Reflexiók

Bogdán Mária: A romák felé irányuló látens rasszizmus és előítéletesség a médiában a rendszerváltástól napjainkig

(2003.11.17.) c. dolgozatára, előadására

[Árendás Zsuzsa], [Barkóczy László], [Bácsván László], [Beke Tamás], [Bódi Jenő], [Bodó Balázs], [Bodoky Tamás], [Fejes Edina], [Ferencz Angéla], [Ferenczi Andrea], [Fülöp Zoltán], [Ganzler Orsolya], [Gyenge Zsolt], [Kardos Genovéva], [László Mónika], [Molnár Csilla], [Murai Gábor], [Nemescsói Katalin], [Sándor Zsuzsa], [Skrabski Fruzsina], [Sólyom Barbara], [Szakács B. István], [Szentistványi Rita], [Török Marianna], [Vályi Gábor], [Velics Gabriella], [Viniczai Andrea], [Wilhelm Gábor]

[vissza a listához]

a társadalmi integráció folyamat jellegű jelenség, nem tartom "abszurdnak" a róla való beszédet, sőt. Társadalmi szükségszerűség, a romák esetében méginkább, hiszen a kérdés korábban egyáltalán nem volt tematizálva, vagy csak részlegesen (rendszerváltás előtt)

Az integrációról normatív, deskriptív, vagy analitikus szinten beszélsz? Érdemes eldönteni az elején, és különválasztani az állításokat e tekintetben. És ezt nem csak az integrációról, hanem pl amikor a roma sajtóról beszélsz- nem érdemes összekeverni az elemzést a rekommendációkkal, policy-kkel. Az utóbbit nem tartom feltétlen szükségesnek a kutatásnak ebben a fázisában.
Mit jelent a "másik oldal" éles lekülönités, amikor a média csinálóiról beszélsz? Nem inkább arról van szó, hogy a média is a társadalom, és a társadalmi folyamatok része, azok teremtik, illetve a média is generál bizonyos társadalmi folyamatokat?
Mi a kutatás pontos kérdésfelvetése, problématikája amit ki szeretnél dolgozni?
A kutatás empirikus részéről keveset olvashattunk: milyen eszközökkel, pontosan mit fogsz vizsgálni.
Meglévő irodalmakra nem nagyon hivatkozol: pl Bernáth Gábor, Messzing Vera és munkatáraik, Roma Rights Center anyagai, stb..
Ötletként- esettanulmányokból indulnék ki a helyedben, egy-egy eset médiareprezentációinak elemzésén keresztül fel lehetne vetni egy csomó elméleti kérdést - (pl Zámoly, Jászladány), interjúk roma újságírókkal, illetve a romákról médiareprezentációkat "csináló" többségi újságirókkal..stb. A magyarországi roma identitás(ok) média-konstrukciói lehetne ennek a kutatási résznek a címe. Magyarán, mindenképp a részletektől haladnék az egész, az általánosítások fel, ellenkező esetben nagy a veszélye annak, hogy "szétszalad" a dolgozat.
Végül pedig: tetszik a témád, mert releváns, aktuális, érdekes :)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Bár a témafelvető tulajdonképpen izgalmas kérdéseket boncolgat, az előadója néhány helyen mégsem tudta magát kivonni a témából, így néhány elem sarkítottra, számomra túlontúl szubjektívra sikerült. Ezen megjegyzésemen túl, a következő észrevételeim lennének:
sajnos a megállapítások többsége, nem csak a romákra igaz (pl.: képernyőre kerülés), a médiában való bekerülés esélye, pedig nagyban függ az egyén kialakított kapcsolathálójától. Idealista kép, hogy egy munka elnyerése - legyen az a médiában, vagy azon kívül - pusztán a tehetség bemutatásán alapul. Egy ilyen kijelentés figyelmen kívül hagy olyan egyébként fontos aspektusokat, mint pl. a munkaerőpiac telitettsége.
Az előző észrevételből következően, ha figyelmen kívül hagyjuk a kapcsolatháló gyakran döntő szerepét, akkor könnyen eljuthatunk a romák számára pozitív diszkriminációig, ami véleményem szerint hosszabb távon ugyanolyan ártalmas lehet, mint a napjainkban azért valóban észrevehető negatív megkülönböztetés.
A látens rasszizmust vizsgálni jó ötletnek tartom, bár fokozott óvatosságra int a témához való objektív hozzáállás kérdése, hisz ennek korrekt vizsgálatához, egy olyan jól megalapozott normarendszer szükséges, mely mértékül szolgálhat a jelenségek megfelelő besorolásához.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A média az ördögtől való, legalább is ahogy a szövegedben feltűnik. Én - a megállapításaidat nem vitatva, inkább továbbgondolva - arra is gondolnék, hogy lehet, a média igazából hiteles képet fest a cigányság társadalmi helyzetéről. Azaz: tényleg ennyire nincsenek jelen lényegesnek gondolt pozíciókban, és tényleg ennyire sematikus a többség képe róluk. A többi csak erre rakódik rá. Társadalmi problémák megoldását lehet a médián is számon kérni, de mintha túl nagy jelentőséget és hatást tulajdonítanál nek, kissé belülről is látva az egészet. de lehet, hogy tényleg.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ha kicsit vicces és ironikus szeretnék lenni, azzal kezdeném levelemet, hogy "egy új aktivista van születőben", aki majd szót emel a mi érdekünkben. :)
Tudom, hogy könnyen beszélek és legalább ennyire elfogult hangú írást olvashatnál tőlem is, ha pl. a gyermekjogokról vagy a családon belüli erőszakról esetleg a magyarországi antiszemitizmusról vagy a magyar public relations szakma gyakran kilátástalannak tűnő helyzetéről lenne szó. Az érintettség nem kétséges. Véleményünk pedig rólunk szól. Örömmel hallgattam és olvastam írásodat, előadásodat. Munkádat segítendő néhány napra rá cikket is küldtem neked, írtad, hogy érdekes lehet.
Úgy gondolom, hogy fontos kérdés lenne megvizsgálni, mi a célod ezzel a dolgozattal és kutató munkáddal.
Lássuk, miről is olvashattam számos helyen a dolgozatban? A romák helyzetét, a velük kapcsolatban kialakult esetleges előítéletességet kívánod vizsgálni, ezt a problémát meg akarod oldani, eszközöket és módszereket keresel és javasolsz a probléma megoldására. Pl.: " A lehetőség ellenére alig látni roma riportert. Pedig a megoldás kulcsa itt rejlik." vagy "A többségi műsorokból hiányoznak a roma műsorvezetők, riporterek. Ezen megfelelő számú, arányú …" Nem is folytatom. Ugye te is érted, mire gondolok. Nem hiszem, hogy egy újabb "zárt szám" megoldás lehetne.
Kérdésem az, hogy "felhasználóbarát kézikönyvet" készítesz vagy inkább valami másra adtad velünk együtt a fejedet? :)
Kérdéses az is, hogy roma előítéletesség van e a médiában vagy talán bennünk van némi előítéletesség a médiával szemben. Valahol a dolgozatodban érdekes választ olvastam erre a kérdésre: a romák (valamint még a biciklisták, a zsidók, az antiszemiták, hideg és meleg fiúk és lányok (lásd Való Világ)) "felhasználásával cél a nézettség növelése. Nem valódi érdeklődésről van szó, az érdeklődés (mármint a média érdeklődése) csak a saját érdekeikhez kötött." Na, ez egy érdekes gondolat lehet, legalábbis szerintem. Lenne mit vizsgálni.
