Reflexiók

Nagy Nóra: A webkettes alkalmazások egyes példái az aktív társadalmi szerepvállalásra

(2008.12.01) c. témafelvető előadására

[Batta Barnabás], [Beszedics Otília], [Bokor Tamás], [Czékus Jób], [Csiszér Annamária], [Demeter Márton], [Fellner Zoltán Ákos], [Füredi Gábor], [Görözdi Dóra], [Herendy Csilla], [Huszár Orsolya], [Juhász Ibolya], [Kató Linda], [Kéri Rita], [Koltai Andrea], [Kriskó Edina], [Mucsi Eszter], [Myat Kornél], [Nagy Károly Zsolt], [Németh Viktor], [Palovits Ildikó], [Rajkó Andrea], [Rentería Anna Mária], [Szakács István], [Szentesi Balázs], [Szépe Orsolya], [Tasnádi Róbert], [Vízler András], [Wild Judit],

[vissza a listához]

Kiemelten fontos területnek tartom a Nóra által lefedni kívánt témát, hiszen manapság a blogok, illetve a "civil média" nem pusztán a társadalmi szerepvállalás terén jelentenek hangsúlyos felületet, hanem egy olyan alternatív "média-erődítményt" is körbeírnak, ami az eddigi monopóliumokat, illetve trendformáló bázisokat ( a média, a divat, illetve a kultúra területén) is válaszlépésre kényszeríti. Ennek pedig hangsúlyos előjeleit tapasztaljuk már.
Mindezzel természetesen nem pusztán azt akartam jelezni, hogy a témád rendkívül aktuális és fontos, hanem azt is, hogy egy olyan területre tévedtél, ami vélhetően jóval szélesebb annál, mint azt sejtenéd. Hiszen nem pusztán az válik kérdéssé, hogy - a témafelvetőd elején jelzett kérdésekhez igazodva - milyen módon változik meg az on-line média szerepe az offline formákhoz képest, illetve ez mennyiben befolyásolja a technika képünket (optimista-pesszimista), hanem összességében az is, hogy ez mennyiben változtatja meg a tömegmédia szerepéről, funkciójáról alkotott képünket, illetve annak összességében vett későbbi helyzetét. Mindez pedig természetesen szorosan érintené már a kérdést, hogy vajon a közvetlen demokrácia és a társadalmi szerepvállalás milyen eddig ismeretlen kommunikációs formái, illetve ezen médiastruktúrákra épülő kommunikációs hálózatokkal milyen pontos üzleti modellek válnak létrehozhatóvá. Így viszont már nehéz lenne elkerülni azt a - társadalomkritikai igényű - kérdést is, hogy mindez mennyiben érintheti a munkamegosztás és a javak elosztásának eddigi formáit is.
Ezek a problémák viszont rendkívül hangsúlyosak és módszeres kutatással, illetve megfelelő szakirodalmi bázissal ellátva nem pusztán arra kaphatunk választ, hogy a jövőben melyek lehetnek a sikeres, marketingérték szempontjából releváns felületek, struktúrák, hanem arra is, hogy mindezek hogyan segíthetik elő a médiamonopóliumokat és azok monolit társadalmi reprezentációs formációt megkerülő lokális, illetve kevésbé szembetűnő társadalmi problémákra adható válaszok kommunikációs elosztását. Hajrá!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A dolgozat kérdése rendkívüli jelentőséggel bír; milyen változásokat generálhatnak (még) az új kommunikációs formák, vajon úgy működünk-e virtuálisan "globális falusiakként", mint a valós mindennapokban vagy másképp, sok szempontból aktívabban. Nóra figyelmébe szeretném ajánlani Sara Bentivegna tanulmányait, könyveit (La politica in rete, Politica e nuove tecnologie della comunicazione) az internetes politikai kommunikációról, illetve Dányi Endre, Bodoky Tamás Médiakutatóban megjelent írásait, Kiss Balázs kutatásait.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Vajon kik használják a webkettes alkalmazások elterjedése révén megnyíló kommunikációs módszereket, és az így létrejövő civil újságíró-társadalom tagjai mennyire tudják magukat függetleníteni a negyedik hatalmi ág, a sajtó befolyásától? - teszed fel a kérdést - nem szó szerint így - a témafelvető esszé végén. Ha ezt a kérdést tekintem a téma fókuszának, bizony nagy fába vágod a fejszédet, és ez ígéretes munkának tételezi a majdani disszertációdat. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy e kérdések megválaszolásához (sőt, ne is repüljünk mindjárt ilyen idealista magasságokba: a kérdések körüljárásához) milyen háttértudással rendelkezel, milyen forrásokhoz nyúlsz, és milyen paradigma szerint tervezed elkészíteni a munkát.
Első pillantásra mintha egy 2006-ban íródott művet olvasnék - persze találhatók benne 2007-es kutatási eredmények is, ám a témának a technooptimista vs. technopesszimista paradigma szerinti megközelítése ma már túlhaladott szemléletet idéz. Sokkal fontosabb kérdés, vajon egyáltalán lehet-e egységes kategóriarendszer szerint kezelni a blogok világát, amelyet nemes - ám meglehetősen túlzó - egyszerűséggel mind egy kalap alá vesznek a netről gondolkodó emberek. Továbbá néhány apróságra is felhívnám a figyelmedet: fontos, hogy vajon csak a bloggereket nevezhetjük-e "civil újságírónak", vagy a fogalom ennél többet takar, ahogyan azt a Time magazin díja is sugallja. (Hiszen nem a bloggereket, hanem minden átlagos internetezőt kitüntettek...) Másrészt blog helyett "crowd powered" tartalmat kellene említeni, ám ennek nyomán esetleg érdemes lenne megvizsgálni, valóban újságot írnak-e a civil újságírók. Harmadrészt nem kellene-e elkülöníteni például az entertainer bloggereket a news-oriented és a glosszátor-orientációjú bloggerektől?
