Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet

Nahimi Péter - Csányi Kinga

székhely: 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 95.
postacím: 1535 Budapest, Pf. 883.
telefon: (06/1) 392-7150
telefax: (06/1) 200-1274
honlap: http://akti.hu

 

Az ORTT stratégiai kutatásai

Az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézetet (AKTI) az Országos Rádió és Televízió Testület hozta létre 2005 tavaszán, önálló szervezeti kereteket biztosítva az általa finanszírozott stratégiai kutatásoknak és elemzéseknek. E kutatások rendszeres jelleggel 2002 óta folynak a Testület égisze alatt a médiatörvényben meghatározott szabályozói feladatok ellátásának szerves részeként.

Az ORTT létrehozásával ugyanis az Országgyűlés egy olyan szabályozóhatóságot állított fel, amelynek - feladatai megfelelő ellátásához - folyamatosan támaszkodnia kell az audiovizuális iparág jelenségeit és törvényszerűségeit leíró és értelmező kutatások eredményeire. Jól szemlélteti ezt, hogy - egyebek mellett - a törvény szerint a Testület feladata:

a véleményszabadság érvényesülésének és a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának éves értékelése,

a műsorszolgáltatás gazdasági helyzetének és pénzügyi feltételeinek, a műsorszolgáltatók és az azokhoz kapcsolódó napilapok, hetilapok, lapterjesztők, műsorelosztók tulajdoni helyzete alakulásának éves értékelése,

a műsorszórási célú frekvenciatervezéshez szükséges elvi szempontoknak, a tervezésben alkalmazandó preferenciáknak, a tervezés ütemezésének és irányelveinek meghatározása, a műsorszolgáltatást érintő frekvenciagazdálkodásra vonatkozó koncepció kialakítása, a frekvenciagazdálkodás helyzetének értékelése,

állásfoglalások és javaslatok kidolgozása a magyar műsorszolgáltatási rendszer fejlesztésének elvi kérdéseire vonatkozóan, részvétel az e területtel kapcsolatos döntések előkészítésében,

a médiatörvény esetleges módosításának kezdeményezése, véleménnyilvánítás a frekvenciagazdálkodással és a távközléssel kapcsolatos jogszabályok tervezetéről.

A törvény fenti - egyértelműen tudományos hátteret feltételező - rendelkezései mellett az ORTT általános feladatköre is a tudományos ismeretek széleskörű alkalmazását feltételezi. A Testületnek mint szabályozó hatóságnak a társadalmi érdek érvényesítése a feladata a műsorszolgáltatás területén; ez a társadalmi érdek ugyanakkor csak a társadalmi hatások összefüggésében értelmezhető. A társadalmi érdek érvényesítése akkor hatékony, ha a műsorszolgáltatók tevékenysége a lehető legjobb hatást gyakorolja a magyar társadalom életére; a szabályozó hatóság feladata pedig az elektronikus tömegkommunikáció társadalmi hatás-együttesének optimalizálása (a pozitív hatások maximalizálása és a negatív hatások minimalizálása révén).

Ez a hatás-optimalizáció pedig valójában a jövőbeli állapotokat meghatározó folyamatokba való aktív beavatkozást jelenti. Minden szabályozás ugyanis valójában beavatkozás egy rendszer működésébe, ami a szabályozó által kívánatosnak tartott jövőbeli állapot, s az ezzel elérhető előnyök reményében történik. A beavatkozás feltétele tehát, hogy a szabályozónak kellő ismeretei legyenek arról a rendszerről, amelynek a működésébe beavatkozik, méghozzá mindazokra az adottságokra kiterjedően, amelyek a rendszer működését jelenleg és a jövőben meghatározzák. Ezek az adottságok lehetnek a rendszer belső törvényszerűségei vagy külső hatások; lehetnek jogszabályok, más normarendszerek (tradíciók, divatok, szokások, erkölcsök stb.), de lehetnek az ember individuális és társas életének jelenségei mögött meghúzódó biológiai, lélektani, szociológiai stb. "törvények" is. A szabályozó a rendelkezésére álló ismeretekből összeálló rendszerleírás alapján alkotja meg elképzelését arról, hogy - beavatkozása nélkül - a maga belső törvényszerűségei és a rá ható egyéb külső erők hatására miként változna, milyen állapot(ok)ba jutna el a rendszer; ennek alapján vázolja fel az általa kívánatosnak tartott célállapotot, s választja ki azokat az intervenciós eszközeit is, amelyektől azt várja, hogy a rendszerre ható összes többi tényezővel együttesen éppen a kívánt célállapot bekövetkeztét segítsék elő (amely célállapot ugyancsak nagymértékben a rendszerleírás függvénye).