Így folytatod a gondolatot: "Közvetít és alkot a média képet a romákról…" Szerintem érdemes lenne megvizsgálni, hogy hogyan is történik a média "képalkotása", milyen folyamatok játszódnak le a tudatunkban, amikor képet alkotunk valamiről vagy valakiről és mit is kezdünk majd ezzel a képpel.
Talán érdemes lenne elolvassuk és újragondoljuk az utolsó bekezdés egy részét, amely nem a "megoldásokról" és az "eszközkereséséről" szól. "Fontosnak tartom, hogy gyakori rendszerességgel szülessenek Magyarországon a romák élethelyzetét vizsgáló kutatások, kimutatások, és fontos az is, hogy a megszületésük után az így kapott adatok …,a kutatások eredményeit elemezve pedig lehetoség nyílhat…" Úgy gondolom, hogy talán ez lehet egy jó irány… Sok sikert kívánok!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A dolgozat újra és újra a média társadalomra tett hatásáról fogalmaz meg állításokat, anélkül azonban, hogy az idevonatkozó elméletek előkerülnének. Szerintem a probléma ezen oldala mindenképp fejlesztendő. Így talán elkerülhető az a kicsit messianisztikus szerep, amit a szöveg a médiának tulajdonít.
A hétfő hajnali eszmefuttatáson már jól kitárgyaltuk, a dolgozat másik átgondolandó iránya a reflektálás a "ki a roma?" problematikára. A Replikában és a Kritikában a kilencvenes évek második felében zajlott vita áttekintése módszertani ötleteket is adhat. De érdekes lehet Szuhay Péter akkoriban a BUKSZ-ban megjelent cikke a roma nemzeti kultúra megalkotásáról. És a szociális reprezentáció elmélet áttekintése is mindenképpen jó és érdekes harci feladat. Hülyeségnek hangzik, de komolyan mondom, hogy utána kevésbé leszünk előítéletesek az előítéletekkel szemben. De ez csak annyit akar jelenteni igazán, hogy a megértésben segíthet.
Végezetül, szerintem is lehetetlenül nagy a korpusz, amit vizsgálnál, talán szerencsésebb lenne pár gondosan kiválasztott esetet feldolgozni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvetőben megfogalmazott probléma, azaz a média szerepe és felelőssége a magyarországi roma népesség megítélésének formálásában a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legfontosabb és talán épp ezért legkényesebb kérdése. Pontosan ez az az ok, ami miatt a megfelelő felelősséggel, objektivitással, felkészültséggel kell hozzá közelíteni.
A témafelvető esszé egyik legszembetűnőbb jellegzetessége pontosan ennek a higgadt, józan távolságtartásnak a hiánya. Az érzelmi elkötelezettség feltétele ugyan a tudományos munkának, azonban nem süthet át rajta, legalábbis semmiféleképpen oly módon, hogy az a tudományos vizsgálódás objektivitását megkérdőjelezhetővé tegye. Először és mindenek felett tehát a témáétól való (helyes) távolság megtalálását és megtartását javasolnám.
Ezt a távolságot aztán arra is fel lehetne használni, hogy alaposan, lehetőleg minél több jól definiált lehetséges értelmezési keretet, kontextust találjunk a roma közösség és tagjai ellen vagy felé a média által közvetített látens rasszizmus vizsgálatának. Itt van rögtön a témafelvető első mondata, mely azt sugallja, hogy a társadalmi integráció problémája még itthon is abszurd kellene legyen. Evvel szemben az igazság az, hogy a társadalmi integráció problémája mindenütt jelen levő, élő probléma, és nem csak a törökországi kurdok esetében, de a németországi török vendégmunkások, a hollandiai iráni immigránsok, a franciaországi muzulmánok, észak-afrikaiak, az amerikai feketék, spanyol ajkúak, vagy a barcelonai nem-katalán nemzetiségűek esetében. A globalizáció korában felerősödött legális és illegális migráció, a jövedelemkülönbségek okozta nemzetek közötti feszültségek csak erősítik azokat a folyamatokat, melyek a társadalmi integráció kérdését sokféle környezetben, kultúrában megkerülhetetlenné teszik. (egy példa csak a webről a nemzetiségi aktivista network: http://www.nativeweb.org/resources/human_rights_organizations/native_activism/ )
Másrészről a társadalmi integráció, a kisebbségek és a média viszonyát feldolgozó irodalom igen széleskörű [1]. A látens vagy manifeszt rasszizmus feldolgozásának sokféle lehetséges szempontja közül talán ezen irodalmak némelyikének áttekintésével ki lehet választani azt, amelyik a magyar viszonyok között is értelme eredményhez vezet. Véleményem szerint a rasszizmus fogalmának pontosabb megértése egy ilyen lehetséges irány lehet, hiszen arra a szerző is utal, hogy egyelőre a rasszizmus határai sincsenek igazán kijelölve ebben a kultúrában. A rendszerváltás óta eltelt időszak jelentősebb, roma kisebbséget érintő eseményeinek, konfliktusainak médiabeli reprezentációját kutatva akár tartalomelemzési eszközökkel is feltárhatóak lennének azok a lehetséges és érvényes médiabeli megközelítési stratégiák, attitűdök és szerepek, melyek interakciójának eredményeképp végül előáll egy rasszista, vagy épp egy "színvak" média.
Ettől teljesen elválasztva (ha nem egy teljesen önálló doktori kutatásként) kezelném a roma származású újságírók lehetőségeinek, sorsának, pályájának, szerepeinek feltárását, elemzését, ez ugyanis módszertani eszközeiben, diszciplináris hátterében egyaránt az előbbi témától eltérő megközelítést kíván.
Természetesen számtalan egyéb, rettentően érdekes megközelítés is adódik, ezek közül nem is egy kimondatik a témafelvetően (a romák gazdasági súlya, státusza a fogyasztói társadalomban, és ennek konzekvenciái a médiára, a pozitív diszkrimináció és a kisebbségek, az EU kisebbségpolitikája és a magyar romák, stb.) , ám ezek összemosása, csak azért, mert mindegyik "romakérdés", már csak a téma fontossága miatt is felelőtlenség.

[1] Néhány példa:

Aldrich, Leigh Stephens. Covering the Community:, A Diversity Handbook for Media., Thousand Oaks, CA: Pine Forge Press, 1999.

Biagi, Shirley and Marilyn Kern-Foxworth., Facing Difference: Race, Gender, and Mass Media., Thousand Oaks, CA: Pine Forge Press, 1997.

Campbell, Christopher P. Race, Myth, and the News., Thousand Oaks, CA: Sage Publications, 1995.

