Reflexiók

Bodó Teodóra: Tőzsdei kommunikáció, társadalmi nyilvánosság, cégérték

(2008.10.13) c. témafelvető előadására

[Batta Barnabás], [Beszedics Otília], [Bokor Tamás], [Czékus Jób], [Csiszér Annamária], [Fellner Zoltán Ákos], [Füredi Gábor], [Görözdi Dóra], [Herendy Csilla], [Huszár Orsolya], [Jankovich Krisztina], [Juhász Ibolya], [Kató Linda], [Kéri Rita], [Koltai Andrea], [Kriskó Edina], [Mihalik Judit], [Molnár Bálint], [Mucsi Eszter], [Myat Kornél], [Nagy Károly Zsolt], [Nagy Nóra], [Rácz Judit], [Rajkó Andrea], [Szentesi Balázs], [Szépe Orsolya], [Török Judit], [Vízler András], [Wild Judit],

[vissza a listához]

Aktuális, a jelenlegi hangsúlyosabb makropolitikai és makrogazdasági kérdésekkel is szorosan összekapcsolódó problémát érint Bodó Teodóra disszertáció tervezete, melyben egy jól összehangolt logika mentén alakítja ki a szerző gyakorlatias szemléletű álláspontját és a munka alapját is jelentő hipotézisét, mely szerint:

1. a tőzsdei jelenléttel nő a cég szakmai ismertsége
2. erősödik az adott márkanév és ezzel egyidejűleg nő a cég és a termék iránti társadalmi bizalom

Ha pusztán a célirányos marketing szempontjából vizsgáljuk a jelzett kérdést, akkor egy pragmatikusabb, szűkebb szemlélet mentén természetesen semmilyen kivetnivaló nincsen a dolgozat irányában; a hangsúlyosabb nyilvánosságbeli jelenlét, a megjelenő cikkek és - pozitív hangvételű - elemzések a megfelelő, közismert szabályozásokkal és belső etikai kérdésekkel együtt nagyobb átláthatóságot és ezzel egyidejűleg jobb beazonosíthatóságot és kiemeltebb figyelmet, hitelességet is jelenthetnek az adott gazdasági szereplőnek.
Viszont érdemes lenne arra is komolyabb figyelmet szentelni, hogy a társadalmi kommunikációnak még milyen fontos aktorai válhatnak fontos szereplővé a bizalmi légkör megteremtésében és a kellő marketingérték biztosításában. Ezért lenne fontos megvizsgálni egy szélesebb társadalomelméleti kontextusban is a kérdést - és ennek megfelelően pontosabban elhatárolni az egyes szereplőket.
Tehát egy leíró kommunikáció- és marketingelméleti keretben, illetve egy absztraktabb társadalomelméleti váz mentén fel lehetne vázolni a lehetséges kommunikációs összefonódásokat, melyben hangsúlyos elemmé válhat a média, a politika és a civilszféra tőzsdére gyakorolt hatása is, illetve összeségében a társadalom tőzsdére vonatkozó bizalmi indexe - mely a leíró kereteken felül természetesen további kvantitatív és kvalitatív kutatásokat is igényelne a témában.
A téma hangsúlyosabb társadalmi relevanciáit is kidomborítva érdemes lenne tehát szélesebb kommunikációs kontextusba helyezni az adott kérdést és egy normatívnak tekintett, lecsupaszított gazdasági- és marketing logikai modell alkalmazása helyett megvizsgálni a tőzsdei kommunikáció irányait befolyásoló, a témafelvetőbe dolgozatba, és előadásba nem érintett egyéb aktorokat, illetve ezek lehetséges visszahatását a tőzsde megítélésére, mely a dolgozat alapját jelentő marketingkommunikációs hipotézisnek is alaposabb alátámasztást nyújthatna. Én a jelzett plussz feladatok elvégzését követően szűkíteném tehát a kérdést arra a kvantitatív és kvalitatív elemeket magában foglaló összehasonlító elemzési módszerre, ami a tőzsdén jelen lévő gazdasági szereplő marketinges előnyét mérné - de természetesen így a kérdés is már más hangúlyokat kaphatna.

