Reflexiók

Simon Miklós: Kognitív Világok összehasonlító vizsgálata; A Kibertér Horizontja

(2003.10.06.) c. dolgozatára, előadására

[Árendás Zsuzsa], [Bácsván László], [Beke Tamás], [Blaskó Ágnes], [Bódi Jenő], [Bodó Balázs], [Bodoky Tamás], [Bogdán Mária], [Doboviczki Attila], [Fejes Edina], [Ferenczi Andrea], [Fülöp Zoltán], [Ganzler Orsolya], [Gyenge Zsolt], [Kardos Genovéva], [Molnár Csilla], [Murai Gábor], [Skrabski Fruzsina], [Sólyom Barbara], [Szakács B. István], [Szentistványi Rita], [Török Marianna], [Vályi Gábor], [Velics Gabriella], [Viniczai Andrea], [Wilhelm Gábor]

[vissza a listához]

Néhány rövid megjegyzés, igyekszem nem sokat ismételni a már elhangzott, leírt hozzászólásokat:
Miklós, nem vagyok róla meggyõzõdve, hogy az interdiszciplinaritás, melyre a témafelvetõben kétségtelenül kísérletet teszel, egyenlõ lenne az elméleti és módszertani parttalansággal. Különösen igaz ez egy amúgy is meglehetõsen szertefutó topiknál, mint amilyen az internet témaköre (gondolom én, bár igazából bármely téma képes szertefutni, legalábbis ez az én személyes tapasztalatom). Tehát én a helyedben mindenképpen sokkal szigorúbb és "szûkreszabottabb" lennék magammal diszciplína-választás és az ezzel járó módszertani eszközök ügyében. A stiláris-formai kérdések szerintem ezzel párhuzamosan megoldódnak.

Többször végigolvastam a felvetõt, és egyre inkább nem látom, de lehet hogy az én értetlenségem teszi, hogy mi a probléma. A felvezetõ szöveg záró sorai minden nyugtalanságot feloldani látszanak, az internet valójában semmi áttörõen újat nem hozott, a világot nem fordította ki sarkaiból, mindenki nyugodtan hazamehet- idézem utánad szabadon. Szóval, mirõl is fog szólni a dolgozat?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A valós és jelzett világok témaköréhez röviden csak annyit: elméletileg el lehet különíteni őket, persze, de érdemes-e? A legtipikusabb példa a modellezés lehet: a jelzett világban lehet kipróbálni és megtanulni sok mindent, amit a valós világban használhatunk. De az ott szerzett tapasztalatok valós tapasztalatok, a repülőszimulátoron repülni tanulok. Akkor hol határ a kettő között?
Csúf, neokantiánus módon azt mondhatnám, hogy csak egy világ van, az általad vázoltak meg különféle szemléletek. A valóság is csak az, ami a fejünkben van (valóságként.)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdekesnek tartom az általad felvetett témát. Lehet, hogy talán nem is szándékoztál abba az irányba kitekinteni, mint amit most megemlítek, de szerintem vizsgálódásod adott esetben erre a kérdéskörre is kiterjedhet majd.
Érdekes írást olvastam a hálózati kommunikáció dinamikus formáiról. Köztudott, hogy a weboldalakon történõ üzenetközvetítés lényegében ugyancsak kommunikáció. A jeladó-jelvevõ közti kapcsolat sebességét tekintve viszont az IRC és az e-mail számít "igazi" kommunikációnak, lévén, hogy azok valós idejûek, az információ átadása nem telik oly sok idõbe, ez a forma tehát szinkrón jellegû, szemben az aszinkrón és indirekt weboldalakkal.
Az IRC (Internet Relay Chat) esetében beszélhetünk írásos telefonbeszélgetésrõl is, hiszen jellegét tekintve a.) valós idejû , b.) direkt, csak a csatorna eltérõ.
Az e-mail szintén rendelkezik ezekkel a jellemzõkkel, kivételnek tekinthetjük a valós idejûséget, hiszen egy elektronikus posta elküldése és fogadása között bármekkora idõ eltelhet, elméletileg azonban lehetséges itt is a valós idejûség. A weboldalak ezzel szemben indirekt és aszinkrón jellegûek, a kommunikáció ez esetben nem face-to-face történik, tehát ember áll szemben emberrel, hanem közvetett módon: a webmester megtervezi, elkészíti és "fellövi" a weboldalt a kibertérbe, rajta az információval.
Az IRC szinkrón jellegébõl adódóan egészen más annak nyelvezete, mint a statikus weboldalaké. Ez utóbbiakon a valós életbõl átvett kifejezések megmaradnak eredeti alakjukban, jelentésük csak a szükséges mértékben változik meg. Az IRC-n használt kifejezések viszont sokkal gyorsabban változnak, itt már egy új rétegnyelv (a jövõ nyelve?) kialakulásának lehetünk tanúi.
A hálózati kommunikációt négy nagy kategóriába lehet sorolni, ezek pedig az alábbiak: a.) IRC, b.) e-mail forgalom, c.) newsgroup, c.) mailing-list

Ha esetleg érdekesnek tartanád a témát, akkor el tudom küldeni a cikk címét is. Ha aktuális, kérlek, jelezz! Köszi, jó munkát kívánok.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Szerintem a "demitizálás" - miután a szerző pszichológus - pszichológiai oldalról kellene, hogy folyjon.