Cose, Ellis. Color-Blind:, Seeing Beyond Race in a Race-Obsessed World., Portland, OR: Frank Cass, 1997.

Curry, George E., ed. The Affirmative Action Debate., Reading, MA: Addison-Wesley, 1996.

Dennis, Everette E. and Edward C. Pease, eds., The Media in Black and White., Rutgers, NJ: Transaction Books, 1997.

Dijk, Teun Adrianus Van. Racism and the Press., New York: Routledge, 1991.

Dines, Gail and Jean M. Humez., Gender, Race, and Class in Media, 2nd ed., Thousand Oaks, CA: Sage Publications, 2002.

Gutierrez, Felix, Clint Wilson and Lena Chao., Racism, Sexism, and the Media: The Rise of, Class Communication in Multicultural America., Thousand Oaks, CA: Sage Publications, 2003.

Kamalipour, Yahya R. and Theresa Carilli, eds., Cultural Diversity and the U.S. Media., Albany, NY: State University of New York, 1998.

Keever, Bevery Ann Deepe, et al., eds., U.S. News Coverage of Racial Minorities., Westport, CT: Greenwood Press, 1997.

Keith, Michael C. Signals in the Air: Native Broadcasting in America., Westpost, CT: Praeger Publishers, 1995.

Rodriguez, America. Making Latino News: Race, Language, Class., Thousand Oaks, CA: Corwin Press, 1999.

Streitmatter, Rodger. Raising Her Voice: African-American Women Journalists Who Changed History., Lexington, KY: University of Kentucky Press, 1994.

Van Dijk, Teun A. Racism and the Press., New York: Routledge, 1991.

Waller, Linda, ed. Newspapers, Diversity and You., Princeton, NJ: The Dow Jones Newspaper Fund, 1998.

Wilson, Clint C., Felix Gutierrez., Race, Multiculturalism, and the Media., Thousand Oaks, CA: Sage Publications, 1995.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Előadásodat hallgatva és dolgozatodat olvasva is felmerült bennem, hogy legalább annyi előítéleted van "a médiával" szemben, mint amennyit "a médiának" tulajdonítasz "a romákkal" kapcsolatban. Pedig ahogyan nincsenek "a romák", úgy nincsen "a média" sem, tehát neked sem volna szabad általánosító előfeltételezésekkel élni. A romák "objektív" és "sztereotip" médiareprezentációjának szembeállítását erősen leegyszerűsítőnek érzem, az attitűdök skálája ennél jóval szélesebb. A romák mint médiafogyasztók szerintem nem a látens rasszizmus miatt nem részesülnek külön figyelemben, hanem mert a roma lakosság nagy része szegény, a hirdetőket pedig még a nézőszámnál is jobban érdekli a vásárlóerő. Hamis hipotézisnek tartom, hogy a tömegtájékoztatásban túlnyomórészt sztereotip tudósítások jelennek meg a cigányságról - én úgy érzem, hogy az amerikai típusú politikai korrektség beszivárgása nyomán egyre többfelé jelennek meg pozitív, sőt sztárszerepben a romák, abban viszont igazad van, hogy ez a fajta pozitív diszkrimináció ritkán megy túl egy-egy roma "arc" befuttatásán és szerepeltetésén. A nem képernyős roma médiaszakemberek alkalmazása viszont szerintem egy cseppet sem befolyásolja a társadalom gondolkodásmódját, mert újságírói, szerkesztői, stb. pozíciókban kifelé nem látszik, hogy milyen származásúak. A dolgozatban nem találtam elképzelést arról, hogyan fogod tudományosan vizsgálni a hipotéziseidet. A romák médiaszerepével kapcsolatban érdemes volna megkeresned Kerényi Györgyöt, a Rádió C főszerkesztőjét, aki évek óta foglalkozik a témával, és roma származású újságírók egész sora került ki a keze alól.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Lehetséges, hogy a média nem fest elég komplex képet a romákról, de miért gondoljuk azt, hogy az egyszerű néző a komplex képet jobban vagy inkább befogadná, mint ezt a kevéssé komplexet? Ha a néző nem involvált, akkor igazából a komplex vagy egyszerű tájékoztatás ugyanolyan hatással van rá. A kulcs inkább a néző involváltságában rejlik.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A kisebbségi mûsorok strukturálják az idõt. Kevesekét.
Például Romániában, a közszolgálati adón, ha hétfõ, akkor magyaradás. Ha péntek, akkor németadás. A többi kisebbség is belefér egy szerda délutáni adásba: bolgárok, zsidók, görögök, oroszok, szerbek, cigányok, tatárok, ukránok stb. Tartalom: hagyományok, táncok, megemlékezési ünnepségek, vallásos események.
Ezeknek a mûsoroknak a felépítésén gondolkodva, a következõ megjeyzéseim volnának a Mária dolgozatához:
Roma mûsorok a többségi médiában - szükségesnek érzem tisztázni, hogy a többségi vagy a közszolgálati fogalomra gondol-e a szerzõ.
"a többségi média máig nem mérte fel azt a tényt, hogy a Magyarországon élõ több mint félmilliós számú roma közösség aktív fogyasztója a különbözo musoroknak és lapoknak. A romák nincsenek megszólítva…"
Mi a kérdés? Az-e, hogy a romákat nem szólítja meg a közszolgálai média? Vagy nincsenek olyan csatornáik, hogy ahol megszólítják a romákat? A romák nem szólítják meg önmagukat? Ki szólit meg kit? és ki a cigány?
A kérdések facsargatása szándékos volt.
Ismereteim szerint sok kutatás folyt, folyik roma témában. A társadalomtudomány sok tudást felhalmozott. Ezeket hasznosítani lehetne abban is, ahogy a mûsorokat megszerkesztik, és úgy is, hogy azt a tudást ezeken a csatornákon beengedik . A médiában dolgozók felkészültsége milyen, és milyen kellene legyen egy ilyen nagyon bonyolult helyzetben?
Megoldás-e a roma riporter, vagy csak a hitelesség okán indokolt?
A dolgozat prezentálása után a kérdésem a szolgálatos roma szerepére vonatkozott. érdemes elgondolkodni a szolgálatos médiaszereplõkön, akik egy ügyet testesítenek meg. Ugyanígy a csángók kapcsán is lehet szolgálatosokat felsorolni. Bonyolult, szép feladat ezt alaposan megvizsgálni (szimbolikus figura, példakép, hitelesség, kapcsolatok stb), de számomra egy probléma van: a média és csinálóinak felületességén, nem kellõ felkészültségén múlik sokszor.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kutatási témádat nagyon fontosnak tartom, amennyiben az akár hajszálnyit is segít a romák integrációjában. Noha egyelőre nem látni, mennyiben felel meg a disszertációval szemben elvárt tudományos kritériumoknak.
Azt írod, hogy dolgozatodban a média romákkal kapcsolatos előítéletességét és rasszizmusát kívánod bizonyítani és feltárni. Ehhez nem kell mélyre ásnod, hiszen mindkettő meglehetősen nyilvánvaló. Néhány héttel ezelőtt Fábry Sándor "Bazi nagy roma show" című műsora ugyan válasz kívánt lenni az Irígy Hónaljmirígy "Bazi nagy roma lagzi" című korábbi adására - amit az újságíró szakma és a közvélemény egyaránt romaellenesnek és rasszistának ítélt (az adás hónapokig adott témát az írott és elektronikus sajtónak) - bizonyítva, hogy a romákkal valamint kultúrájukkal előítéletek nélkül is lehet foglalkozni, ám ez neki sem sikerült, noha a műsornak alig volt médiavisszhangja. Vajon egy műsor, amelyben csak romák szerepelnek, nem hordoz-e magában "látens rasszizmust" - ahogy fogalmazol? Főleg akkor, ha abban a műsorban kizárólag a cigányság "emblematikus" figuráit mutatják be: a vajdát, aki több millió forintos ceremónia keretében királlyá koronáztatja unokáját; a lókupecet, aki a sánta és a vak lovat is rá tudja sózni bárkire; egy roma lakodalmas együttest stb. Fábry nem hívott meg a műsorába egyetlen roma értelmiségit sem, pl. Orsós Jakab Lászlót, aki az egyik legértelmesebb televíziós újságíró, és nemcsak roma-témákkal foglalkozik, sőt, azokkal alig.
Vajon a roma kultúrát valóban romáknak kell-e bemutatniuk? Valóban a roma újságírók-e a legalkalmasabbak - a médián keresztül - a romákkal kapcsolatos előítéletek csökkentésére. Valóban olyan szoros összefüggés lenne a romák médiareprezentációja, az előítéletesség és a romák élethelyzete között, ahogyan azt feltételezed? Ugyanis azt mondod, hogy amennyiben javulna a romák megítélése a média közreműködésével - azaz csökkenne a velük szembeni előítélet, megkülönböztetés - annyiban javulna életminőségük. Mintha ebben a megfogalmazásban diskurzusok keverednének. Én nem látom ezt az összefüggést, ill. úgy gondolom, a romák életminősége annyiban javulna, amennyiben sikerülne bekapcsolódniuk az oktatásba, ill. részt venniük abban. Ha minél több roma járna iskolába, főiskolára, egyetemre, és minél több roma pedagógus lenne. Sőt, a közvetlen kapcsolatot sem látom a romákkal kapcsolatos előítéletesség és életminőségük között.
Martinidesz László "Blanka" c. filmje nagyon hitelesen mutatja be a roma kultúrát, egy cigánylány felemelkedésén keresztül, nevezetesen Blankáén, aki jogász lesz, és egy másik problémát is, nevezetesen azt, hogy a roma értelmiség a legtöbb esetben nem találja meg (vagy nem is keresi) az utat vissza a közösségükhöz. Megjegyzem, a rendező nem roma származású.
Roma származású televíziós újságíróként és szerkesztőként a bőrödön érzed mindazt, amivel foglalkozni kívánsz, és valószínűleg éppen ezért választottad ezt a témát, de vajon hogyan teszed majd félre saját előítéleteidet, negatív tapasztalataidat, elszenvedett sérelmeidet, sztereotípiáidat - hogyan fogsz távolságot tartani a témádtól, azaz miképpen bújsz majd ki bőrödből, hogy objektív vizsgálatot végezhess? Javasolnám, hogy alkalomadtán oszd meg a kutatási témádat pl. Orsós Jakab Lászlóval és még néhány hozzá hasonlóan hiteles roma újságíróval, rendezővel, szerkesztővel. Tapasztalataik és ötleteik talán segítségedre lehetnének, ha nem is feltétlenül a tudományos keret megadásában, de a diskurzusok szétválasztásában mindenképpen, és abban, hogy ők egyáltalán mit tekintenek roma kérdésnek.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