A munka egy szélesebb perspektívába helyezve így rendkívül izgalmas és sokoldalú összefüggéseket mutathatna fel gazdaság, sikeres tőzsdei külső PR, illetve média közt, mely feladathoz sok sikert kívánok.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Teodóra témafelvető esszéjének bemutatása után többen hangsúlyozták, hogy a dolgozat valódi és legjelentősebb kérdése, hogy vajon a tőzsdei nyilvánosság megfelel-e a szabad és demokratikus nyilvánosság kritériumának? Mindemellett kiemelném azoknak a gyakorlati kérdéseknek a jelentőségét is, amelyeket szintén elhangzottak a prezentáció során (tőzsdei imázs, tőzsde megjelenése a mindennapi gondolkodásban).
Szintén nem elhanyagolható kérdés azonban, hogy a módszertan kidolgozásánál csak a hazai és jelenlegi viszonyokra kíván koncentrálni dolgozatában a szerző, vagy kísérletet tesz arra, hogy egy tágabb vizsgálat keretében - időben és térben egyaránt - kitekintést tegyen? Amennyiben ez a kitekintés nem jön létre, vajon nem áll-e fenn annak a lehetősége, hogy a kidolgozott módszer rendkívül országspecifikussá és helyzetfüggővé válik, és alkalmazhatósága megkérdőjeleződik más környezetben? (akár egy újabb, kisebb válság eredményeként is)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nincs tőzsde bizalom nélkül - ez derül ki mind a hétköznapi tapasztalatokból, mind a témafelvető esszéből. A tőzsdei mozgások, az ott zajló tevékenységek elemzése szép és nemes feladat, de nem választható el a tőzsdét körülvevő társadalom bizalmától. A dolgozatból elsősorban - talán a bennfentesség miatt - a tőzsdei cégek és az érintettek egymás közötti bizalmának vizsgálati szándéka tükröződik, de ahhoz, hogy ennek elemzéséhez legitimációt szerezzünk, elengedhetetlen megvizsgálni, hogy maga a társadalom hogyan viszonyul a tőzsdéhez. Bár a témafelvető előadást követően a demokratikus nyilvánosság kritériumrendszere került előtérbe, véleményem szerint igazán izgalmas és tanulságos disszertációt kerekíteni a tőzsde össztársadalmi recepciójának vizsgálatából lehetne.
E téma vizsgálatához már minden bizonnyal készültek vizsgálatok, gondolok itt például a Magyar Nemzeti Bank látogatóközpontjára és annak tapasztalataira, különböző civilszervezetek pénzügyikultúra-fejlesztő projektjeire és így tovább. Azon a véleményen vagyok, hogy a legfontosabb kérdés így tehető fel: van-e egyáltalán kimutatható marketingértéke a cégek tőzsdei jelenlétének akkor, ha a magyar társadalomban nincs bizalmi fogadtatása a tőzsdei tevékenységeknek? További fontos kérdés, hogyan képes beilleszkedni a tőzsde kommunikációs hálózata a társadalmi kommunikáció rendszerébe? Röviden: hogyan viselkedik a tőzsde, mint ágens? Bízom benne, hogy a sok megfogalmazott kérdés képes egyfelé konvergálni, és a témától való kellő távolságtartással tanulságos disszertáció születik.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nem értek néhány mondatot: "A tájékoztatásnak igen szigorú szabályai vannak: az információkat a befektetők, pénzügyi irányító szervezetek, bankok, hitelintézetek felé csak a legátgondoltabb koordinációval lehet megvalósítani."
Később ezt olvasom: (Mintha a) "Liberálisok (Hayek, Smith...) és konzervatívok (Burke, Chesterston...)" közti különbség,() mely szerint: "a konzervatívok szkeptikusak voltak a rendezetlen, szabályozatlan, a közösség hagyományait figyelembe nem vevő változásokkal szemben, míg a liberálisok éppen ezt pártolták", látható volna mai demokratikus Európában is. Ha nincs szabály, törvény, nincs bűn sem. Mintha szerencsejáték volna ez a kommunikáció, mely néha emberéleteket is követel (ld. brókerek esete).
Érdekes télmának ígérkezne az őszinteség és a pénzvilág kapcsolata. Kívánok sok sikert a kutatómunkádhoz.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Egy jól strukturált, világos szerkezetű témafelvetőt hallhatunk. Viszont az esszéd olvasása közben és előadásod hallgatása során is az merült fel bennem, hogy bár a témád nagyon érdekes, és aktuális, de inkább egy közgazdaságtudományi értekezésre hasonlít, mintsem egy kommunikációtudományira. Bár a témád jól illeszkedik a kommunikációtudományba, hiszen a tőzsde egy rendkívül érdekes kommunikációs szintér, kapcsolódik hozzá a nyilvánosság és a hozzáférés problematikája, világos és egyértelmű kérdéseid vannak ("Miként lehet mérni a tőzsdei jelenlét marketing hasznát?", "Milyen előnyöket biztosít egy cég életében a tőzsdei imázs?", "Vajon a tőzsdei nyilvánosság megfelel a szabad és demokratikus nyilvánosság kritériumának?", "Mennyiben tud része lenni a tőzsde a mindennapi gondolkodásnak?", "Képesek vagyunk-e áttörni a falakat?") számomra mégsem derült ki egyértelműen, hogy kommunikációs szempontból mi a vizsgálatod tárgya, mik a hipotéziseid, illetve nem sikerült felfedeznem megfelelő tézist, valamint antitézist sem. Kommunikációtudományi szempontból a legrelevánsabbnak, éppen ezért a leginkább továbbgondolásra méltónak a harmadik kérdést ("vajon a tőzsdei nyilvánosság megfelel a szabad és demokratikus nyilvánosság kritériumának?") tartom, megítélésem szerint kutatásodat e kérdés vizsgálatára kellene építened, illetve e kérdés megválaszolására lenne célszerű törekedned. Továbbá néhány olyan adatot is szükséges lenne a majdani disszertációdba beépíteni, amelyek a tőzsdézés negatív aspektusaira is rávilágítanak, hiszen témafelvetődben többnyire csak a pozitív jellemzőit mutattad be.
Érdekesnek tartanék egy olyan kutatást is, amely azt vizsgálja, hogy a társadalom hogyan viszonyul a tőzsdéhez, hiszen a bizalmat, mint a tőzsdei jelenlét egyik alapelemét többször is említed a témafelvetődben.
Kutatásodhoz (melyben bennfentességed miatt kellő távolságtartás szükséges) sok sikert és kitartást kívánok! Kíváncsian várom a disszertációt!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A magam részéről én szűkíteném a hipotézist.
A PR és a pénzügyi tőzsdeérdek csak a kisbefektetők esetében lényeges.
A nagybefektetőket hidegen hangyja a kibocsájtó cég PR-ja, őket a pénzügyi mutatók érdeklik, még szolgáltató cég esetében is.
Ez alapvetően tévútra viheti a kutatást.
A másik, hogy Teodórának ell kell döntni, a tőzsde vagy a spekuláció kommunikációját kutatja-e. A tőzsdének véleményem szerint nincs külön kommunikációja. A tőzsdespekulációnak van.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Napjainkban különösen aktuális témát választottál a disszertációdhoz. Előre bocsátom, hogy nem vagyok pártatlan. Én is ahhoz a "felülreprezentált" csoporthoz tartozom, akik az utóbbi időben kezdtek bízni a tőzsdében, és mára kisebb vagyont vesztettek. Ez (is) lehet az oka, hogy a magyar lakosság "megtakarítási kultúrája" olyan, amilyen. Nem gondolom azt, hogy a tőzsde objektív értékmérő. Számomra úgy tűnik, hogy a tőzsdei, vagy az ahhoz kapcsolódó kommunikáció erősebben befolyásolja az árfolyamot, mint a cég saját teljesítménye. Különben mivel magyarázható az OTP papírok liftezése 3.000 és 10.000. Ft között?
Megjegyzéseim a hipotéziseidhez:

a tőzsdei cégek média megjelenése valóban intenzívebb, mint a nem tőzsdén lévőké
a nagyobb médiajelenlét azonban nem feltétlenül ad nagyobb bizalmat és tekintélyt. Ennek a fordítottja is előfordulhat (az OTP és a MOL bizalmi indexének csökkenése nem függ a tőzsdei kommunikációtól?)
a bizalom és a tekintély valóban versenyelőnyt jelentenek, de nem feltétlenül a tőzsdétől származtathatók

Kérdéseim:

a tőzsdei nyilvánosság valóban szabad és demokratikus?
hol helyezkedik el a társadalmi kommunikációban a tőzsdei kommunikáció?
mérhető-e bármilyen módon a tőzsdei jelenlét haszna?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Teodóra előadásmódja közelebb hozta a hallgatóságot ehhez a sokak számára idegennek hangzó világhoz, ami időszerű kérdéseket vet fel. Ezért is gondolom, hogy jókor, jó helyen vagy a témáddal, amit véleményem szerint a társadalmi kommunikációs szerepre kellene kihegyezni. Disszertációddal közelebb hozhatod a tőzsdét a laikus olvasókhoz is, a szó fogalmi keretei sokunkban jobban letisztázódnának egy precíz, részletes bevezető olvasása után. Kíváncsian várom a kutatásaid eredményét, az évzáró konferencián minden bizonnyal ezt a témát fogom a leginkább várni, sok sikert a továbbiakhoz!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Teodóda az én olvasatomban azt szeretné vizsgálni, hogy mérhető kommunikációs előnye van-e annak, ha egy vállalat tőzsdére megy. (Teodóra hipotézise: igen (??))
Mindenképpen javasolnék a témához valamilyen fogalmi keretet, hátteret, ugyanis ha csupán annyi lenne a kérdés, mint ami fent olvasható, akkor valóban - egyetértve Kornéllal - PR házi feladat megoldásának tűnik a dolog (egyszerű, sajtófigyeléssel kapcsolatos a kérdés). A sajtómegjelenések mérése pedig nem több mint néhány multinacionális cég sajtófigyelési módszereinek összegyúrása.
Ennél sokkal izgalmasabbat ajánlok Teodórának. Válasszon egy komolyabb tudományos hátteret (a kommunikációelmélet mellett természetesen): a játékelmélet jó háttérnek tűnik, a Nash-egyensúlytól kezdve a különböző, többszereplős játékokig. Bevezetésképpen Zagare játékelméleti munkáját ajánlanám Teodóra szíves figyelmébe. Neumann olvasmányai pedig sok (tudományosan) izgalmas percet szerezhetnek a későbbiekben.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvetőd olvasásakor erős hiányérzetem volt, ezt a prezentáció némileg csökkentette. Nem igazán illendő a kritikával kezdeni, azonban az említett dologhoz kapcsolódik az első megjegyzésem: jóval pontosabban és érthetőbben kellene fogalmaznod írásban, gondolom időhiányból fakadtak az ilyen jellegű problémák. Azt hiszem, inkább csak "hangosan" gondolkodtál a megírása közben, így csupán a prezentáció során derült ki számomra az, hogy gyakorlati célod van a kutatással, ki szeretnél találni valamilyen mérőszámot, amelyet hasznosíthatsz a tőzsdei munkád során.
Említesz két dolgot: 1. a tőzsdei jelenlét pozitív hatással van az adott cég megítélésére a lakosság körében, 2. a magyar lakosság pénzügyi tervezési, befektetési hajlandósága roppant csekély. E kettőt nehezen tudom így összekötni, mivel úgy tűnik, a tőzsdei jelenlét kérdése magasabb/más szinteken számít (nagybefektetők, az adott szakma, és itt egyetértek azzal, hogy ez számít), nem igazán a "lakosság" körében (vagy arra is gondolsz, hogy attól, hogy a tőzsdén van egy cég, esetleg jobban megveszik a termékeit? Ezt illetően erős kétségeim vannak, mint ahogy abban is, hogy csupán valamilyen tőzsdei kommunikáció változtatni fog a lakosság pénzügyi szokásain, szerintem ez ennél jóval összetettebb). A hipotéziseidet túl általánosnak találom, pl. azzal a kijelentéssel, hogy a bizalom és a tekintély versenyelőnyt jelent, nem kockáztatsz túl sokat, azzal pedig, hogy a nagyobb médiajelenlét bizalmat és tekintélyt kölcsönöz, vitatkoznék, persze nem világos, hogy kinél kell ezt a bizalmat kivívni (úgy általában a lakosság vagy kizárólag a potenciális befektetők körében). Azt javasolnám, hogy gondold tovább azt, mit lehetne kihozni a tőzsde plusz kommunikáció összekapcsolásából, bizonyára találnál ezen a kereten belül több újdonsággal szolgáló témát. Néhány ilyen az órán is felmerült, de szerintem nyugodtan elmehetnél más irányba is, ha az említettek nem érdekelnek annyira. A tőzsde valóban egy zárt mikrotársadalom sajátos szabályokkal, és fontos eldönteni, kinek akarsz erről valamit mondani: a tőzsdének (mérőszám), a cégeknek egyfajta promócióként (gyertek a tőzsdére, mert az versenyelőnyt jelent) vagy a tudományos közegnek (ami szerintem inkább célja egy disszertációnak, de ahhoz ennél erősebb hipotézisekkel kellene előállnod). Ehhez pedig jó agyalást kívánok, bizonyára sikerülni fog kitalálni a jó irányt.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A tervezett disszertáció témájában teljesen járatlanként kérdéseimet a hipotézisekre és a módszertanra korlátoznám. A három kijelentés túl általánosnak tűnik, miközben igazságtartalmukról egyáltalán nem vagyok meggyőződve. Természetesen ezek bizonyítására szolgál a kutatás maga, de számomra nehezen elképzelhető, hogy mély- illetve fókuszcsoportos interjúkkal bizalmi- és tekintélyindexet lehessen mérni. (Az igazsághoz tartozik, fogalmam sincs, hogy ezen indexek most kerülnek megállapításra, avagy mérésük egy általam ismeretlen módszerrel történik.)
A tőzsdét egyébként rendkívül érdekes kommunikációs színtérnek érzem, de nekem elsőre a nyilvánosság és a hozzáférés problematikája jut eszembe róla.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdekesnek ígérkező téma, melyet még nem sokan kutattak eddig. A várható kutatási eredmény praktikus, bár kevésbé kapcsolódik a kommunikáció elméletéhez, mint ez az órán elhangzott. Mint ahogyan az is szóba került, hogy kézenfekvőbb ezt a témát a nyilvánosság szempontjából kutatni. Ekkor azonban módszertani kérdések is felmerülnek: hogyan jelölhető, határolható be a célcsoport és hogyan érhető el? Mérhető-e és hogyan a mindennapi életbe való beleépülése és milyen előítéletek jönnek létre vele kapcsolatban? Talán az operacionalizálás lesz a legnehezebb...