Munkádban számos apró anomália, illetve pontatlan kifejezés olvasható. Anélkül, hogy konkrét példákat említsek, el kellene gondolkodnod rajta, vajon miért írod nagy I-vel az internet szót? Ez az apróság árulkodik az internettel kapcsolatos attitűdjeidről, amelyeken talán felül kellene emelkedni, hogy alapos vizsgálatot végezhess a világháló közegén. A disszetáció megírásához még frissebb források használatát és kritikus gondolkodást kívánok!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az internetes civil társadalom és a nyilvánosság színtere című fejezetben azt írod: ..."A civil újságírás olyan "kiberpolgárok" önkéntes tevékenysége, akik önszántukból, - leginkább szakmai képzettség nélkül az internetes platformon adnak hangot véleményüknek." Ezt milyen felmérésre alapozod?
Később azt olvasom: "A civil újságírás online felületen zajló formája első pillantásra lehetne akár Habermas társadalmi nyilvánossági színtere is." Ennek nem tudom visszakeresni a forrását.
Ezután... " A civil újságíróknak a hagyományos újságírókkal szemben megjár az a kiváltság, hogy akár teljes egészében a névtelenség mögé rejtőzzenek vagy éppen más karaktert mutassanak magukról, mint amilyen a valódi énjük." Ezt csak arányaiban nézve tartom a valóságnak megfelelőnek, hiszen rengeteg cikk jelenik meg ma is - az igazságot mellőzve, laptól függetlenül- professzionális szerzők tollából, billentyűzetéből, kizárólag munkaadói megrendelésre, így könnyen és viszonylag gyorsan elhalványulhat az újságírói egyéniség kontúrja...
Néhány bekezdéssel ezután... "A társadalmi egyenlőség kérdése ebben a tekintetben (civil újságírás) megvalósulni látszik, hiszen vagy nem tudni semmit a szerzőről vagy tudunk valamit, amit nem muszáj elhinnünk, hogy igaz. Így teljesen mindegy, hogy a civil újságíró milyen életkorú, iskolázottságú, a társadalmi ranglétrán hol foglal helyet, nő vagy férfi, az számít, amit akkor és ott állít."
Ezt túl szélsőséges gondolkodásnak tartom. Nem tudnék elvonatkoztatni a szerzőtől, mégha keveset is tudok róla. Ugyanennek másik oldala lehet, hogy nem nehéz kitalálni, hogy azonos szerzőtől azonos témájú cikkben a rendszer- (illetve tulajdonos-) váltás előtt és után például a Népszabadságban miért találok ellentétes okfejtést az eu-csatlakozás témakörében, vagyis nem tartom célravezetőnek figyelmen kívül hagyni a munkaadó befolyását.
Az itt leírtakat alapvetően csak elgondolkodtatásul szánnám. Mindazonáltal nagy jövő vár a témára és kutatójára. Kívánom, hogy mindig mérlegelni tudj a téged ért hatások és információk között, hogy vizsgáld meg a kutatási témádat minél több szemszögből, érdekeltségek szerint.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon érdekes és kurrens témát hallhattunk ("a webkettes alkalmazások egyes példái az aktív társadalmi szerepvállalásra"), amit már eddig is többen kutattak. Ha jól értelmezem a kutatni kívánt témádat, a civil újságírás és a közvetlen részvételi demokrácia összefüggései, a társadalmi szerepvállalás áll a fókuszban (konkrétan leírt hipotézis hiányában az olvasó csak következtetni tud). Úgy gondolom tehát, hogy egy jelenséget kívánsz vizsgálni, amelynek bizonyos szegmenseit mindannyian átéljük, valamennyien részesei vagyunk. Tehát célod az lehet, hogy ezt a jelenséget megfejtsd, megértsd, valamint leírd az általa indikált változásokat. Olyan központi fogalmakat használva, mint a nyilvánosság, civil újságírás, demokrácia, közösség. Érdekes vizsgálati kérdés lehet az, hogy a média, az újságírás milyen jelenleg és milyenné válik majd a jövőben?
Számomra nem derült ki egyértelműen, hogy kit/kiket nevezel civil újságíróknak? Csak a bloggerekre gondolsz ilyenkor, vagy minden internethasználóra?
A témafelvető esszédben a médiát negyedik hatalmi ágként emlegeted, de nem magyarázod meg a fogalmat, a laikus olvasó számára az sem egyértelmű, hogy mi a másik három hatalmi ág? Mit jelent egyáltalán, hogy negyedik hatalmi ág?
További kutatásodhoz kitartást, munkádban sikert kívánok!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kedves Nóra,

A témafelvetőd ürügyén két dolgon gondolkodtam el - újra:

1) az egyik: a kompetencia kérdése. Ezt érdemes először a megjelenés lehetőségétől, illetve az elérhetőségtől függetlenül elemezni (bár előre jelzem, hogy ez lesz a második pontom). Naiv kérdésnek tűnik, mégis sokat lehet elmélkedni azon, hogy vajon egy esemény leírása, leképezése, lefestése, megjelenítése, összefoglalása, értelmezése (melyek mind mást-mást jelentenek) miféle kompetenciákat feltételeznek az ilyen ügyekbe bonyolódó személy számára. Ezek egy része technikai jellegű, a szó szűkebb - eszköz - értelmében, egy másik része a techné értelmében mesterség-jellegű.