1. Egyszer régen jártam egy Cigány tárgyú filmek című kurzusra az egyetemen. Akkor valami olyasmire jutottunk, hogy így, ebben a kontextusban működik a "cigány tárgyú" kifejezés: hiszen olyan filmekről volt szó, amelyeknek cigányok voltak a főszereplői (Érzelmek iskolája, Cigányok ideje, Macska-jaj). Azt azonban nem tudom, mit jelent ez a kitétel egy társadalmi szituációban: szóval alapvetően bizonytalan vagyok, mi is lesz itten a vizsgálat.
2. Végigolvasva a dolgozatot vajmi kevés utalást találtam az empíriára: tehát hogyan is akarsz nekiállni a kutatásnak?
3. De a legalapvetőbb problémámat a végére tartogatom: nem vagyok ugyanis biztos benne, hogy a médiareprezentáció a fő kérdés, hogy itt van a kutya elásva (bocsánat). Például tényleg az lenne a követendő út, hogy hiteles roma személyiségek jelenjenek meg a tévében? Ott van például Orsós László Jakab (Krausz Barnabás), aki vitathatatlanul a mai kulturális újságírás egyik legjellegzetesebb alakja - de ha most itt körbekérdeznék, hogy ki tudta, hogy ő roma származású, szerintem mindenki értetlenkedne. Nem tudom, miért lenne elősegítő, ha mondjuk Bárdos Andrást egy roma származású férfi váltaná fel a Tényekben. Szóval, egyszer majd győzz meg erről, kérlek.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az általad választott téma nem csupán rendkívül érdekes, de sajnos felettébb időszerű is. Az újra és újra felmerülő problémák miatt azonban az is feltételezhető, hogy számos tanulmány, vizsgálat született már e témakörben. Mivel a dolgozatodhoz nem mellékeltél bibliográfiát, nem tudhatom, vajon ezek ismeretében döntöttél-e a témád meghatározásáról.
Észrevételeim:

A hipotézised - miszerint a médiában látens rasszizmus létezik a romákkal szemben - világosan érthető, hiszen jól végigvezeted. Amire nem derül fény egyértelműen: milyen terv alapján, hogyan kívánod bebizonyítani a hipotézisben foglaltakat? Hogyan épülne fel a disszertációd? Milyen elméletre és milyen gyakorlati kutatásra támaszkodnál?
Bár a címben még látens rasszizmusról írsz, később már ilyen mondattal is találkozunk: "… a média romákkal kapcsolatos előítéletességét, rasszizmusát igyekszem bizonyítani és feltárni." Ismereteim szerint az előítéletesség és a rasszizmus nem szinonim szavak, a rasszizmus jóval erősebb kifejezés. Valóban úgy véled, hogy - nem csupán látens - rasszizmus uralkodik a magyar médiában?
"… de ez a kép valójában nem tér ki minden részletre, ezáltal valójában nem hiteles, nem objektív." Érzésem szerint a mai médiumokban ritkán láthatunk olyan tudósítást, akár riportot, amely minden részletre kitér, ezáltal objektívnek és hitelesnek nevezhető. Bár valóban ez lenne az elvárás, kiváltképp a közszolgálati médiával szemben, de a szomorú valóság az, hogy a szubjektivitás szinte mindig érzékelhető.
"… a Magyarországon élő több mint félmilliós számú roma közösség aktív fogyasztója a különböző műsoroknak és lapoknak." Érdekes lenne utánanézni valamilyen közvélemény-kutatásban, hogy ez szám szerint hogyan alakul, mely médiumot használnak leginkább a roma közösségek. Nekem ugyanis van egy olyan megérzésem, hogy lapokat - főleg bizonyos lapokat, pl. Élet és Irodalom - csekélyebb mértékben olvasnak.
"A rádió elterjedtebb a hatvan éven felüliek, illetve az alapfokúnál magasabb iskolai végzettségű csoportokban,…" A rádiókészülék megléte vagy a rádió rendszeres hallgatása elterjedt? A kettő nem ugyanaz.
Az utóbbi időkből számos olyan példát meríthetünk, amelyek esetében a romák és a média kapcsolata, a romák médiában való megjelenése volt terítéken. Ezekről rendszerint terjedelmes újságcikkek, tanulmányok születtek, talán érdemes utánajárni.