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A tőzsdei kommunikáció nagyon széleskörű kutatási terep, amelynek egyes részeit témafelvetődben Te is bemutatsz, a hipotézisek megfogalmazása viszont nagymértékben leszűkíti, tán túlzottan le is egyszerűsíti a benne rejlő lehetőségeket. Szerintem témádat nem egy tőzsdére bevezetett cég szemszögéből érdemes kizárólag vizsgálni. Célravezető lehetne a tőzsdét önálló piaci szereplőként, intézményként, ágensként meghatározni, társadalmi kontextusát bemutatni. Témafelvetődben kitérsz a tőzsdei kommunikáció társadalmi nyilvánosságban való jelenlétére, amely kapcsán nem elhanyagolható a tőzsde önálló entitásként történő értelmezése.
Ki lehetne indulni abból, hogy a tőzsdei kommunikációnak milyen közvetlen, vagy akár közvetett célcsoportjai vannak (hiszen attól függően változhat az üzenet, a csatorna, a közvetítők szerepe stb.), ennek egy szelete csak a potenciálisan tőzsdei bevezetésre kerülő cégek csoportja.
A téma nagyon érdekes, kiváncsian várom a fejleményeket, jó munkát hozzá!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A dolgozat a tőzsdei kommunikációhoz kapcsolódó szakmai kérdéseket vet fel, ugyanakkor a szerző egyértelműen a pénzpiac szemszögéből, egyoldalúan közelíti meg az általa vizsgált problematikát. A tőzsdei kommunikáció elvárt gyakorlatával, annak szigorával mintha az intézmény abszolút érvényességét, megkérdőjelezhetetlen társadalmi hasznát igyekezne demonstrálni. A hipotézisként megfogalmazott állítás lényegében marketing-manifesztum, és erős csúsztatást tartalmaz. A szakma jó gyakorlatával kapcsolatos kérdések megválaszolása fontos feladat, de a tudományos disszertációhoz elengedhetetlen lesz a belső nézőpont meghaladása, a megközelítés szélesebb társadalmi perspektívába helyezése. Vélhetően épp az így születő meglátások fognak a konkrét szakmai problémák megoldásához is érdemi támaszt nyújtani.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Noha csupán egy témafelvető esszéről van szó, számomra szerkezeti felépítettségét tekintve így is hiányzott egy Tartalomjegyzék, amit elolvasva az olvasó azonnal egy átfogó képet kaphat a kutatás logikai, tartalmi felépítettségéről.
A dolgozat egészében visszatérő problémaként jelentkezik egyébként, hogy nem használsz sem logikai, strukturális elkülönítéseket (pl.: alcímek), sem pedig tipográfiai kiemeléseket. Ezek aztán azt eredményezik, hogy az olvasó minden átmenet nélkül egyszer csak az egyik témából a másikban találja magát (pl.: a tőzsde magyarországi története).
Az in medias res kezdésből az sem derül ki a témafelvető elején, hogy mi a célja a kutatásnak, mi az a jelenség, amelyet vizsgálni kívánsz?
Szintén hiányolom a témafelvetőből annak a fogalmi keretnek a pontos meghatározása (pl.: üzleti kommunikáció, tőzsdei kommunikáció definiálása stb.), amelyben a kutatásod során mozogni kívánsz.
A dolgozatod legvégén, a Kutatási módszertani résznél említed, hogy a disszertáció egyik részében a kutatási területedre adekvát irodalmat szeretnéd feldolgozni és előadni; azonban a témafelvetőben ezek a szakirodalmak említés szintjén is csak alig, vagy egyáltalán nem jelennek meg.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Bodó Teodóra témafelvetése kapcsán elsőként a fogalmi kuszaságot rónám fel. A témafelvető szóbeli előadásakor azt mondta, hogy tőzsdei és tőkepiaci kommunikáció között éles határvonal nem húzható. Én mégis szerencsésnek tartanám, ha pontosan megadná, mit kell értenünk (ő mit ért) üzleti-, pénzügyi-, tőzsdei és tőkepiaci kommunikáció fogalmait hallva.
Az első fogalmi bukfenc valahol ott rejtőzik, amikor azt mondja, a tőzsde sokrétű fogalom, érthetünk alatta piacot (ahol a kereslet és kínálat találkozik), meg mást is. Ez esetben azonban rá vár a feladat, hogy ezt a mást is feltárja. Ugyanakkor nem világos, hogy mikor beszél a tőzsdéről/tőzsdékről úgy általában és mikor a BÉT-ről, mikor az eladás (vevés) helyéről és mikor a piaci szereplőről mint ágensről. Mert nyilvánvaló, hogy a kettő nem ugyanaz, és főként kommunikációs szempontból nem ugyanaz. A BÉT mint kollektív ágens, maga is jelen van a tőkepiaci kommunikáció hazai színterén (és persze a nemzetközi tőkepiac színterén is), de egész más kiindulási alapot jelent, ha úgy, mint színteret vizsgáljuk, ahol a piac bizonyos szereplői (tőzsdeképes cégek) megjelennek. A tőzsdeképesség kritériumával pedig máris a nyilvánosság egy erősen behatárolt fogalmához jutunk, amiről sajnos a témafelvetés során egyáltalán nem esett szó.
Észrevételek és kérdések csak úgy vaktában:

A KELER és a KID szerepe a tőzsdei kommunikációban mi, hova helyezhető el adott téma vizsgálatakor?
Azt írja a szerző, a tőzsdei bevezetés önmagában is növeli a cégértéket és a cég iránti bizalmat. Nos, a Kartonpack Nyrt, Macrogamma Zrt. esetében például nem hiszem, hogy az átlag magyar lakos különösebben a homlokára csapna, hogy ez az, ez az a tőzsdére bevezetett cég, tudod, amelyik...
A negatív kicsengésű cikk is növeli a bizalmat? Mert ha nem, akkor a mennyiségi mutatók a megjelenésben fals következtetésekhez vezetnek.
A kötelező negyedéves adatszolgáltatás nem egy erősen lebutított képet/imázst eredményez? A pénzügyi adatokban és nettó árbevételben vagy piaci részesedésben nem jelenik meg a cégarculat számos aspektusa, lásd az ügyfélközpotúság, panaszkezelés stb. példának okáért.
Esetleg érdemes lehet a tőzsdei imázs és cégimázs kérdéseiben mélyebbre hatolni, mik a kettő alapvető eltérései? Létezik-e a tőzsdei imázs? Mik lehetnek a részei? Mi marad ki belőle?
A szabványosított adatközlés milyen eredményekre vezet a kommunikációban? Vagy inkább kommunikátumokban? Mekkora mozgástere marad, ha marad, a cégeknek?
Nem világos, kinek a bőrébe is bújik a szerző/kutató? A BÉT kommunikációs szakembere vagy spektátor, netán a tőzsdére lépő cégeket képviseli?
Illetve folyamatosan ott motoszkál a kérdés - amit Wild Judit már a szóbeli előadáskor kifogásolt - hol maradnak az elérési mutatók? Jelent-e bármit is társdadalmi szinten, ha az OTP-ről vagy Macrogammáról hasábokon keresztül ír a Napi Gazdaság? Illetve a vizsgálatban ahol fúkuszcsoportos interjúk is készül(hetnek) majd, kik lesznek a megkérdezettek?
A történet szervezeti (cég) szinten érdekes vagy individuális szinten?
A tőzsde legjellemzőbb áttételes kapcsolatai (állampolgár mint nyugdíjpénztári tag vagy mint befektetési jegy tulajdonosa, tőzsdéző mint befektetési bank ügyfele) nem eredményeznek-e olyan közvetettséget minden relációban, ami a mérést, oksági összefüggések feltárását és hatékonysági mutatók megalkotását, a mérést ellehetetlenítik?
A pénzügyi kultúra (elmaradottságának), öngondoskodás és megtakarítási hajlandóság kérdéseinek belekeverése a történetbe, nem visz-e nagyon távol a kutatás céljától?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Mivel az órán viszonylag részletesen kommentáltam a tervezetet, most csak annyit ismételnék meg: a témából következő tudományos kérdésfeltevést te sem fogalmaztad még meg, de - mint azt többen megerősítették - jól érzed, hogy érdemes kitartóan keresgélni, előbb-utóbb lelsz valamit a jelenlegi ("aha-élmény") állapoton túl is. Mivel hozzád hasonlóan én is a praxis mezejéről kezdtem kapaszkodni a teória magaslatai felé, ismerős reminiszcenciákat ébreszt bennem ez a kísérlet. Olvasd figyelmesen a hozzászólásokat, mert a te esetedben különösen tanulságosak - egynémelyből talán ellesheted, mi a Titok, avagy mi is volna az a professzionális tudományos látásmód, vagy legalábbis az ahhoz vezető mezsgye. Én most úgy látom, ez kevesebb is, meg több is, mint azt távolabbról nézve a hozzánk hasonlók gyanítják - valami olyasmi, ami bármely tárgyat és matériát, folyékonyt, légneműt és szilárdat, képes a maga sajátságos eszközeivel kategoriálisan értelmezhetővé tenni, minden máshoz képest valorizálni és így tárgyilagos deskripció és analízis tárgyává tenni (és tovább: összefüggéseket tételezni vagy korábbiakat elvetni, kauzalitást tulajdonítani vagy megkérdőjelezni, és a többi). Talán nem ez a legpontosabb definíció (sőt), de kell ilyesféléket kell előbábáskodnunk magunkból ahhoz, hogy egy napon vegyük a bátorságot is.
A dolog érdemét illetően pedig fenntartom, hogy a tőzsde maga, mint intézmény, gondolat, társadalmi entitás vizsgálata a legizgalmasabb valamennyi szóba jöhető aspektus közül. Egy világosan 19. századi eszme (a pénz mint médium: azaz mint termelőeszköz és mint csereeszköz kettéválasztása) és egy teljességgel posztmodern gondolat (az érték materiális fogalmának virtualizációja) hallatlanul izgalmas és meglehetősen kifejtetlen összefüggésére gondolok. Nekem valahol itt lenne a kályha ehhez a vizsgálódáshoz.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Hiánypótló munka állhat elő kutatásod végén, hiszen a tőzsde és a kommunikáció problémakörét még nem vizsgálta, legalábbis magyar nyelvű munka, ilyen részletességgel. Ugyanakkor ennek érdekében a címben a tőzsdei kommunikáció, társadalmi nyilvánosság fogalmakra helyezném a hangsúlyt, szemben a cégértékkel.
Vállalati kommunikációs területen többen szkeptikusak a különböző reklám, illetve PR hatás mérőszámokkal kapcsolatban. A befogadók körében végzett kvantitatív kutatásokkal viszonylag jól ellenőrizhető a kommunikációs tevékenység hatékonysága, azonban például egy hirdetéshez kapcsolódó, előzetesen kiszámított mérőszám bizonytalanabb adat. Hiszek abban, hogy a tőzsde transzparenciája sok tekintetben érték lehet egy vállalat számára, ugyanakkor pontosan ez az átláthatóság és folyamatos nyilvánosság ellentétes is lehet a vállalat érdekeivel. Ilyen módon nem hiszek abban, hogy sémákat lehetne előállítani, amelyek alapján mérhető lenne különféle vállalatok számára egységesen a tőzsdei jelenlét értéke.
Mégis azzal kezdtem, hogy hiánypótló munka kerülhet ki a kezeid közül. Ezt gondolom, mert a tőzsde a mai világunk egyik legérdekesebb intézménye, amelynek sikere és bukása egyaránt a nyilvánosságon, a kommunikáción múlik. Milyen szerepet tölt be a tőzsde a nyilvánosság gazdaságról alkotott képének alakításában? Milyen szerepet tölt be a tőzsde a vállalatok egymáshoz való viszonyának formálásában? Ezekben a folyamatokban milyen a tőzsde, mint kommunikációs aktor szerepe?
A gazdasági válságban kulcsszerepe van a tözsdének. A nyilvánosságban felmerül a tőzsde újra és újra, amely egy, az emberek többségétől távoli fórum, amely mégis mindenkinek az életére hatással van és működéséről nap mint nap tudomást szerezhetünk. Társadalomtudományi alapokon elvégzett elemzésével nemcsak a tőszdéről, hanem a modern nyilvánosság működéséről is többet tudhatunk meg.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A téma érdekes és eléggé ismeretlen számomra, ezért örülök is neki, esetleg érdemes lenne a széles társadalmi nyilvánosságot is vizsgálat alá venni, mivel ahogyan említetted, csekély tudás jelentkezik a témáról. Hogyan lehetne esetleg a nyilvánosság körében a tőzsdét (és egyéb megtakarítási és befektetési formákat) népszerűsíteni, a tévhiteket és az előítéleteket eloszlatni. Vajon egyértelműen párhuzam vonható a nagyobb médiajelenlét és a bizalom között, különösen a széles társadalmi nyilvánosság körében?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

"a tőzsde szociológiai mikrokörnyezetet teremt, a társadalomtudományi kísérletezés számára ideális terep."
"A tőzsdei szerkezet kicsiben modellezi a makroszintű kapitalista társadalomelméletek struktúráit."

Azt gondolom, hogy a téma nagyon érdekes és izgalmas kommunikációs kérdéseket rejt, nagyon örülnék, ha olvashatnék egy a fenti idézetek szerint megírt tőzsdei kommunikációval kapcsolatos munkát.

Előadásod alapján azonban úgy éreztem egy pr és marketing házi feladat megoldásának szentelnéd kutatásod, eszerint a fő kérdés az lenne, hogy hogyan lehet meggyőzni a befektetőket, hogy a BÉT-et válasszák, magyarán milyen kommunikációs eszközökkel, hogyan adható el egy termék, milyen mutatóval lehet alátámasztani azt az állítást, miszerint egy cég esetében a tőzsdei bevezetés valódi értéknövelő hatású. Kicsit meglepett ez, ezért is kérdeztem rá az előadást követően, hogy mi köze is van ennek a kommunikáció "tudományához".

Az információs hálózatok, a tőzsdei "mikrokörnyezet" amit én alaposabban megvizsgálnék. A kérdés valami ilyesmi lehetne: Milyen társadalomtudományi, kommunikáció-információ elméleti keretben írható le a tőzsde. Miben tér el más kommunikációs rendszerektől, intézményektől, mint intézmény milyen szociológiai jelentősséggel bír? Hogyan működik kommunikációs rendszerként. (véleményem szerint a kommunikáció kutatásának egyik legalapvetőbb területe lehet a tőzsde, hiszen az egész az információ és az ahhoz való hozzáférés jegyében működik, a klasszikus kommunikációelméleti leírásoknak megfelelően.)