1.1) az eszköz-kérdés talán a filmnél, a fotográfiánál, illetve a számítógépeknél a legegyszerűbben megfogható, és ezen a szinten az adatátvitellel még nem kell foglalkozni. Ugyanígy ide tartoznak a a szoftverek is, egyelőre függetlenül attól, hogy tudja -e azokat használni az, akiről szó van - szándékosan nem nevezem meg a szakmát, mert egyelőre nem biztos, hogy van olyan. Az eszközökkel kapcsolatban vethető fel a referencialitás kérdése, amely véleményem szerint nagyon, sőt egyre fontosabb lesz (ugyanis evidensként - kötelező érvénnyel vagy ezt megközelítő módon - már semmiféle média-technológia illetve eszköz nem mondható per se referenciális természetűnek). A kérdés nagyon egyszerűen: miféle objektivitás, hitelesség tulajdonítható maguknak ezeknek az eszközöknek egyáltalán - egyelőre még mindig függetlenül attól, ki használja őket.

1.2) itt jönne a technét illető problémafelvetés: lehet - e körvonalazni olyan rendszerszerű vagy indukció eredményeképp létrejött valamit, amit akár egy szakma ismeretének feltételeként koncipiálhatnánk? Van valami, amihez - nem függetlenül az első ponttól! - lehet, sőt kell érteni egy olyan személynek, akinek ezen ismeretek fényében kompetenciát tulajdoníthatunk?

1.3) (mert ahol ti.: mindenki újságíró, ott senki sem az)

2) ez lenne az elérhetőség és -ezen keresztül - a nyilvánosság kérdése. Meg vagyok róla győződve, hogy az internet által létrehozott tér (bárminek is nevezzük), ugyanazokat a hierarchikus struktúrákat és egyenlőtlenségeket hordozza, mint (szinte) bármely más közös tér; csak az elérhetőség korlátozásának, illetve a fókuszterelésnek esetleg más módszereit (is) alkalmazza, mint a szokásos platformok (bár, őszintén szólva, túl nagy meglepetéssel eddig nem találkoztam). Ha megkérdezed Németh Viktor nevű harmadéves kollegánkat, szerintem erről is tud mesélni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Igazából már az elején bajban vagyok, mert nem vagyok tisztában, mit jelent pontosan a web2, így azt sem tudom megítélni, hogy ez milyen kapcsolatban áll a résztvételi demokráciával. Továbbá azt sem értem, mit jelent, hogy kiberpolgár, legalábbis ez nekem a szövegből nem derült ki. Bízom benne, hogy kollégáim hozzászólásai értelmesebbek lesznek.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdeklődéssel olvastam témafelvető dolgozatodat annak ellenére, hogy én erősen korlátozott internetfogyasztó vagyok. Áldás az internet és átok is, amennyiben ennek segítségével rengetegen élnek (menekülnek?) egy virtuális világban. S hogy milyen és mit üzen ez a virtuális világ, az nagymértékben függ az általad is kutatni kívánt témától. Ezzel el is érkeztünk kutatásod céljához: mennyire terjed majd el, mennyire használják ki az emberek és a vállalkozások?
Bár a választ tudjuk (sejtjük) rá, nem tudom, hogyan lehet ezt megbízhatóan mérni. Számomra sokkal érdekesebb kérdés, hogy mindez milyen hatással van a döntéseinkre, döntési mechanizmusainkra (gazdasági és személyi területen egyaránt). Hogy világosabb legyen mire gondolok, idézem Robert Sorost, Soros György fiát a legendás pénzügyi szakemberről:
"Apám leül, és elméleteket gyárt arról, hogy miért is tett így vagy úgy. Pedig nagyon jól emlékszem, hogy gyerekként azt gondoltam: te jó ég, ennek legalább a fele humbug. Pontosan tudjuk, hogy akkor változik a piaci pozícióin, amikor hasogatni kezd a háta. Mindennek semmi köze a józan észhez. Ha több időt tölt vele valaki, rájön, hogy a hangulatai irányítják. De persze mindig próbálja ezeket az érzelmeket racionalizálni.... és egy nagyon vicces".
Tehát úgy gondolom, hogy elég nehéz eldönteni, hogy a döntéseinknél mekkora szerepe van az internetről szerzett információknak, és mekkora az intuícióknak. Még nem találkoztam felméréssel, ami ezt az arányt meg tudta volna határozni. Egy biztosnak tűnik, a világ legsikeresebb gazdasági szakemberei döntéseiknél kevésbé támaszkodnak a technikai eszközök lehetőségeire, sokkal inkább a megérzéseikre hallgatnak. Munkádhoz sok sikert kívánok!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Határozott, céltudatos témafelvetőt olvastam, bizonytalanabb, tapogatózóbb bemutatót hallottam. Tetszik, hogy ütemezed a kutatást, célratörően kívánsz az aktualitások nyomában maradni, amit a téma természetesen meg is kíván. Ezzel együtt a kritikus szemléletmódot is, amit még nem igazán érezni nálad. Bibliográfiád szerteágazó, alapos.
"Kutatásom célja, hogy olyan tények mellett, mint hogy a nyilvánosság szerkezetét megváltoztatja minden új kommunikációs forma, feltegyem a kérdést, hogy ez mennyire terjed majd el, mennyire használják ki az emberek és a vállalkozások. És ezzel mennyire van rá esély, hogy a tudatos, részvételi demokrácia egyszer kivirágzik." Így fogalmazod meg a kutatás célját, a kérdésfeltevés. Remélhetőleg minél eredményesebben meg is tudod válaszolni és ki tudod bontani a választ a disszertációban.
Ehhez sok sikert, Nóra!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nórának a figyelmébe ajánlom, hogy az online média mindezidáig a legpontosabban mérhető megoldás: pontosan figyelemmel követhető hogy melyik oldalt honnan, mikor és hányan tekintettek meg, sőt még azt is tudhatjuk, hogy milyen képernyőfelbontással, milyen operációs rendszerrel és milyen böngészővel rendelkeznek a látogatóink. Soha korábban nem volt ennyire pontosan mérhető egyik médium sem!
Precíz rendszer precíz hozzáállást kíván meg. A témafelvetőd után megígértem hogy leírom, mi a különbség a látogató - látogatás - oldalletöltés között. Nem mindegy ugyanis, hogy pl. egy adott weboldal napi 50 000 látogatással vagy ugyanennyi egyedi látogatóval rendelkezik-e.