1. Hasznos lehet összevetni azt, hogy az ember mennyi és milyen típusú információ befogadására képes azzal, hogy utópiáiban saját korlátainak miféle megsemmisítéséről álmodik.
2. Az internet kapcsán született vagy annak előzményeként olvasható nagyívű elképzelések megvalósulásakor az ember mely képességei kerültek előtérbe a korábban használtakhoz képest. (mennyiben "valósultak meg" az utópiák)

Néhány konkrét kérdés a dolgozathoz:

1. Az internet mint tükör. Nem csak a kialakult személyiségre igaz ez a felfogás? Nincs-e az egész állítás mögött egy olyan előfeltevés, miszerint a technikai környezet az ember által irányított?
2. A metafora olyan szókép, amely az inopia (szóhiány) szülöttje. Ha egy teljesen új jelenségre keresünk szavakat, természetes, hogy a már meglévő tapasztalataink leírásához viszonyítunk. A következmény: nem értem, hogy az internettel kapcsolatos metaforák miért érvek a jelenség mindennapisága mellett.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Irigységgel vegyes csodálkozással nézem a szerző küzdelmét a posztmodernnel, ráadásul mindez súlyosbítva az internettel. A szöveg esszéisztikus tényleg, de az ember azt se tudja, ez erény-e vagy bűn. Ráadásul mindez lehetett volna akár egy kiáltvány is! Vagy mondjuk sehol egy Deleuze&Guattari! S itt jegyezném meg, Leary és Gibson halott illetve öregedő mukik már, azóta új a fősodor, újabbak a trendik és talán ezt a patront (hibriditás, hálózat illetve cyborgok, gépek) már jobban lövögetik. Ajánlom:
http://www.stanford.edu/dept/HPS/Haraway/CyborgManifesto.html
http://www.uhu.hu/leiras.jsp?bookID=53465
És a "net mint tükör" metaforát Richard Rorty nevében visszautasítom. Ez egy tipikusan modern gondolat! Kedves Miklós, sohasem voltunk modernek! Legyen inkább szerszám! Persze nem a torgyáni értelemben.
Amúgy előttem nem lett világos "A Kíbertér Horizontja" textus és a KVÖV (Kognitív Világok összehasonlító vizsgálata) projekt kapcsolódása.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető esszéből számomra nem bontakozott ki koherens gondolatmenet vagy egységes szemlélet arra nézvést, hogy a szerző mit is tekint céljának, vizsgálata tárgyának, vagy éppen mi a választott módszere. Nem értem igazából az ufo-mítosszal való összevetést sem.
Ha az a kérdés, hogy az "Isten halott" mondatot követően milyen kapaszkodókat, lehetséges értelmezési kereteket talál magának (ki? az ember? A popkultúra? A média? Vagy talán épp…) Simon Miklós, s e kapaszkodókban megfigyelhető egy elmozdulás, mely a lehetséges világmagyarázatok közül immár nem a földön kívüliekre, hanem a mátrixra veti reménykedő tekintetét, akkor sem teljesen világos, hogy hogyan jön ehhez Baudrillardtól Gibsonig a szerző által felsorolt névsor.
A technológiai fejlődés társadalmi, kulturális szférában indukált változásainak irodalma igen széleskörű, melyek közül -elismerem- számomra is annak sci-fi műfaja a legizgalmasabb, legkönnyebben befogadható. A sci-fi irodalomban megjelenő jövőképek és világmagyarázatok áttekintése, értelmezése véleményem szerint lehet érvényes kutatási téma, ám ez így ebben a formában nem jelenik meg a témafelvetőben. Ha az a kérdés, hogy a kapcsolati hálók természetében, a közösségek megfigyelhető tulajdonságaiban milyen változásokat okoz az internet, akkor is létezik már tudományos irodalom ennek kezeléséhez. Ha az a kérdés, hogy az LSD inspirálta poszt-hippik milyen víziókat osztanak meg velünk a 21. században, az is egy lehetséges értelmezési keret, azonban félő, hogy a témafelvető jelenlegi formájában egyszerűen alkalmatlan arra, hogy bármiféle perspektívát találjon nem definiált kutatásának támogatásához.
Kicsit úgy érzem, mintha Simon Miklós egy halom szintetikus drogoktól szétesett techo-teoretikussal keresné azt a bizonyos horizontot, valami átláthatatlan, tejfehér ködben, ráadásul éjszaka.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvetés "Kognitív világok összehasonlító vizsgálata" című vázlata "önálló szigetekként" jellemzi az eltérő tapasztalati alapokon kialakuló kognitív struktúrákat, melyek "egymással nem könnyen kommunikálnak". Ezek a "szigetek" a közvetlenül érzékelhető "valós világ", a jelek által közvetített "jelzett világ", a mérhető, számítható, "modellezhető világ", valamint az elképzelt, sejtett, álmodott, "transzcendens világ" volnának. Előadásában a témafelvető a "valós világ" elsődlegességét, prioritását hangsúlyozta a többi rovására, leértékelő példákat hozott fel a "jelzett világ" és a "modellezhető világ" hasznosságát, hitelességét illetően.

Véleményem szerint a témafelvetés izgalmas és eredeti, ám túl sok a prekoncepció, melyek negatívan befolyásolhatják a kutatás kimenetelét. Vitatom, hogy a felvázolt "világok" egymással nem kommunikálnának: a "jelzett világból" igenis lehetséges a "valós világra" vonatkozó tapasztalatot meríteni, például egy repülőgépszimulátorban, a KRESZ-szabályok elsajátítása pedig bizonyítottan növeli túlélési esélyeinket az autóutakon. A "valós világból" merített tapasztalataink alapján soha nem lennénk képesek a civilizációnk csúcstermékeinek számító bonyolult gépek, épületek vagy vegyületek létrehozására, ehhez a "modellezhető világ" alkalmazására van szükség. Az előadó által élesen elkülönített "világok" olyannyira kommunikálnak, hogy akár valós élményekre is szert tehetünk a jelzett világból (hamis emlékek).