Rádió C léte és anyagi támogatása körüli bizonytalanságok
A TV 2-n sugárzott "Bazi nagy roma lagzi" című műsor és az ezt körülvevő viták (ORTT döntése értelmében főműsoridőben adásszünet, a TV 2 által szervezett vitaest, újságokban való kritikák, stb.)
Az RTL Klubon sugárzott Esti Showder-ben a romák megjelenítése.
A romák beolvasztása néhány társadalmi célú reklámba. (pl. a parlamenti választások előtt készített óriásplakátok.)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Témafelvető dolgozatod sok nagyon érdekes, ám kutatásokkal, elméletekkel nem alátámasztott megjegyzést tartalmaz a romák médiareprezentációjával kapcsolatban. Különösen figyelemre méltónak tartom azokat a bekezdéseket, amelyek arról szólnak, hogy a műsorok címzettjei - a kisebbségi műsorokat leszámítva - még akkor sem a romák, ha ilyen származású emberek szerepelnek bennük. Fontos megállapításnak tartom, hogy a médiaszereplők nem ismerték fel a romákban rejlő "üzleti" lehetőségeket.
A témafelvetésből az elméleti háttért hiányolom egy kissé, nem világos ugyanis, hogy egy szociológiai indíttatású felmérést tervezel - egy helyen részletesen idézed egy kérdőíves felmérés eredményeit - vagy pedig egy médiával kapcsolatos kutatásban gondolkodsz. A felvetett gondolatok közül nagyon ígéretesnek látom az afroamerikaiak helyzetével kapcsolatos párhuzamot. Érdemes lenne a disszertáció egy fejezetében megvizsgálni, hogy miként próbálták meg kezelni a világ különböző pontjain a kisebbségek médiajelenlétének kérdését, hiszen tudjuk, az eredmények nem voltak mindig egyértelműen pozitívak. A nemzetközi tapasztalatok feltárása viszonyítási alapot és kiindulópontot adhat a magyarországi helyzet megismeréséhez és a tennivalók megtervezéséhez.
Ezen a ponton érzem a témafelvető másik tisztázatlan elméleti kérdését. Kifejted, hogy a magyarországi romák helyzetén is kívánsz javítani ezzel a dolgozattal - azon gondolkodom, hogy vajon egy tudományod kutatásnak mennyire lehet közvetlen célja egy társadalmi helyzet megváltoztatása. Vagy ha ez a cél létezik, akkor talán előre ki kellene jelenteni, hogy ez egy közpolitika kidolgozását szolgáló tanulmány kíván lenni. Egyébként azt hiszem, hogy ez a bizonytalanság azért van jelen, mert még te sem döntötted el, melyik irányba szeretnél elindulni - és talán ez is a természetes.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