A szabályozó rendszerleírásának ugyanakkor teljesnek kell lennie: bárhol nyúljon is a szabályozó hozzá a rendszerhez, számot kell vetnie a beavatkozás hatásaival; és minthogy a rendszer összefüggő egész, minden beavatkozás hatásai bárhol jelentkezhetnek. Számos esetben a rendszerleírás és a célmodell egyértelműen meghatározza a szabályozás eszközeit; itt látszik igazán, hogy az igazi nagy probléma sokszor nem is a megfelelő eszközök kiválasztása, hanem a rendszerleírás maga: az, hogy a leírás a valóságnak kellőképpen megfelelő, s az erre támaszkodva kijelölt célállapot valóban megvalósítható és működőképes, a szabályozó várakozásainak és feltételezéseinek megfelelő legyen. A szabályozó tevékenysége akkor eredményes, ha a valóság érdemben a feltételezéseinek megfelelően alakul; és ha megváltoznak a viszonyok, amelyeket az előzetes tervezés változatlannak ítélt (vagy másként változnak, mint amilyen változással számolt), akkor módosításra szorul a bevezetett szabályozás is.

Mindez egyrészt azt jelenti, hogy a szabályozónak mindvégig pontosan a tudatában kell lennie annak, hogy beavatkozása milyen premisszákra alapult; másrészt azt, hogy a szükséges gyakorisággal és mélységben folyamatosan ellenőriznie is kell, hogy a valóság ténylegesen ezeknek megfelelően alakul-e (ez egyben tevékenységének "minőségbiztosítása" is). Az audiovizuális iparág szabályozásában is szükséges ez a visszacsatolás, ami folyamatos kutató- és elemzőmunkát feltételez mind az alkalmazott megoldások eredményességét, mind az azok alapjául szolgáló premisszák érvényességét illetően.

Ennek az igénynek és törekvésnek a keretében számos tanulmány készült 2002 és 2005 között az ORTT stratégiai kutatási programjában a jogi szabályozás, a műszaki technológia, a közgazdaságtan és a műsortartalom-médiahatás tárgykörében). Ugyancsak a program keretében készült el "Az 1996. évi I. törvény 16. §-a (7) bekezdésében foglalt kötelezettség értelmezése, teljesítése és ellenőrzésének kérdései" címet viselő szakanyag, amely az országos és körzeti kereskedelmi műsorszolgáltatók törvényben filmfinanszírozási kötelezettségének teljesítését vette számba (s szolgált alapjául a Testület későbbi intézkedéseinek); továbbá "A média törvény finanszírozási modellje és a Műsorszolgáltatási Alap 2005. évi költségvetése" című tanulmány, amely alapján az ORTT 2004-ben hivatalosan is kezdeményezte a Magyar Országgyűlés előtt a médiatörvény módosítását.


A médiatörvény általános felülvizsgálata

A médiatörvény az ORTT feladatává teszi, hogy "állásfoglalásokat, javaslatokat dolgozzon ki a magyar műsorszolgáltatási rendszer fejlesztésének elvi kérdéseire vonatkozóan", de ugyanígy a jogalkotási törvény is előírja, hogy "a jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik", továbbá, hogy "a jogalkalmazó szerveknek figyelemmel kell kísérniük a jogszabályok alkalmazásának hatását, fel kell tárniuk az érvényre juttatásukat gátló körülményeket, és a tapasztalatokat a jogalkotásban is hasznosítani kell". A felhalmozott jogalkalmazói tapasztalatok jogalkotási hasznosítása a műsorszolgáltatás és műsorterjesztés hihetetlenül dinamikusan fejlődő ágazatában különleges fontossággal bír. Ennek a jogalkotó is tudatában volt: a médiatörvény vitájának egyik vezérszónoka kifejezetten kijelentette: "nem tudjuk még, hogyan fog működni ez a törvény, ezért elemi kötelességünk olyan rugalmas elemeket és szabályokat is beépíteni e törvénybe, amelyek később a pontosítás és a módosítás lehetőségét is magukban rejtik". Feltehetően ez a jogalkotói szándék öltött testet a médiatörvény 43. §-ának (1) bekezdésében, amely rögzíti, hogy a Testület az általa évente benyújtandó országgyűlési beszámolóban "kezdeményezi a törvény esetleges módosítását" - vagyis évről-évre (!) vizsgálat tárgyává teszi a törvényt.