"A Kíbertér Horizontja" című írásban is érvényesül ez az ellentmondás: a szerző nagyon jól látja, hogy a számítástechnika és az internet terjedése számos hamis mítoszt és túlzó várakozást generált - a jelenség demisztifikálásában azonban tovább megy, mint kellene: az ufókultuszokhoz hasonlítja a kibertérrel kapcsolatos felhajtást, pedig míg az ufójelenségek össztársadalmi hatása elhanyagolható, a technológiai fejlődés az élet számos területén valódi paradigmaváltást hozott, és a világ összes fejlett nemzete stratégiai célként tűzte maga elé az információs társadalom "mítoszát".

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A megadott fogalmi keret - kognitív világok, vagy kognitív szigetek - érdekes megközelítése a valóságnak. Számomra mégis vitatandó az az állítás, hogy ezek a világok egymással nem könnyen kommunikálnak. A leírás alapján ezek a világok az emberi létezés különböző szintereit definiálják, s mivel mindegyik tér (világ) az emberhez kötődő dolgokat és jelenségeket tartalmaz, s mivel ezeknek a dolgoknak és jelenségeknek a besorolását is az ember határozza meg (lásd, pl. ez esetben a "3 világ" besorolást) ezért véleményem szerint a szigetek közti kommunikáció sem nem könnyű, sem nem nehéz, hanem létezik és az ember irányítja.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nem tudom, de talán nem vagyok egyedül, akinek a dolgozatot olvasva Kömlődi fénykatedrálisa ugrik be elsőként. És még csak nem is a tartalmi átfedések és a dolgozat gondolat-felütése kapcsán. A nagyobb kérdés, amivel a szerző nyilván legalábba annyira foglalkozik, hogy most egy tudományos írásművet hozzon-e létre, vagy egy tudományos-fantasztikus-népszerűsítő-kalandregényt, egy "eredeti mítoszt".
Innentől kezdve a kérdés "csupán" módszertani:

milyen alapállásból kiindulva szeretne túllépni a cybertér horizontján
egyszerűbben fogalmazva: a kommunikáció mely értelmezését/értelmezéseit kívánja kutatásához felhasználni (pl. vizuáliskomm., társadalmi komm., etc.)?:

Én a magam részéről két szerzőt ajánlok figyelmébe: a viz.komm.ra Lev Manovichét, a társ-i kommra Manuel Castells-ét.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdekes feltevés, hogy különböző kognitív világok vannak, de feltehető az a kérdés, hogy miért nem az ember különböző világlátásairól van itt szó? Mi van akkor, ha a megismerhető világ egy, és az ember különböző látásmódokkal igyekszik azt feltérképezni?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A "cyber tér" és a "virtuális valóság" védelmében, már ha arra szorul, mindössze két gondolatot szeretnék említeni, lévén kérdezni és reflektálni aligha tudnék a dolgozatra, mivel fogalmai, metaforái jórészt ismeretlenek számomra, és magának a kutatómunkának a célját sem sikerült megértenem az elővezetésből. Része lehet ebben annak is, hogy sem a Matrix-ot, sem annak újratöltött változatát nem láttam, science-fiction irodalmat pedig - egyetlen kivételtől eltekintve: Kopper László onkológus prof. Joe Kemenes álnéven publikált Röhögő Budha c. opusza - legalább tizenöt éve nem olvastam. Persze megkérdezném, hogy milyen anatómiai bizonyítékok vannak arra nézvést, hogy a különböző forrásból szerzett v. beérkezett információkat az idegrendszer "egymástól eltérő módon, egymástól viszonylag függetlenül kezeli"? Miért lenne más az idegsejtek közötti szinaptikus-ingerületátvitel mechanizmusa pl. a tanulás folyamata vagy a memória kialakulása során attól függően, hogy melyik "világból" érkezik az információ? Másrész, ha felteszem, hogy nagyjából sejtem, mit jelentenek az egyes "világok", akkor mire alapozódik az az állítás, hogy azok "egymással nem könnyen kommunikálnak?" Kommunikálnak vagy sem? Van közöttük átjárhatóság vagy sem? Szerintem van. Nem tekinthető-e a "transzcendens világ" minden további "világ" részének? Például annak okán, hogy esetleg az, ami valaki számára pusztán mitológia, másvalaki számára a legvalóságosabb valóság - lévén megengedi, hogy személyes életében és viszonyulásaiban, kapcsolataiban individuális módon is megjelenjen a transzcendencia.

A virtuális valóságról:
Az internet terjedésével a tudományos kutatói lét - vallja egy brit krisztallográfus - egyre inkább ahhoz hasonlít, mintha az ember egy vallási rend tagja lenne, és e rend egy-egy tagjának sokszor szorosabb és közvetlenebb kapcsolata van a föld másik szegletében élő kollégájával, mint legközelebbi szomszédjával.
A másik példa, hogy a gének sorrendjének informatikai vizsgálatával az in vivo és az in vitro biológia kutatásokat kiegészítették az in silico vizsgálatok, amelyek eszköze a világháló. Így azok is, akik anyagi vagy szervezési okokból nem férnek hozzá a laboratóriumhoz, számítógép segítségével, távolról, korszerű tudományos munkát tudnak végezni. Az in silico eljárás kiterjesztette a tudománnyal foglalkozók körét és a kutatás idejét is. Craig Venter, a humán genom szekvenciaelemzését irányító cég vezetője úgy jellemzi ezt az új világháló által nyitott irányt, hogy a molekuláris biológusok most jutottak el arra a szintre, amelyre a vegyészek száz évvel ezelőtt a periódusos rendszer leírásával.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

1. William Gibson neve - érthető módon - többször is előkerül a dolgozatban. Simon Miklós elsősorban a technikai szempontok mentén vizsgálja Gibson műveit, azonban az utóbbi időben magyarul is megjelent több tanulmány, amely az irodalom felől közelít ezen írásokhoz. Úgy vélem, ezeket a tanulmányokat is érdemes lenne elolvasni, elsősorban azért, mert a szövegformálás mentén mutatnak rá például a virtuális valóság leírására.