1. Abban egyetértek veled, hogy a különböző hazai médiumoknak "a magyarországi romák helyzetének javításában, társadalmi integrációjuk elősegítésében fontos és döntő szerepe lehet" - minta azt írod is. A témafelvetődből azonban (igaz, hogy egy rövidített változatról van szó) nem derült ki, hogy a különböző hazai médiumok melyikében tervezed vizsgálni a romák felé irányuló látens rasszizmust, vagyis mit értesz azon: a magyarországi romák média reprezentációjának vizsgálata. Elektrónikus vagy írott médiumokat, kereskedelmit vagy közszolgálati médiumokat kívánsz-e vizsgálni? "A médiában a rendszerváltástól napjainkig", szerintem tehát túl széles és így felületesen átfogó vizsgálati terület.
2. A szerkesztőségek és az ott dolgozó újságírók vizsgálatát is tervezed, mintegy a romák média reprezentációját a másik oldalról megnézni. Ez azonban méginkább tágítja a vizsgálati tárgyat. Ez már egy különálló kutatási téma lehetne.
3. Egy ajánlott tanulmány: Molnár Péter: A kissebbségek védelme a rádió-televízió törvényben, Jel-Kép folyóirat, 1997.2.szám.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az esszé szerzője nehéz helyzetbe hozza a recenzió íróját, hiszen nagyrészt a ma kialakult politikai és társadalmi helyzetet ismerteti, viszont jővőbeni kutatásáról nem sok szó esik. A témát érzékenyen közelíti meg és jól összefoglalva ismerteti a már lezajlott szociológiai kutatások eredményeit is.
A definiciók számomra nem teljesen világosak, számomra nem derül ki világosan, hogy pontosan mi a különbség a sztereotipikus látásmód és a látens rasszizmus illetve előítéletesség között.
A szerző elméleti felkészültsége sem derül ki teljesen egyértelműen, mivel igen kevés hivatkozást tartalmaz az ismertetett kutatásokon kívűl.
Konkrétan a kutatásról nagyon kevés olvasható a dolgozatban, az azonban kiderül, hogy mind az írott, mind az elektronikus sajtót vizsgálni kívánja az elmúlt tizennégy évben. Véleményem szerint ez legalább egy életre elegendő korpusz. Érdemes lenne valamilyen módon szűkíteni az anyagot.
A kutatás módszertana is kérdéseket vet fel - bár erről nem olvashatunk semmit. Az egyik ilyen kérdés, hogy módszertanilag hogyan oldható meg a különböző sajtó orgánumokbó származó anyagok, hiszen alapvető különbség van közöttük. Szívesen elolvasnék egy részletes kutatási tervet, ha erre lehetőségem adódna.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ahogyan dolgozatod elején megjegyzed, kutatásodban nem a magyarországi romák médiahelyzetét akarod vizsgálni, hanem a média romákkal kapcsolatos előítéletességét, rasszizmusát igyekszel bizonyítani és feltárni. Ehhez képest a témafelvetőd mégis inkább a romák médiahelyzetének néhány vonatkozását veti fel, és eredeti célodtól alaposan eltérsz, egyetlen konkrét példát sem hozol fel kutatásodhoz, pedig csak az elmúlt időszakot tekintve is lenne mit idézni, mondjuk a kereskedelmi adók "szórakoztató" műsoraiból, a nyomukban támadt jogos felháborodásból, amit aztán a média is részletesen bemutatott.
Nem igazán értem azt az általad idézett és a média közelebbről meg nem nevezett munkatársainak tulajdonított vélekedést, miszerint alaposabb tájékoztatással "nagy valószínűséggel a társadalmi sztereotípiákkal ellenkező képet festenének a magyarországi romákról, ami ezáltal nem volna hiteles, az érdeklődés elveszne…" Mi nem volna hiteles? A sztereotípia? Az alaposabb tájékoztatás? A műsor? Igazán megemlíthettél volna néhány fontos sztereotípiát, amelyek szerinted vagy az általad használt felmérések szerint ma is léteznek, hiszen ezek jellege is sokat elárul a hazai cigánysághoz való viszonyról.
Egyetértek azzal a felfogásoddal, hogy külön kell választani a cigány identitás megőrzésére szolgáló médialehetőségeket a róluk való kommunikációról, amit természetesen nem lehet nélkülük folytatni. Ugyanakkor arról sem lehet megfeledkezni, amit megemlítesz, hogy a felmérések szerint a roma népesség viszonya a kereskedelmi médiákhoz azonos a teljes népesség körében mért adatokkal, ami alapján, mint fogyasztók alapvetően nem mutatnak a többségétől eltérő attitűdöt. A probléma gyökere nem a médiákban rejlik, szociális, pontosabban szegénységi kérdés. Magyarországon óvatos becslések szerint is kétmillió a szegény, közöttük nyilván a cigányság aránya magas. De az újabb, káros sztereotípia lenne, ha a romák problémáját a szegénykérdéssel azonosítanák. Ebben viszont tényleg nagy a média felelőssége, ti.hogy a sikeres, eredményes, a nehézségek, az őket sújtó előítéletek ellenére is boldoguló cigányokat bemutassák, amire egyébként van is példa, ezért kissé egyoldalúnak találom témafelvetésedet.
Megemlítem még a vonatkozó elméleti szakirodalom erős hiányát, gondolok itt például az előítéletesség kapcsán Erich Fromm, Csepeli György, Erős Ferenc műveire.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Mária témafelvezetője arra vállalkozik, hogy pontosan célzott szavakat találjon a magyarországi romák helyzetének megítélésére, a látens előítéletek tükrében.
Véleménye szerint a látens előítéleteket mérsékelni lehetne az audiovizuális médiumok valamiféle szabályozásával, hiszen a társadalmi problémák ezen közvetítői segíteni is tudják, ugyanakkor /leginkább/ felerősíteni is a rasszizmust.
Véleményem szerint Mária előadása is ezt erősítette: a "megkülönböztetésről" szólni az "elkötelezettség" hangján, önmaga is része lesz a "megkülönböztetés" paradoxonának. Ez nem Roma-probléma.
Minden kisebbségben létezőt "megkülönböztetnek" a többségtől, s így a társadalom pecsétjét "stigmaként" viselik.
Ugyanakkor ma a többség közönyével szemben a kisebbség önmagát bélyegzi meg, nehogy a "stigmát" elfelejtsék. Ez szüli az öntudatot /identitás?/ és az elkötelezettséget. És ugyanezért nem bír kitörni saját kulturális "ketrecéből", bezárja önmagát.
Dezintegrációja pedig folyton lehetetlen /"megfogalmazhatatlan"/ konfliktusokat szül.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Témaválasztásod érdekes, mindannyiunk számára fontos tanulságokat hordozhat magában disszertációd. Azonban néhol azt éreztem írásodban, hogy túlságosan általánosítasz. Az általad felvetett problémák pedig nem csak és kizárólag a romákat sújtják. Minden téma vizsgálatakor nélkülözhetetlen a kellő objektívitás, e téma esetén hatványozott a jelentősége.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

ha jól értem és valóban az a dolgozatban az alapkérdés vagy még inkább előfelvetés, hogy ma a média rasszista és előítéletes módon foglalkozik a roma kisebbséggel (még ha látensek is ezek a jelenségek),
akkor ezt elsőként is
vizsgálatokkal /elemzésekkel, esettanulmányokkal és felmérésekkel célszerű alátámasztani
- a dolgozatból és az előadásból úgy látom, hogy most a tárgy a megérzés és az egy-két példa szintjén áll, azaz ki kell dolgozni a vizsgálatok összetevőit;
ami nem probléma, hiszen most lehet nekiállni a munkának,
de
ha a vizsgálatok alá is támasztják az előfelvetést és rendelkezünk is egy ténnyel (azaz: a mai média [látens] rasszista és …),
még akkor is kimunkálatlan a tárgy társadalmi kommunikációs szempontból;

tehát
amennyiben a témafelvető megmarad a jelenlegi irányultságnál,
javaslom
a társadalmi kommunikációs (tömegkommunikációs?, a tömegkommunikáció társadalmi szintű befolyása?) vonatkozásokat a) feltárni, b) a felvetésekben és a vizsgálatokban hangsúlyosan kezelni, c) a témát kommunikációs szempontból (kommunikációs viszonyok, kommunikatív tevékenységek, a kommunikáció szereplői és egyéni, illetve társadalmi szintű hatások/hatásmechanizmusok, stb.) megítélni.

Sok sikert kívánok.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A téma rendkívül izgalmas és a romák hátrányos megkülönböztetésének problémájára egyfajta részleges megoldást is kínál.
A roma sztárok - így műsorvezetők - hiányoznak a médiából, de ugyanígy hiányoznak a roma élsportolók, színészek, politikusok is. Az általad említett megoldás, miszerint képernyőre kell kerülnie a romáknak - evidensnek tűnik - és különös, hogy eddig mégsem történt meg.
Fontos lenne, hogy természetes szereplőivé váljanak a romák a média életének.
Érdekes lenne megvizsgálni, hogy valóban csökkenti-e a nézettséget egy roma műsorvezető? Hiszen számomra ez az ellenvetés a műsorkészítők részéről nem tűnik valósnak.

A RádióC bizonyította, hogy lehet érdekes és pozitív roma műsorokat is készíteni, ami nem a romákról kialakult sztereotípiákkal él.