E jogszabályi előírásoknak megfelelően döntött úgy az ORTT, hogy az Intézet 2005. évi feladatává a médiatörvény általános felülvizsgálatát teszi, amelyet az Intézetnek az ORTT által felkért Törvényelőkészítő Szakértői Bizottsággal együttműködve kell elvégeznie. A bizottság munkája már a végéhez közelít, ezt követően - az Intézet és a Bizottság közreműködésével várhatóan a törvénytervezet széles körű szakmai és társadalmi vitájára kerül sor. E munka során az Intézet szervezi és támogatja a Törvényelőkészítő Szakértői Bizottság munkáját, gondoskodik a 2002 és 2005 között készült szakértői tanulmányok eredményeinek, valamint az ORTT felhalmozott jogalkalmazói tapasztalatainak a törvényelőkészítés során történő hasznosításáról, és ellátja az előkészítő munka során szükséges kommunikációs feladatokat.

A Bizottság az új törvény koncepciójának elkészítésekor a műsorterjesztés és műsorszolgáltatás technológiasemlegességének elvét tartotta szem előtt, annak érdekében, hogy egy korszerű, a jövő várható technológiai változásaira is alkalmazható jogszabály készüljön. Ugyancsak új törvényi szabályozási javaslattal élt a Bizottság a közszolgálati intézményrendszer kialakításában, finanszírozásában valamint a tartalmi elvárások, követelmények (mint például a kiegyensúlyozottság és pártatlanság előírása) tekintetében, valamint jelentős módosítást javasolt az ORTT-nek mint médiahatóságnak a jövőbeni szerepét, szabályozási feladatait és működését illetően is. Tevékenysége során a Bizottság nagyban támaszkodott a 2002 óta készült szakértői tanulmányokra, az Intézet keretében folyó munkára, valamint a munkájának előrehaladása során szükségessé váló szakértői hozzájárulások eredményeire is.


Az Intézet további tevékenysége

A médiatörvény felülvizsgálatával összefüggő feladatain túl az Intézet

folyamatos elektronikus forráskutatást végez a globális médiapiac jelenségeiről, ebből adatbázist épít és havi frissítésű belső elektronikus periodikát gondoz,

folyamatos elektronikus forráskutatást folyat a médiaszabályozó hatóságok válaszairól a globális médiapiac eseményeire, ebből adatbázist épít és havi frissítésű belső elektronikus periodikát gondoz,

folyamatosan bővített Elektronikus Kommunikációtudományi Adatbázist hoz létre a különböző tudományos műhelyek elérhető elektronikus publikációiból.

Ezt az állandó feladatkört az a felismerés indokolja, hogy a globális médiapiac termékeit illetően megfogalmazható elvárások és értékelések az egyes országokban és társadalmakban - minden egyediségük mellett - nem függetlenek egymástól, s a más országokban a műsorszolgáltatás társadalmi hatásaira vonatkozóan megfogalmazott elvárások és javaslatok számos esetben közvetlenül vagy közvetve alkalmazhatók nem csak a szabályozóhatóság tevékenységében, hanem a műsorszolgáltatási tartalomról - jó esetben - kibontakozó társadalmi diskurzusban is. A nyomtatott és elektronikus orgánumok ugyanis óriási bőségben árasztják azokat a híradásokat, amelyek vagy az audiovizuális szektor valamely jelenségéről tudósítanak, vagy a szektorra vonatkozó ismereteket tartalmaznak. E jelenségek és ismeretek jelentős része szorosan összefügg a média társadalmi szerepének és hatásának kérdéskörével (okként vagy következményként). A híradásokban tehát e társadalmi hatás valamely vonatkozása válik érzékelhetővé, beleértve e hatások egyikének-másikának a problémáit is. A problémák persze e jelenségektől és ismeretektől függetlenül is léteznek, de feltárhatóvá és megoldhatóvá csak e híradások, vagy a feltárásukra irányuló sziszte-matikus kutatások révén válhatnak.

