Reflexiók

Jankovich Krisztina: A kocsma, mint kommunikációs színtér

(2008.10.27) c. témafelvető előadására

[Bálint Mónika], [Batta Barnabás], [Beszedics Otília], [Bokor Tamás], [Czékus Jób], [Csiszér Annamária], [Demeter Márton], [Fellner Zoltán Ákos], [Füredi Gábor], [Görözdi Dóra], [Herendy Csilla], [Huszár Orsolya], [Juhász Ibolya], [Kató Linda], [Kéri Rita], [Koltai Andrea], [Kriskó Edina], [Mihalik Judit], [Molnár Bálint], [Mucsi Eszter], [Myat Kornél], [Nagy Károly Zsolt], [Németh Viktor], [Palovits Ildikó], [Rajkó Andrea], [Rentería Anna Mária], [Szakács István], [Szentesi Balázs], [Szépe Orsolya], [Török Judit], [Vízler András], [Wild Judit],

[vissza a listához]

Egy ilyen sok éves munkát és rengeteg személyes tapasztalatot magába foglaló kutatással kapcsolatban a legfőbb kihívás és feladat talán a tapasztalatok átadhatóvá és elemezhetővé tétele.
Bár hasonló mennyiségű ismeretanyag más helyszíneken nem gyűjthető be, így új terepek választása csak egy-egy aspektus összehasonlíthatóságát teszi lehetővé, a kívül-kerülés és strukturális elemek elkülönítésének hatékony módja mégis csak néhány hasonló terep vizsgálata lehet. Bár Krisztát kevéssé érdekli, de javasolom néhány jellegében erősen eltérő "vendéglátó ipari egység" vizsgálatát is, sokkal kisebb mélységben természetesen. Ennek haszna csak az lehet persze, hogy a "kocsma" mint színtér egy-egy egyedi jellemzője érthetőbbé váljon.
A vizsgálat tárgyát képező közösségnek természetesen sok sajátosság, élethelyzet, életmód, vagy ahogy Kriszta írja élményvilág stb. köti össze (és különbözteti meg). Ezek között az alkoholfogyasztás viszont nem csak szimbolikus, rituális elem. Ezért, bár Kriszta álláspontját megértem azzal kapcsolatban, hogy az addiktológiai szempontokat nem feltétlenül tartja relevánsnak, mégis azok egy része, a kocsma közönségét meghatározó tényezők között számomra kikerülhetetlennek tűnnek.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A téma első hallásra egy rendkívül meghökkentő, a társadalomtudományos vizsgálódás szokványosabb témáitól hangsúlyosan elütő területen helyezkedik el, de némi távolságtartással mégis izgalmas gondolatkísérleteket mozdít elő az emberben.
Viszont a témafelvető előadás meghallgatását, a lehetséges problémák felvázolását és a disszertáció tervezet alapvonalát jelentő szöveg elolvasását követően úgy érzem, a szerző még nem tudja megtenni ezt a távolságtartást és motivációi nagy részét jelen esetben még egy meghatározott hely (Tejbár), szűk szociokulturális közeg és az ezekhez kapcsolódó élmények adják.
Ahhoz, hogy a (talponálló) kocsmát, mint meghatározott kommunikációs, kulturális színteret definiálni lehessen, ahhoz viszont - egy meghatározott tipológia - és karakterrendszer felvázolását követően - vagy tényleges, több helyszínt illető összehasonlító kutatásokra, mélyinterjúkra lenne szükség, vagy pedig egy absztraktabb, fenomenológiai vizsgálat keretében kellene meghatározni az egyes rétegeit, az ezekben kialakítható dinamikus szerepviszonyokat, illetve a lehetséges struktúráját ennek a kommunikációs entitásnak. Ezen belül pedig - az addikciós és mentaálhigiéniés keretek mellőzésével is - kiemelkedő szerepet kellene betöltenie annak a kérdésnek, vajon hol kezdődik és hol ér véget egy kocsma, mik a határai, mitől válik ez egy kiemelt fenoménné.
Tehát azt javaslom a szerzőnek, hogy próbálja letisztogatni - amennyire csak lehet - a személyes érintettségét a témában és eldönteni, vajon melyik módszer lenne a számára leginkáb célravezető ehhez a roppant összetett, de gyümölcsöző és sokrétű téma feldolgozásához.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sajnos ezen a rendkívül jó hangulatú témafelvető előadáson nem tudtam részt venni, így a dolgozat alapján tenném fel kérdéseimet Krisztinához. Véleményem szerint a kocsma, mint színtér nem definiálható egységesen, így szükséges, hogy ezeket különböző kategóriákba soroljuk. A város különböző pontjain más-más kocsmák működnek, más közösségekkel, más szociológiai jellemzőkkel: feltehetően a közönsége is más a Gutenberg tér közelében található Bródy Cafénak és az ELTE-ÁJK-nál (az előzőtől kb. 900 méterre) fekvő Nanának. A témafelvető esszé szerint: "a törzsvendégek itt alakítják ki társadalmi kapcsolataikat, ezáltal kulturálisan domesztikálják a város ezen térszeletét", de mi van akkor, ha - a fenti példát felhasználva - az ELTE-ÁJK hallgatója, aki a Horánszky utcában lakik otthonosan, nem "idegen"-ként mozog a lakóhelyéhez közeli Bródy Caféban és a Nanában, élményvilága mindkettőhöz köti. Vajon mindenképpen csak egy közegnek lehetünk a résztvevői, csak közösség, egy városrészt alakításához járulhat hozzá a közösség részeseként ez az egyén? Milyen változást hozhat a két közösség életében egy "közös" résztvevő?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kitűnőnek, formabontónak és egyúttal - a szó legelismerőbb értelmében - már-már polgárpukkasztónak tartom az általad választott kutatási témát. Jóllehet, a szociológia devianciakutatói szegmense régóta foglalkozik a kocsmai életformával, a szóban forgó színtér, mint kommunikációra alkalmas és ennek vizsgálatához tökéletes alanyt jelentő entitás nem került még fókuszba a kommunikációtudomány világában. A szociológusok és szociális munkások a kocsmát mint a deviancia egyik megnyilvánulási helyszínét, de nem mint speciális agorát, a közösségi élet színterét vizsgálták, vizsgálják, ezért unikális a vállalkozás.
Ami a megvalósításról szóló vázlatot illeti: véleményem szerint a határ és az idegen fogalmának tisztázásán túl szükség lesz a színtér fogalmára való reflexiókra, a kommunikáció dinamikájának, a nyilvánosság, a közösség és számos más segédfogalom pontos definiálására. A kvalitatív módszerek az élményanyag feldolgozásának egész tárházát kínálják, de ebből a témából valószínűleg még a színtiszta elmélet talaján maradó munka is olvasmányos végeredményt adna. Sok sikert hozzá!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sajnos, a témafelvető előadásod után sem lettem meggyőzve arról, miért nem lehetne összehasonlítani egy templom és egy kocsma kommunikációs színterét. Nem vagyok kommunikációs szakember, azt látom, hogy mindkettő a transzcendenst a tudaton vagy evilágon túlit keresi különböző eszközökkel, számolva azok következményeivel is. Egyik (többnyire) tiszta tudattal, a másik általában alapvetően nem. Amennyiben elvonatkoztatunk a templomhoz kötődő vallásoktól, úgy a keleti hit gyakorlatában is megtalálható a túlvilág keresése, a transzcendens és halandó közötti interakció létrejötte befolyásoló szerek használata nélkül (is). Erre utaltam Freud gondolatát idézve az előadásodhoz fűzött reflexiómban.
Jól látod, hogy alapvetően a környezeti változások idézhetik elő az alkoholizmus és annak addiktológiai problémáját, hiszen éppen e környezet átstrukturálódása, vagy annak újraértelmezése segíthet visszatérni az egyénnek az "egészségesebb" de mindenképp a társadalmilag elfogadottabb környezetbe.
Ha én választanám ezt a témát, én elsősorban az alkohollal élők környezetét kutatnám és hasonlítanám össze elsősorban. Miylen szíterek jellemzőek, miben térnek el a társadalom igényeitől, szokásaitól, elvárásaitól.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az összes elhangzott témafelvető közül a Te témádat találtam a legérdekesebbnek! Gratulálok a témaválasztáshoz! Nagyon tetszett, hogy már az elején meghatároztad a kutatásod során alkalmazni kívánt módszertant (önetnográfia, résztvevő megfigyelés, szociográfia), valószínűleg kutatásod elmélyültebb fázisában majd további módszereket is alkalmazni fogsz, de kiindulópontként ezek nagyok jók. Egy kis hiányosságként rónám fel hogy nem definiáltad pontosan, hogy mit értesz kocsmán, és ez az előadásod során végig kérdésként motoszkált bennem, bár ha jól emlékszem erre végül valamilyem meghatározást adtál. Másik kérdésem, hogy meddig tart a kocsma színtere, hiszen nyilvánvalóan nem lehet megállni a kocsma épületén belül, hanem ki kell tolni ezt a színteret az utcáig, a parkolóig, vagy talán még tovább is.
Véleményem szerint nem volt szerencsés párhuzamba állítani a kocsmába és templomba járó közösséget, hiszen más motiválja az embereket mindkét esetben. A templom reprezentatív hely a társadalomban, a hívők a templomba járással megerősítik odatartozásukat, míg a kocsma esetében szerintem nem ez a helyzet. A kocsma szociológiai értelemben a deviancia egyik megnyilvánulásának a színtere.
Bár egyenlőre még csak egy helyszínre korlátoznád a kutatást (tejbár) szerintem célszerű lenne ezt további színterekkel kibővíteni.
Kérdésként merült fel bennem, hogy a kocsma környezetére nyilvánosként, privátként vagy félnyilvánosként tekintesz, meglátásom szerint mindhárom nézőpont helyénvaló lenne.
Nagyszerű témákat mint nyilvánosság, identitás, közösség, színtér érint az esszéd.
Kutatásod további szakaszához kitartást kívánok és kíváncsian várom a folytatást!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kedves Krisztina,

