Reflexiók

M. Tóth László:

(2008.11.17) c. témafelvető előadására

[Batta Barnabás], [Bokor Tamás], [Csiszér Annamária], [Görözdi Dóra], [Herendy Csilla], [Huszár Orsolya], [Juhász Ibolya], [Kéri Rita], [Koltai Andrea], [Kriskó Edina], [Mihalik Judit], [Myat Kornél], [Nagy Károly Zsolt], [Rajkó Andrea], [Szakács István], [Szentesi Balázs], [Szépe Orsolya], [Török Judit], [Wild Judit],

[vissza a listához]

Rendkívül izgalmas hermeneutikai és tudományelméleti kérdés egy olyan témafelvetőről írni, ami 'jelen van és mégsincsen jelen", hiszen a témafelvetőként felhelyezett kutatási anyag egy csoport munkájaként készült, melynek sem felépítését, sem munkamegosztását nem ismerjük, így azt sem, hogy ebben a témafelvető szerzőjeként feltüntetett személy milyen szerepet játszott. Tehát mindaz, amiről alább elemzésre kerül, részben érvénytelennek is tekinthető.
De komolyra fordítva a szót. A téma meglehetősen jól ismert, rendkívül népszerű és az eddigi, a területet feldolgozó - sokat - idézett szakirodalmak aránylag hasonló szempontrendszerek és tematikák szerint olvasták át ezeket a kérdéseket. Ez viszont meglehetősen általánossá és a kereteit tekintve is sablonossá teszi a munkát és a konkrét kutatás irányát tekintve is problematikussá teszi annak megértését, hogy a szerző pontosan milyen irányban és milyen konkrét fókuszok mentén akarja megvizsgálni ezt a hatalmas anyagot.
Éppen ezért azt ajánlanám, hogy mindezeknek a párhuzamosan futó kérdéseknek vagy adjon a szerző egy egységesebb, absztraktabb, a kidolgozandó részeleteket is strukturáltabban összefogó keretet, vagy próbáljon a területek közül pusztán egyet kiválasztani és ezt tenni elemzés tárgyává. A munkához sok sikert, kitartást kívánok.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Meglehetősen nehéz egy olyan nagy ívűnek ígérkező kutatási témáról reflexiót írni, amelynek sem a témafelvető esszéjét, sem a téziseit nem láttuk magunk előtt. Így kénytelen vagyok csupán a témafelvető előadásra hagyatkozni, s egyúttal csatlakozni az órán felszólalók véleményéhez, miszerint ebből a produkcióból nem látszik, milyen valódi kutatói kérdés húzódik meg a prezentáció mögött. Meglehet, hogy ódivatú a gondolat, de véleményem szerint egymástól távol eső tényeket (mint például a szakszervezeti képviselet, a videómegosztó rendszerek használata és a médiumok konvergenciája) csak akkor van létjogosultsága összekapcsolni egy kutatónak, ha megvan az a téziskérdés, amelynek segítségével ezek felfűzhetők egyetlen logikai szálra, s így koherens képet adnak. Itt e logikai szálat nem láttam, továbbá nem tapasztaltam újdonságot a felvetett kérdésekben. Ma már mind a médiakonvergencia, mind a web2 ugyanolyan terjedelmes szakirodalommal bír, mint maga az információs társadalom kialakulásáról, működéséről és továbbfejlődési lehetőségeiről, illetve a népképviseleti rendszernek az internethasználat hatására tapasztalható átalakulásáról szóló eszmefuttatások. A munka kétségkívül izgalmas, ám ahhoz, hogy ebből disszertáció szülessen, szükség lenne arra, hogy paradigmát váltson mostani önmagához képest: ahelyett, hogy sok meglévő szakirodalommal szembehelyezkedik, diagnózist adjon a körülöttünk lévő világról. Mint maga a prezentáló fogalmazott: a globalizációról nem lehet szociológiai felmérést készíteni. De még ha nem is törekszünk erre, a másodlagos források használata sem kell, hogy szükségszerűen éles kritikákban merüljön ki. Kívánom, hogy úttörő munka szülessen, amely konstruktívan vizsgálódik!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A 80 oldalas szétküldött anyag felületes átnézése után (a terjedelem miatt kivitelezhetetlennek tűnt számomra az alapos olvasás) kíváncsian vártam a témafelvető előadást. A téma önmagában érdekesnek ígérkezett, de túlzottan szerteágazónak ítéltem, éppen ezért nem sikerült pontos képet kapnom arról, hogy mi áll a kutatásod fókuszában, illetve, hogy mi újat szeretnél mondani a már meglévő kutatási eredményeken túl? Ha jól értettem, átfogó képet szeretnél nyújtani az információs társadalomban bekövetkezett változásokról, az új trendekről, a fejlődési folyamatokról. Különböző eszmefuttatások is szerepeltek a prezentációdban, mint médiakonvergencia, web2, népképviseleti rendszerek, internethasználat változása, kutatásfejlesztés, innováció, oktatás, amelyek önmagukban mind érdekes és ígéretes témák, amelyeken még bőven van kutatnivaló, de jelen esetben nem láttám azt a logikai vezérfonalat, amely összekapcsolná ezeket a témákat. Először célszerű lenne, leszűkíteni a témát, keresni egy kutatási területet, kidolgozni egy módszertant, valamint hazai és nemzetközi szakirodalmakra is támaszkodva elkezdeni a kutatást.
Munkádhoz sok sikert és kitartást kívánok! Kíváncsian várom a folytatást!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az ITTK jelentéséből és a referátumból kiindulva azt tudom megállapítani, hogy nem sikerült letisztult, súlypontozott kutatási tervet rajzolnod - reflektálni is nehéz az olvasottakra, hallottakra, bár a diszkusszió során már sok mindent meg is beszéltünk. Javasolnám, hogy a témával kapcsolatban írj össze magadnak olyan kérdéseket, amik különösen foglalkoztatnak. Csoportosítsd őket, rendszerezd a gondolataidat, keress téziseket azokhoz kapcsolódóan majd próbálj felvázolni magadnak egy kutatási tervet, aminek mentén már bátran el lehet indulni. Ehhez kívánok sikert!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

