Reflexiók

Rentería-Szász Anna Mária: Spanyol és magyar anyanyelvűek közötti kultúraközi kommunikációs zavarok vizsgálata

(2008.11.24) c. témafelvető előadására

[Bálint Mónika], [Batta Barnabás], [Beszedics Otília], [Bokor Tamás], [Czékus Jób], [Csiszér Annamária], [Demeter Márton], [Fellner Zoltán Ákos], [Füredi Gábor], [Görözdi Dóra], [Herendy Csilla], [Huszár Orsolya], [Juhász Ibolya], [Kató Linda], [Kéri Rita], [Koltai Andrea], [Kriskó Edina], [Mihalik Judit], [Molnár Bálint], [Mucsi Eszter], [Myat Kornél], [Nagy Károly Zsolt], [Nagy Nóra], [Palovits Ildikó], [Rajkó Andrea], [Szakács István], [Szentesi Balázs], [Szépe Orsolya], [Tasnádi Róbert], [Török Judit], [Vízler András]

[vissza a listához]

Anna Mária kutatásában alapvető nehézséget fog jelenteni a kultúra fogalmának és ennek mentén a kulturális különbségek problematikájának a megfogalmazása. 2007-ben több hónapot tartózkodtam Spanyolországban, valójában Katalóniában. Egyértelmű jelét láttam annak, hogy a kommunikáció terén az esetleges konfliktusok, még az ott élők számára is elsősorban nem a nyelvhasználatban jelentkeznek (amennyiben, természetesen olyan környezetben képzeljük el magunkat, ahol mindenki tud és akar is spanyolul beszélni, és nem a katalánt részesíti előnyben). A kulturális különbségek sok szinten jelentkeznek az országon belül is. Nem csak a kisebbségi - többségi társadalom közötti eltérésekben, a nemzetiségek terén, de társadalmi csoportok, szubkultúrák terén is. A helyzetet még inkább befolyásolja a nagy számú és változatos eredetű migráns és menekült lakosság jelenléte.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon érdekesnek és hiánypótlónak tartom Anna Mária munkatervezetét. Hiszen a globalizált, nemzethatárokat átfedő mindennapos kommunikációk során, illetve szakmai, turisztikai jellegű utazásaink során gyakran beleütközünk a témafelvetőben jelzett problémákba. A nemzeti - és regionális - kultúrák kódja így természetesen gyakran felülírják azokat a nyelvi struktúrák adta fix szabályrendszereket, melyek az egyes népcsoportok közötti zökkenőmentes megértés kulcsát adják.
Mindezek a problémák természetesen már részben ismertek az interkulturális kommunikáció üzleti kommunikációs-és antropológiai szempontú vizsgálataiból is, de a problémákkal számos megközelítésből foglalkoztak már a kulturális identitás- illetve a multikulturalizmus-kutatás kontextusában is.
Éppen ezért fontosnak tartanám a jelzett oktatáselméleti, gyakorlati kérdések körbejárása előtt, ha pontosabban specifikálnád a kultúraelméleti kutatás fókuszát is. Milyen elméleti keretek mentén akarod vizsgálni a kultúra kérdését, mit jelent számodra ennek a problémának a fenomenológiai értelemben vett "magja"? Mit tekintesz ebben a kontextusban "spanyol"-nak? (kitekintve a regionális és ezzel szoroan összefüggő kultúra- és nyelvelméleti kérdésekre is) Illetve hol húzod meg a határt ezen belül a konkrét gyakorlati kutatásra szánt nyelvi, kulturális területet?
Ehhez kapcsolódóan pedig részben sajnálom, hogy a felsorolt elméleteket nem írtad le kicsit bővebben, illetve nem adtál meg egy konkrétabb tematikus keretet ezen kérdések lefedésére.
Utolsó sorban pedig részben csatlakoznék a többiek által már reflektált problémához, mely szerint egy ilyen tanulmányi út valószínűleg tényleg nem a legadekvátabb módja annak, hogy a jelzett antropológiai, pszichológiai, kommunkációs problémákat teljességében, a szükséges módszertani kereteket szem előtt tartva vizsgálld meg. Hiszen egy ilyen rövid kinntartózkodás során sem az időkeretek szűkössége, sem a szakmai munka fix kontextusa miatt nem domborodnak majd ki kellőképpen a kulturális integrációból eredő - vizsgálatra szánt - problémák. Éppen ezért szűkebbre kell szabni majd az empirikus munka fókuszát is.
Mindettől függetlenül izgalmasnak és a gyakorlatban hasznosíthatónak tartom a kutatási témát, sok sikert, kitartást kívánok hozzá.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A kérdés vizsgálata és a dolgozat elkészítése kézzelfogható eredménnyel, haszonnal kecsegtet. Olyan tudást kíván biztosítani, amely mind a diákok, mind pedig az üzletemberek, vendégmunkások stb., úgy a spanyolok, mint a magyarok számára rendkívül hasznos lehet. Olyan problémák, kérdések kerülhetnek elő, amelyeket egy-egy nyelvórán - esetleg több év tanulás után - jó esetben érintenek a tanárok, azonban teljes egészében nyilván nem kerülnek tárgyalásra.
A módszertan kiegészítéseként, az előadás során a következő jutott eszembe: nemrégiben mutatta be Magyarországon a SPACE Színház Holland cunami című áldokumentarista krízis-színdarabját. Bár maga az alaptörténet (Hollandiát elönti a tenger és Magyarország fogadja be a holland menekülteket, akik természetesen nagyon mások, mint a magyarok) is érdekes, a dolgozat szempontjából fontosabb, hogy az előadások során az alkotók folyamatosan figyelték (majd a későbbi előadásokba beépítették) a közönség reakcióit, azt, miként reagálnak a magyarok és a hollandok az őket ért kritikákra, illetve elismerő szavakra. Talán egy hasonló próbálkozás (ha nem is egy színi előadás formájában) tovább mélyítheti a dolgozatot, elsősorban a pszichoszociális tényezők vizsgálatára vonatkozó kérdéseknél lehet hasznos.