Bár a témafelvetőd után elhangzott szóbeli megjegyzéseimből ez nem feltétlenül derült ki, szeretném itt akkor írásban megvallani, hogy szerintem mind a témád, mind pedig a megközelítés módja kiváló, bátor és tisztességes.

Az a foglami keret ha jól értem a PTC lenne (vagy az is), amelynek alkalmazását - mint az előadásodon mondtam - szerintem félreérthetően teszed (a 'probléma' a 'megoldás' és a 'fittness' fogalmakkal kapcsolatban). De Horányi professzor szerint nem, úgyhogy erről nem szólok többet, mert a helyedben én sem magamra hallgatnék.

Úgyhogy - részben - élettörténeti adalékok következnek:

1) érdekes, amit a szubkultúrák vs. devianciák alatt írsz, és ezzel kapcsolatos az is, amit 'tisztesség' alatt lehet érteni, a kutató részéről. Körülbelül 3-4 éven keresztül nekem is volt módom operatőrként részt venni egy ún. deviánsnak minősíthető szubkultúra életében, bár igaz, főként a -számukra - napos oldalában (ami egyébként az éjszakát jelenti). A legnehezebb feladat persze az volt, hogy 'objektív' beszámolók készüljenek, mert az ilyen 'világokról' sokszor születik mind 'ó jajj', mind pedig 'csúcs' jellegű portré.

2) a másik kérdés, ami izgalmas, az a szubkultúra határának meghúzása, ugyanis a szubkultúrát végeredményben és szerintem nem pusztán a 'közös hitek, felkészültségek, problémamegoldó eljárások' stb alkotják, hanem azok a valóságos személyek, akik e szubkultúra résztvevői, így jogosan merül fel a személyek mozgásterének kérdése. Persze lehet úgy dönteni, hogy eddig és eddig vizsgáljuk a személyeket, de így szerintem viszonylag mesterséges kivonatként kapjuk meg azt a teret, amit igazából vizsgálni szeretnénk.