M. Tóth László témáját és kutatási területét témafelvető írás és előadás hiányában nehezen tudom megérteni és feltérképezni. A tézisek hátterét megismerhettük egy vonatozó szakirodalomból, a téziseket azonban sajnos kevésbé.
Kíváncsi vagyok rá, hogy a témafelvető során elmondottakat hogyan lehet egy komplex, feszes és átfogó dolgozattá sűríteni. Sok sikert és kitartás kívánok Lászlónak ehhez a munkához.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Bevallom, nem olvastam el a kutatási jelentést, bár biztos vannak benne érdekes dolgok, le is mentettem későbbi használatra, de örülök, ha munkán kívül nem kell ekkora szöveget képernyőn olvasnom, a kinyomtatására pedig nem éreztem affinitást, a kék háttérrel végleg nem. Úgy érzem, ha valaki nem veszi a fáradságot, hogy legalább egy vázlatot prezentáljon a saját gondolataival, az azt jelzi, hogy nem is nagyon érdekli a mások véleménye. Persze nem kell, hogy érdekelje, de akkor nem nagyon tudom, hogy akar-e valami mondani a tudományos közösségnek, vagy saját elmélkedéseit próbálja papírra vetni, ami egy tökéletesen rendben lévő dolog, azonban inkább kiált könyvért, mint disszertációért. Maximálisan egyetértek Török Judittal, a tudományos munkának vannak bizonyos kritériumai, és persze egy mondatban is lehet évszázadokig ható igazságot a világ elé tárni, de megint csak: ehhez nem kell disszertáció. 70 oldalas anyagokkal mások a szakdolgozatukat teljesítik, nem disszertációt. Az elhangzottak pedig azt mutatják, hogy a téma óriási, átláthatatlan, és erős kételyeim vannak az olyanok miatt is, mint pl. az "európai társadalom" létezése azzal indokolva, hogy van az EU, valamint a már bőven elemzett és axiómaként kezelt dolgokra való rácsodálkozás (pl. az internet szerepe). Remélem, nem értékeled személyes támadásként az órán történteket, és végül sikerül több alázattal állni a kérdéshez, a kutatási területet leszűkíteni, az anyagot pedig kibővíteni, mert csak úgy születhet ebből az egészből egy valódi doktori dolgozat. Sikert kívánok hozzá.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A társaság egy részét igenis izgatja magánemberként a "világ változása", ahogyan az elhangzott a szemináriumon, de sajnos nem nincs igazán mihez mérni az erkölcsöket, melyek a tudományok és művészetek káros hatása alá kerültek (Rousseau módjára).
A téma hatalmas és nincs meg a viszonyítási pont: milyen volt azelőtt - egyáltalán lehetett-e valamilyen egységes látásmódot, értékrendet vonatkoztatni az egész társadalomra korábban -, amihez képest változott - és ahogyan érzékeltük, szerinted negatívan - a világ, az információs társadalom kultúrája.
A téma továbbra is szimpatikus, de dönteni kell arról, mire szűkíted le. Például, ha értékekről beszélünk, az azért kiabál egy empirikus kutatásért, főleg, ha a gyors változást hangsúlyozzuk...