Az előadásodon beszéltél úgynevezett "díszromákról", akiket egy aktuális politikai helyzetben előtérbe helyeznek - ezzel bizonyítva, hogy foglalkoznak a roma kérdéssel. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a "díszromák" hogyan léphetnének ki a rájuk kényszerített szerepből.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az egész témafelvető esszédet túl általánosnak, felszínesnek, kidolgozatlannak találom. Először a fogalmakat kellene pontosítani, pl. kit tekintesz romának, különbséget teszel-e dolgozatodban roma és roma között, mit jelent számodra a rasszizmus, az előítéletesség stb.
Utána konkrét példákon keresztül bemutathatnád, hogy hol látod a romákat érintő és kialakuló diszkriminációt.
Pontosabban kellene meghatároznod, hogy valójában mit szeretnél kutatni, mi a kérdésed, amire választ keresel, mit vársz a kutatástól, milyen hipotéziseket tudnál megfogalmazni. A választ milyen úton, milyen lépéseken keresztül szeretnéd/tudnád megkapni. Milyen eszközöket tudsz felhasznál/használni a kutatásban.
A témafelvezető előadásodon nem voltam ott, de a kutatási tervedben egy kis indulatot érzek. Vigyázz, hogy elfogulatlan maradj, érzéseid ne torzítsák se az elméleti, se az empirikus kutatásod!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Aligha érthetek egyet azzal, hogy a romák fele irányuló előítéletesség médiabeli meglétét bizonyítani kommunikációs vagy egyáltalán tudományos feladat. Az előítélet, mint olyan, megismeréselméleti kérdés, de ennek egyfele irányuló és még médiában is megjelenő formája legfennebb politikai. Kommunikációs kérdés lenne az pl. hogy milyen kommunikációs aktusokkal és hogyan köthető az előítéletek létrejötte, vagy az, hogy milyen politikai diskurzusok nyomán lehet erről bszélni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Úgy éreztem az órán, hogy az elhangzottak kezdtek meggyőzni arról, hogy az igazán jó téma nem a roma újságírók helyzetének (helyzettelenségének?) vizsgálata. Ehhez mondanék egy adalékot: Peter Parisi elemezte a New York Times egyik képes riportját. (Parisi, Narratives of Race, Critical Studies in Mass Communication 1998 236-254. p.). A szerző összehasonlította ezt az anyagot egy szociológiai riportkötet interjúsorozatával ugyanannak a bérháznak a lakóival. A riportkötetben hiteles emberi sorsok vannak ábrázolva, ami így hozzájárulhat a faji klisék oldásához, ellentétben a New York Times képes riportjával, ami felvonultatja az összes létezhető faji klisét. Az, hogy az újságnarratívák szereotipizálnak valószínűleg nem érdemelne meg egy tanulmányt ebben az előkelő kommunikációs folyóiratban. Ami miatt talán bekerülhetett az a poén, az anyagot afro-amerikai újságírók készítették. A szerző azt mondja, hogy a fekete újságírók ugyanúgy a főáramlat mentén szocializálódnak, tehát jelenlétük a szerkesztőségekben nem garancia arra, hogy kliséktől mentes kép jelenjen meg a feketékről az amerikai médiában.
Talán ez a kis adalék segít majd neked, ha azon gondolkodsz, milyen irányba fejleszd tovább a dolgozatodat. Tehát, hogy mit fogsz végül kutatni: A szerkesztőségi helyzetet, a "newsmaking" technológiájának hatását a médiasztereotípiák kialakulására vagy a romák társadalmi reprezentációját a médiában.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Mint tudjuk, a téma igen fontos, de a dolgozatot át kellene még gondolni. Egy lehetség irány az, ha nem tudományos, hanem közpolitikai dolgozatot készít a szerző. Ebben az esetben három iránya lehet: az egyik, megvizsgálhatja, hogy a romák jelenléte a magyar médiában milyen hatással lenne az előítéletekre, a másik: a romákkal kapcsolatos műsorok jelenléte a többasége médiában, annak hatásai a kisebbségre, stb. A harmadik irány a roma közösségi médiák szerepe az integrációban. Mindhárom releváns, mindhárom más közpolitikai javaslatot eredményez, de egyik sem biztos, hogy egy doktori dolgozat anyaga lenne. Szerintem ezzel együtt meg kellene csinálnia a szerzőnek ezt a dolgozatot, esetleg összehasonlítva a lehetségs kimeneteket, mert érezhetően fontos számára a közvetlen gyakorlati hasznosulás is. (A szegénység és média viszonyával kapcsolatban például nagyon érdekes policy anyagot írt Hammer Ferenc, s vizsgálati módszerei itt is használhatók lehetnek.) Egy ilyen policy dolgozatban mindenképp helyet kell adni annak, hogy milyen direktívákat ad az EU, és milyen kötelezettségeket rónak hazánkra más szerződések.

E mellett azonban ki kellene találni, hogy a doktori dolgozat pontosna mit vizsgál. Szerintem a téma konkrét esettanulmányokon keresztül könnyebben megfogható lenne, hisz akkor a meglévő sztereotípia és a média hatása is könnyebben vizsgálható, elemezhető. Ha nincsenek esettanulmányok és mérések, akkor félő, hogy a munka a feltételezések és saját sztereotípiák szitnjén marad, pedig ebben a témában a konkrétumok felmutatásával lehet elérni eredményeket.

Szerintem a dolgozat ötlete jó, egy konzulens biztos segít a kutatás irányának és módszerének kidolgozásában és akkor pár év alatt lesz egy klassz doktori, a közpolitikai dolgozat meg akár egy év alatt is összehozható. Kíváncsian várom az eredményt.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A szerző által felvetett téma kutatása valóban társadalmilag is fontos feladat. Ugyanakkor a dolgozat még nem tekinthető a kutatás céljait, kérdéseit, elméleti kereteit és módszereit jól artikuláló szövegnek. Első sorban a probléma strukturálására lenne szükség, hiszen a cím által sugallt probléma több, a szövegben érintőlegesen említett, ám nem explikált tényező eredménye, melyeket mindenképpen érdemes egyszer végiggondolni, hogy a szerző a vizsgálat ok-okozati összefüggéseinek tisztázása mellett értelmesen lehatárolhassa a vizsgálat tárgyát.

A) A romák magyarországi társadalmi helyzete:

milyen történeti okokra visszavezethető?
milyen ma a romák vagyoni helyzete?
milyen ma a romák társadalmi elfogadottsága?
melyek ma a romákkal szembeni előítéletek, a romákkal kapcsolatos sztereotípiák?
milyen módon, milyen csatornákon keresztül hagyományozódnak, illetve megváltoztathatóak ezek?
milyen formában jelentkezik a romákkal kapcsolatos negatív diszkrimináció?
egyoldalú folyamat-e a társadalmi integráció (mintha a dolgozatból az derülne ki, hogy csak a "többségi" társadalomnak kell elfogadni a romákat, nincs a romákban ellenérzés az őket elutasító "többséggel szemben")?
milyen eszközökkel elérhető az integráció (nemzetközi kisebbségi példák)?

B) A kulturális kisebbségek reprezentációjának nehézségei a médiában (Mert nem csak azért nehéz a romáknak jó színben megjelenni, mert romák. Minden kulturális kisebbség hasonlóan van ezzel )

Hogyan függ össze a társadalmi integráció, a kulturális állampolgárság és a médiában történő reprezentáció?
Mik a kisebbségek reprezentációs lehetőségei saját közösségi médiumaikban?
Mik a tömegmédiumok működésének sajátosságai (sztereotípiák, egyszerűsett problémabemutatás, a negatívumok iránti érdeklődés, a pozitívumok iránti közöny) és ezek okai?
Mik a hazai média sajátosságai (gazdasági korlátok, átpolitizáltság, poszt-szocialista médiastruktúrák)?

C) Milyen típusú média-reprezentációra van a magyarországi romáknak ma lehetősége?