3) ha azonban végigkövetjük a személyeket a szubkultúra szűkebb értelemben vett helyén kívül is (ahol szerintem az illető továbbra is a szubkultúra tagja, de ez a 'tagság' esetleg nem mutatkozik a 'szubkultúra helye' címkével ellátott területen kívül, illetve nem teljesen mutatkozik, vagy nem is mutatkozhat), akkor ebből a komplexumból (x személy, mint a szubkultúra tagja a mutatkoz(hatóság) helyén belül & kívül) kiindulva talán reálisabban megítélhető a vizsgálni kívánt szűkebb terület valós poziciója is.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nekem első olvasatra Hrabal jutott eszembe. Aztán eszembe jutott graduális éveim, amikor a filozófia tanszék melletti kocsmában Kantról vitatkoztunk. Ma már egyre kevésbé emlékszem, miről folyt a vita, de a kocsmára igen. Igazából csak annyit fűznék hozzá, hogy a kocsma miért kerülne szubkulturális szintre? Kultúrkocsmák nincsenek? Én már voltam olyan kocsmában, ahol Müller Pétertől kezdve Zsótér Sándorig ott voltak ember. Ők is szub-kultúrálisak?
Engem igazából az érdekelne, miért különlegesebb egy kocsma, mint kommunikációs színtér mint egy fagyizó. Bizonyos, hogy a lokális kultúrát megjelenítő filmekben kommunikációs színtér a kocsma (pl. Menzel, Őfelsége pincére voltam), de ettől már a filmen kívüli valóságban is az lenne? Nem tudom, lehet, csak ez számomra nem derült ki egyértelműen a témafelvezetőből.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Merész. Ez az első szó, ami eszembe jutott a témafelvetésed olvastán. Alaposabban végiggondolva azonban önként adódik a kérdés: miért ne? Bizonyos szempontból a kocsma és a templom hasonló kommunikációs színtér, mindkét helyre "hívő" emberek járnak és egy speciális szubkultúrát képviselnek. Ami számomra egy kicsit kérdéses, az a kutatás módszertana és hogy hogyan fogsz tudni a különböző tudományágak között a kommunikációnál maradni. Ez esetben alighanem észrevétlen a határ, amely a pszichológia, a szociológia és a kommunikáció között húzódik.
Ha végigtekintjük a kocsma, mint kommunikációs színtér fejlődését a történelem folyamán, akkor igencsak életszerű a témaválasztásod. Azon elgondolkodtál már, hogy a szempontrendszered szerint mennyiben hasonló illetve eltérő a városi és a hagyományos falusi kocsma (egy valódi templom utáni program)?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető tanulmány olvasása és a téma bemutatása során is többször nyugtáztam magamban: szokatlan és hihetetlenül érdekes témáról olvashatok/hallhatok tőled, amivel bizonyára több szempontból is izgalmas kutatási eredményeket tudsz majd a disszertációdban felmutatni. A kocsmai léttel és annak kommunikáció- valamint társadalomtudományi szegmensével nem sok kutatás foglalkozik. Tisztázni kell, hogy mi számít kocsmának, hol húzódnak a kutatás határai és te, mint kutató, milyen formában tudsz kutatóként tevékenykedni a helyszínen. Nem ismerem az általad választott kocsmát - sőt úgy általában a klasszikus (nem egyetemi) budapesti kocsmákat sem - annál inkább a vidékieket. De mitől kocsma a kocsma? "A témafelvetés relevanciáját bizonyítandó elkerülhetetlen a vizsgálni kívánt jelenség elhelyezése bizonyos társadalomtudományi diszciplínák elméleteinek problématörténeti és fogalmi keretei között." - írod. Valóban értékelendő, hogy a dolgozatod több lehetséges elméleti irányvonalat felvezet. A diszkusszió során a templom, mint kommunikációs színtér is szóba került, de szerintem a te konnotációdban ez nem biztosít összehasonlítási alapot. Tartsd meg azt az irányt, amit felvettél és akkor biztosan érdekes disszertáció kerekedik egy ilyen elhivatott kutató tollából.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Krisztina témája vagány és formabontó, és a témafelvetőt hallgatva több naiv kérdés is felmerült bennem: a kocsmát hogyan lehet kommunikációs színtérként megközelíteni? Hogyan lehet, hogy ha "a kocsmába nem inni járunk", akkor a kocsmáról a többségnek a rossz minőségű alkohol és az ittas emberek jutnak eszébe? Ha vidéki példát hozol (ahol is a kocsmában hallottak hivatkozási alapnak minősülnek), akkor miért egy budapesti kocsmát (Tejbár) vizsgálsz? Itt is hivatkozási alapnak számítanak az ott hallottak? Ha ismered a vendégeket, hogyan leszel egyszerre vendégből kutató? Vagy eddig is kutató voltál?
Más: Mitől számít valami kocsmának? Hol a határ? A szeszesital ára, a folyóbor minősége, az ott üldögélők vagy a belső tér berendezése határozza meg? Esetleg hogy hol van helyileg? Kerület? Utca? Mitől kocsma a Tejbár és mitől nem az a Choco bár?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon érdekesnek tartom a témát, emellett egyetértek azzal, hogy egy olyan létező jelenségről van szó, amely kutatásra érdemes. Szoktuk mondani, hogy bármekkorák is a nehézségek egy társadalomban (akár pl. háború), pékre és kocsmára mindig szükség lesz. Bár ez csak egy némileg ironikus mondás, jól jelzi azt a szerepet, amelyet említettél: a kocsma mint a problémamegoldás színtere. Bár soha nem gondolkodtam ezen a szerepen, és alapvetően a külső szemlélő, az "idegen" hajlamos a "késdobálókat" csak az alkoholfogyasztás, esetleg a játék (játékgépek, kártya), tehát bizonyos függőségek kielégítésének, unaloműzésnek a helyszíneként látni (így pedig kriminalizálni), az előadásod rávilágított arra, hogy ennél jóval többről van szó: a problémák megvitatására-megoldására alkalmas terekként funkcionálnak. Emellett úgy tűnik, ezek zártabbak a többi (feljebb pozicionált) kocsmatípusnál: erősebb a törzsvendégség jelensége, az elindulás nem a "hova menjünk?" kérdéssel kezdődik, hanem evidens módon adódik a helyszín, és a betérő idegen nagyobb feltűnést kelt. Említetted, hogy nem akarsz foglalkozni a többi típussal, bár nyilván az összehasonlítás szolgálhatna érdekes információkkal. Az azonban szerintem elkerülhetetlen, hogy a Tejbáron kívül más kocsmákat is megfigyelj - pl. minél inkább mész vidékre, annál homogénebb lesz ezeknek a kocsmáknak a közönsége, és ha ilyeneket is belevennél, előfordulhatna, hogy más következtetésekre jutnál -, bár úgy tűnik, igen nehéz a kutató szerepében megnyilvánulni ezeken a helyeken, és az involválódás kérdése központi problémának tűnik, sokkal nehezebbnek, mintha, mondjuk, a romkocsmákat vizsgálnád. Említetted azt is, hogy vizsgálod, meddig tartanak ezek a terek (a kocsma falain túl), én még azt is érdekesnek találnám, ha megnéznéd, hogyan funkcionálnak ugyanezek az emberek a kocsmán kívül (l. az ügyvéd úr és Tóni), mennyiben alkalmaznak ilyenkor más megoldási stratégiákat, mennyire tudják megosztani a kocsmai közösséggel ezeket, bár nem tudom, milyen módon lenne erre lehetőség. Összességében nagyon fontos a módszertan kidolgozása, ez mindenképpen meghatározó lesz a kutatásaidra nézve.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A téma elsőre talán kissé meghökkentőnek tűnik, de a lelkesedés tagadhatatlan Krisztinánál, így már-már biztosra vesszük, hogy a komoly munka révén megfelelő végeredmény fog születni. Néhány észrevételt fűznék hozzá, melyek segíthetnek az árnyaltabb megközelítésben.