Azok a jelenségek, amelyek kapcsán a legplasztikusabban fogalmazódnak meg a média társadalmi hatására vonatkozó kérdések, mindig kiváltanak valamely érzékelhető fogadtatást is abban a társadalmi közegben, amelyben a jelenség észlelhető volt. A jelenségek hatása tehát leginkább azok fogadtatásában érzékelhető, s ahogy a hatásoknak, úgy a fogadtatásoknak is többféle típusa lehet. Legkönnyebben azok esetében mutatható ki a hatás ténye, akik e hatásnak tudatosan átengedik, s hagyják általa aktív cselekvésre vezérelni magukat: akár a közéletben megszólaló értelmiségiként, akár egy fan-club tagjaként vagy egy interaktív műsor betelefonálójaként (ennek terepe általában éppúgy a média maga mint a híradásoké). Vannak azután számosan olyanok is a jelenséget észlelő társadalmi közegben, akiket a jelenség maga közvetlen, tudatos aktivitásra nem sarkall, ám annyira megérinti, hogy bennük valamiféle kimutatható lenyomatot hagy, viszonyulást vált ki, s ezt empirikus adatfelvételek is dokumentálják (amelyek lehetnek közvéleménykutatások éppúgy, mint a reklámoknak a vásárlási szokásokra gyakorolt hatását elemző adatsorok).

Végül lehetnek (sőt bizonyosan vannak) e jelenségeknek olyan hatásai is, amelyek sem a közvetlen részvételben, sem az adatgyűjtésekben nem érhetők tetten, s általában ezek képezik a legkomolyabb tudományos elemzések, viták tárgyát, amikoris egy-egy kirívóbb jelenség kapcsán a különböző tudományterületek képviselői újra meg újra megkísérlik a folyamatosan változó (mert valamennyire minden jelenség által módosított) szellemi erőtérben az aktuális állapotnak megfelelően újrarendezni és e formájában egymással (és a közönséggel) megosztani azt a tudásanyagot, amellyel az ő tudományterületük e hatás leírásához hitük szerint hozzájárulni tud. Ez a három lenyomat, a közéleti aktivitások, a mérhető indirekt viszonyulások és a vonatkozó tudományos eredmények igen sokat elárulnak a média társadalmi hatásának egy-egy vonatkozásáról - és ezek az ismeretek nem köthetők országhatárhoz.

A fogadtatások között kiemelt helyet foglal el azon szervezetek tevékenysége, amelyek hivatásszerűen űzik e "fogadtatást", vagyis kifejezetten az a feladatuk, hogy e jelenségekhez viszonyuljanak, és rájuk - ha szükségét érzik - valamiképpen reagáljanak is (akár pozitív, akár negatív értelemben avagy semlegesen). E szervezetek feladata és felelőssége a tartalomszabályozás: az tehát, hogy a társadalom érdekének szerezzenek érvényt a média világában, s ehhez bizonyos intervenciós eszközöknek (pozitívaknak és negatívaknak) is birtokában vannak. A szabályozó hatóságnak tehát észlelnie kell a releváns társadalmi hatást gyakorló médiajelenségeket, értékelnie kell ezek hatásait, majd pedig - ha ez szükséges vagy indokolt - törvény adta eszközeivel élve kell megfogalmaznia a maga szabályozási válaszait is ezekre - s ebben újra fontos támpontot adhat a sokszor ugyanezzel problémakörrel már szembesült külföldi vagy nemzetközi szervezetek tevékenysége.

E vonatkozásban különösen fontos ugyanakkor, hogy a műsortar-talmak hatásvizsgálatának eredményei nemcsak a kötelező jogi normák megalapozása révén hasznosulhatnak, hanem közvetlenül is lehet társadalomalakító erejük. Az Intézet kommunikációs tevékenysége azt célozza, hogy a feltárt ismeretekkel és törvényszerűségekkel a magyar társadalom is a lehető legszélesebb körben és a lehető leginkább tisztában legyen, s így mindazok, akik a közgondolkodásra bármely módon hatással lehetnek, azonos és hitelesnek elismert információs bázison folytassák tevékenységüket.


Az Intézet publikációi

Az Intézet legfontosabb kommunikációs fóruma az internetes honlap (http://akti.hu), ahol tevékenységéről és eredményeiről nyújt folyamatosan frissített tájékoztatást. Itt nemcsak az Intézetről és a Bizottságról szóló információk kaptak helyet, hanem minden olyan, korábban készült tanulmány, szakértői anyag is, amely témájánál fogva kapcsolódik az 1996. évi I. törvény átfogó felülvizsgálatához. Az Intézet periodikái a havi elemzések között olvashatóak, míg a dokumentumtárban megtalálhatóak az elektronikus médiaszabályozáshoz kapcsolódó releváns uniós és külföldi jogszabályok is. A szolgáltatások között az Intézet kiadványainak bemutatása, a linkgyűjtemény és a konferenciafigyelő kapott helyet. A törvényelőkészítő munka megkezdése óta él az az email-cím, amelyre bárki elküldheti a médiatörvény módosításával kapcsolatos javaslatait, észrevételeit.