2. A felbukkanó filmek (elsősorban a Mátrix) kapcsán hiba lenne nem beszélni a filmtörténeti előzményekről, a Szárnyas fejvadásztól kezdve az Alphaville-ig.

3. Meglehet, hogy a szerző is ismeri azt a két könyvet, amelyet e téma kapcsán én már régebben olvastam - ha mégsem, akkor érdemes lenne rárabolni Paul Virilio: Az eltűnés esztétikája illetve Jean Baudrillard: A rossz transzparenciája című művére. Ezen felül érdekes lehet még - szintén phd-hallgató - Fehér Kati komunikációs szakdolgozata, amely a "Metaforákkal leírt virtuális valóság a magyar sajtóban" címet viseli.

4. (Maga a dolgozat szerkezete egyébként a témához illő: látszólag van benne valamiféle linearitás, jobban ráfókuszálva azonban úgy látszik: a háló-jelleg az írásműre is vonatkozik, azaz néha olyan érzésem volt, hogy kicsit véletlenszeűen követik egymás a bekezdések.)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Hasonlóan több előttem szólóhoz nem igazán sikerült megértenem a kutatás lényegét, kihámoznom azt a dolgozatból, hogy honnan jutunk el hová.
Amit mindezek ellenére javaslok:

Nincs az írásnak igazán íve, nem minden esetben kapcsolódnak egymáshoz logikusan a bekezdések. A könnyebb olvashatóság, az átláthatóság pedig a hozzám hasonlók szövegértését is segítené.
Talán célszerű lenne megindokolni néhány esetben, hogy miért éppen az adott szerzők műveire támaszkodsz, miért őket idézed.
Ahhoz képest, hogy a dolgozat nyilvánvalóan tudományos igénnyel készült, helyenként megtalálhatók benne túlontúl hétköznapi, ide talán kevésbé illő kifejezések: "látványos blamái", "hatásainak bejóslása", "egy csapásra a >cíberló< innenső oldalán találtuk magunkat", "gagyivá váló".

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sajnos a pszichológiához, és ezen belül a kognitív pszichológiához nem értek, így nem tudom, hipotézised mennyire alapszik bizonyított kutatásokon. Azonban kicsit merevnek tűnik a kognitív "világok" ilyen határozott elkülönítése. Azt hiszem, hogy az elmélet alapjául szolgáló kijelentés, mely szerint "ezek a feltehetően önálló szabályszerűségekkel, törvényekkel, önálló megismerési-és feldolgozási stratégiákkal rendelkező kognitív "szigetek", egymással nem könnyen kommunikálnak" - még bizonyításra szorul.
Merleau-Ponty a Le visible et l'invisible című művének elején például épp azt fejtegeti, hogy mennyire hasonlóan éljük meg, tapasztaljuk a valódi- és az álomvilágot. Ugyancsak kételyeim vannak az általad "jelzett" világnak nevezett élménycsoport különállóságával kapcsolatban, hiszen olvasmány- és filmélményeink gyakran nagyon is valószerűek.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon érdekes, szép kihívást jelentő kutatási témát választottál, amihez két kósza ötlettel járulnék hozzá.