1. A tér problémája: Leszűkíthető-e kommunikációs szempontból a vizsgálódás terepe a városi kocsmára (tekintve, hogy ezek sem egységesek), vagy esetleg kiterjeszthető kisebb települések kocsmáira is a vizsgálat (ha a problémamegoldás felől közelítünk), összehasonlítás céljából.
2. Érdemes lenne átgondolni, hogy milyen egyéb tevékenységek jelennek meg ebben a térben, melyek még összekapcsolhatják a jelenlevőket: pl. sportközvetítések nézése és megvitatása.
3. Vajon vizsgálhatók-e egyedül a "törzsvendégek"? Ha a kocsma mint olyan valóban sajátos normarendszert képvisel és bizonyos viselkedést követel meg a betérőktől, az alkalmi résztvevőknél az idegenség tényleg miden esetben fennáll-e? Ebben is különbözhetnek a kocsmák, például bizonyos helyekre gyermekeket is be merünk vinni, stb.
4. A kutatási módszert is meg kell fontolni: jól ismert terepen, melynek életébe részben bele vagyunk bonyolódva, sokkal nehezebb objektívebb hozzáállást kialakítani.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témaválasztás igen érdekes és figyelemre méltó a kísérlet, hogy a kocsmát kommunikációs színtérként kutasd. A kocsma érdekes kultúr- és eszmetörténeti szerepére való tekintettel ez indokoltnak is látszik. A napjainkban végbemenő változásokat is lehetne vizsgálni, mint pl. marad, vagy épp eltűnik ez az intézmény, ha marad, a face to face érintkezés terepe lesz, vagy bővülve az internet lehetőségével virtuális közösségek születésének ad helyet, ha igen, miképp teszi azt, tud-e az információáramlás/csere egyik központi helyeként fennmaradni a mobil és a multimédia korában. Érdekes probléma, hogy a valamikor oly fontos szerepet játszó szalon, kávéház, kocsma vajon képes-e kultúra és gondolatformáló terep maradni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témát a szerző néhány konkrét elmélet keresztmetszetében kívánja megragadni és legitimálni, módszeréül pedig a résztvevő megfigyelést választja. A jelenség elhelyezése ezekben a fogalmi keretekben önmagában is megvilágító erejű, nem igazán derül azonban ki a témafelvetőből, hogyan kívánja a szerző meghaladni a magyarázatnak ezt a szintjét a disszertációban. Az írott változathoz képest az előadás a kérdésfelvetés képlékenyebb állapotát mutatta, számos puhatolózó, kidolgozatlan megfontolást vetett fel. A szerző szemmel láthatólag egy konkrét társadalmi problémát kíván a témán keresztül feszegetni, ezért is a ragaszkodás egy bizonyos tereptípushoz, melyen keresztül ez a probléma megragadható. Legitim álláspontnak tűnik az, hogy ez a probléma maga is a terepkutatás fényében fog majd megmutatkozni, de ha a kocsmatípusok bővítése nem is járható út, amint már a szemináriumon is érveltem emellett, több hasonló típusú színhely bevonása a kutatásba elkerülhetetlennek tűnik. Szintén említettem az előadáson a résztvevő megfigyelésből és az inkognitóból óhatatlanul adódó korlátokat, és javasoltam további módszerek, például interjúk bevonását.