Ebben a kommunikációs keretben kaphat teret a nyilvánosság kérdésköre is, amit jó iránynak tartok. A szöveget olvasva eszembe jutott még az is, hogy a játékelmélet és a társadalom működését, gazdasági megközelítések felöl leírni próbáló egyéb elméletek és modellek is érdekes eredményekhez vezethetnek.

Ezt a cikket találtam ehhez a végén bibliográfiával:
Szilágyi Miklós, Találkozás a Játékelmélettel
http://beszelo.c3.hu/cikkek/talalkozas-a-jatekelmelettel

"Ebben a rövid összefoglalóban csak a sokszereplős játékelmélet alapjainak bemutatására volt lehetőség. Vizsgálhatjuk a társadalom méretének hatását az együttműködés kialakulására, a tőzsde és egyéb piacok mozgásait, a résztvevők közötti alkudozásokat, csoportpszichológiai jelenségeket, a terrorizmus elleni harc különböző vonatkozásait, társadalmi normák kialakulását, sőt az emberi viselkedés befolyásolásának különböző módozatait vagy éppen mesterséges társadalmakat [Epstein-Axtell] is."

Azt gondolom, mindent összevetve, hogy én a közgazdasági és marketinges keret helyett a társadalomtudományi keretre helyezném a kutatás fő hangsúlyát.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Teodóra szövege egy számomra tökéletesen ismeretlen területre vezetett. A témához különösebben nem tudok hozzá szólni, a módszerrel kapcsolatban a többiek által elmondottakhoz viszont két apró momentumot (kételyt) szeretnék hozzá fűzni:

1) nem vagyok tökéletesen meggyőződve arról, hogy az alapsokasághoz képest eléggé nagy a mintád. A tőzsdén szereplő (na ezt most biztosan nem jól mondtam) 50-60 cégből három nekem nagyon kevésnek tűnik. Nem azért, mintha a reprezentativitást (bár ennek igénye nem nagyon vetődött fel a dolgozatodban, ami bizonyos szempontból érthető is) a puszta számok adnák, hanem azért, mert az alapsokaság maga nagyon heterogén. Ebből következően
2) talán érdemes volna az alapsokaság valamiféle tipológiájának felállítását követően szakértői mintavétellel egy nagyobb mintát konstruálni. A teljes spektrumot tekintve a tőzsdén szereplő cégek száma enyhén szólva nem túl nagy, s ilyen esetben a kicsi (10% alatti) minta könnyen torzíthatja a kutatás eredményét.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sajnos az előadást nem hallottam, így csak a témafelvető esszé alapján tudok bármit is mondani. A téma, vagyis a tőzsde világa számomra (mint átlagembernek) mindig is elég misztikus volt. Most azonban szembetalálkoztam egy olyan oldalával, amely nem pusztán a számokról, indexekről és forintokról szól, hanem sokkal inkább kézzelfoghatóbb a mai marketinges, PR-os világban. Írod, hogy a tőzsde a vállalatok számára nemcsak haszonszerzésre lehet jó, hanem marketing és PR-értéke miatt is, hiszen pl.: a média sokat foglalkozik (ingyen reklám) a tőzsdén jelenlevő cégekkel, tájékoztatva ezzel is a befektetőket, stb, stb. és végül a bizalom is megnőhet irántuk. Viszont az, hogy általában véve a lakosság bizalmatlan a tőzsde (és más egyéb pénzügyi befektetések) iránt, egyáltalán nem lep meg. Az emberek többsége tart az ismeretlentől (főleg ha ráfizethet), márpedig az átlagember nem nevezhető semmiképpen sem tőzsdei szakembernek, hiába a frissen hozzáférhető adatok, cikkek. Úgy érzem, te azt feltételezed, hogy ezzel az intenzívebb médiaszerepléssel egyenes arányban megnövekszik a hitelessége is egy tőzsdén jelenlévő cégnek. Én ezt nehezen hiszem, már ha csak a hozzám hasonló átlagemberekből indulok ki. Mert ha mondjuk nekem nyilatkozni kéne, hogy engem mennyire befolyásol pozitívan, mennyire segít a bizalom elnyerésében az, ha sokszor hallom, látom, mondjuk az OTP-t vagy a Molt, azt kell mondjam, egyikben sem tudok bízni, egyik részvényét sem venném meg, csak mert sokat szerepelnek és akaratom ellenére elég sok információt tudok róluk akár napi szinten is. Szerintem alapvetően magával a tőzsdével kellene megbarátkozatni valahogy az embereket, a sajtómegjelenés önmagában nem hiszem, hogy kedvet hoz a pénz befektetéséhez. Legfeljebb annak számít, aki már eleve ezt fontolgatja és a cikkek által könnyebben fel tudja térképezni a terepet, jobban szét tud nézni a piacon. Azért jó lenne, ha egyszerű emberek is kedvet kapnának...

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az előadásodban, ha jól emlékszem, inkább az kapott hangsúlyt, hogy olyan tőzsdei kommunikációt kellene kidolgozni, ami növeli a bizalmat. Az írásodban pedig előfeltételezésként szerepel, hogy a tőzsdei jelenlét bizalmat szül.

De bárhogyan legyen is, az előadás utáni felvetések egy része arról szólt, hogy bár a tőzsde által megkövetelt nyilvánosság elvileg "tisztaságot" biztosít, mégsem a tisztaság fogalma uralja a képet, ami a közvéleményben él a tőzsdéről.
A válaszaidban újra és újra belecsúsztál abba, hogy bizonygasd: a pénz a tőzsdén van a legjobb helyen, és különféle okokat kerestél a sajnálatosan negatív képre.

Szerintem lényeges volna, ha adekvát cáfolatokkal lehetne szolgálni a kételyekre - a kételyek minősítése helyett.
Nem azt kell elismerni, hogy van emberi gyarlóság, hanem azt kellene hitelesen megmutatni, hogy az embereknek olykor horribilis károkat okozó "emberi gyarlóságot" hogyan tudja kiszűrni, megelőzni, visszaszorítani egy rendszer. Tehát nem annyira az a lényeg, hogy a tőzsde milyen jó befektetési lehetőség és a tőzsdei cégek milyen tisztán működnek, hanem rendszerszerű, logikus, hiteles, alátámasztható választ adni arra, ha valakiknek - nagyonis megalapozott - kételyei és félelmei támadnak.
Az egyik probléma szerintem a biztonsághoz szükséges szabályozottság és a gazdasági működéshez szükséges szabadság közötti feszültség. Tudomásom szerint nemcsak a PSZÁF, de a SEC sem tud olyan szabályrendszert kitalálni, ami visszaszoríthatná a visszaélés lehetőségét.

Felvetődött az is, vajon az általad kidolgozandó kommunikációnak vajon ki lenne a célközönsége.