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Vajon biztos-e, hogy csak az oktatással kapcsolatban felmerülő interkulturális helyzetek vizsgálatára kell szorítkozni, ha a spanyol-magyar interkulturális kommunikációt vizsgálod? - merült fel bennem a kérdés, amikor végighallgattam a témafelvető esszéd szóbeli előadását. A témafelvetés égető fontosságú, már csak a bevezetődben említett uniós direktívák viszonylatában is. Ennél azonban fontosabb a nyelv és gondolkodás viszonyában tükröződő különbség. Sokszor rácsodálkoztak már a kultúraközi kommunikációval foglalkozó kutatók azokra az unásig ismételt megfigyelésekre, hogy például az eszkimóknak hány szavuk van a hó különböző megjelenési formáira, valamint különböző népek hogyan nevezik néven a közel azonos frekvenciával rendelkező színárnyalatokat. Nagy esélyt látok rá, hogy e leendő disszertáció túllépjen a hagyományos kereteken, és a naiv rácsodálkozás utáni korszakba vezessen át, felismerve, hogy a puszta szavakon túlmenően az udvariassági gesztusokban is tükröződnek e különbségek. S ami a legfontosabb: a nemzeti karakterológia, a nemzettudat miképpen tükröződik a spanyolok és a magyarok nyelvhasználatában. (Ez utóbbihoz hozzákapcsolnám a regionalizmus-tudatot és a nemzetállami tudat vizsgálatát.) Javaslom, hogy az empirikus merítés tágabb legyen, mint amivel jelenleg dolgozol - az oktatás világa mellett fontos tapasztalatokat adhat a vegyesvállalatok, esetleg a vándorló munkaerő interkulturalitásának vizsgálata. Eredményes megfigyeléseket kívánok!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon izgalmasnak ígérkezik a témafelvetődre alapozott kutatásod. Az első kutatási kérdésed kapcsán, mely szerint: ...milyen felületeken érintkezik egymással a Spanyolországban tartózkodó magyar és a befogadó közösség tagjai? - milyen konkrétumokra gondolsz? Úgy érzem, ehhez az egy gondolathoz kapcsolódva is már túl sok apróbb kérdés fogalmazódik meg egyetlen disszertáció kutatásához. Vannak-e konkrétabb vizsgálódási szempontjaid:, ösztönös válaszreakciók, konfliktus-tűrés, éghajlati jellemzők hatása személyiségjegyekre. család és egyén viszonya, vallási, nemzeti érzület, idegen befogadása, stb.? Vajon léteznek-e tipizálható félrehallások, -értemezések e két kultúra interakciójában? Számomra soha el nem felejthető, e témában abszolút releváns kultúrközi kommunikációs zavar a Pick Szalámi bemutatkozása Svédországban, ahol sem a cég képviselői, sem annak informátorai nem készültek fel a nyelvi jelentések (Pick) adta félreértések előfordulásának lehetőségére.
Ezen felül viszont sok sikert kívánok kutatásodhoz. Fedezd fel benne azokat a pontokat, melyekhez megfelelő elméleti hátteret és terepet is találsz!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Egy nagyon érdekes és kurrens témát felvető prezentációt hallottunk, amely minden bizonnyal sokak érdeklődésére számot tart. A kultúraközi kommunikáció globalizálódó világunkban egyre aktuálisabb és fontosabb témává válik. Munkádból adódóan egyértelműnek tűnhetett számodra, hogy az Erasmus ösztöndíj keretében Spanyolországba utazó diákokon keresztül vizsgáld a kultúrák közötti konfliktusokat, illetve az esetleges kommunikációs zavarokat. Kérdéses azonban, hogy egy viszonylag homogén csoporton (főiskolások, akik iskolai végzettségüket, korukat, stb. tekintve homogénnek számítanak) végzett kutatás átfogó képet adhat-e a kultúrák (nevezetesen a magyar és a spanyol) közötti különbségekről. Ezért célszerűnek tartanám bővíteni a vizsgálandó csoportokat (feltéve, hogy majdani disszertációd eredményeit nem kizárólag a főiskolásoknak szánod), például vendégmunkásokkal, menekültekkel, bevándorlókkal, turistákkal, multinacionális vegyes vállalatok munkatársaival (szervezeti kommunikáció témaköre).
Továbbá szintén kérdéses számomra, hogy egy néhány hónapos külföldi tartózkodás során elmélyült képet kaphat-e a kiutazó a befogadó ország kultúrájáról, hiszen az Erasmus ösztöndíj esetében a magyar diákok spanyol kortársaikkal egyáltalán nem vagy szinte alig kerültek interakcióba. Tehát különböző nemzetek állampolgáraival ismerkedtek egy mindannyiuk számára ismeretlen és idegen kultúrában, és mindeközben még a befogadó országról is átfogó képet kellene kapniuk.
Ha valódi kultúraközi kommunikációt szeretnél kutatni, akkor célszerű lenne kibővíteni a kutatandó országokat további nemzetekkel is (nem hagyatkozhatsz kizárólag a spanyol-magyar kultúraközi különbségekre, különös tekintettel, arra, hogy Spanyolország önmagában is egy nagyon heterogén állam - számos népcsoportjával, mint például a katalánok, valenciaiak, baszkok... - nehéz tehát pontosan meghatározni, hogy mit is értünk az alatt, hogy spanyol, ugyanakkor legalább ilyen nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy kit tekintünk magyarnak?).
Nagyon érdekes és előremutató ötletnek tartom az asszociogrammok vizsgálatát, amelyből véleményem szerint, sok disszertációd szempontjából hasznos információt nyerhetsz.
El kell döntened azt is, hogy az interkulturalitás kérdését pragmatikai, retorikai vagy esetleg szociálpszichológiai szempontból szeretnéd vizsgálni?
Elméleti háttérként figyelmedbe ajánlom a nyelv és gondolkodás témakörében a nyelvi relativisták és univerzalisták közötti vitát (Saphir-Whorf hipotéziséből kiindulva), hiszen a feszültség általában a nyelvből alakul ki és nem a kultúrából, hiszen a kultúra alapja a nyelv.
Eredményes kutatást, munkádhoz sikert és kitartást kívánok! Érdeklődéssel várom a folytatást!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kedves Anna Mária,

Azt tudom megismételni - amennyire emlékszem rá - amit az előadásod után mondtam. Ez két dolog volt:

1) nem domborítottad ki, vagy nem eléggé, azt a hallatlan előnyt, ami a te személyes, konkrét életedben a spanyol nyelvhez és kultúrához kötődik. Szerintem ezt hiba lenne elszalasztani.