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az előadásban elméletek széles arzenáljára történt hivatkozás látható vezérfonal és érthető témameghatározás nélkül. Az órán elmodnottakból kiszűrődik egyfajta elégedetlenség korunk társadalmi folyamataival kapcsolatban, de az esetleges példákon túl nem áll össze a kép olyan egységes vízióvá, melynek mentén megragadható lenne, milyen dinamikákkal fogja a szerző magyarázni az általa észlelt és negatívként értékelt változásokat.

Az idézett elméletekből kiragadott állítások az előadásban nem annyira vitaalapként, mint ennek az érzelmi attitűdnek a feltétel nélkül érvényes bizonyítékaiként szolgáltak. A szerző ugyanakkor nem elsődleges információgyűjtésre vállalkozik, hanem amellett kötelezi el magát, hogy közismert tényeket rendezzen el valamilyen "rendszerező eszme" mentén. A disszertáció tervezésében és az őt foglalkoztató problémákra való egységes rátekintésben és rákérdezésben sokat segítene, ha a szerző megpróbálná a saját maga számára megfogalmazni, összefoglalni ezt a rendszerező eszmét.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az ITTK kutatási jelentéséből, valamint a Professzori szemináriumon tartott előadásból sem igazán derült ki, pontosan mi is az a jelenség, amelynek a vizsgálatával behatóbban szeretnél foglalkozni, ill. hogy ezek mennyivel mutatnak túl a témában esetlegesen eddig már folytatott kutatások eredményein.
Hasznos lenne, ha az ITTK kutatási jelentés mellett a témafelvetődet, vagy a disszertációból már elkészült szövegrészleteket is közreadnád! Azok alapján talán pontosabb képet kaphatnánk mi is, így véleményt is megalapozottabban formálhatnánk.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A világ előrehaladása nagyon érdekes, de túlontúl tág téma számomra. Maga a tanulmány, hosszas és széteső, számos irányú kitekintése által felszínes. Egy kutatócsoport munkája, de nem tudom, mi végre. Általános tájékoztatásnak hosszas, igazi témafeldolgozáshoz nem eléggé mély. (Ugyanakkor öncélúnak és sportszerűtlennek, mi több feleslegesnek tartom a 88 oldalas tanulmány közlését, saját témafelvető megírása helyett.) Szívesebben olvastam volna egy kutató téziseit, kutatási tervének sarokpontjait, s tíz mondatban összefoglalhatta volna, milyen kutatási jelentés alapján kíván elindulni vagy milyen csoport milyen irányú kutatómunkájában vesz részt.