Könyvkiadási programjának keretében az Intézet ez év őszén két könyvet is megjelentetett. A digitális televíziózás címmel napvilágot látott kötet (szerk.: Hazay István) az ORTT által e tárgyban finanszírozott műszaki-technológiai kutatások eredményeit és tanulságait foglalja össze. "Ebben a történelmi pillanatban különösen fontos egy aktuális, de átfogó igényű végiggondolás, amely a mai tudásunknak megfelelően veszi számba a digitális átállás folyamatában felvetődő kérdéseket, foglalja össze mindazokat az ismereteket, amelyek ezek megválaszolásához ma a rendelkezésünkre állnak, s megjelöli egyben azokat a főbb csomópontokat is, amelyekben az elkövetkező években kell majd érdemi döntéseket hoznunk. E feladatra vállalkozik ez a rendkívül igényesen és körültekintően összeállított kiadvány, amely végigkalauzol bennünket a digitális televíziózáshoz vezető úton, részletesen bemutatja, hogy miként terjedt el és vált a televíziózás példátlanul népszerűvé, s miként vált mára fogadókésszé a magyar társadalom is a digitális műsorterjesztés lehetőségeinek kihasználására. Ez az áttekintés teszi ugyanakkor érzékelhetővé és érthetővé az átállási folyamat során megfogalmazódó, nemritkán sorsdöntő kérdéseket is, mutatja be azokat a sürgető körülményeket, amelyek mára elodázhatatlanná tették az átállást, s veszi számba a digitális átállás során elkerülhetetlenné váló esetleges ráfordításokat és a várható előnyöket egyaránt. A könyv tehát nemcsak új ismeretek megszerzéséhez nyújt segítséget, hanem ahhoz is hozzá kíván járulni, hogy a magyar társadalom felkészülten fogadja és optimálisan használja ki a digitális átállás során előtte megnyíló lehetőségeket, és tudatosan hozza meg ebből következő döntéseit" - írja a kötetről elöljáróban Kovács György, az ORTT elnöke.

A digitális műsorszórás alapjai (írta: Walter Fischer) címmel megjelent másik kötet főleg a digitális televízióval foglalkozó mérnökök és mérnökhallgatók számára nyújt gyakorlati rendszertechnikai útmutatót. "Walter Fischer könyve a legaktuálisabb pillanatban jelenik meg Magyarországon, amikor a digitális műsorszórás kísérleti adásai már elindultak, amikor ez az új technológia hazánkban is terjedni kezd. A könyv nagy feladatra vállalkozik, amikor egy igen széles tudományterületről teljességre törekedve, átfogó képet kíván nyújtani a gyakorló mérnökök számára. ... A könyv áttekintést ad a digitális műsorszórás legfontosabb kérdéseiről, az elméleti alapokról, a forráskódolásról, a digitális televíziójelek előállításáról és átviteléről, az alkalmazott modulációs módszerekről, a digitális műsorszóró rendszerek méréstechnikájáról, a digitális televíziós rendszerek típusairól és a szabványokról. A szerző a fenti témákat a mindennapi mérnöki gyakorlat szempontjait figyelembe véve egységes szemlélettel kezeli. Kerüli a problémák túlbonyolítását, ugyanakkor a legfontosabb elméleti fogalmakról tiszta képet formál" - méltatja a kötetet előszavában Pap László professzor.


Kiadványok

A digitális televízió szolgáltatásai. Bevezetési modellek, külföldi tapasztalatok

szerkesztette: Hazay István

szerzők: Ágoston György, dr. Eiselt Béla, Hazay István, Kissné Akli Mária, dr. Kovács Imre, Stefler Sándor

kiadás éve és helye: 2005, Budapest

kiadja: az ORTT Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet (ORTT-AKTI), a Typotex Kiadó közreműködésével

oldalszám: 280

ISBN: 963 216 856 9

 

A digitális műsorszórás alapjai. Gyakorlati útmutató mérnökök számára

szerző: Walter Fischer

fordító: Szombathy Csaba

lektor: Gschwindt András

kiadás éve és helye: 2005, Budapest

kiadja: az ORTT Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet (ORTT-AKTI), a Typotex Kiadó közreműködésével

oldalszám: 384

ISBN: 963 216 857 7