2) a másik pedig a kultúrközi kommunikációs zavarok kapcsán merült fel. Itt mindenképp érdemes lenne elmondani, hogy kultúrán belül is (számos szempontból: területi, generációs, hozzáférési, felkészültségbeli stb.) tagozódottságot tapasztalhatunk, melyek komoly kommunikációs problémákat eredményez(het)nek, a legegyszerűbb dolgoktól kezdve. Ezek egy része nyelvi kérdés, egy része pedig kifejezetten pragmatikai (a nyelvészeti pragmatika értelmében). A beszédaktusok elmélete szintén hasznos lehet, például két (szintaktikailag azonos) mondat - tapasztalatból mondom - egyik térségben állításnak, másikban kérésnek minősülhet (egyszer vidéken édesapám azt mondta a háziasszonynak: 'milyen szép az a kakas', és hát, estére ott volt levágva, levesnek.) Bár te egy viszonylag speciális csoportot vizsgálsz - felsőoktatásban tanulók - azért ezek a tagozottságok szerintem bele fognak játszani, nyilván mindkét kultúra tagjait illetően.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Bizonyos szintig csatlakoznék Kornélhoz. Egy Erasmus- vagy egy Sokrates-öszöndíj erejéig nem lehet valós akkultúrációról beszélni, igazából kultúraközi kommunikációról sem. Ahhoz az kevés idő, így nem lehet szignifikáns eredményekhez jutni. Legfeljebb a kolonizálódás terén, amikor valóban az történik, hogy az azonos kultúrkörből érkező diákok klikkesednek, és egy-két international welcome party erejénél tovább nem történik kommunikáció. A kolonizálódáshoz nem kell Madridig menni, már a bécsi Collegium Hungaricumban is megtalálható. Valóban, sokkal inkább a posztmodern társadalmi jelenségek felé kellene fordulni, amikről Kornél is beszélt. Azonban azt nagyon fontosnak tartom, hogy például a politikai hermenutikához miként fogunk hozzá. A kontinentális hagyomány meglehetősen a brit és frankfurti hagyomáynokra épül, melynek alapja a német társadalom háború utáni énkép keresése valamint a poszt-kapitalizálódás terhei. Volt szerencsém tavasszal Madridban Picasso életművének jelentős részét látni, és azt, ahogyan Picasso feldolgozta a polgárháborút, valamint kommunista fordulatát. Én ott értettem meg azt a politikai hermenutikát, amelynek végre semmi köze sincs a kontinentális posztmodernhez. Szerintem a spanyol gondolkodás valóban új terület a politikai hermenutika áttekintéséhez.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Élvezettel olvastam (és hallgattam) témafelvetődet, annál is inkább, mivel lassan két évtizede dolgozom interkultúrális környezetben. Az általad felvetett problémákat nap mint nap a saját bőrömön érzem. Ráadásul az én kutatási területem is hasonló, innen a kiemelt érdeklődés. Az elméleti eszmefuttatásokon átugranék (sok újat nem tudnék hozzátenni), inkább a kutatási kérdéseiddel foglalkoznék. Elsősorban osztrák, ukrán és koreai tapasztalataim vannak (hú, ez így nagyképűen hangzik) és úgy gondolom, hogy igen fontos szerepe van a sztereotípiáknak az előítéleteknek és az (előzetes) attitűdöknek.
Feltetted a kérdést, hogy kiküszöbölhető-e a kommunikációs zavar. A szóbeli prezentációdon igennel válaszoltál rá. Szerintem pedig nem. A kommunikációs zavar éppen az eltérő kultúrák miatt évtizedekig (örökké?) megmarad, de a kultúrsokk felkészítéssel valóban elkerülhető.
Mivel ezirányú kutatásainkat februárban kezdjük, kíváncsian várom a te eredményeidet is. Sok sikert kívánok!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Roppantul sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni a témafelvetőd bemutatásán és hogy csak az írásbeli anyag elolvasása alapján tudok most reflektálni. Kedvelem a spanyol nyelvet, a kultúrát, többször megfordultam az országban, egy ízben kicsit hosszabb időre is, nem pusztán turistaként. Érdekes kérdéseket vet fel a téma és érdekes, értékes kérdéseket vetsz fel magad is. Tetszik a dolgozatod felépítése, tipográfiai rendezettsége. A kultúraközi kommunikáció kiterjedt vizsgálódási területet kínál, amiből te a cserediákok kultúraközi kommunikációjának problematikáját választottad a két ország vetületében. Nem túl szűk és ez a csoport és időben nem túl behatárolt egy csereprogramban eltöltött pár hónap ahhoz, hogy kérdéseidet a megfelelő mélységig megválaszold? Elegendő-e ez a fajta vizsgálat a kommunikáció szociális beágyazottságának átfogó vizsgálatához?
A couchsurfing oldalát én is ajánlom, a kapcsolatfelvétel miatt.
Végül néhány szakirodalom:

Niedermüller P., 'A kultúraközi kommunikációról' In Béres I. - Horányi Ö. (szerk.) Társadalmi kommunikáció. Budapest: Osiris 2001.
http://www.communicatio.hu/konyvek/beres_horanyi_tarsadalmi_kommunikacio/niedermuller_peter_a_kulturakozi_kommunikaciorol.DOC (2008.01.01.)

Rosengren, K.E., Kommunikáció. Budapest: Typotex, 2004.

Szijártó Zs., 'A társadalmi kommunikáció a kultúraelmélet perspektívájából.' In Béres I. - Horányi Ö. (szerk.) Társadalmi kommunikáció. Budapest: Osiris 2001.
http://www.communicatio.hu/konyvek/beres_horanyi_tarsadalmi_kommunikacio/szijarto_zsolt_a_tarsadalmi_kommunikacio_a_kulturaelmelet_perspektivajabol.DOC
Sok sikert és örömöt a munkához!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Valóban nagyon izgalmasnak tűnt Annamária témafelvetőjében az asszociogrammokkal kapcsolatos kutatás. Érdekes eredményre juthatna Annamari, ha ugyanezeket a kérdéseket (pl. hogy hány perc számít késésnek) olyan kultúra képviselőinek is feltenné, akik számára a magyarok tűnnek olyannak, mint amilyennek a magyarok számára a spanyolok. Javaslom észak felé tapogatózni: pl. a dánok már 1-2 percnyi késést is udvariatlannak tartanak (persze az is kérdés, hogy ki-mit tesz szóvá, és hogy jelzi-e bármiféleképpen hogy valamit udvariatlannak tart :) Udvariatlanság jelezni ha valamit udvariatlannak tart. Huszonkettes csapdája :) ).
Észrevételem még: ezekre a kérdésekre (már ha nem diákoknak, hanem magyaroknak, spanyoloknak, stb. teszi fel őket) mennyiben kap Annamária valódi, és nem "megfelelni akaró" válaszokat? Lehet, hogy azt mondom: 10 perc késést még elnézek. Ugyanakkor lehet, hogy ez így túl általános, és valójában bizonyos emberek esetében 5 percnyi késés is idegesít, másra meg 15-20 percet is szívesen várok (mert úgyis mindig késik, vagy mert a főnököm). Aztán a szubjektív idő kérdése. Mennyi az a 10 perc? Az órámon 10 perc? Vagy amit annak érzek? Mikor mennyinek érzem azt a 10 percet? Hát: mikor - mennyiek.
Más: A diákoknak feltett kérdésekre kapott válaszok (írják össze, amit furcsának találtak az adott kultúrában) elképzelhető, hogy végül nem a spanyolokról, hanem a kint tanuló diákokról fognak szólni.
Végezetül: Óva intem Annamáriát, hogy rácsodálkozzon a városi legendáknak minősülő - nyelvekkel kapcsolatos - esetekre ;-)
Ugyanakkor érdemes lenne az ezzel kapcsolatos szakirodalomban elmélyedni, pl. Kenesei István: nyelv és a nyelvek (http://www.nytud.hu/nyelv_es_nyelvek/) , nyelvi relativizmus (Sapir-Whorf). Ez utóbbi a következő szempontból is érdekes lehet: ha ugyanazokat a kérdéseket teszed fel az interjúalanyaidnak más-más nyelven, nem biztos, hogy a kérdéseken ugyanazt fogják érteni. Erről a piackutatási irodalomban is találsz anyagot, pl. egy egyszerűbb megközelítést olvashatsz itt: http://piackutatas.blog.hu/2007/07/18/sapir_whorf_hipotezis_nyelvi_relativizmus