Látogatás (visit): Egy olyan oldalletöltési sorozat, melyet egy felhasználó "generál".
- Ha a felhasználó 30 percen belül visszatér az oldalra, akkor az egy látogatásnak számít
- Ha 30 perc után, kezd el újra böngészni az oldalon, az két látogatásnak minősül

Egyedi látogató (Unique Visitor, UV): Egy adott látogató = egy adott IP cím
- Hogy a látogatások "mögött" hány valós személy található, csak becsléssel vagy utólagos kutatással állapítható meg

Oldalletöltés - (Page Impression, PI): Teljes oldalak letöltése: egy oldalon található szövegek, képek, stb. 1 PI = ha a weboldalon található minden elem teljes terjedelmében sikeresen letöltődött

Mennyiségileg: Egyedi látogató << Látogatás << Oldalletöltés (ebből van a legtöbb)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvetőd nagyon informatív, látszik, hogy próbálod magad mélyen beleásni a webkettes világba. A szöveget azonban gondosabban kellene kezelned (de nem akarok ismételni másokat), bár éppen maga is jól mutatja a problémát - vagyis azt a kritikát, amely az online produktumok minőségét éri. A kutatási célod tekintetében: a klasszikus értelemben vett közvetlen demokrácia a jelenkori társadalmakban azok mérete miatt megvalósíthatatlan, és ezen az internet sem nagyon tud változtatni. Lehetséges egy-egy fontos kérdésben kikérni egy ország összes szavazásra jogosult állampolgárának véleményét, azonban ez csak tű lesz a szénakazalban, nézd meg pl., hogy a Magyar Közlönyben hány törvénymódosítás, rendelet stb. jelenik meg egy évben, legtöbbjükről halvány fogalmunk sincs. Néhány közvetlen (még ha éppenséggel igen nagy hatású) véleménynyilvánítási aktus nem változtat a demokrácia képviseleti jellegén. A véleménynyilvánításra való késztetést illetően pedig: sok bába közt elvész a gyerek. Ha mindenki véleményt nyilvánít adott kérdésben, annak ekkora társadalmakban nem lesz súlya. Nem fogod elolvasni az ezredik blogger írását is, hanem csak néhány mérvadóét, valamint egy-két személyes kedvencét, akiknek a véleménye valószínűleg közel esik a tiédhez (erről írtál is, hogy nem igazán alakul ki valós vita a hozzászólásokban). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne nyílnának nagyobb lehetőségek bárki számára a véleménynyilvánításra, de ezek sokszor pusztába kiáltott szavak lesznek. Azonban mindenképpen növelheti a tudatosságot az, hogy lehetőségünk van dolgokról valóban több és függetlenebb forrásból tájékozódni, és kikényszeríthetünk válaszokat olyan esetekben, amilyenekben a webkettő előtt nem sikerült (lásd pl. Tékozló Homár). Egy másik megjegyzés, amit az előadásod alatt is említettem, hogy én a Homárt, a Comment.com-ot, Tóta W.-t stb. nem tartom blognak/bloggernek. Ezek kihelyezett vélemények, amelyekkel jó lehet védeni jelen példák esetében az Index hátsóját. Tóta W. pl. egy publicista a szó legszorosabb értelmében, aki éles véleményeket fogalmaz meg, és a blog-jelleg miatt az anyacégnek (Index) nem kell magyarázkodnia, elnézést kérnie, helyreigazítania. Ezt igen érdekes jelenségnek találom egyébként, amellyel mindenképpen érdemes lenne foglalkoznod (profi újságírás webkettes álruhában).

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kérdéseim a témafelvetővel kapcsolatban (amely témában kevéssé vagyok járatos, de felhasználóként figyelemmel kísérem, milyen megközelítések születnek ezzel kapcsolatban):