A tanulmány össze akar fogni párhuzamosan futó változásokat, de a keret olyannyira lebutított, hogy tökéletesen érdektelenné válik. Számos változás leírásánál nem találjuk a miérteket. Az oktatásról, annak változásairól, web 2.0-ról és LCMS rendszerekről is úgy szól, mintha csak a jól és mentehetetlenül rosszul tanítani lenne a bejárható út és a legfőbb kérdés. Biztos így van ez? Valóban lezajlott az a szemléletváltás, amelyben ez a legfőbb és jogos kérdés? Mindezeken túl nem tudom, mi ebben M. Tóth László munkája, mely részek köthetők személy szerint hozzá és mi lenne az ő témája, kutatása, tézise, módszere stb. Még egy kérdés: Mi történt 2007 március és 2008 november között?
Ettől függetlenül sok sikert kívánok munkájához!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Mint azt a szemináriumon is megjegyeztem, M. Tóth kolléga fellépésének elsősorban visszaható tanulságai voltak. Az ott elhangzott és az itt leírt - előttem és utánam következő - reflexiók ugyanis közvetett vagy közvetlen módon mind azt feszegetik, vajon hogyan értelmezzük a magunk számára tudományosság fogalmát, mitől tekinthető érvényesnek egy disszertációs dolgozat, mit is gondolunk valójában az elméletek hasznáról, összevethetőségéről, újak koncipiálásáról. Egyfelől tehát azt gondolom, köszönettel tartozunk ezért az alkalomért mindazoknak, akik ezt megteremtették számunkra. Másfelől azt is gondolom, hogy ezen közös tapasztalás illő szerénységre és alázatra int valamennyiünket - így együtt, meg külön-külön is. Jusson eszünkbe a kissé divatjamúlt klasszikus (ha valaki, akkor M. Tóth László még biztosan emlékszik rá): "Minerva baglya a sötétben kezdi meg röptét".

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az elhangzott témafelvető előadás több alapvető kérdést is felvet, azzal kapcsolatban, hogy a szerző tisztában van-e a tudományos igényű szövegek elvárásaival. A megismerhető előadás nem adott támpontot arra vonatkozóan, hogy milyen fő kérdésekre, milyen módszertani eszközökkel keres választ a szerző. Az előadás során az elméleti kapcsolódási pontok is homályban maradtak. Minden negatívuma ellenére az előadás alkalmas volt arra, hogy egy formálódó tudományos közösség identitását erősítse, vitakultúráját formálja.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Bokor Tamás szavaival élve: "meglehetősen nehéz egy olyan nagy ívűnek ígérkező kutatási témáról reflexiót írni, amelynek sem a témafelvető esszéjét, sem a téziseit nem láttuk magunk előtt" s miután egyfelől a háttérkutatásról szóló szöveg viszonya László kutatásával előttem nem tisztázott, másfelől részemről ráadásul abban a szerencsében sem volt részem, hogy a témafelvető előadást halljam, így nem is vállalkozom a reflexió megírására.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Konstruktív ötletekkel nehéz megtámogatni egy viszonylag témamentes próbálkozást. Mindenesetre érdemes arra koncentrálni, hogy az 1989-ben történt eseményeket követően melyek azok a változások, amelyek Magyarországon tetten érhetők. Az objektív világ változásai a szubjektív struktúrákban, sorsokban, érzelmekben és értékekben hogyan csapódnak le. Pl.: Ferge Zsuzsa: A rendszerváltás szubjektív mérlege c. tanulmánya alapján, Magyarországon nőtt azoknak az aránya, akik szerint az új rendszer rosszabb, s csökkent azoké, akik szerint jobb. A lakosság 35%-a tartotta a család társadalmi helyzete szempontjából az akkori időszakot a legrosszabbnak. Ferge Zsuzsa egy társadalmi létrán és egy jövedelmi helyzetet ábrázoló létrán helyezte el a magukat szubjektíve nyertesnek és vesztesnek érzők csoportjait, a rendszerváltozás előtti és az azt követő helyzet összehasonlításával. A magyarok esetében csupán 15% a szubjektív nyertes, 65% vesztesnek tekintette magát. A változás nemcsak ideológiai, hanem tömeges lelki válságot vont maga után. A megszokott világ szertefoszlása, a váratlan remény a "saját" megoldásban, a demokráciában és egy "jobb közösségben", majd a beváltatlan és beválthatatlan remény, mind kiábrándulást okozott és részben visszatérést "a jobb szocializmus" ideáljához. Érdekes lenne ezen keresztül megvizsgálni, hogy az új technológia folyamatos impulzusai hogyan befolyásolják/módosítják ezeket a társadalmi folyamatokat, és fontos lenne, ha valamilyen mutató alapján kiválasztott konkrét társadalmi rétegre szűkítenéd a vizsgálódást. Erre vonatkozó kutatásokkal a Társadalmi Riport-ban is lehet találkozni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető előadásodon sajnos nem tudtam részt venni, a Az világ előrehaladása
az információs társadalom terén 1998-2008 jelentésből pedig nem tudhattam meg a kutatásod központi témáját és módszereit, nem tudok érdemben hozzászólni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Előadásodból azt tudtam megragadni, hogy az info-kommunikációs technológia, ill. jelenségek változásának társadalomra gyakorolt hatásáról szeretnél felrajzolni valamilyen átfogó képet. Az órán többek is javasolták, hogy le kellene szűkítened a témádat az általad bemutatni kívánt világ valamely részjelenségére, ill. bele kellene illesztened valamely társadalomtudományi diskurzusba. Ez vagy azt jelentené, hogy bizonyos megközelítéseket és fogalmakat más szerzőkhöz hasonló módon kellene alkalmaznod, vagy pontosan meg kellene fogalmaznod, hogy a te megközelítésed ill. fogalomhasználatod mennyiben és miért tér el másokétól. Ezek nélkül a leszűkítések nélkül a munkád elemelkedik a tanszéken folytatott diskurzusoktól, és értelmezhetetlenné válik abban a közegben - ill. olyan reakciókat generál, amilyeneket tapasztalhattál.