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témádat nagyon érdekesnek találom (főleg, hogy a kultúrák közötti kommunikáció közös érdeklődési területünk). A témafelvetőd világos, bennem néhány csapda lehetősége merült fel. Az asszociogram valóban izgalmas dolog, szívesen látnék ilyen jellegű kutatásokat, azonban erős kétségeim vannak a használhatóságával kapcsolatban. Ugyan az akár kimondott, akár hallgatólagos társadalmi normák, szokások meghatározzák, hogy mit tekinthetünk pl. egy adott országban kis késésnek, de ahhoz, hogy ez egy valamilyen szinten általánosítható eredményt adjon, reprezentatív kutatásokat kellene végezni. Nyilvánvalóan más értéket fogsz kapni, ha egyetemistákat kérdezel, akinek le kellene adni időre a dolgozatukat, de ez sohasem sikerül, ha elfoglalt üzletembereket, akik rohannak egyik helyről a másikra, és ha viszonylag egysíkúan élő idős embereket, akik akkora ráhagyással mennek ki a buszhoz, hogy még az előzőt is elérik. Úgy vélem, nem kell másik országba menni ahhoz, hogy az ilyen véleményekben nagy eltérés mutatkozzon, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem léteznek ilyen nemzeti sajátosságok, csak azt, hogy kérdéses, elegendőek-e az erőforrásaid az ilyen vizsgálathoz. Emellett szerintem nem elég csak az egyetemisták vizsgálata (vagy ha erre az útra lépsz, akkor a dolgozatodat is máshogy kell "targetálnod"), említetted a külföldi munkavállalást, érdemes lenne a vendégmunkások között is kutatnod. A módszertant illetően azt javasolnám, hogy ne csak megkérdezéssel vegyél fel adatot, hanem megfigyeléssel is. Ha sikerül megoldanod a felmerülő problémákat, érdekes és hasznos eredményre számíthatunk.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Csupán néhány további ötlet a vizsgálódásokhoz. A hallgatók külföldi közösségekkel való kapcsolatainak vizsgálatánál érdemes lenne esetleg arra is kitérni, hogy az ott tanuló többi külföldi diákokkal való kapcsolatban milyen a kommunikáció: bőven van rá példa, hogyan sértik meg őket is az eltérő kulturális háttérből fakadó magatartás miatt. Össze lehetne ezt hasonlítani a spanyol diákokhoz történő alkalmazkodás mértékével.
A másik érdekes összevetés, ami kínálkozik, az az, hogy a "házigazdaként" jelenlevő spanyol személy hogyan viselkedik, milyen kommunikációs zavarok lépnek fel, amikor ő maga is "idegenként" jelenik meg egy másik kultúrában. (Van-e például különbség, ha az illető Spanyolországban az évfolyamtársunk vagy éppen egy németországi felsőoktatási intézményben?) Kutatási szempontból az sem mellékes, hogy csupán egyetlen ösztöndíjprogram hallgatóit szeretnéd-e vizsgálni és abból tudsz-e majd messzemenő következtetéseket levonni?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Témafelvetődet olvasva az derült ki számomra, hogy a spanyol nyelvet beszélőket homogén csoportként kívánod kezelni, holott véleményem szerint nem lehet egybeolvasztani ezen népcsoportokat, vagy akár nemzeteket. Már Spanyolországon belül is óriási kulturális különbségekkel rendelkező népcsoportok élnek, legyen szó kasztíliaiakról, a katalánokról, baszkokról, galíciaiakról, az asztúriaiakról, az aragóniaiakról vagy az andalúzokról. Sok népcsoport nem is vállalja egyöntetűen a spanyol identitást, sőt egyesek önálló nemzetiségnek tekintik magukat. A latin-amerikai országok spanyol származású lakosságáról pedig nem is nagyon ejtettél szót.
Dolgozatodból úgy tűnt, hogy kizárólag cserediákos programok keretében végeznéd vizsgálatodat. Véleményem szerint egy szemeszter eltöltése alatt nem derül fény az igazi kommunikációs zavarokra, a cserediákok pedig rendszerint inkább szintén külföldiek társaságába vegyülnek, mint a helyiekébe.
A kultúraközi kommunikációt rendkívül érdekes témának tartom, nagyon színes eredményekre juthatsz, a végerdemény pedig kifejezetten hasznos lehet. Jó munkát hozzá!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető az interkulturális kommunikáció általános problematikáját vázolja fel, és egyetlen konkrét aspektus, a magyar és a spanyol ajkúak közötti kommunikáció feltárását jelöli meg kutatási témaként. A szerzőnek alkalma nyílik a kérdést résztvevő módon tanulmányozni, és valós, aktuális problémák alapján felállítani és tesztelni hipotéziseit. Mégis relevánsnak tűnik rákérdezni, hogy az előadáson bemutatott kérdőíves kutakodás alkalmas-e az előfeltevések mérésére, hogy milyen mértékben általánosíthatóak a "magyar" és a "spanyol" kategóriák, és ha azok, a spanyol és magyar ajkúak mely csoportjára érvényesek, illetve hogyan lehet a méréshez jól operacionalizálni a fogalmakat. Az előadásban bemutatott kérdőív-vázlatok mindezeknek a kérdéseknek csak részleges végiggondolásáról tanúskodtak.