1. "Az Internethez való viszonyulások annyi, -első látásra érthetetlen- ellentmondást hoznak felszínre"- írod dolgozatod első mondatában, amellyel teljes mértékben egyetértek. Ezzel együtt már maga a virtuális valóság ideája is, amely a tömegkommunikáció által közvetített, szintúgy vitatott fogalomnak számít. Mivel, szerintem kapcsolódó terület, lehet, hogy érdemes lenne a dolgozatba a virtuális valóság (vagyis nemzetközi rövidítéssel: VR - virtual reality) fogalmi tisztázását, meghatározását is belevenni, esetleg érinteni.
2. Ha már az Internet térhódításáról írsz, illetve hálózatok kutatását említed, az információs társadalom tekintetében talán alapkérdésként az információ természetére is érdemes kitérni.
3. "A kibertér egyszerre nyilvános és magántér" - írja a virtuális szféráról Zizi Papcharissi, a Médiakutató, médiaelméleti folyóiratban, melynek cikkét ajánlom: Médiakutató: 2003 Tavaszi száma. Valamint: Mészáros Rezső: A kibertér társadalomföldrajzi megközelítése. Magyar Tudomány 2001/7-es számának írását.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Bár a szemináriumon témafelvetésként csak kutatási koncepciód vázolásáig jutottál, és a vita is e körül bontakozott ki ("valós" illetve "jelzett" világ), észrevételeimet én mégis a szűkebb értelemben vett szöveggel kapcsolatban teszem meg.
Miklós, nagyon "trendi" témát választottál kutatásaidhoz, amihez óriási mennyiségű szöveg kapcsolódik, elég csak rákattintani az Internet valamelyik keresőprogramjára…
Számomra a témafelvető írással kapcsolatban azonban maradtak fenn kételyek. Bár nagyon sok szempontot, megközelítésmódot felvetsz, ezeket - véleményem szerint - még a témafelvető adta szűkös keretek között is sokszor túl felszínesen érinted. Ha szóba hozol egy felfogást, valami kulcsfogalom, központi gondolat megidézése hasznos lenne.
Például nagyon jó, hogy a kybertér jelenségét archetipikus, mítikus képződményként értelmezed a jungi felfogás szerint, csak ezek után utalást sem teszel arra, hogy az ufo-jelenség helyére lépő valami minek az archetípusa, és maga az ufo mit is archetipizált-projektált a maga idejében Jung szerint.
Az egy bekezdésben lazán elintézett "virtuális test, virtuális közösség , kollektív intelligencia" kifejezések halmozása számomra csak retorikai fogásnak tűnik, mint komolyan vehető fogalmaknak.
A www kapcsolattartó funkcióinak "széles skálája" egybeesik az internetes tartalmak letöltési lehetőségeinek fizetőssé tételével. Erről is érdemes lenne szót ejteni, az információ itt is csak úgy áru lett, mint más médium közegében.
A (közel)jövőt illető felvetéseid közül számomra a legenigmatikusabb a "tárgyaink intelligens kommunikációja" kifejezés volt. Ezek szerint létezik "nem-intelligens kommunikáció" is? Ezek után úgy tűnik, komolyan kell venni a reklámokban beígért "intelligens mosóport"?
A felsorolt kifogások ellenére a témafelvető alapötletét jónak tatom, mert tág kulturális kontextusban mozog, és nagy erénye, hogy az önreflexiót, a humort sem nélkülözi, ami biztató a további kilátásokat illetően. Szerintem a legjobb meglátása Miklósnak az, hogy ez az egész net önnön tükörképünk, mindennapi világunk része, nem valami "káprázat vagy artefaktum".

Ajánlanám a szakirodalom mérhetetlen közegéből Northrop Frye nagyrészt magyarul is hozzáférhető műveit (az archetipikus manifesztációkhoz, mondjuk).

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvezető elsősorban a kutatási koncepció fogalmait igyekezett tisztázni, hiszen a sokoldalú megközelíthetőség jellemzi ezt a témakört, valamint a fogalmi zűrzavar miatt nem tudunk hasonló írásokhoz igazán hozzáférni. Igazat adok Miklósnak, hogy a keretet akarja tisztára mosni, hogy aztán széles kulturális kontextusban tegye hozzáférhetővé a végérvényesen kijelölt kutatási irányt.
Ez a keret a "valóság" megtapasztalásáról szól, annak felfoghatóságáról, és kognitív elkülöníthetőségéről.
A "vita" után, bizonyos elméleti keretek között, elképzelhetőnek tartom, hogy egy "leibnitz-i"- holisztikus felfogás értelmében a "kijelölt világok" nem kommunikálhatnak egymással, és a "valóság" egy új mítosz tükrét tartja önmagának, de a hozzászólók érvelése is igaz lehet a maguk fogalmi keretében.
Talán egy újabb vitában még pontosabban kell fogalmazni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az internet misztifikálása se nem rossz, se nem jó, még csak nem is meglepő. Az internet adta lehetőségek ugyanis tényleg új perspektívát nyitottak. Dolgozatodban arról szólsz, hogy a net nem új világ.
Az internet jelenlegi használata valóban a Te felvetésedet támasztja alá, de ez nem jelenti azt, hogy így is marad. Nem arra gondolok, hogy a gépek életre kelnek, de forradalmian megváltoztathatja az idő és a tér felfogását.
A sci-fik, ufók és a Mátrix sorolhatók egy kategóriába, de ezek szélsőségek. Az internet jövőjével kapcsolatban ennél finomabb elképzelések is léteznek, amelyeknek a valóságalapja csak később derülhet ki. Így például olyan szervezetek vagy akár működő ország kialakulása, amelyek csak az interneten léteznek.

Az előadásodon kifejtett világokról szóló elméleted nem ad választ például arra, hogy a történelmi események melyik világba tartoznak. Ezek ugyanis nem megélt világok, de ugyanakkor döntő szerepe van az egyéni nemzeti identitás kialakításában. Tehát szerintem nem igaz, hogy a világok nem könnyen kommunikálnak, sőt a világok közötti kommunikáció teszi lehetővé, hogy egy ember "egész" személyiség lehessen.