1. Tudjuk, hogy a mai világban nem létezik domináns igazság, olyan, amely megcáfolhatatlan, és olyan különleges egyének, akik hitelessége megkérdőjelezhetetlen. A mindennapi élet számos színterén megjelennek az alternatív hangok, alternatív nyilvánosságok és diskurzusok. A sokszínűség viszont felveti azt a kérdést - amelyre témafelvetődben is kitértél -, hogy ezek mennyire tekinthetők elfogulatlannak, mennyire lehet és kell ezeket ellenőrizni. Fontos azt is vizsgálni, kik férnek ezekhez hozzá és kik azok, akik nem élhetnek ezzel (például nem férnek hozzá az Internethez)?
2. Az internetes megjelenés nagyban függ az olvasók visszajezéseitől - vajon az ebből fakadó figyelemfelkeltés követelménye vezethet-e újabb torzításokhoz ("valaki akarok lenni", "frusztráció: kibeszélem magamból" stb.)? Érdemes-e - és lehetséges-e - csupán azokra összpontosítani, akik tényleg gazdagítani akarják a mindennapi életet, a nyilvánosságot (egyértelműen megítélhető-e, melyik megnyilatkozás káros, stb.)?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A divatosnak tűnő webkettes alkalmazás elnevezés elhagyását javasolnám Neked elsőre annak ködös definíciója miatt, amelyet egyébként témafelvetődben nem találtam. Nem látom tisztán miért szükséges technológiai megfogalmazásokat bevonnod vizsgálatodba, miközben témád a jelenlegi internetes alkalmazások társadalomra vetített hatását mutatja be.
Az internet demokratizáló hatása kézzelfogható olyan esetekben mint például a mexikói Zapatista mozgalom, amely a 90'es évek elején talán elsőként alkalmazta az internet adta új média lehetőségét és ezzel nagyban hozzájárult Mexikó demokratizálódásához. (http://www.warwick.ac.uk/fac/soc/CRER_RC/events/YvonLeBotpaper.pdf)
Ilyen és ehhez hasonló példákon keresztül tudnád szerintem vizsgálni, hogy az internet nem csak tudósítási, információ-megosztási felület, hanem az életünk, társadalmunk aktív színtere.
Másik szempontból megközelítve kiváncsi lennék a véleményedre, hogy a blogkultúra újságírásra gyakorolt hatása mennyiben változtat annak objektivitásán, hitelességén. Világos, hogy mennyire objektív egy civil által készített videófelvétel, de ez is "csak" egy kontextus nélküli nézőpont. Hol húzódik a határ az objektivitás és a szubjektivitás között?
További jó munkát kívánok!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A dolgozat átfogó képet ad a téma különböző aspektusairól és határozottan körvonalazott megközelítést képvisel. Érdekes, megvilágító erejű eredményeket idéz a szakirodalomból és ezeket torzításmentesen mutatja be, saját megközelítése ugyanakkor nem ítéletmentes, és a tartalmi aránytalanságok felszámolásával (pl. a közismert példák kevésbé hangsúlyos szerepeltetése) az érvelés is feszesebb volna. A stilisztikai és fogalmazásbeli fenntartásokkal szemben ugyan a szerző időszűkére hivatkozva megvédte magát a szemináriumon, mégis szeretném újra felhívni a figyelmét a retorika érzelmi telítettségére és az elnagyolt mondatszerkesztésre.

A 6. oldalon elhangzó kutatói kérdés: "[...] ezen két felfogás közül melyik írható át az internetes interaktív társadalomra?" hordoz olyan veszélyeket, melyeket a szerzőnek a dolgozat tanúsága szerint nem biztos, hogy sikerül elkerülnie. Ha nagy erőket mozgósítok annak érdekében, hogy a valóság valamely szeletét két elméleti konstrukcióhoz mérjem hozzá, az durva leegyszerűsítésekhez és torzításokhoz vezethet, és gátja lehet a tényleges helyzet szabatos leírásának. Ehelyett olyan stratégiát javasolnék a vizsgálódásokhoz, mely e két elméleti konstrukció mentén "oldalazva", de némi távolságot tartva tárja fel a valós helyzetet és írja le annak sajátos alakulását, és nem zárkózik el attól, hogy eddig feltáratlan dinamikákat fedezzen fel. A téma mindenképpen alkalmas egy ilyen megközelítésre. Ehhez érdemes volna az internetes újságírásnak a dolgozat utolsó szakaszában már érintett differenciáltságát bekapcsolni a magyarázó dinamikákba is, és nem homogén területként kezelni az interaktív internetes újságírást, ahogyan a szerző a dolgozat első felében és az összefoglalóban sugalmazza. Ugyanebben a szellemben az egyenlőség tendenciáira való folyamatos rákérdezés helyett is érdemes volna analitikusabb fogalmakkal operálni, és az így feltárt összefüggéseket újra elrendezni az egyenlőség valamilyen fogalma mentén.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A Bevezetésben említed Mark Y. Herring, a Winthrop Egyetem dékánja által megfogalmazott 10 pontot arra vonatkozóan, hogy miért nem válhat a digitális média a nyomtatott könyv igazi konkurensévé. Ezt felhozod, majd "elejted", vagyis sem a témafelvető további részében, sem pedig lábjegyzetben nem találunk utalást arra, hogy ez a 10 pont pontosan mi volt, vagy hol lehetne utána nézni?
Nem derült ki számomra egyértelműen a Bevezetésből, hogy a vizsgálni kívánt jelenséget milyen földrajzi terepen (csak Magyarországon; hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt; csak nemzetközi terepen) kívánod vizsgálni?
Számomra hiányzott a témafelvetőből annak a fogalmi keretnek a pontos meghatározása (pl.: hagyományos- és civil újságíró definiálása stb.), amelyben a kutatásod során mozogni kívánsz.
A téma jellegéből fakadóan hasznos lenne, ha a későbbi kutatásod záró fejezete után beszerkesztenél egy olyan fejezetet a disszertációdban, ahol a témával kapcsolatos szakkifejezések, szervezetek rövid, definíciószerű értelmezése található.
A témafelvető olvasását egy kissé nehézkessé tette annak tipográfiai szerkesztettsége. Javaslom Nóri, hogy a disszertációdban mindenképp a szimpla sorköznél szellősebb eloszlást használj, hogy ne fáradjon el az olvasó szeme rögtön, már a bevezetésnél! Szintén hátráltatta a gördülékeny olvasást stilisztikailag a hosszú, többszörösen összetett mondatok halmozása. Amennyiben ezek használata valami miatt nem indokolt, akkor ezek helyett sokkal célravezetőbb lenne a rövidebb, egyszerűbb mondatok használata.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Egy újabb nagyon aktuális kutatási téma a programban, s egy újabb széles szakirodalmi jártasságot felvonultató dolgozat. Szerencsésnek tartom, hogy Nóra többféle módszer alapján kíván következtetéseket levonni. Nem világos azonban számomra, hogy hol kerül a képbe a hatás? A blogger miért blogol kérdés nem tudom, hogy vezet el idővel a társadalmi részvétel ellenoldalához, a közönséghez, közösséghez? Illetve a kutatásba így csak a nagynevű blogok és bloggerek kerülnek be?
Munkájához sok sikert kívánok.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A webkettes alkalmazások terjedését talán érdemes lenne a globalizációs és nemzetekfeletti valamint nemzeti tendenciákkal (és intézményekkel) is összefüggésbe hozni. (?) Továbbá megnézni, hogy van-e összefüggés, és ha igen, milyen az egyre inkább multikulturálissá váló államok és interkulturális kapcsolatok növekedése, és a blogok és új társadalmi kapcsolatok kialakulásának növekedése között.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témát magam is nagyon érdekesnek tartom, annak pedig külön örülök, hogy valaki gondolkodó módon nyúlt ehhez a kérdéshez. A témafelvető rengeteg kérdést is felvet, melyhez a pontosítások és alapos kritikai elméleti kutakodás után lehet megkísérelni a válaszadást.