Ahogy az előadáson már említettem, számomra érdekes kérdés lenne, bár vélhetően más kutatási irányt képvisel annak a vizsgálata, hogy a kultúraközi kommunikációs készségekre való fokozott igény mellett milyen (a nyelv esetében a dolgozatban is ismertetett toleranciához hasonló) általánosabb stratégiák alakulnak ki a nem verbális kommunikációs különbségek hatékony kezelésére, a félreértések elkerülésére, a konkrét különbségek feltérképezésén és tudatosításán túl.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sajnos a témafelvetődről tartott prezentációdat nem hallottam, így csupán az írásos anyagra tudok támaszkodni.
Ugyan egy témafelvető esszéről van szó, számomra szerkezeti felépítettségét tekintve hiányzott egy Tartalomjegyzék, amelyből azonnal egy átfogó képet kaphatok a kutatás logikai, tartalmi felépítettségéről. Ennek ellenére mindez azért nem volt zavaró, mert a dolgozat egészét alfejezetekre tagoltad és ezt tipográfiailag is jól látható módón jelölted.
Nagyon tetszett, ahogyan világosan meghatároztad azt a fogalmi keretet (kultúraközi/interkulturális kommunikáció, kultúra, kommunikáció, multikulturalitás, interkulturalitás), valamint azt a már meglévő elméleti hátteret, amelyben a kutatás során mozogni kívánsz.
Írod a témafelvetődben, hogy "A Leonardo program keretében Spanyolországban szakmai gyakorlatot teljesítő hallgatóinkat megkértem, hogy időnként számoljanak be olyan esetekről, amelyek meglepték, zavarták, dühítették őket, amelyeket érdekesnek, vagy egyszerűen másnak láttak, mint itthon, esetleg félreértésre adtak alkalmat." Nem tudom, hogy majdan a disszertációdban tervezel-e olyan részt, ahol ezeket az eseteket közreadod, de engem például nagyon érdekelnének ezek az esettanulmányok - a konkrét nyelvi megfogalmazásokkal egyetemben.
Összességében nagyon érdekes, izgalmas témát választottál, amely ha sikerül a terveidnek megfelelően feldolgoznod, sok gyakorlatban is hasznosítható tapasztalattal fog szolgálni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon hasznosnak tartom a témafelvetést, de nem látom benne, mennyiben mutat ez túl az elmúlt évek üzleti kommunikációs kezdeményezésein. Régóta tudott, hogy nem elég egy idegen nyelvet beszélni, ajánlott, sőt, ma már elengedhetetlen a nyelvet övező kultúrát is megismerni a nyelvtanulás során. A nyelvkönyvek zöme azért ma már ennek az igénynek a figyelembevételével készül, s az interkulturális érintkezéseket tárgyaló üzleti kommunikációs útmutató kiadványok is figyelembe veszik ezt a szükségletet. Kérdésem, a vizsgálat, s a különféle asszociogramok mennyiben vihetnek közelebb az alaposabb megismeréshez, miben kíván Anna többet nyújtani az átlagos interkulturális kommunikációs kiadványokhoz képest? Konkrét szituációkat, konkrét fogalmakat kíván körüljárni? Mire terjedhet ki egy ilyen vizsgálat? Hány fogalom, kifejezés, jelenség vonható bele? Mennyiben lesz általános érvényű? Illetőleg a zavarok maguk idézetek, esetleírások formájában jelennek majd meg? Ehhez rendelődik majd egy asszociogram utólag?
Munkájához sok sikert kívánok!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Olvasmányul (vagy újraolvasásra) ajánlom Descartes-t. Minden eszközöd megvan egy izgalmas disszertáció elkészítéséhez - csak kezdj el kételkedni, minél hamarabb, minél módszeresebben és minél radikálisabban. Attól tartok ugyanis, hogy ha már a problémák (kérdések) azonosításánál lemondanál a kritikai igényről, csak azt vizsgálhatnád meg, igazolhatók-e előítéleteink.
S hogy meddig lehet leásni? Erre persze nem tudom a választ. Engem például nagyon érdekelne egy ilyen típusú vizsgálatnál, vajon milyen mértékű kíváncsiság él a másik kultúra iránt egy népben. Vajon inkább másságában megmutatkozni, különbözni akar, vagy ellenkezőleg, a megismerni és felfedezni? Talán az ilyen fajta kérdésfeltevésekkel - végső soron - magyarázatot kaphatsz a felszínen megmutatkozó, nyilvánvaló különbözőségek okaira is.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Témafelvetőd erénye, hogy már az első lépések megtételekor is nagyon alapos, összetett leírást adtál a problémáról.
Egy dolgot azonban mindenképpen hiányolok a dolgozat célkitűzéseinek ismertetéséből és a problémafelvetésből egyaránt, ez pedig az, hogy nem reflektálsz arra, hogy a gesztusok mögötti társadalmi jelenségeket, így okokat is áttekintenéd.
Elfogadható, hogy a spanyol és a magyar diákok szubjektív időérzete között különbség van, de vajon mi áll emögött?
Az igazi mélyfurás pedig valószínűleg az lehetne, ha miután kimutattad, hogy milyen kulturális különbségek vannak és milyen kommunikációs zavarokat okoz, illetve lehetőségeket rejt ez a két kultúra között, megmutatnád, hogy a kulturális különbségeknek köszönhetően milyen meghatározó eltérések mutatkoznak például a spanyol és a magyar nyilvánosságban.
Más kultúrák megismerésének egyik célja, hogy magunkról többet megtudjunk, ezen az úton pedig mindenképpen közelebb kerülhetnénk saját kommunikációs technikáink és nyilvánosságunk megismeréséhez is.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Igazán jó témának tartom a kultúraközi kapcsolatok vizsgálatát, azonban nehezen elképzelhető számomra, hogy pl. hogyan és mi alapján készíthető egy megfelelően objektív és megalapozott útmutató. Az, hogy egy kis késés kinek mennyi időt jelent, az nem annyira kultúrafüggő, mint inkább személyiségfüggő véleményem szerint. Így nagy mintán végzett, alaposan végiggondolt kutatás lenne jó egy ilyen útmutató elkészítése előtt.
Valamint ajánlanám a témához Roger Scruton: A nemzetek szükségességéről c. könyvet.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

1. "Himnusz a modernhez"
Kicsit meglepett a témafelvető nézőpontja. Úgy gondolom, ma nem szerencsés úgy gondolni kultúrák találkozására, mint két egységes nemzet képviselőinek találkozására, inkább a multikulturalizmus jegyében kulturális elemek viszonyát, interakcióját, valamilyen kulturális identitással kisebb- nagyobb részben azonosuló "emberek" találkozását lehet vizsgálni. A multikulturális, posztmodern elvek alapján szerveződő társadalmakban elképzelhető, hogy két ember között a legkevésbé meghatározó (jelentésteli) különbség a különböző "nemzethez tartozás" (ha a nemzet fogalma egyáltalán használható, releváns jelentéseket hordozó kategória is ebben a kontextusban, amivel kapcsolatban valódi kételyeim vannak. Létező kategória-e? Mit jelent, kiket jelöl? Mi alapján sorolható valaki egy nemzethez? Nem a politikai vetületre gondolok.)