A dolgozatodban néha nem láttam az összefüggéseket a lábjegyzetek és a gondolatok között. (Pl. vicc és főnővér)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A kutatásodban négy különböző világot különítettél el. Meghatároztad mindegyiket, de szerintem a különböző világok között átfedések vannak, nem minden esetben egyértelműek a kategóriák. Például - amit az órán is felvetettem - az empátia fogalmát melyik "világba" sorolnád. Hisz tartozhatna a "valós"- és a "jelzett" világ csoportjaiba is. A másik gondolatom a kategóriákkal kapcsolatban, hogy a transzcendens világhoz tartozó események, a valós" világ csoportjába is tartozhatna, hisz mindkettő tartalmazza az egyén saját érzéseit, benyomásait, élményeit. Egyszóval, én még jobban tisztáznám, pontosítanám, és tovább boncolgatnám a világ-kategóriákat, azok jelentéseit.
A témafelvető esszéd másik, az általad felvetett különböző kognitív világoktól ugyan nem eltérő témája a cyber-rel kapcsolatos. Külön-külön mindkét témát értem, de a kettő összekötését nem látom teljesen megoldottnak. Az világos, hogy a cyber-t be lehet sorolni a világaid közé (a "jelzett" világhoz is és a modellezhető világhoz is), de szerintem ezt még jobban ki kellene dolgoznod.
Az összegzés fejezetedben utalsz arra, hogy hogyan gondolkodik az ember, és hogyan a gép, illetve, hogy a felnőtt és a gyerek gondolkodása eltér egymástól, hiszen a mai gyerekeknek teljesen hétköznapi eszközévé vált a számítógép és így is viszonyulnak hozzá, ellentétben a felnőttekkel, akik még idegenkednek tőle, misztikusnak tartják. Ha pszichológiai szempontokat is akarsz tárgyalnia dolgozatodban - amire ugye van esély, hisz pszichológus vagy -, én erre a kérdésre mindenképpen részletesebben kitérnék.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A dolgozat arról beszél, hogy a kibertér és a hozzá kapcslódó fogalmak főként újdonságuk miatt misztifikálhatók-mitizálhatók, ez az emberi tudat felépítéséből adódik (utalás Jungra). A hálózatra utalás metaforái azok a nyomok, melyen a szerző elindul, valamint az, hogy kik a hálózat használói (és nem-használói). A továbbiakban a hálózat fejlődésének néhány fontosabb pontja kerül említésre, megjelenik a hálózat egyféle funkcionális elemzése is. A következtetés: mindennapi világunk részei a net és a hozzá kapcsolódó technológiák.
Azt hiszem:

1. a metaforák nyelvi eszközök a (szubjektív) valóság megragadására, hasonlóságon alapulnak úgy, hogy a hasonlatot jelző nyelvi elem kiesik a szerkezetből, ezáltal egy jelentésváltozás zajlik le. Vagyis nem mitikus voltát jelölik a netnek a metaforák, hanem kísérletek a tulajdonságok megragadására. Az, hogy a net alakulása során a szóhasználatba ezeknek a metaforáknak csak egy része került bele, a kiesettek viszont szerepelnek még az akkor, a keletkezés során létrejött írásokban, azt az érzést keltheti, hogy mítoszképző elemek. (Nem hiszem pl. hogy a 'hegy lába' metafora a mohamedi mítoszra utalna.)

2. a társadalomban az újítások terjedéséről a szerző által idézett Barabási Albert-László is beszél. Ennek értelmében az újítások bevezetését egy korai kisebbség végzi, akiknek sok a kapcsolatuk. Ezeket egy késő többség követi, majd a késlekedők, akik a legvéksőkig visszautasítják az újítások bevezetését. A szerző beszél arról, hogy a 40 év körüli generáció az, amelyik a számítógéppel és a hálózattal nem foglalkozik. Azt hiszem, hogy mára a késlekedők maradtak csupán, illetve azok, akiknek lehetőségei közé nem tartozik a számítógép és a hálózat használata. (Ötvenöt éves nyugdíjas édesanyám lelkesen használja a hálózatot - főként levelezésre, de receptek és környezetbarát építészeti megoldások keresésére is.)