Az előadásban is nagyon jónak tartottam, hogy a gyakorlati ész - a tudományos és nem az alkalmazott gyakorlatra gondolok- előkerült. Azt gondolom, hogy nekünk, a mai médiát társadalomtudományos, médiaelméleti háttérrel és szemüveggel kutatni vágyóknak mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy egy jelenségről van szó mely működésének egy részét átéljük, látjuk, meg tudjuk figyelni, más részét nem. A nagy ívek és pályák felvázolása helyett a jelenség megfejtése, megértése a cél, az, hogy lássuk, hogyan működik, kire, mire, hogy hat, milyen változásokat okoz és ezeket miként lehet leírni. El kell felejteni a nagy könyveket, a nagy szövegeket, az optimista és pesszimista ideológiai iratokat, melyeket az internet korai teoretikusai felvázoltak. Nem a világot kell megmagyaráznunk, hanem azt amit látunk, annak tudatával, hogy mi látjuk.
Ebből a szempontból volt okos az előadás, mert közben - kidolgozottságai ellenére- éreztem, hogy van egy "téma" amit valaki meg akar fogni, abból indulva ki, hogy mit lát. Persze ehhez kell az, hogy aki ezt teszi képes legyen releváns kérdéseket megfogalmazni a témával kapcsolatban, mindegy, hogy a civil újságírás, a nyilvánosság, vagy a demokrácia a központi fogalom.

Kétség nem fér hozzá, hogy az internet a webkettő nélkül olyan, mint a mazsolás kalács mazsola nélkül, ami lehet finom is és omlós is, de nem mazsolás. Kutatói és egyben felhasználói szemmel az igazi áttörést az internet interaktív közösségi felületei és szolgáltatásai jelentik.
Az újságírásra is hat az a fő dolog, hogy az internet a webkettő óta még kevésbé statikus adattár, ahogy a világ sem ekként működik és ez a rendszer a maga eszközeivel ezt a változékonyságot képes megfogni és kiszolgálni. Képes arra, hogy a világ történéseit valamilyen természetesebb módon a hagyományos intézmények létét és érvényességét megkérdőjelezve tegye közzé az azonnali feltöltés és a megosztás lehetőségével.
A média, az újságírás innentől fogva már nem az, mint korábban, az igazán érdekes kérdés persze az, hogy milyen most. Úgy gondolom a megfelelő kiindulópont a párhuzamosságban, az egyidejűségben és az alternatív életstratégiákban és lehetőségekben lehet. (Ami eddig össze, az most szét, valahogy így kezd oszlani a modern.)
Az internet nem az új, hanem az eltérő alternatív stratégiák tere, valahonnan innen indulnék.
Olyanok mondhatók, hogy ebben a térben van olyan, amikor pl. a blogok intézményesülnek, van, amikor a modern intézményei telepednek rá az új technikára, az egyik lassan feloldódik a másikban, valami megmarad, míg valami átalakul. Folyamatosan a változás pillanata van és nekünk ezt kell értelmeznünk. Sok sikert a munkához!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Minden - a többiek által felvetett - hiányossága ellenére a szöveg egy gondolkodó és felkészült Szerzőről tesz tanúbizonyságot - s ez mindenképp megnyerő. Számomra a szöveg egy kicsit aránytalan volt, leginkább azért, mert a webkettes jelenségek és a közvetlen demokrácia központi kérdésként (fel)tételezett kapcsolatáról csak meglehetősen sommás állításokat olvashattam. Nyilván ez az aránytalanság is idővel rendeződik. Sok sikert!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdekes a témafelvető, igazán gratulálok. Fontos a blogok fejlődése, és biztos, hogy a civil érdekek és "a tudatos, részvételi demokrácia" platformja lehet. Azt azonban nehezen lehet elképzelni, hogy jelenleg is piaci érdekek, értékek és hatások mentén alakul a blogok írásának jelentős része. (Elég az Index blogos oldalait megnézni, már csak azért is kénytelenek a legnagyobbak megvenni, ezeket a "profi amatőröket", mert különben a piaci ellenfelek alkalmazzák őket.)
Érdemes elolvasni a témához:
David Meerman Scott: The New Rules of Marketing and PR: How to Use News Releases, Blogs, Podcasting, Viral Marketing and Online Media to Reach Buyers Directly Wiley 2008. p. 320
Michael A. Banks: Blogging Heroes: Interviews with 30 of the World's Top Bloggers, Wiley 2007. p. 298