2. Azt gondolom, hogy diákok néhány hetes spanyol tartózkodását legkevésbé a befogadó ország kultúrája határozza meg, a néhány hetes, hónapos nemzetközi ösztöndíjak legtöbb esetben különböző országokból érkező külföldi diákok találkozásáról szólnak, akik magukkal hozva saját kulturális identitásuk elemeit ismerkednek, a befogadó ország kultúrájával. Kapargatják a felszínt. Mivel a diákok kívülállók (rövid ideig egy speciális, nem autentikus közeg részesei) így alkalmuk sincs megvalósítani a kulturális találkozást a különböző kulturális identitások interakciója révén. Így azok cseréje sem vizsgálható érdemben. Az, hogy a spanyolok sziesztáznak, a magyarok nemzeti eledele a gulyás, a dinnye héjának kapirgálásával ér csak fel.

3. Valódi izgalom lehet azonban, olyan csoportok kulturális interakcióit vizsgálni, ahol "van tétje a dolognak". Ahol egyáltalán esélye van a kultúraközi "kommunikációs" zavarok létrejöttének. Ilyen lehet a vendégmunkások kérdése, az eltérő vallású, etnikai gyökerű kultúrák találkozása, akár Spanyolországban, akár Magyarországon egyaránt. Ebben az irányban érdekes lehet megvizsgálni pl. baszk, katalán konfliktusokat, a vendégmunkások ügyét, (pl. narancsszüretelők stb. Spanyolországban) a migrációs jelenségeket stb., ahol nagyobb tér nyílik a kultúrák közti párbeszéd feltérképezésre, hiszen valóban alapvető értékrendek, kulturális értékek, identitások találkoznak, ütköznek ezekben az esetekben. Véleményem szerint nem egy "hogyan legyek sikeres Spanyolországban" ismeretterjesztő könyv ösztöndíjasoknak összekalapálása, hanem egy kultúrák közti kommunikációs zavarokat feltérképező disszertáció megírása a cél.

4. Javasolt olvasmányok:

Anderson, Benedict (1991): Képzelt közösségek: Megjegyzések a nacionalizmus eredetéről és terjedelméről. Janus VI.1.:3-12.

Daniele Conversi. The Basques, the Catalans, and Spain: Alternative Routes to Nationalist Mobilization. London: Hurst, 1997.
(erről Pap András László: http://easyweb.easynet.co.uk/conversi/kulpolitika.html)

Egedy Gergely, A multikulturalizmus dilemmái: Nagy-Britannia példája, Polgári Szemle, 2006. június, 2. évfolyam 6. szám

Feischmidt Margit (1997): Multikulturalizmus: Kultúra, identitás és politika új diskurzusa. In: uö. szerk. Multikulturalizmus. Budapest: Osiris - Láthatatlan Kollégium, 1-28.

Jon E. Fox (2005): Vándorló nemzet(i) - identitások. Erdélyi vendégmunkások Magyarországon. In: Feischmidt Margit szerk. Erdély (de)konstrukciók. Tanulmányok. Tabula könyvek 7. Néprajzi Múzeum - PTE Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék

Jenkins, Richard (1994): Rethinking ethnicity: identity, categorization and power, in: Ethnic and Racial Studies 17, 197-223.
(magyarul: http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/0204/m020426.html)

Ulf Hannerz: A Kozmopoliták és a helyiek a világkultúrában. In: Az Idegen.Variációik Simmeltől Derridáig. Antropos-Csokonai, Debrecen, 178-192.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A diskurzusban kialakult tendenciától eltérően nem fogok saját spanyolországi tapasztalataimról beszélni :) Ellenben a szöveged nagyon korrekt, jó a kutatási felvetés, nagyon gyakorlatorientált a megközelítés - talán ebből is fakad, hogy a kutatás középpontjába állított fogalmak (kultúra, nyelv, interakció, stb.) meghatározása, megközelítése kicsit túlságosan is leegyszerűsített, a kutatás terepe, célszemélyeinek köre pedig talán túlságosan is szűkre szabott. Ezt persze már többen is felvetették, ám a kérdés az, hogy igazából mire is akarsz koncentrálni? A spanyol konyha (amennyiben beszélhetünk erről ennyire általánosan) igazi szépségeit nem lehet megismerni a spanyolországi szállodák kontinentális reggelijén keresztül. A spanyolországi szállodák kontinentális reggelijén keresztül nyilván a spanyolországi szállodák kontinentális reggelije ismerhető meg. Ezt most ne értsd félre, nem bagatellizálni akarom a dolgot, csupán rá szeretnék mutatni arra, hogy a kutatásod még igazából nem fókuszált. Vagyis ha arra koncentrálsz, hogy egy pár hetes/hónapos, "kulturális flash-élmény" kommunikácós tapasztalatait hogyan lehet interpretálni és a tapasztalatokat a nagyon megrázó kultúrsokk elkerülése (merthogy a kultúrsokk vlsz. elkerülhetetlen, csak mértékét lehet csökkenteni) céljából rendszerezni, akkor a dolog nagyjából rendben van (kontinentális reggeli). Persze itt sem árt egyfelől a viszonyítási pontok miatt mélyfúrásokat végezni, másfelől a kutatás célszemélyeinek körét a saját intézményed hallgatóiról az Erasmus/Leonardo program keretei között, adott időben Spanyolországban járt hallgatók, valamilyen szempont (pl. tudományterületek) szerint válogatott körére kiterjeszteni. Valószínű, hogy az így válogatott csoportoknak eltérő tapasztalataik lesznek. Nyilván (harmadszor) itt sem spórolható meg egy jól szerkesztett kérdőív vagy (és) a mélyinterjúk készítése, illetve a befogadó közeg kulturális sokszínűségének vizsgálata. A másik lehetőség (spanyol konyha szépségei) az, ha a magyar-spanyol interkulturális kommunikáció problémáját az inkulturáció felől közelíted. Ebben az esetben nyilván más lesz a módszertan, más az eredmény hasznosíthatósága is.
Végül. A kutatás szerintem akkor válna igazán izgalmassá, ha - mint azt az utolsó bekezdésben fel is veted - a helyzet fordítottjával is foglalkoznál. Ezt a "ziccert" szerintem nem szabad kihagyni. Eredményes kutatást!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sajnos személyesen nem voltam ott az előadáson, így csak az írott anyagra tudok alapozni. Szerintem nagyon jó és aktuális a multikulturalizmussal és a kultúrák közötti párbeszéddel foglalkozni manapság, hiszen nemcsak nagyon sok hallgató jut ki különféle programok révén külföldre, hanem munkahelyül is sokan választanak más országot hosszabb-rövidebb időre. Én is voltam erasmusos fél évig és szakmai gyakorlaton 3 hónapot töltöttem Németországban, de hasonlóan másokhoz, kevesebb "őslakossal" kerültem komolyabb kontaktusba, mint más külföldivel. Ennek számos oka van. Éppen ezért én jóval kiszélesíteném a vizsgálódás körét, például tartós külföldi munkavállalókkal vagy vegyes házasságúakkal, de hasznos lehet pl.: az AFS nevű szervezet (www.afs.hu), amely a középiskola cserediák program mellett érdekesebbnél-érdekesebb felnőtt önkéntes programokat is szervez. Az ő akcióikban résztvevők is szolgálhatnak hasznos információkkal.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon érdekesnek találtam az írásod, foglalkoztam régebben kutúraközi kommunikáióval egy kicsit, mégis most a személyes élményeim jutottak az eszembe. Javasolnám a nem verbális kommunikációban való mélyebb elmerülést is.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az egyik lényeges kérdés a "spanyol" anyanyelvű csoport azonosítása. A spanyol elsősorban politikai és földrajzi fogalom, nem nyelvi. Neked gondolom nyilvánvaló, hogy a spanyol nyelvnek a kasztíliai nyelvet tartják, ami az ország egyik hivatalos nyelve, de mellette léteznek más nyelvek és ezen keresztül másképpen kommunikáló közösségek is. A katalán, a valenciai, a gallego és a baszk. Ezeknek a tájegységeknek nemcsak a nyelve eltérő, hanem az ott élő emberek kultúrája is. További nehézség, hogy a kasztíliai nyelvet is 3 nagy tartományban beszélik anyanyelvként, de ezek a tartományok igen eltérő kulturális identitással bírnak, és igen eltérően kommunikálnak. (Nyelvi kifejezésmódok, testbeszéd, gesztusok, társadalmi függőségi viszonyaik, nemi identitásból eredő szerepeik). Az andalúzok kommunikációja kulturális szempontból igen eltér az ország közepén lévő madridi vagy a nyugati részén (Extremadura) élő népességétől. (Ez számos viccnek is az alapja).