3. nem világos a vizsgálat tárgya. Vagyis nem tudom, mi a dolgozat célja.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető esszéd igazi esszé, élvezetes olvasmány. A benne felvetett gondolat, nevezetesen, hogy az internettel kapcsolatos nézetek mögött ugyanúgy archetípusok kivetüléseit láthatjuk, mint bármilyen más mitikus világmagyarázat esetében, elég meggyőző. Tulajdonképpen csak egy kérdésem van: mit szeretnél kutatni, és hogyan?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Mi tagadás, nem az én témám az, amiről írsz, ennek ellenére a témafelvezetőd meghozta a kedvem az olvasáshoz, de sajnos a végén úgy érzetem, hogy nem koherens még a dolgozat és ez még jobban nehezíti számomra a megértést. Így tartalmi helyett stiláris hozzászólásom van csupán. Szerintem sokat segítene, ha több párhuzamot vonnál, a személyes élményszerű utalásokat külső megfigyelő számára jobban dekódolnád, és nem spórolnád le az átvezető gondolatok magyarázatát sem. Ha ez sikerül, talán a hozzám hasonlókhoz is közelebb kerülhet a téma.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A téma felvetése igen tágra, s kevéssé alaposra sikerült, ami még rengeteg munkát vetít előre. Számomra a szöveg olvasása után sem derült ki, hogy mi is valójában a vizsgálat konkrét tárgya, kérdései, illetve mik az e kérdések megválaszolásához felhasználni kívánt módszerek és háttérelméletek. Jelenlegi állapotában e szöveg nem több, mint techno-futurista csapongás, mely a stilisztikailag is közelebb ál a techno-szubkulturális újságíráshoz ("blamák", "gagyi"), mint a tudományos dolgozathoz. Amikor Timothy Leary, a Mátrix, az ufók és Jung, kiborgok, William Gibson és Barabási hálózatelemzése szinte magától értetődően kerülnek egymás mellé, nekem Kömlődi Ferenc jut eszembe, aki - nem túl eredeti - techno-prófétaként elfogadható, de amikor "internetkutatóként" vagy "cyber-esztétaként" tűnik fel, az kifejezetten riasztó.
Javaslom, hogy a jövőben próbáljon meg tényekre támaszkodva érvelni - sehol sem látom bizonyítva egyik fő állítását, hogy az ufo-hitet kiszorítja a cyber őrület, sőt, első újságos-stand ezoterikusabb témájú magazinjai cáfolják ezt -, s dolgozzon jól definiált fogalmakkal. Hasznos lenne kijelölnie a "kíbertér horizontján" egy pontot, ami érdekli: ha az ember és gép fúziója, elmosódó határai érdeklik, Donna Haraway munkáit ajánlom. Ugyanezt a témát az ön dolgozatában is több ponton feltűnő science fiction irodalom történetével összefüggésben tárgyalja How we became posthuman című könyvében Katherine Hayles. Már ha a mítoszok és a technológiai fejlődés kölcsönös egymásrahatása érdekli. Ez esetben természetesen például az LSD-t és a kreativitásvizsgálatokat vagy a hálózatok alapvetően matematikai-statisztikai eszközökkel történő elemzését hasznosabb lenne kihagyni a leírni/megérteni/felhasználni kívánt témák és módszerek közül.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kedves Miklós!
Dolgozatodban olyan témát feszegetsz, mely nem tartozik szorosan az érdeklődési körömbe, de izgalmas kérdéseket vetsz fel. Elolvasva az anyagot és meghallgatva a szemináriumi vitát, hozzászólásokat mégis úgy gondolom, tudok néhány kérdésfelvetéssel vagy ötlettel segíteni Neked is.
Gyakorlati emberként mindig megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy jó-jó, de vajon ezeket az elméleteket hogyan lehet (vagy tudjuk-e egyáltalán) a gyakorlatban alkalmazni. Mi lesz ebből az emberiség haszna?
A 4 világ közül kettőben alkalmazod a hiteles jelzőt, a közvetlenül érzékelhető "valós" világban úgy mint ez a mérce; illetve a mérhető, számítható, modellezhető világban mint mérőeszközökkel mérhetőt. A vita során nekem úgy tűnt, hogy az első világot hitelesebbnek gondolod, és a mérést lekicsinyled. Több olyan példát hoztál amely technikaellenes kinyilatkozásnak számít. Személy szerint úgy vélem, hogy a legvadabb bölcsész körökben sem sikk most már ilyenekre hivatkozni. Számomra a hiteles, hitelesít kifejezés éppen a mérőeszközökkel mérhető világra vonatkoztatható inkább. Gondolj olyan természeti jelenségekre melyek csak akkor kaptak tudományos létjogosultságot, amikor objektív mérőeszközökkel mérhetővé, kísérleti úton előállíthatóvá, és a használatos paradigma alapján magyarázhatóvá váltak. Persze felvetődik a kérdés, hogy mikor jön el paradigmaváltás (Kuhn), illetve hogy a természeti jelenségek és a társadalmi jelenségek vizsgálhatók-e ugyanazon módszerekkel, vannak-e pl. törvények, axiómák a társadalomban, ezek eleve vannak-e vagy mi teremtjük őket.
Beszéltünk arról, hogy a "jelzett" világ akkor működik jól, ha felidéz megélt dolgot vagy strukturálja azokat. Mi a helyzet akkor, ha a jelzett világ üzenete olyan amit még nem élt át. Ilyenkor azzal hogy hasonlítjuk valamihez amit átéltünk legalább lesznek megközelítően igaz szavaink róla, ezek átsegíthetnek egy beszélgetés nehezebb pillanatain és akár adott szituációban empátiát mutatva a rokonszenvet erősítheti.
Más: (A jelzett világ kapcsán több dolog is eszembe jutott.) Elég sokszor leszóltad a tankönyveket. Ezzel megkérdőjelezed az oktatási folyamat egyik legrégebben használt segédeszközét; mert persze beszélhetünk élményközpontú pedagógiáról is, de rendszerezett tudáskészlet nélkül (ebben segítenének a könyvek) a tudás átadása esetlegessé, lassabbá és szűkebbé válna. Abban egyetértek Veled, hogy nem lehet bizonyos gyakorlati jellegű tudást csak és kizárólag könyvből elsajátítani: pl. kínai ételt főzni, újságírást tanulni, szülni, stb. Márpedig ilyen könyvek léteznek, valaki üzleti hasznot lát a megjelentetésükben és ez a várakozása többé-kevésbé be is jön. El lehet gondolkozni azon, hogy miért vesz meg egy nő egy könyvet ami a szülés folyamatát részletezi, gondolom nem azért hogy otthon ezt előre begyakorolja, a folyamatot elsajátítsa és majd alkalmazza…. Mindezen túl úgy gondolom, hogy a tankönyvek használata elkerülhetetlen, főleg a tudás tartalmának rendszerezésében, őrzésében, hozzáférhetőségében. Vagy beszéljünk a jelzett világot létrehozó intézmények felelősségéről. A TV híradás amely a szegénységet, a cigányok élethelyzetét ilyennek vagy olyannak láttatja alkalmas a sztereotípiák megerősítésére, manipulációra. Ne felejtsük el, hogy a jelzett világot nem készen találjuk, hanem mi teremtjük.
Most az is eszembe jutott, gondolj arra is, hogy a tudásunk mennyire kulturálisan meghatározott. Csak egy példa: mi számít ehetőnek és mi nem? (Csak utalásként a Surviver c. TV-műsor hernyó-evő csapata.)
Végül egy olyan interjúra emlékezek vissza, amit valamikor régebben a Magyar Narancsban olvastam. Egy traumatológussal beszéltek a közúti baleseti sérültekről. Ő ott elmondta, hogy sok sérültnek okoz lelkileg nehéz problémát elfogadni, vagy nehezen hiszi el, hogy egy balesetből maradandó sérülésekkel jön ki, lebénul, elveszti végtagját, stb. Mit mondanak ezek a betegek? Azt, hogy ezt nem is gondolta volna, nem volt ez olyan nagy ütközés, stb. Mindezt az orvos azzal magyarázta, hogy a filmekben félrevezetik az embereket. A legvadabb autós üldözés, borulások, ütközések, robbanások után a főhős kiszáll, leporolja a bőrdzsekijét és maximum egy kicsit biceg, de legtöbbször ez sem zavarja abban, hogy futva a rosszfiúk után eredjen. A valódi sérültek ezen filmes példákon edződve így alábecsülik a közúti balesetek kockázatát, és értetlenül állnak saját sérülésükkel, nehezen feldolgozva a tényeket.
Remélem találsz használható, inspiráló gondolatokat, és valamivel hozzá tudtam járulni a dolgozatod további fejlesztéséhez.