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Összeszedett témafelvetőt írt Nóra. Néhány dologra térnék csak ki. Az esszé a Web2-es tartalmak közül csak a Blogot tárgyalja, bár az igaz, hogy a Web2-es fogalom (sok esetben keverik össze a technológiával tévesen) létrehozásában nagy szerepe volt a Web Lognak (blog), de nem hanyagolhatóak el az egyre népszerűbb közösségi portálok, mint például a Facebook vagy az iwiw, valamint az olyan megoldások, amik a web-es kommunikációt állnadóvá, percre késszé teszik az ember vagy egy csoport életében, mint pl. a Twitter.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A webkettes dilemmára már ösztönösen a "szamovár-effektus" kezd működni bennem, de a társadalmi szerepvállalás kérdése ebben a témában felkeltette az érdeklődésem. Azt írod, hogy az esszé célja a "hogy feltárja a civil újságírás és az antikvitásból eredő közvetlen (részvételi) demokrácia esetleges összefüggéseit, s megvizsgálja, hogy a jövőre nézve milyen társadalmi folyamat kezdetét jelenti az amatőrök véleménynyilvánító képessége." Vélhetően ez lesz majd a disszertációd célja, mert a felvetőből erre vonatkozóan nem hallottam és nem is olvastam semmilyen erre irányuló gondolatot. Az általad dominánsnak vélt és majdan vizsgálni kívánt összefüggéseket szívesen olvasnám, akár hipotézisek formájában is. Talán könnyítené a munkád, ha differenciáltabb, jól körülhatárolt közösségi fogalmakkal dolgoznál.
"...mennyire van rá esély, hogy a tudatos, részvételi demokrácia egyszer kivirágzik."
Nem teljesen egyértelmű, hogy mennyire célja a disszertációnak a jövőkutatás, amely társadalomtudományi tudományterület - leegyszerűsítve - rámutat az emberek cselekményeinek következményeire, majd több terület analizálása után alternatívákat sorol föl a jövőre vonatkozóan.
Mindenesetre a jövőkutatással foglalkozó két weboldal: http://www.jovokutatas.hu/ és a jovokutatas.lap.hu

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Előadásodat hallgatva/olvasva elsősorban a tanár szólalt meg bennem: a témával kapcsolatban sok érdekes információval szolgálsz, de ahhoz, hogy az üzeneted eljusson a befogadókhoz, sokkal határozottabb, meggyőzőbb előadásmódra van szükség, tehát légy bátrabb! Az írásbeli megfogalmazás során pedig próbálj meg odafigyelni a szövegelrendezésre és stílusra, hisz nagyban függ tőlük a fogalmazás meggyőző ereje és hatékonysága.
Mivel számomra ismeretlen területről van szó, örültem volna, ha már az elején tisztázol néhány fogalmat, és szerettem volna megismerni Mark Y. Herring 10 pontját is, melyekre csak utalsz a témafelvetődben.
Témád szempontjából érdekes lehet Manuel Castells kutatása a katalóniai információs társadalomról: Proyecto Internet Catalunya a címe és angolul is hozzáférhető az Universitat Oberta de Catalunya honlapján.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon fontos lenne az alkalmazott fogalmi keret elemeinek meghatározása, ha kell lehatárolása a a kommunikációtudományi megközelítés számára (civil újságíró, kiberpolgár stb.) Ugyanezt érdemes megtenni a blog műfajaival(?) kapcsolatban. Hasonlóságot vélek felfedezni a morális sajtó megjelenésekor kibontakozó műfaji sokszínűség és a webkettő által (spontán) megjelenő műfajok kialakulása között abban az értelemben, hogyan válnak a kifejezés eszközeivé, nem feledve azt sem, hogy hivatásos újságíró elődje a műkedvelő újságíró volt.
A blog alapvetően alkalmas a hatalom és a média(!) ellenőrzésére, bár ez a funkciója eddig még nem teljesedett ki. A blogger nem csak véleményt fejez ki vagy "naplót" ír, hanem szemtanú is egyben. Így minden blogger érdekes és fontos.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az egyik kérdés, amit a témafelvetődben körüljársz, hogy az Internet demokratikusabb médium-e más médiáknál. Az egyik érved amellett, hogy demokratikusabb, az, hogy az ott zajló interakciókat - legalább is egy részüket - nem befolyásolják a státuszok és szerepek kialakításában szerepet játszó olyan referenciapontok, mint a nem, kor, iskolázottság, stb., amelyek látványosak pl. a személyközi kommunikációban. Erre már az órán is felvettetem, hogy annak ténye, hogy az életkorhoz, nemhez, stb. eltérő szerepek, státuszok társulnak, nem mond el semmit egy társadalom, közösség demokratikusságáról, mivel ilyen mindenütt van. A másik ellenvetésem az, hogy bár ténylegesen nem deríthető ki, pl. egy online fórumban kommentelő személyek neme, kora, stb. ez nem jelenti azt, hogy a társadalomban érvényes megkülönböztetések ne nyomnák rá bélyegüket ezekre az interakciókra, ne befolyásolnák azok kimenetelét. Tapasztalatom szerint ezeken a fórumokon a résztvevők folyamatosan igyekeznek kideríteni, hogy milyen nemű, korú, stb. személy rejtezik az avatarok, nickek mögött. Attól függően alakítják azután kommunikációs stratégiájukat, hogy milyen megállapításra jutottak ez ügyben, ill. olykor másik fél vélhető életkorával, stb. indokolják megnyilvánulásaik bizonyos elemeit.