Kit tekintesz ebben az igen színes és érdekes spanyol kultúrában "spanyolnak"?

Munkádat útmutatóul szánod azoknak, akik tanulmányútra térnek Spanyolországba, miközben kiderült, hogy azok, akik külföldi diákként ott tartózkodnak, rendszerint soha nem találkoznak spanyol diákokkal. Hasonlóan működik a kollégiumi közösségek és a felsőoktatási intézménynek otthont adó városban lakó, helyi diákok elkülönülése is. Ezen nem nagyon lehet módosítani, így célként nem túlzottan motiváló ezt megjelölni.
Az órán beszéltünk arról, hogy a módszer, amelynek segítségével adatokat, információkat akarsz gyűjteni nem kellő hatékonysággal segítik a disszertációd. Lehetséges, hogy egy átgondolt interjúvázlattal felruházott hallgató -amelynek struktúrája a te gondolataidat és kutatási irányodat követné - "kvázi mélyinterjúja" eredményes lenne.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témaválasztás nagyon aktuális, mert az oktatás világán túl ott vannak a frissen alakult vegyesvállalatok, a munkaerővándorlás stb. Érdemes túllépni az elsődleges megfigyeléseken, mint pl. mire hány különböző szót használnak (magyar nyelvünk száznál több "lószínt" különböztet meg), de érdemes feltérképezni, hogyan beszélnek önmagukról: spanyolként, katalánként, baszkként stb. és összevetni a mi beszédmódunkkal (kik nem "én"-ként vagy "mi"-ként, hanem "ők"-ként beszélünk magunkról).
A címben említett spanyol anyanyelvűek csoportjának lehatárolása fontos eleme kell legyen a kiindulásnak az ország sokszínűsége miatt, mert csak így tudod majd belülről vizsgálni a dolgokat. Mikor, milyen élethelyzetben "spanyol" valaki és mikor "baszk" vagy valaki más? Én ebben nagy nehézséget látok.
Az egyértelműséghez a fogalmak konceptualizálására is nagy figyelmet kellene fordítanod, hogy világossá váljon a szomszédos tudományterületektől való különbözőség.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témáddal kapcsolatban számomra az nem derült ki, hogy hogyan különíted el, az egyazon kultúrán belüli különbségeket, ill. elkülöníted-e. Pontosabban, te spanyolországi és magyar személyek interkulturális kommunikációjában mutatkozó zavarokat vizsgálod, de az hogyan derül ki, hogy egy adott zavar, vagy eltérés milyen mértékben tudható be annak, hogy a személy, pl. spanyol, vagy annak, hogy azon belül Barcelonai, vagy hogy munkás, vagy paraszt vagy értelmiségi, vagy akármilyen társadalmi réteg tagja.

Persze közelíthetünk onnan, hogy megnézed, hogy milyen különbségek vannak pl. a magyar és spanyol diákok időkezelésében, és ha találsz gyakran ismétlődő jelenségeket, akkor lehet azt gondolni, hogy ezek talán általánosabban érvényesek az adott kultúrákban. Annak utánamenni, hogy tényleg így van-e, már nehezebb dolog.