Barátsággal üdvözöl:
Velics Gabriella

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Azt hiszem, hogy nagy fába vágtad a fejszédet ezzel a témával. A dolgozatodból kitűnik, hogy nagyon érdekel a téma, és otthon is mozogsz benne, de én még mindig nem értem, hogy mi is igazándiból a kutatásod célja. Az általad felvázolt kérdések: hány világ van a fejünkben, számunkra melyik hiteles, milyen az átjárhatóság e világok között, számomra szubjektív, tudományosan, bizonyíthatóan egyelőre megválaszolhatatlan kérdések. Úgy érzem, hogy nagyon sok előfeltevést tekintesz egyértelműen helyesnek, anélkül, hogy bármifajta alátámasztást tudnál nyújtani.
Engem, mert a témát egyébként nagyon aktuálisnak tartom, két dolog érdekelne, hogyan lehet (lehet-e egyáltalán) a feltevéseidhez bizonyítékokat szerezni, és milyen primer irodalmat választasz majd a kutatásodhoz.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A vázlat egy fogalmi keret leírására tesz kísérletet, melynek segítségével különböző kulturális megnyilvánulások, jelenségek elemzése válik lehetővé, például A Kibertér Horizontja - mítosz újratöltve írásban jellemzett cybertér értelmezése. A szerző a keret újszerűségétől remél eredményeket, hiszen ezt a hagyományos témákra, területekre alkalmazva várhatóan új szempontok jelennek meg.
A keret a világról szerzett tapasztalataink feldolgozását, vagy másképp: az információk feldolgozását nagy mértékben modulárisan képzeli el. Tapasztalati alapon különít el négy kognitív struktúrát ("világot"), melyek "viszonylag függetlenül" működnek, és melyekre "tartalmilag, logiakailag eltérő világok épülnek".
Az egyik cél e struktúrák megfelelő jellemzése, illetve a közöttük feltételezhető kommunikáció leírása lenne.

A szóbeli ismertetésből kiderült, hogy a szerző különleges jelentőséget tulajdonít az ún. közvetlen, tapasztalati megismerésnek, a többi megismerési formát ennek függvényében próbálja kezelni.
Az egyik kérdés az lehet, hogy mi alapján történik a világ megtapasztalásának ez a fajta modellje. Ha ugyanis jobban közelítünk - lefelé - az ingerfeldolgozás biológiai, neurológiai modelljeihez, akkor bizonyos szempontból ez a fajta keret elnagyolt. Az ingerek száramazási helyétől függően lehet a feldolgozás agyi hely más és más, de itt szerepet játszhat természetesen a fizikai inger típusa is (vagy főképp). Ugyanakkor a további feldolgozás valószínűleg jóval kevésbé moduláris, mint a korábbi; esetleg a feldolgozásban is lehet már eleve egy oda-vissza játék az egyes feldolgozási szintek között.

A propozicionális és a készség típusú ismeretek különbsége és a két terület kapcsolata fontos kérdésnek bizonyulhat egy másfajta megközelítésben, ám itt nem feltétlenül az információk származási helye vagy éppen közvetlensége a meghatározó, hanem az eltérő jellegű ismeretek kialakítása a legkülönbözőbb típusú információk alapján.
A szerző a tapasztalati világ esetében "közvetlenül érzékelhető világról" szól, és megemlíti a fájdalmakat, örömöket stb. Az érzelmek integrálása egy-egy kognitív modellbe messze nem lezárt kérdés, ám az érzékelés, az észlelés folyamata, az ismeretek kialakítása, valamint az érzelmi reakciók mégis analitikusan elkülöníthetó folyamatoknak látszanak.

Ugyanakkor ha a modell mégsem elsősorban kognitív struktúrákat akar feltérképezni, hanem jóval inkább egy interakcionista viselkedési modellből kíván kiindulni, akkor a tapasztalati világ kitüntetett szerepe sokkal érthetőbbé válik.
A kulturális viselkedés elemzésének ezt a fajta irányzatát, mely fenomenológiai gyökerű és interakcionista perspektívaként ismert, sok szempontból lehet szeretni: igen nagy figyelmet szentel a cselekvők nézőpontjának a viselkedés strukturálásában; hangsúlyozza a társadalmi interakciók típusainak változatosságát, komplexitását; kiemeli az emberi viselkedés kontextuális változatosságát; figyelembe veszi a társadalmi folyamatok "alku" jellegét; végül elkötelezi magát az empirikus vizsgálatok mellett a gyakran spekulatívvá váló elméletieskedések helyett, akár posztmodernista, akár más fedőnév alatt jelentkeznek is ez utóbbiak.

Egy ilyen jellegű vizsgálat, a modell részletes kibontásával, a fogalmak és a köztük feltételzhető relációk tisztázásával, a tapasztalat jelentőségének a kiemelésével a közvetlenebb és a közvetettebb információk feldolgozásával kapcsolatban, például éppen a virtuális világok, a kibertér elemzésekor egészen jól tud működni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]