A dolgozatban érvényesülő érvelési struktúrához annyi megjegyzésem volna, hogy a szerző szemmel láthatólag úgy illeszti be a vizsgált jelenséget egy-egy fogalmi keretbe, hogy miután bizonyítottnak látja az illeszkedést, a fogalom leírásának minden elemét érvényesnek tekinti a jelenségre. Ugyanakkor, hogy csak egy példát említsek, a Szijártó által "közösen létrehozott, állandóan továbbfejlesztett projekciós felületek"-ként definiált kulissza fogalma csak nagyon korlátozott módon lehet érvényes a kocsma esetében. Ezeknek a funkcionális korlátoknak a definiálása is fontos és megvilágító erejű mozzanata lehet a vizsgálatnak.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kriszta, nagyon érdekes és egyben egyedi témát választottál, amely - ahogyan azt Te is már rögtön a Bevezetőben kiemeled - fogalmi kerete interdiszciplinárisan meghatározott. Mind a társadalomtudomány (szociológia), mind a kommunikációtudomány által felvetett kérdések felvetődnek a konkrét téma vizsgálata során.
A témafelvetőt szilárd alapokra helyezted azzal, hogy a Problématörténeti hátterek, elméletek c. fejezetben bemutatod azt a fogalmi keretet, amelyben vizsgálni kívánod a kutatási témaként választott jelenséget.
A rendkívül megalapozott elméleti háttér mellett kissé keveselltem a konkrét kutatásra vonatkozó részt. Az Összefoglalásban az előző részek kifejtettségéhez képest dióhéjban körvonalazódik előttünk a kutatás fő irány vonala.
Kiemelt kérdésként kezelném a kvalitatív kutatás tervét, ill. a módszertannal kapcsolatos egyéb kérdéseket. Vajon résztvevő megfigyeléssel lehet igazán hatékonyan kutatni a jelenséget, vagy más módszer célravezetőbb tudna lenni?
Ajánlom figyelmedbe a Tárki és a GfK legújabb kutatását, amelynek célja az volt, hogy Magyarország mai fogyasztói társadalmára érvényes célcsoportokat állapítsanak meg. Ennek eredményeként kocsmázó underclass és műgyűjtő felső klasszik életstílus csoportokat hoztak létre. A kutatásról egy átfogó elemzést találsz az alább linken: http://www.kreativ.hu/cikk.php?nl=2739&id=22943&aai=0&s=1.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A kutatási téma több mint érdekes! Engem csak a tekintetben nem sikerült meggyőznie Krisztinának, hogy miért is kommunikációs szemmel kell nézni a kocsmát, és a téma miért nem egy szociológiai doktori iskolában honol. Félreértés ne essék, nagyon jó helyen van nálunk is, de mintha bizonytalan lenne Krisztina a kommunikációs olvasatokban. Ez nem is róható fel neki, hiszen a kutatás elején tart sok szempontból, még ha helyismerete évekre is rúg. Sok sikert munkájához!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Szerintem irigylésre méltóan hibátlan témafelvető - mind izgalommal várjuk a most még hiányzó módszertani fejezetet! Föltétlenül írd meg ezt a disszertációt.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdekes, interdiszciplináris területet választottál, amely a kommunikáció, valamint a társadalmi szerkezet és térhasználat új információit tárhatja elénk.
Az alapos elméleti bevezető arra utal, hogy régóta foglalkozol a témával és átfogó rálátással rendelkezel.
Véleményem szerint témád egyik különleges értéke, hogy a mindennapok kommunikációs jelenségét mutatja be absztrakt elméleti gondolatok kifejtésével. Kocsmában mindannyian jártunk, vagy legalábbis valamilyen tapasztalattal rendelkezünk ezzel az intézménnyel kapcsolatban…
Éppen ezért hiányolom a konkrétumokat a témafelvetőből. Valójában mit értesz kocsmán? A falusi vagy lakótelepi talponállót, amely a környék elszegényedett polgáraiból él. Esetleg az egyetemek környékén működő helyeket, amelyet diákok töltenek meg. Vagy a menő pubokat, ahol különféle korosztályoknak mérik a barna sört? Bármilyen profánnak tűnik is, a különbségtételt mégis fontosnak érzem, mert rávilágíthat, hogy a különböző társadalmi csoportok körében milyen szerepet töltenek be ezek a terek.
Az "intézmények" első típusa önmagában is egy disszertációt érhet. Ha a primér kutatást megfigyeléses módszerrel kívánod végezni, akkor az élményeidre különösen kíváncsi leszek.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Számomra a legérdekesebb kérdés amit föltettél az az, hogy a kocsmába járás, mint az élet egyik tevékenysége, értelmezhető-e kulturális folyamatnak, értelmezési gyakorlatnak. Én úgy vélem, talán igen. Ehhez azonban szükség lenne megnézni, hogy az emberek a különböző időkben, korszakokban és politikai rendszerekben (elsősorban nemzeten belül, de akár nemzetközi szinten is) hogyan ítélték meg, hogyan élték meg (és élték át) a kocsmába járást, megfogalmazni azokat az állandó beszédtémákat, vagy szükséges specifikációkat, amelyek időről-időre közösséggé formálják a kocsmába járókat.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

"A tervezett disszertáció kiindulópontja az a feltételezés, amely szerint a városi kocsma társadalmi jelenségként definiálható, így a kommunikációtudomány keretein belüli vizsgálódások kitüntetett terepévé válhat."
Meglehetősen bátor és ambiciózus kutatási téma, mely klasszikus szociológiai, antropológiai kérdéseket feszeget és véleményem szerint ilyen keretben is értelmezhető.
A fenti antropológiai keretbe beleértem a kommunikációtudomány és a szociológia eszköztárát is, így tehát a kommunikációtudomány egy szélesebb társadalomtudományi diszciplináris keretbe oldódva járulhat hozzá a téma feltárásához, levéve ez által róla a kizárólagosság súlyát és ezzel az egyoldalúságból adódó tévedés veszélyét. (Azt gondolom ugyanis, hogy a kommunikációtudomány nem tud önállóan használható magyarázatokat adni a jelenség értelmezéséhez)

Mindenképp értékelendő az, hogy a dolgozat több lehetséges elméleti irányt, megközelítést is bemutat, melyből a kutatás során meríthet is. Ezek némelyike közelebb eső, míg más távolabbi nézőpontokat is a jelenség vizsgálatába von. Érdekes szempont az idegen, a határ vagy a nyilvánosság kérdéskörének bevonása.
Az elméleti megközelítések mellett azonban szükség van egy antropológiai kutatási módszertan "kidolgozására", amennyiben az elméleti munkát empirikus kutatással akarjuk kiegészíteni, alátámasztani. Ehhez a résztvevő megfigyelés és mélyinterjúk készítése látszik célravezetőnek. A módszer azonban nem a kocsmáról általában, hanem annak bizonyos általad vizsgált közösségek esetében betöltött szerepéről adhat képet. Azonban ez azt gondolom nem von le, hanem hozzáad a kutatás értékéhez. Különösen érdekes lehet a vizsgálat különféle csoportok kocsma használatának és ahhoz társuló jelentéstulajdonításnak a fényében.
A terepmunkát követően a jelenség elemzésekor olyan kérdésekre keresnék választ, mint, hogy egy adott csoport és tagjai számára mit jelent a kocsma, mint "intézmény", milyen jegyek mentén írható le mint konstrukció, mit jelent, milyen elemekből tevődik össze, ezek milyen eredetűek? Milyen szerepet, szerepeket jelentéseket tölt be egy adott közösség számára, esetlegesen, hogyan működik, mint problémamegoldó szintér, magyarán, hogyan és mire használják?