Továbbgondolva ezt a kérdést: az itt említett referenciapontok olyan alapvetők és szükségesek a számunkra - nem csak a kommunikáció, hanem mindenféle társas viselkedés ill. társadalmi viszonyrendszer alakíthatóságához - hogy ha eredendően nem tudnánk megjeleníteni valamely médium segítségével, mindenképpen megtaláljuk a módját, hogy ez lehetséges legyen. Pontosabban, nem úgy értem, hogy a megjelenítésre törekszünk, hanem arra, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket mindenképpen fel fogjuk használni, hogy segítségükkel befolyásoljuk saját társadalmi pozícióinkat - akár a fent említett jellemzőink megmutatásával, akár elrejtésükkel tudjuk elérni az aktuális célt. Bármiféle sajátosságai legyenek is az Internetnek, azok nem a társadalmi megkülönböztetések rendszerét gyengítik, hanem arra használtatnak általunk, hogy a társadalmi megkülönböztetések rendszerében elérhessük általa a kívánt céljainkat. És ez megint nem a jelenség demokratikusságáról vagy annak hiányáról szól.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Témafelvető esszéd számomra ismeretlen területet feszeget, így csak azokra feltevésekre szeretnék reflektálni, amelyeket előadásod során bemutattál. Vizsgálódásod célja, hogy feltárjad a civil újságírás és az antikvitásból eredő közvetlen demokrácia esetleges összefüggéseit. Ha jól értelmeztem, azt feltételezed, hogy a jövőben esetleg az amatőrök véleménynyilvánító képessége egy újfajta társadalmi folyamat kezdetét jelentheti. Felmerülhet az a kérdés, hogy az interneten a közvetlen társadalmi demokrácia megvalósulása valóban kitűzhető-e célként? Valószínűleg még sok egyéb alapvető kérdés is feltehető, és számodra sem tisztult még le a téma, így első sorban a téged érdeklő alapkérdéseket kellene behatárolni. Ha valóban a közvetlen demokrácia megvalósulását szeretnéd megvizsgálni, milyen módszerekkel kívánsz kutakodni. Kiket vonnál be a mélyinterjús és fókusz csoportos interjúk készítésébe? Kizárólag híres-hírhedt bloggereket, vagy egyéb érintetteket is? A disszertáció elkészítéséhez még valószínűleg sok munkára és kitartásra lesz szükséged. Ehhez kívánok neked erőt!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Számomra érdekes témát fejtegetsz írásodban. A dolgozat egyes részei helyzetjelentésként is értelmezhetők az infokommunikációs eszközök különböző alkalmazásairól. Egy olyan állapotról írsz, amelyik technológiai jellegénél fogva is állandóan változásban van. Kérdés, melyik az a jellemző momentum, amelyikből egy általánosító leírást lehet adni.
Engem a továbbiakra nézve érdekelne, hogy konkrétan mi az, amit kutatni szeretnél a részvételi demokrácia témán belül. A civil újságírást magától értetődő dologként kezeled, ez valóban az, avagy ez az (inter)aktív nethasználók fogalmi megfelelője itt?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témához kapcsolódóan ugyanazt az olvasmányt ajánlom figyelmedbe, amit a Batta Barnabás dolgozatához fűzött reflexiómban említettem: Jan Soderqvist és Alexander Bard Netocracy című könyve (a svéd szerzővel interjút készített az index.hu). Ebből kiderül, hogy Bard szintén arra törekszik, hogy olyan újfajta gondolkodásmód kristályosodjon ki a kommunikációkutatásban, ami mentén vizsgálni lehet az új médium adta lehetőségek társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági hatásait.
Szintén bővebben foglalkozik a témával Sajó András a beszélőben megjelent tanulmányában.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Divatos téma, ám hiányzik a konkrét kutatási kérdés, mivel a feltett kérdések számomra kissé naívak. "...feltegyem a kérdést, hogy ez (webkettes alkalmazás, mint új komm. forma) mennyire terjed majd el, mennyire használják ki az emberek és a vállalkozások. És ezzel mennyire van rá esély, hogy a tudatos, részvételi demokrácia egyszer kivirágzik...."

Az egyik problémám, hogy a szerző axiómaként kezeli, hogy a részvételi demokrácia egy elérendő cél, a másik problémám, hogy a szerző - már amennyire lejött nekem - egyfajta hurráoptimista hangot üt meg annak ellenére, hogy olvasott valamennyit arról, hogy a web hatásainak megítélésének több iskolája is van.

Ebből kifolyólag két szerzőt hiányolok az írásból: Pippa Norris-t, aki alapos makroszintű kutatást végzett arról, hogy az IKT eszközök hogyan hatnak a meglévő társadalmi különbségekre, valamint Eszter Hargittai-t, aki a másodlagos digitális szakadékkal foglalkozott - már jóval korábban. http://www.eszter.com/

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]