Pl. ott van a kérdőíved, ami a mennyiségekről alkotott nézetek különbségeit igyekszik kideríteni. Tartalmazza azt a kérdést, hogy az illető számára mit jelent számokban a "kis késés" fogalma. Ez ugye az adott kultúra időkezelési sajátosságairól szolgálna információval. Szerintem a kérdés túl általános. Nem veszi figyelembe, hogy ez eltérő lehet különböző helyzetekben. Mást jelent a kis késés a barátnőm esetében, mint a testvérem esetében, mást a munkadóm, a szomszédom vagy egy ismeretlen esetében, stb. - egyáltalán nem függetlenül attól, hogy az aktuális személy, akivel találkozom, milyen kultúrába tartozik. Tehát megint ott vagyunk, hogy az egy társadalmon belüli kulturális különbségek nem láthatók a te megközelítésedben. Másrészt az időgazdálkodás sajátosságai szorosan kapcsolódnak a világnézet, normarendszer más elemeihez is, és nem lehet egyszerűen csak (meg)szokásként tekinteni rájuk. Ill. lehet, de akkor megint nem kerültünk közelebb az általad vizsgált kommunikációs zavarok okainak megértéséhez. (Egyébként, ha érdekel, itt van erről mindenféle: Fejős Zoltán (szerk.): Idő és antropológia. Osiris, 2000. Meg van egy olyan is, hogy: Időben élni. Akadémiai Kiadó, 1990)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Témád roppant aktuális és ezáltal valószínűleg nagy érdeklődésre számíthatsz a visszajelzések tekintetében. Kultúraközi kommunikációs problémákkal sokan szembesülhettek már, és gyakran okozhatott nehézséget akár a hosszabb távú beilleszkedésbe akár a rövidebb külföldi tartózkodásoknál. A migrációs folyamatok eredményeként a kultúrák között egyre gyakoribb az érintkezés és a keveredés. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy hogyan kezeljék a problémákat, az eltérő megoldási javaslatokat illetve a különböző felkészültségeket. Disszertációd céljaként éppen ezen nehézségekre irányuló megoldásokat szeretnéd elemezni, valamint ösztöndíjas hallgatók számára segítségül nyújtani. Mivel én is több mint 12 évet éltem Németországban, és 2 évet töltöttem az Egyesült Államokban, ezért úgy érzem kellő tapasztalattal rendelkezem ezen a területen. Véleményem szerint az asszimilálódás egy másik nép kultúrájába illetve a nemzeti identitás megtartása nem feltétlenül két egymást kizáró folyamat. Egyetértek veled, hogy, ha megismerjük és elfogadjuk a másik nép kultúráját, szelektíven viszonyulhatunk annak elemeihez, megtartva saját identitásunkat is. Disszertációd témája hasznos kérdéseket is felvethet. A fogalmak konceptualizálásával lehetne kezdeni, hiszen a kultúrák közötti viszonyban már a megfelelő szavak illetve gondolatok megtalálásánál kezdődnek a problémák. Az általad leírt vizsgálati módszerek és az interjúban felhasznált kérdések véleményem szerint jó irányba mutatnak. Sok sikert kívánok a további vizsgálódásaidhoz!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Felkeltette az érdeklődésemet, bár szakmai ismeretem nincs a témából, de saját tapasztalatból vannak észrevételeim a spanyol nyelvterületen. Hasonló helyzetekkel nem csak spanyol nyelvterületen találkozhatunk, akár közvetítő nyelv esetében, akár az adott ország nyelvének használatakor. Van-e specifikusan erre a területre jellemző? Jó lett volna olvasni a dolgozatban, hogy konkrétan milyen kommunikációs kérdésekre keresed a választ, mik az előzetes feltevések.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Izgalmas, érdekes a téma, és azt hiszem, még nem sokan vizsgálták ezt a területet behatóan. Számos kérdés merül fel a hallgatóban, már a témafelvetés kapcsán is. Ha az ember azt hallja: interkulturalitás, akkor rögtön nemzetkarakterológiai megközelítés jut az eszébe. Ám: lehet-e ennek a hatalmas földrajzi kiterjedésű országnak az esetében egységes nemzetkarakterről beszélni? Valószínű nem, s ennek hátterében nem csak a regionalizmus állhat, hanem sok egyéb tényező, amik a kultúra határainak (kiterjedésének, dimenzióinak) vizsgálatakor talán megállapíthatunk. Szóval : a csoport nem homogén, és ez az egyik pont, ami a kutató munkáját jelen esetben igen-igen "érdekessé" teszi...
Másik igen fontos kérdés az elméleti keret boncolgatásakor: mi az, hogy kultúra? Érdemes lenne ehhez néhány német szociológus munkáját tanulmányoznod, mint Schütz, Luckmann, Bolten, Killmann. Utóbbi a kultúrát egy olyan rendszerként értelmezi, mely referenciapontokból áll, s mely pontok mentén talán lehetne találni valamiféle párhuzamot-ellentétet, de minden esetre valami összefüggést nemzeti kultúrák között.
Azt hiszem, hogy a vizsgálódás módszertana még nem világos előtted: az említett célcsoport, nevezetesen a hallgatók, akik csereprogramokban vesznek részt, igen szűk szegmensét képezik a társadalomnak. Nem csak számukat tekintve kicsi ez a merítés, de mondom ezt abból a megfontolásból is, hogy ezek az emberek bizonyos szempontokból egy homogén csoportot képeznek életkor, képzettség, stb. szerint, ebből adódóan nem lenne hiteles a kutatási eredményt egységes nemzetkarakterológiaként tekinteni. Igazi kihívás ez a munka,
kívánok hozzá energiát, de főleg: sok-sok időt!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A nyelv- és kultúraközi kommunikáció témakörben elméleti háttér gyanánt ajánlom figyelmedbe a nyelvi relativisták és univerzalisták között régóta nyúló vita nyomán született szakirodalmakat, ebből egy szegényes válogatás a következő:

Bańczerowski Janusz 2000a, A kategorizáció és a jelentés a kognitív nyelvelméletben, In: Magyar nyelv, 96. évfolyam, 1. szám.

Bańczerowski Janusz 2000b, A szavak kapcsolódási mechanizmusa a világ nyelvi képének tükrében, In: Magyar nyelvőr, 124. évfolyam, 3. szám.

Bánréti Zoltán 1999, Nyelvi struktúrák és az agy, Budapest, Corvina.

Carroll, John B. 1997, Language, thought and reality - Selected writings of Benjamin Lee Whorf, Massachusetts, The MIT Press.

Chomsky, Noam 1996, Barriers, London, MIT Press

Chomsky, Noam 1972, Language and Mind, San Diego, Harcourt Brace Jovanovich

Gecső Tamás (szerk.) 2000, Lexikális jelentés, aktuális jelentés, Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Neumer Katalin 1999, Nyelv, gondolkodás, relativizmus, Budapest, Osiris.

Pléh Csaba 2003, A természet és a lélek, Budapest, Osiris

A módszertanhoz:

A http://www.couchsurfing.com oldalon regisztrálva könnyen felveheted a kapcsolatot Magyarországon élő/tartózkodó spanyolokkal, Spanyolországban élő magyarokkal.
A http://www.hospitalityclub.org/ hasonló kezdeményezés, itt szintén egyszerűen kapcsolatba léphetsz spanyolokkal.
A dolgozat tudatosan didaktikai megközelítésű?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]