Érdekes lehet különböző tereket és térhasználatokat, és jelentéseket megkülönböztetni, attól függően például, hogy különböző csoportok, akár adott társadalmon belül vagy kívül, hogyan viszonyulnak a kocsma intézményéhez, mit jelent számukra az. Arra gondolok, hogy egy angol számára más jelent-e bemenni egy pub-ba (másra használja-e?), mint Salgótarjánban egy vasutasnak munka után betérni a restibe, lehet-e közös metszéspont? De nem ennyire sarkítva is látványos különbséget mutathatnak a "mit jelent számomra a kocsma" kérdésre adható válaszok.
Végezetül én a használat és jelentéstulajdonítás felől közelíteném meg a témát, ezek alapján kirajzolódó eltérő jelentésekből, használatokból próbálva megrajzolni egy tág keretek közt értelmezhető, nyitott és módosítható vonalakból álló kulturális, társadalmi jelentésekből felépített konstrukciót ( a kocsmát, mint intézményt).

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Krisztina témája bár - mint erre többen is reflektáltak - első látásra meghökkentő, nem annyira ritka a társadalomtudományi vizsgálatok történetében. Sőt! A terepmunkára menő etnográfusok, néprajzosok, kulturális antropológusok számára kötelező a mielőbbi vizit a kocsmában (vagy helyi megfelelőikben), s ha lehet, a "beilleszkedés" a kocsmai közösségbe. Ez persze nem minden lokalitásban működik, ám a működőképesség nem csak a "falura" korlátozódik, vagyis számos olyan városi kocsma-típus (l. Batta kolléga tipológiára vonatkozó javaslatát) van - pl. a faluról betelepülők által preferált településrészek, munkáskolóniák, stb. - ahol nem az ivás a kocsma elsődleges funkciója (az ivás mint társadalmi reprezentációs forma - ki, mit, kivel, a kocsma melyik részén, stb. ihat - problémájáról nem is beszélve). Ez a gyakorlat abból a tapasztalatból ered, hogy a kocsma az információcsere, a reprezentáció, a közösségépítés, szankcionálás stb. kitüntetett helye. Ebből két apróság következik (azon túl, hogy nem érdemes túlságosan kidolgozott koncepcióval közelíteni a terephez): egyfelől érdemes volna a fent említett tudományterületek vonatkozó terepmunkáit, tapasztalatait valamelyest megismerni. Ez első sorban - bármilyen meglepő - a néprajzra vonatkozik, hiszen az efféle közösségek és átalakulásaik (beleértve a városi migrációt) kutatásában e diszciplína keretein belül azért felgyülemlett némi tapasztalat. A második ennél komplexebb probléma. Minden tiszteletem ellenére nem igazán tartom jónak Wild Juditnak a kutató önreprezentációjára vonatkozó javaslatát. Ha a kutató előbb csak mint résztvevő/megfigyelő van jelen s később, a bizalmi kapcsolatok kiépülése után fedi fel kilétét, az tényleg bizalomvesztéshez vezethet - bár ez azért nem törvényszerű. Ám szerintem ha előbb "sunnyog" később is tegyen így, vagyis ha előbb kutatási szándék nélkül épült be egy közösségbe, s az "evés hozta meg az étvágyat" akkor - feltéve, hogy még nem tudják róla, vagy a kapcsolatháló nem viseli el az "igazságot" - jobb, ha minden a régiben marad. Ebben az esetben viszont - merthogy mélyinterjúra tényleg szükség van - új terepet kellene kezdeni, ahol eleve a kutatói identitását nem titkolva, hanem reprezentálva lép be az ember. (Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy a mélyinterjú vagy életútinterjú szituáció kutatói "életgyónás" nélkül is megteremthető...) Az új - a már ismerttől gyökeresen eltérő - terep megnyitása egyébként is sok haszonnal bírhat.
Végül: a kutatás elméleti kereteinek felvázolása impozáns volt. Gratula. Kellemes terepmunkáknak nézel elébe...:)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témához érdemesnek tartanám megvizsgálni a komolyabb kocsmakultúrával rendelkező országokat. Noha nálunk "szinte minden" porosz utas, jelen esetben talán jobb választás lenne az autentikus britt kocsmavilággal és annak lehetséges válfajaival - akár csak kontrolként is - összevetni a magyar helyzetet: kocsmasportok, a kocsmák elhelyezkedése, ect.
Talán hasznos lehet:
Győri Péter: A várospolitika és a lakásépités szerepe egyes szegregációs minták kialakulásában. In.: A város, a város társadalma, életforma-csoportok. Társadalomismereti szöveggyűjtemény. (szerk.: Győri Péter), Budapest, 1996., Wesley János Főiskola.
A research concept a mobility style Konrad Götz http://www.isoe.de/ftp/kogzueric.pdf