Sok sikert a munkádhoz, remélem, még hallunk róla.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A tőzsde világa számomra rendkívül idegen és érthetetlen a működése is, valószínűleg ennek köszönhetően néhány fogalom definiálása felületesnek tűnik. Így pl. kevésbé differenciált számomra a pénzügyi, üzleti, tőzsdei kommunikáció, melyiknek mi is ebben a rendszerben a feladata, mi a funkciója, melyek azok az elemek, amelyek egymást segítik, illetve egymás ellen dolgoznak? Milyen hatékony kommunikációs eszközöket alkalmaznak a befektetők, elemzők a média szereplői a vállalatok versenyképességének fennmaradása érdekében?
A tőzsde mint szociológiai mikrokörnyezet milyen szempontokból megközelíthető egy kvalitatív kutatás keretében? Melyek azok a kérdések, amelyek eredményes választ adhatnak arra, hogy a nagyobb médiajelenlét valóban versenyelőnyhöz juttatja ezen a piaci szereplőket? Én nem vagyok erről meggyőződve.
Biztos érdekes lenne az ún. magatartás-gazdaságtan vizsgálata, amely pl. foglalkozik a csoporthoz tartozás logikájával, a konvenciók és szokások, rosszindulat, káröröm, szerepével a gazdasági döntésekben, az alacsony bizalmi szintű társadalmak gazdaságával (pl. Kína), a tisztesség mikroökonómiai elméletével.
Az összeesküvés-elméletek szintén segíthetnek a vizsgálódásban.

Néhány szakirodalom:

Hirschman: Kivonulás, tiltakozás, hűség. 1-172. old., Osiris Kiadó, Budapest, 1995.
Mancur Olson: A kollektív cselekvés logikája
Bara Zoltán: A tisztesség mikroökonómiai elmélete. Közgazdasági Szemle, 1998. május
Young, H. Peyton: The economics of convention. Journal of Economic Perspectives, Spring, Vol. 10. 1996. 2. sz., 105-122. old.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Volt egy furcsa érzésem az előadásod alatt. Kicsit olyan volt, mint amikor a befektetési ügynökök igyekeznek meggyőzni engem direktmarketinges módszerekkel, hogy fektessem a pénzemet valamibe, ill. bízzak meg bennük és hagyjam, hogy ők tegyék ezt vele. Ez az érzés nem amiatt volt, mert a tőzsdéről és a pénzügyi befektetésekről beszéltél, hanem amiatt, ahogyan szinte győzködtél minket arról, hogy egy bizonyos pénzügyi kulturáltság más formáknál logikusabb, vagy gazdaságosabb döntési lehetőségeket rejt magában. Sőt, mint kiderült, szerinted az általad képviselt álláspont igazságának belátása a pénzügyi kulturáltság kérdése, amely egy tudásszintet jelölt nálad.

Problematikusnak látom a megközelítésedet, mivel a kultúra fogalmát a társadalomtudományokban már jó ideje nem műveltségi szint értelmében használják. Kultúradefiníciók sokasága áll rendelkezésre, amelyek erősen különbözhetnek egymástól, de valahol mindegyik valamilyen általános emberi sajátosságokat igyekszik megragadni. Pl. a manapság gyakran hivatkozott Geertz-nél a kultúra az egyének által tanult és osztott gondolatok összessége - tekintet nélkül arra, hogy mik ezek a gondolatok - vagyis a fejünkben létező jelentések hálója, amelyekből a tevékenységeink erednek. Egy közkedvelt hasonlattal élve: a kultúra egy olyan "átörökített szemüveg", amelyen keresztül az egyén észleli, és értelmezi a világot, ami körülveszi, és megtanulja, hogyan éljen benne. Ebben az értelemben mindenfajta műveltség valamilyen kultúrának tekintendő, és ezek a kultúrák nem állíthatók szembe egymással úgy, mint jó és rossz, vagy előnyös és előnytelen formák.

Az egyén gazdasági, pénzügyi megfontolásai és tevékenységei mögött is valamilyen - a kultúra/világnézet értelmében vett - műveltség áll. Azok a döntések, amelyeket ilyen téren hozunk, nem csak a pénzügyi ismereteinkben gyökereznek, hanem a kultúránk más dimenzióihoz is kapcsolódnak. Milyen családban nőttünk fel, milyen szociális környezetben, milyen életviteli készségeket sajátítottunk el, milyen közösségben élünk, hol a helyünk a közösségben, milyen tevékenységek megengedettek/lehetségesek számunkra, stb. a végtelenségig. Mindenféle gazdálkodási magatartás - az is, amit te preferálsz - ilyen összetett kultúra része. Ami még fontos: amikor kultúrákról beszélek, nem távoli társadalmakra vagy népcsoportokra gondolok, hanem az egy társadalmon belül, akár itt, Budapesten egymás mellett élő kulturális változatokra is, amelyek között váratlan különbségeket tapasztalhatunk, ha mélyebben beleássuk magunkat a témába.

Ha a saját kultúrád elemeit hangsúlyozod másokéval szemben, akkor egy ügynök vagy, aki meg akarod győzni őket arról, hogy vegyenek át tőled bizonyos gondolkodási-viselkedési formákat. Ha viszont kutató vagy, és a pénzügyi kultúrákat kutatod, akkor el kell tudnod vonatkoztatni attól, hogy mit tekintesz jónak vagy rossznak, előrelátó vagy felelőtlen cselekvésnek az adott kérdésben. Ellenkező esetben nem fogod érteni, hogy a tiedétől eltérő viselkedés milyen gondolkodásból ered, hogyan kapcsolódik az adott kultúra más részeihez, milyen funkciói vannak abban a kultúrában, közösségben, stb. Én személy szerint ezt a - gazdasági antropológiai - részét kutatnám a kérdésnek, de ez csak az én érdeklődésemről szól. :)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Témafelvető előadásodat nagy kíváncsisággal hallgattam, mivel színes előadói stílusod élvezetessé tette ezt a - számomra ismeretlen - területet. Téma iránti elkötelezettséged, a tőzsdézés minden pozitív és negatív hatását figyelembe véve, nagymértékben befolyásolta eddigi véleményem. Ezentúl én sem csak jómódú emberek "sznob" szokásának tartom a részvényvásárlást, hanem az üzleti élet "tisztán tartásának" fontos elemeként tekintek rá. A "meztelen valóság" hogy téged idézzelek, véleményem szerint nem biztos, hogy minden esetben pozitívan hat a társadalomra a cégek megítélésének tekintetében. Azt állítottad, hogy a kommunikációs előnyei a tőzsdének: a cég szakmai ismertségének növekedése, a márkanév erősödése, valamint a cég és termékei iránti bizalom növekedése. Azonban a társadalmi előítéletek még mindig nagyon erősek, és a tőzsdék marketing kommunikációja sem az előítéletek felszámolása érdekében történik, hanem a már beavatott, de még tanácstalan emberek meggyőzésére törekszik. Kérdés, hogy a tőzsde mennyire lesz képes a mindennapi befektetői gondolkodást átalakítani.
A három hipotézis, melyeket az írásos anyag végén felsorolsz:

tőzsdei cégek média-megjelenése intenzívebb, mint a nem tőzsdén lévőké
nagyobb médiajelenlét bizalmat és tekintélyt kölcsönöz
a bizalom és tekintély versenyelőnyt jelent