Ha megengeded, hogy én is elemelkedjem, azt mondanám, hogy nekem kicsit hasonlítasz Borges hősére Funesre, az emlékezőre (Jorge Luis Borges válogatott művei I. A halál és az iránytű). Van egy képessége, mely azzal jár, hogy az általa tapasztalt jelenségek minden apró részletére kiterjed a figyelme, és mindenre emlékezik is. A világ sokszínűsége feldolgozhatatlan problémát okoz számára: ha mindent, amit látott fel akar idézni a maga teljességében, az ugyanannyi időbe telik számára, mint a megtapasztalás telt - egy nap teljes felidézése egy napig. Nem hajlandó/képes leszűkíteni a megfigyeléseit és nem hajlandó összefoglaló leegyszerűsítéseket alkalmazni - mivel ez nem adja vissza a valóság összetettségét. Így azonban kizárja magát azok közül, akik ilyen összefoglaló leegyszerűsítéseken keresztül fogalmazzák meg a világot.

Persze minden hasonlat sántít, de csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ha tudatos döntést hozol egy olyan diskurzusba való belépésről, ami különbözik a tiédtől, akkor lehet ugyan, hogy átmenetileg korlátozva érzed magad, de ezzel a döntéssel lehetővé teszed a munkád értelmezését ebben a diskurzusban. És ami fontos, egy munkamódszerről beszélünk, nem a világlátásod vagy a személyiséged megváltoztatásáról, tehát nincs veszteni valód. :)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

"Az világ előrehaladása" nagyon izgalmas és érdekes téma, amely valószínűleg sokunkat foglalkoztat a mindennapi élet szintjén, valamint elméleti síkon is. Azonban, úgy érzem az elmélkedés még nem elég ahhoz, hogy a témából disszertáció készüljön. Nagy formátumú társadalom tudósok és kutatók készítettek már ehhez a témához kapcsolódó remekműveket, melyeket folyamatosan használunk és újra értelmezünk. Éppen ezért számomra nem magyarázható a témafelvető esszéd tartalmi lényege Ha az előadásodat jól értelmeztem, szeretnél egy átfogó képet nyújtani az információs társadalmak fejlődéséről, trendjeiről az elmúlt 10 évben. Szóltál mobiltechnikáról, oktatásról, közigazgatásról, kutatás-fejlesztésről, innovációról, mindezek nemzetközi összehasonlításáról és még sorolhatnám. Az én kérdésem, hogy mindezt "mivégre?" Mit szeretnél kutatni? Vagy nem kutatni szeretnél, hanem egy új elmélettel a világot megváltani? Az írásban elküldött esszé, véleményem szerint, nem témafelvető, hiszen sem hipotézis sem ezeket alátámasztani kívánó vizsgálatok nem szerepelnek benne. A módszertani fejezetnél is csak különböző méréseket és vizsgálatokat elemzel, utalva azok hiányosságaira. Talán ha újra átgondolod, majd leszűkíted és behatárolod a témát sikerülni fog egy olyan disszertációt készítened, amit valóban a sajátodnak érezhetsz, és-amennyiben ez a célod-a világot is előbbre viszi!
Ehhez kívánok sok sikert!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kedves M. Tóth László, igazán örültem, hogy megismerhettelek, ugyanis már a hirtelenjében szétküldött 82 oldalas iromány (ami nem is saját tollból származik) kíváncsivá tett, hogy ki is rejtőzik a (szerző helyett) küldő mögött?
Nem lettem sokkal okosabb a professzori szeminárium után sem.