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ahogy a témafelvetődet olvastam rengeteg kérdés merült fel bennem, de ahogy haladtam rendre megválaszolásra kerültek. Úgy gondolom, hogy az esszéd jól felépített, jó kis disszertáció lesz belőle és a témaválasztás sem mindennapi.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A problémamegfogalmazás a több szinten is megválaszolatlan alapkérdések miatt ingoványos és emiatt nehezen tud a problémakifejtés megnyugtatóan rögös útjára térni.
Amennyiben a címben megjelölt 'tér' fogalmat kutatjuk, eljuthatunk térre/térbeliségre koncentráló tudományokhoz is, amelyek a társadalmi jelenségek együttmozgásával foglalkoznak és e mozgások hatásaival. Waldo Tobler amerikai geográfus-kartográfus professzor szerint: "Minden mindennel összefügg, de az egymáshoz közeli dolgok kölcsönhatása erősebb" - ez a geográfia első törvénye. Ez fontos gondolat lehet esetleg. Amikor a teret lezártad/megnyitottad és elfogadható horizontokat ragadtál meg, akkor az ebben lebegő általad preferált kocsmatípusból kellene többet is megfigyelned. Ezt nem lehet megúszni.
Az előadásodban többször is elhangzott, hogy azok az emberek, akik ebbe a kocsmába járnak: függők. Minek a függőségében élnek? A kocsma? Az alkohol? A közeg? A hangulat? Vagy csak lokálpatrióták? Esetleg ott a legolcsóbb a kisfröccs? Vagy van hitelük? Esetleg egyéb társadalmi kapcsolatok/szolgáltatások lehetőségének színtere számukra? A megszokás, mint függőség?
A környezetváltás, mint motivációs tényező fontos, ám nem világos fogalma a témafelvetésnek, és továbbra sem értelmezhető tudományos vetületében az, hogy a kocsma a társadalom problémamegoldó eljárása. Szociális munkások biztos tudnának ebben segíteni.
Az előadás közben végig azt éreztem, hogy létezik benned egy meglehetősen stabil elköteleződés valamilyen végeredmény felé, amelyet minden racionális érv, észrevétel és radikálisan ellentétes véleményen túl bizonyítani akarsz. Szerintem engedd el.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kedves Krisztina!
Meglepő, de érdekes és formabontó a témád! Témafelvetődhöz hozzátenni csak azt tudom, amit már órán kívül szóban is elmondtam: szerintem a kocsmázás nagymértékben kultúrafüggő, az a jelenség például, hogy különböző társadalmi státusú emberek fordulnak elő ugyanabban a kocsmában lehet, hogy nálunk meglepő, viszont van olyan kultúrkör, ahol teljesen elfogadott, példaként Spanyolországot említeném. Előadásodban egy kis ellentmondást véltem felfedezni: egyrészt kijelented, hogy alapállásod az, hogy "a kocsmába nem inni járunk", utána mégis az alkohol kerül szóba, mint a problémamegoldás eszköze, de már megbeszéltük, hogy "elsősorban nem inni járunk". Azt meg, hogy miért a kocsma és miért épp az a kocsma, órán már körüljártuk.
Sok sikert a kutatásodhoz!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Valóban érdekes elgondolkodni azon, hogy a kocsma mitől válik különleges kommunikációs színtérré (ha egyáltalán az). A témafelvetó diszkussziója során felmerült, hogy a templom is lehet egyfajta szubkultúra helye, én azza játszottam el, hogy a témafelvetődben kicseréltem a kocsma szót a rendelőre. Ha a kocsmába nem elsősorban inni jár a nagyérdemű, akkor járhatna máshová is? A különbség nem volt akkora, mint azt elsőre gondoltam, hiszen a rendelők közönségének egy része is beszélgetni jár oda. Mindenesetre a keretek megkeresésével, a fogalmi háló definiálásával érdemes kezdeni, mert könnyen kiderülhet, hogy bizonyos szavak - a kutatás során - más értelmet nyernek, mondjuk a "haver" szó.
Talán előremutató lenne a kocsmát ágensnek gondolni és akkor könnyebbé válhat a "bennfenntesség" problémája is. Ugyanakkor kérdéseket vet fel, hogy egy bizonyos kocsma megismeréséből milyen általánosságokat lehet megfogalmazni a többi (hasonló?) intézményről.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nekem tetszettek a felvetéseid, ill. ahogyan az órán szóba kerültek. Konkrétan az, ahogy a kocsmázás, mint problémamegoldó igyekezet került szóba, ahol ágensnek lehet tekinteni az érintett személyt, ill. más megközelítésben a társadalmat, ami ugye egy másik probléma megoldásáról szól. Ha jól értem, egyéni szinten az egyik fő kérdés az volna, hogy pontosan milyen problémáról is van szó, és arra miért ezt a megoldási mechanizmust választják egyesek? Több megközelítést és módszert említettél, amivel ezt igyekszel megközelíteni, és ahogy erről már beszéltünk, a sűrű leírás módszerét említetted, mint amit alkalmaztál korábban, de különböző okok miatt elvetetted.

