, milyen eszközökkel éltek és milyen célokat próbáltak megvalósítani a magyar médiapolitikusok a vizsgált időszakban. Dányi Endre az új médiumok tömegkommunikációt átalakító szerepét vizsgálja. Sipos Balázs azt elemzi, hogyan alakult a rendszerváltozást megelőző és azt követő években a magyar újságírók szerepértelmezése. A kötetet Beszedics Ottilia 25 évet átfogó média és politikatörténeti kronológiája zárja.
Az Erasmus Közéleti Kommunikációs Intézetben folyó kutatásoknak, a konferenciáknak és köteteknek van néhány közös sajátosságuk.
Egyrészt, a rendszerváltást követő időszak társadalmi változásainak a társadalmi-közéleti kommunikációra gyakorolt hatására, illetve az éppen az e szférából elinduló és más területekre is ható változásokra fókuszál, igyekszik észrevenni, feltárni, elemezni és értelmezni az új jelenségeket.
Részben a fentiekből is következően, megközelítésmódja mindig szándékosan és vállaltan inter- és transzdiszciplináris. Az Intézet munkatársai vallják, hogy a kommunikációs jelenségek teljességre törekvő elemzése kizárólag interdiszciplináris és még inkább transzdiszciplináris módon valósulhat meg. Ez nem pusztán az egyes tudományterületek saját tudásának hozzátételét jelenti a kutatáshoz. A tudományterületek érintkezési területén az eltérő megközelítésmódok megtermékenyítő hatást gyakorolnak egymásra és így új értelmezések születhetnek. Az Intézet vezetője és munkatársai folyamatosan törekedtek arra, hogy létrehozzák, elősegítsék és támogassák a tudományterületek közötti kapcsolatteremtést és összefogást.
Az Intézet tudományos-kutatási tevékenységében végig meghatározó volt a kvalitatív módszerek dominanciája. Ennek egyik oka az Intézet korlátozott anyagi erőforrásaiban kereshető, mely szükségessé tette, hogy kutatásaink elsősorban a kérdések megfogalmazására, problémák feltárására, a továbbgondolkodás serkentésére irányuljanak. Másrészt azonban úgy véltük, hogy a kvalitatív módszerek alkalmazásával árnyaltabb tudásra tehetünk szert, a közéleti kommunikáció jelenségei e módszerek segítségével mélyebben és pontosabban megérthetők.
Végül az Intézet munkája során folyamatosan jelenlévő szempont volt a tudományos eredmények társadalmi hasznosíthatóságának kérdése. A vizsgálódásra kiválasztott témák, - melyek jelentős részben a kommunikáció és demokrácia, valamint a kommunikáció és identitás témakör köré szerveződtek -, meghatározásában is fontos szempont volt, hogy azok létező, érzékelhető társadalmi problémákra reflektáljanak és nagy hangsúly helyeződött az eredmények minél szélesebb körű disszeminációjára is. Konferenciáink, köteteink és az Intézetben folyamatosan zajló tananyagfejlesztések elsősorban ezt a célt szolgálták.
Sárközy, E. (szerk.) Rendszerváltás és kommunikáció, Budapest, Osiris Kiadó, 1999 Erasmus Könyvek I.
Schleicher, N. (szerk.) Communication Culture in Transition, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2000, Erasmus Books I.
Buda, B. és Sárközy, E. (szerk.) Közéleti kommunikáció, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2001, Erasmus Könyvek II.
Sárközy, E. és Schleicher, N. (szerk.) Kampánykommunikáció, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2003, Erasmus Könyvek III.
Bajomi-Lázár, P. (szerk.) Magyar médiatörténet 1979-2004, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2005 (megjelenés alatt), Erasmus Könyvek IV.