Mennyi és milyen kifejezetten roma médium van?
Mennyi és milyen kifejezetten roma kultuális műsor/rovat van más médiumokban?
Milyen kontextusban, hogyan, kiknek mutatják be ezek a roma kultúrát?
Mennyire jelentenek e médiumok "kulturális gettókat", amelyek megerősítik, újratermelik a romák és gádzsók elkülönülését?
Hogyan szolgálhatnák a társadalmi integrációt?
Milyen műsorokban, milyen kontextusokban, milyen témák mentén jelennek meg romák a "többségi" médiumok nem kifejezetten roma tematikájú műsoraiban? Milyen kontextusban, hogyan, kiknek mutatják be ezek a roma kultúrát?

D) Melyek az EU kulturális/etnikai kisebbségekre és a médiára vonatkozó szabályai?

Melyeknek felel meg ezek közül Magyarország?
Mik e szabályok betartatásának, szankcionálásának eszközei, fórumai?
Vajon a mostani EU országok eleget tesznek-e szabályoknak?

Csak ha e kérdéseket megválaszoltuk (a média politikai gazdaságtanával valamint kulturális állampolgárság és a média kapcsolatával foglalkozó elméleti irodalomra és a hazai romákkal kapcsolatos kutatásokra támaszkodva), akkor van értelme a konkrét kutatást definiálni:

Mely médium(ok), mely műsortípus(ok) vizsgálatán keresztül mutatható meg az előítéletesség?
Mely médium(ok), mely műsortípus(ok) vizsgálatán keresztül mutathatóak meg már létező, pozitív példák?
Van-e értelme e műsor(ok) és/vagy médium(ok) konkrét tartalom elemzésen túl recepció vizsgálatot tartani romák és gádzsók között?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Elolvasva a dolgozatot és meghallgatva a szemináriumi vitát a következő meglátásaim vannak:
A személyes érintettség kapcsán én elfogultnak érzem a szavaidat. Az objektívebb megközelítés többre vinne.
A dolgozatban két irányt látok: - hogyan ábrázolja a média a romákat, illetve a másik vonal: - mennyire engedi be a romákat a szerkesztőségekbe. Mindkét irányt ki szeretnéd-e fejteni?
Multikulturalizmussal foglalkozó könyveket kellene olvasnod, hogy tágabb körbe helyezd a problémát. Az asszimiláció, az integráció és a diszkrimináció szavak ilyen értelmű megközelítésére is szükséged lehet.
Megvizsgálhatnád, hogy mi az oka, hogy a romák nem képeznek célcsoportot a kereskedelmi médiában, és a közszolgálatiban is csak érintőlegesen.
Ahogy mondtad vizsgálatod a rendszerváltozástól napjainkig tart a média teljes palettáján. Hány évet szánsz rá?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A dolgozatod olvasása közben és aztán az előadásod alatt is, az a kérdés foglalkoztatott, hogy tudsz-e romaként a romák felé irányuló látens rasszizmusról és előítéletességről hiteles, objektív dolgozatot írni. Szerintem nem.
Úgy gondolom nem csak romaként nehéz a televízióba bekerülni. Nem feltétlenül az van a képernyőn és a mikrofonok mögött - még a nem romák közül sem - akinek megfelelő szaktudása és tehetsége lenne hozzá. A világon mindenütt a média hatalmi-kapcsolati csatározások színtere. Magyarországon jelenleg szintén nem azok láthatóak, olvashatóak a médiában, akik erre a legrátermettebbek lennének. Azt hiszem a magyar média mélyrepülésének az egyik csúcsa (csakhogy mndenáron képzavarral éljek:-) a valóságshow "sztárok" kinevezése újságíróvá illetve műsorvezetővé. Hiszen ez azt jelenti, hogy "médiamunkásnak" lenni nem szakma.
Sajnos a dolgozatodban nem említetted a kutatási stratégiádat, illetve nem találtam olvasmánylistát sem. Azt hiszem mindenképpen készítene kellened egy részletes kutatási tervet, mielőtt nekilátsz a munkának.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A szerző a dolgozata elején igyekszik tisztázni azt a keretet, melybe a vizsgálatát beleilleszti. A társadalmi integráció kérdését meglepőnek tartja, noha ez tőlünk nyugatra is újra és újra visszatérő probléma, ha a legkülönbözőbb változásokkal, migrációval (Franciaország), vendégmunkásokkal vagy országegyesítéssel (Németország) stb. szembesülnek egyes országok.
Hogy ezeknek a gondoknak a társadalmi megoldásában milyen szerepet játszhat a média, szerintem nyitott kérdés. A szerző a közvéleményformáló szerepükből vezeti le ezt a lehetséges funkciót. Az emögött feltételezhető következtetési lánc azonban többlépcsős. Ugyanis ha a média valóban képes a közvélemény formálására, és ezt meg is teszi, akkor - a feltételezés szerint - a pozitív előjelűvé alakult közvélekedés a korábban problémaként kezelt társadalmi jelenséget megoldja. Nekem egyik feltételezés sem evidens, sem az, hogy a média minderre önmagától képes, sem az, hogy ha mégis, akkor ezzel az adott társadalmi probléma automatikusan megoldódik.
Ettől teljesen függetlenül persze vizsgálható, hogy milyen képet alakítanak ki a médián belül egyes munkatársak, illetve hogy van-e valami általánosabb séma a médiában, melybe ezek a képek óhatatlanul beleilleszkednek? Ha igen, mennyire függ ez a médiától mint tömegkommunikációs eszköztől, hogyan hozza létre ezt? A szerző szerint ez ott fogható meg, hogy a média igyekszik alkalmazkodni a nézők sztereotípiáihoz. Lehet azonban, hogy itt egy általánosabb jelenségről van szó: a média sztereotípiákba csomagolva közöl dolgokat, de ezek tartalmukban sokfélék lehetnek, akár eltérhet a többségi sztereotípiáktól is.
A média nem adhat tudományos ("objektív") leírást, bemutatást semmilyen etnikumról (vagy bármiről), mivel erre nincsenek meg az eszközei, illetve eleve más a szerepe. Ez persze megint csak nem azt jelenti, hogy ne lehetne megnézni, mi az a séma (tartalmilag is), melyre a médiabeli bemutatások alapoznak.
Nagyon röviden a szerkesztők stb. származásáról. Azt érdemes lehet vizsgálni, hogy pl. a roma származású szerkesztők stb. milyen sztereotípiákkal dolgoznak, ezek hol és miben térnek el a nem romákétól, ha szisztematikusan eltérnek. Azt feltételezni azonban, hogy például a média főműsorai szerkesztőinek stb. származása alapvetően és pozitívan hat a közvélemény formálására, a sztereotípiák előjelének megfordítására, vagy netán a sztereotípiák megszűntetésére, merész hipotézisnek tűnik (persze ezt is meg lehet nézni valahogy - valószínűleg). (Csak zárójelben: egy népszerű roma együttesnek, színésznőnek stb. erre szerintem nagyobb esélye van, mindkét oldalon, már ha vannak oldalak, amiben nem vagyok teljesen biztos.)
A kutatás céljaként szerintem nem valamilyen társadalmi probléma megoldását kellene megfogalmazni, hanem a kisebbség, adott esetben a romák (akár különböző típusú) társadalmi reprezentációinak valamilyen szempontú vizsgálatát.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]