Szerintem, ha résztvevő megfigyelést folytatsz, akkor a sűrű leírás alkalmazása mégis csak az egyik legkézenfekvőbb lehetőség. Úgy gondolom, hogy akkor tudhatsz meg legtöbbet az odajárók indokairól, ill. a kocsma, mint társadalmi közeg belső szabályszerűségeiről, ha végsőkig menően részletesen rögzíted a tipizálható jelenségeket, ill. a leírásaidban továbbiakat keresel, majd pedig ezeket értelmezed az érintettek segítségével. Vagyis azt is leírod, hogy milyen magyarázatokat adnak ezekre a jelenségekre. A közös értelmezéshez azonban fel kellene fedned kutatói mivoltodat a közösségben, vagy találni egy kulcs-adatközlőt, akinek legalább valamilyen szinten el tudod mondani, hogy miért vagy ott. Lehet olyasmit is mondani, hogy könyvet írsz általában a kocsmáról, nem konkréten róluk, vagy akármi. Persze ha ez kiderül, akkor más lesz a státuszod, de pl. azt az etikai problémát megoldja, hogy írhatsz-e róluk. Visszatérve a kulcs-adatközlőre: a segítségével aztán jó mélyre áshatsz a közösség életében, és felszínre jöhetnek azok a motivációk, amiket keresel - ha jól értem. Szóval szerintem ne vesd el ezt a lehetőséget.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kutatási témaválasztásod igen érdekes és merész vállalkozásnak tűnik. Azzal valószínűleg sokan egyetértenek, hogy a kocsma, mint kommunikációs színtér a társadalom egy létező jelensége, és így vizsgálódásra mindenképpen alkalmas. Azonban a "kocsma jelenséget" kutatása, kizárólag résztvevő megfigyelés alapján, komoly problémákat vethet fel. Amennyiben sikerül az általad kiválasztott kocsma közösségébe teljesen asszimilálódni, nem lesz rá lehetőséged, hogy objektív, empirikus vizsgálatokat végezz. Ha olyan kocsmát választasz, ahol nem fogadnak el, mint belső tagot, nem biztos, hogy hiteles információkat tudsz gyűjteni. Az első probléma etikai kérdéseket is felvet. Hogyan lennél képes azt általad jól ismert embereket "elárulni", kifaggatni legbelsőbb titkait később disszertációdban felhasználni?
Az írásbeli dolgozatodban elsősorban a történeti hátterek és háttérelméletek feltérképezése alapján kísérelted meg témádat egy tudományos mederbe terelni. Említetted a szubkultúra-kutatást, nyilvánosságelméletet, városantropológiát. Ezek a társadalomtudományi diszciplínák azonban nem adnak teljes fogalmi kategóriákat a kocsmával kapcsolatos kutatásokhoz. Véleményem szerint elsőként a fogalmak konceptualizációja lenne a legfontosabb. Melyik és milyen kocsma? Hol és mikor? Mi az, amivel a kocsmát fel lehet "címkézni"? A kutatási módszer megválasztására, kvalitatív és/vagy kvantitatív, csak a fogalmak tisztázása után kerülhet sor.
Felmerült a diszkusszió során, hogy a templom, mint kommunikációs színtér, bizonyos szempontból hasonló szubkultúra, mint a kocsma. Véleményem szerint, a templomnak valóban létezik egy közösség formáló funkciója, de mégsem hasonlítható össze a kocsmával. (Bár, amint ismert, falvakban a kocsma mindig a templommal szemben található). A kocsma, ahogy te is említetted egy problémamegoldó színtér, ezzel szemben a templomnak a közösségalkotás az ereje.
Nagy kíváncsisággal várom a folytatást! További kutatásaidhoz sok sikert kívánok!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvetőd címe: "A kocsma, mint kommunikációs színtér". Erről az egy kocsmáról írva, melyet bemutattál, és mely szerintem elhelyezkedése, ebből fakadó heterogén közönsége, stb. miatt elég speciális eset, nem lesz könnyű általános érvényű következtetésekre jutni.
Prezentációdban sokat említetted a tér fogalmának - még tisztázatlan - felfogását.
Nyíri Kristóf a következő munkájában foglalkozik a tér fogalmával: A Sense of Place: The Global and the Local in Mobile Communication, Bécs: Passagen Verlag, 2005.
Manuel Castells szerint: "A tér a társadalom kifejeződése. A tér a társadalomnak nem a visszatükröződése, hanem a kifejeződése. Más szóval a tér nem a társadalom valamiféle fénymásolata, hanem maga a társadalom. Márpedig ha a tér maga a társadalom, akkor a struktúráját és az esetleges változását is a társadalom határozza meg: a térbeli formákat és folyamatokat az általános társadalmi struktúra dinamikája alakítja ki. A társadalmi folyamatok befolyásolják továbbá a teret oly módon is, hogy hatással vannak a korábbi társadalmaktól örökölt térbeli struktúrákra: a tér valójában megszilárdult idő."
Joshua Meyrowitz pedig így gondolkodik a térről: "valamennyi kommunikáció helyhez kötött mindaddig, amíg megköveteli a tér-időben létező és kommunikáló szereplőket, amíg be nem bizonyosodik egy ilyen szituáción kívüli-túli kommunikáció lehetősége".
Egyébként a témád egyenesen zseniális, drukkolok, hogy rájöjj a kutatás módszertanára, és kíváncsian várom a folytatást!!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A kocsma, mint kommunikációs színtér vizsgálatában számos leküzdeni való módszertani probléma teszi értékessé a kutatást. Elsőként fontos leszűkíteni a vizsgálódás színterét és tárgyát. A témafelvető esszében "városi kocsma" szerepel, amiből máris tucatnyi típust különíthetünk el a talponállóktól a romkocsmákon át az exkluzív szórakozóhelyekig. Ezen kívül - mivel egyetlen szórakozóhely közönsége sem homogén - azt sem árt tisztázni, hogy a kocsmán belül milyen emberek kommunikációját kívánjuk vizsgálni.
Az idő szintén fontos tényező egy ilyen megfigyelés során: egészen biztosan más közönség ül egy belvárosi talponállóban szombat éjjel és hétfő délelőtt.
A résztvevő megfigyelés megkezdése előtt tehát célszerű lehet pontosan meghatározni azt, hogy hol, mikor és kiknek a kommunikációját kívánod vizsgálni (ezután is marad a hogyan kérdése, amihez elengedhetetlen egy szigorú szempontrendszer felállítása)

"Megvizsgálva a kocsmában zajló legfontosabb tevékenységeket, az alkoholfogyasztást, a játékot és a "semmittevést," nem nehéz belátni, hogy kevés olyan státusvilág létezik, amelynek tagjai ezeket magas presztízsű tevékenységként tartják számon. Általában elmondható, hogy a társadalom, még ha komoly szankciókkal nem is sújtja az ilyen cselekvéseket, de mindenképpen kedvezőtlenül bírálja el, "művelőit" lenézi ...."
"Általában" ez valóban elmondható, azonban különböző társadalmi közegeket vizsgálva eltérő véleményeket kapunk. A kocsmázás a tinédzserkorúak körében elfogadott társas tevékenység, de - különösen Budapesten - a 20-30 éves korosztály számára is bevett érintkezési vagy kikapcsolódási forma a romkocsmákban való italozás, beszélgetés.
A Szimpla, a Szóda vagy az Instant pedig - a lepusztult körülmények ellenére - a külföldiek körében is népszerű, magas presztízsű kocsmának számít.

Ha a vizsgálódás középpontjában az áll, hogy mik a közösség, a kommunikációs színtér és a nyilvánosság határát jelző sajátos és közös felkészültségek a kocsmában, akkor viszont érdemes lenne esettanulmányokat végezni és mélyinterjúkat készíteni a résztvevő megfigyelés mellett. Felkészültségekről ugyanis nem lehet általában beszélni, felkészültsége az egyes embereknek van. Ezek persze részben megismerhetők, feltárhatók.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Szerintem nagyon érdekes téma, és ahogy az előadás alkalmával mondtam is, nekem inkább módszertani hozzáfűznivalóim vannak. Eddig résztvevő megfigyelő voltál, de valószínűleg elkerülhetetlen, hogy néhány életútinterjút is készíts, ami kicsit strukturáltabbá tenné a tudást. Ez esetben viszont fel kellene magad fedni, ami a résztvevő megfigyelővel szembeni bizalomvesztéssel járhat... viszont egy idő után mindenképp fel kell magad fedni a kutatói etika miatt. Jó kompromisszum lehet talán, ha egy másik kocsmában kezdesz "kutatóként" lejárni, ahol kezdettől fogva csak megfigyelő vagy, nem résztvevő. A két módszer talán kiegészítheti egymást, és még módszertani kutatásnak sem rossz :)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]