Valószínűnek tartom, hogy a nagyobb médiajelenlét nem feltétlenül jelent nagyobb bizalmat. Ezeket az állításokat nem lesz egyszerű empírikus vizsgálatokkal alátámasztani. Már a vizsgálatok konceptualizálásánál, valamint az operacionalizálás fázisánál sokféle probléma felmerülhet. Hogyan határozod meg a médiajelenlét pozitív, negatív, semleges tartalmát és azok hatását? Kik tartoznak a célcsoport körébe? Hogyan lehet ezeket az eredményeket számszerűsíteni? És még számtalan egyéb kérdés...
Remélem, sikerül ezekre a kérdésekre számodra is megnyugtató választ találni. További kutatásaidhoz sok sikert kívánok!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon nagy örömömre szolgált, hogy ilyen praktikus, és régóta időszerű , sőt égető témát érintettél! Igaz, hogy a témafelvető dolgozatod bemutatása óta gyűrűzött be hazánkba a pénzpiaci válság, és erről még a dolgozatodban nem írhattál, de igen érdekes lenne ezt is megnézni, hogy ilyen globális méretű negatív jelenségeknél milyen kommunikációs szerepe van a tőzsdének a klasszikus funkcióján kívül.

De a témafelvetődre reagálva: nincsenek-e a pozitív hatások mellett negatív hatásai a tőzsdei jelenlétnek a cégek számára ("jobban szem előtt van")? Hiszen a befektetők, vagy legalábbis a potenciális befektetők, akik minden nap tájékozódnak a tőzsdei hírekről, azonnal informálódnak a negatív tendenciákról is, és véleményem szerint az egy dominó-effektust vált ki: a befektetői kedvet eltántorítja. Milyen kommunikációs tevékenységet fejt ki a tőzsde enek megakadályozására? Hiszen a bizalomépítés a testületi kommunikáció egy fontos része, s az említett helyzetben pont visszájára fordul a dolog... Másrészt van itt egy kis kommunikációs bibi: van egy csomó olyan vállalat, amelyek tőzsdén jegyzettek ugyan, de ettől nem sokkal másabb a társadalmi megítélésük, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem is ismerjük őket. Harmadrészt: vannak olyan tőzsdei cégek, amiknek neve hallatán nem a mosoly és elégedettség jelenik meg a fogyasztó arcán, lásd OTP, ... tehát a tőzsdei adatok legyenek akármilyen kiválóak, azok nincsenek szoros összefüggésben a társadalmi megítéléssel, azon egyszerú oknál fogva, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Itt elválasztanám még az ismertség és megítélés fogalmakat.

Érdekes lenne továbbá annak vizsgálata, hogy milyen kommunikáció folyik a brókercégek és a tőzsde között. Amióta megszűnt a parkett-kereskedés, a brókercégek, illetve maguk a brókerek végzik a front-office-tevékenységet, hatalmas felelősséget vállalva magukra ezzel, ami a befektetőkkel való kommunikációt illeti.

Te a tőzsde bizalomépítő szerepét vázolod dolgozatodban. Alapvetően a tőzsde társadalmi kommunikációjának szerepét hangsúlyoznám a leginkább: hallatlan befolyásoló munkát lehetne végezni a magyar lakosság körében, tehát ami a bizalomépítést illi, nem is a cégekre kellene helyezni a hangsúlyt, hanem első lépésben magára a tőzsdére. A tőzsde ugyanis a magyar átlagember szerint úri huncutság, szemfényvesztés, kaszinó, és még sorolhatnám az ebbe a kategóriába tartozó fogalmakat. A magyar lakosság nagy része a rendszerváltás illetve a Bét újraindulása után csaknem 20 évvel szinte semmilyen adekvát ismerettel nem rendelkezik a tőzsdét illetően, ennek megfelelően a konzervatív befektetési formákat kedvelők száma nagyban meghaladja azokét, akik a kockázatos formákat szeretik. Elsősorban a tőzsde feladata, és elsődleges feladata, hogy ezekre a befektetési formákra "rászoktassa", vagy legalábbis ezekkel megismertesse a potenciális befektetőket. A tőzsdének főleg saját magát kell kommunikálnia. Ennek a társadalmi kommunikációs aktivitásnak, illetve ezen aktivitás elméleti kereténak bemutatása lenne az elsődleges cél.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető dolgozat hipotézise:
"Azok a szereplők [...], akik részt vesznek a tőzsde által kínált cégmenedzselési mechanizmusban, média-megjelenés szempontjából sikerre vannak ítélve azokhoz a szereplőkhöz képest, akik nem teszik ezt. A nagyobb médiajelenlétpedig bizalmat és tekintélyt kölcsönöz a szervezetnek, és ezzel versenyelőnyhöz jut."

Ehhez az alkalmazott kutatáshoz fontos megválaszolni azt a kérdést is, hogy a médiumokban való megjelenéssel kiket érhet el az a cég, aki a tőzsdét választja. A tőzsdei folyamatok mennyire tudnak a mindennapijaink részévé válni?
fontos lehet megvizsgálni azt is, hogy kik és mennyit tudnak a tőzsdéről Magyarországon. Ha pedig a kutatás gyakorlati célokat is szolgál, akkor azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy milyen kommunikációs stratégia tenné lehetővé magának a tőzsdének a népszerűsítését. Különösen fontos lehet ez a gazdasági világválság tükrében, ami - úgy gondolom - jelentősen rontotta a tőzsde megítélését.
A tőzsdei bevezetés hatékonyságáról ír Ray Ball The Theory of Stock Market Efficiency: Accomplishments and Limitations című tanulmányában. Ennek rövid összefoglalója itt olvasható.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon érdekes a téma, érdekelne a kutatás eredménye is*, csak nem teljesen áll össze nekem a kép, hogy ha ez meglesz, akkor mivel fogok többet tudni a kommunikáció/média világáról. Az alapvetés, hogy a tőzsdei jelenlét versenyelőnyt jelent (részben a megnövekedett médiajelenlét révén) számomra egyrészt kicsit kevés, másrészt pedig erős a gyanúm, hogy ezzel a témával behatóan foglalkoznak/tak olyan országokban, ahol a tőzsde hosszú (megszakítás nélküli) múltra tekint vissza. Ez utóbbi persze nem jelent akadályt, csak érdekelne, hogy jelen kutatás hogyan viszonyul ezekhez információ-tartalom tekintetében.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]