1. Mi az a téma, amely konkrétan megragadható ebből az óriási "társadalmi változás"-ból? Mely fő gondolatok, mely tézisek mentén próbálnád a változásokat elemezni, és apropó: miféle változásokat? Az amerikai elnök youtube-on való megjelenését? Az egyetemi oktatás elszemélytelenedését? Netán a technikai robbanást? Vagy a "mindennapjaink gyökeres megváltozását" a 80-as évek óta? Szakszervezetek? Médiatérkép? Szűkíteni kell, hiszen az időbeliségen kívül ezeknek a dolgoknak vajmi kevés közük van egymáshoz.

2. Jó, nem sorolom, hogy 82 oldal, kék háttérrel (az embernek kiugrik a szeme...), éltünk már rosszabbakat is. Első gondolatom az volt, hogy ugyan ki lehet az az ember, akiben ennyi az alázat a többiek iránt, ugyan miért nem lehet néhány gondolatban összefoglalni a mondandót? Hiszen akkor felkészültebben konfrontálódunk ezzel a "kihívással", jobban képben vagyunk a témát illetően, már-már készen állnak kérdéseink, reflexióink is, sőt, ami a lényege az egésznek: konstruktív észrevételeink, javaslataink is. Sajnos akkor jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, amikor a szemináriumon ehhez a részhez értünk. Hogy neked először is nem világos már a szeminárium célja sem. Hogy itt az emberek azért cincálják szét a másikat, mert valamit előrébb akarnak vinni. Valamit meg akarnak érteni, belekotnyeleskedni, szétrágni, szájuk íze szerint formálni, hozzáadni, ezért kérdeznek, hozzászólnak, akadékoskodnak, de ettől lesz több ez az egész. Ettől kap a dolog egy a szó szoros értelmében vett "hozzáadott értéket", amiből mindannyian építkezünk, töltekezünk, a hibástól elrugaszkodunk, szakmai vitákba bocsátkozunk, hajba kapunk, a magunkét megvédjük, majd - akár bevalljuk, akár sem - ha nem is mindent, de sok mindent revidiálunk, újragondolunk, újraírunk. A szakmai diszkusszió nélkül az ember elszigetelt, a munka szegényebb és sivárabb lesz.

3. Megint az alázatot említem, de most már nem a kollégák, hanem a témád, a tudományod iránti alázatot. Említetted, hogy huszon-egynéhány évvel ezelőtt ország-világ előtt bebizonyítottad, hogy milyen kiválóan tudsz tudományos tevékenységet folytatni, és kész. Hát akkor bizonyítsd be most is, hogy ez így van. Tovább megyek: említetted a 70 oldalas irományodat, ami disszertációként csak úgy állta volna meg a helyét, ha minden oldalt kétszer fűzöl be. Ne haragudj, hogy tapasztalatlan kis főiskolásokat hozok fel példának, de még egy 22 éves ember is "kiráz a kisujjából" ennyit, ez a terjdelem még egy diplomamunkának is szerény. Szerintem még mindig ebben a stádiumban leledzel, ha jól gondolom, ennek a félresikerült szemináriumi szereplésnek az a legfőbb oka, hogy te sem tudod, mit írj, mit kutass, miről is szóljon a dolog. Ja, ne feledd a fogalmi kereteket sem, egy kis elmélet, egy csöpp tudomány azért elfér az elején. Utána kell járni, össze kell szedni.

Szóval az eredeti kérdésfeltevés a végére is megmaradt: ki vagy te, M. Tóth László, és mit akarsz nekünk mondani?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sajnos hiányzik a honlapról a témafelvető írás, így csak az előadással kapcsolatos emlékeimre tudnék hagyatkozni, ám nem szeretném az előadót azzal megbántani, hogy esetleg alaptalanul mondok dolgokat. Ha az ITTK kutatásán kívül az ő írása is felkerül a honlapra, akkor szívesen írok reflexiót az ő munkájáról is.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]