Gagyi Ágnes:

Identitás - etnikai identitások

Brubaker Csoportok nélküli etnicitás c. cikkében [1] csoportnevek, kategóriák magától értetődő használatát kritizálva a társadalomtudományban (ezek nem magyarázó, hanem magyarázandó fogalmak, mondja) a különbségtevés és kérdezés óriási lehetőségeit nyitja meg a kutatás számára. Ugyanakkor a "csoportizmus" kritikája azt a kérdést is felveti, hogy lehet-e a nacionalizmus-kutatás, a kisebbségkutatás témájáról másként, mint csoportterminusokban beszélni. A terminusoknak az empirikus munka számára is hasznos felbontására Brubaker nyolc szempontot javasol. Az első, hogy az etnicitás, faj, nemzet fogalmát nem egy elemzendő strukturális egészként, hanem inkább egy gyakorlatként érdemes érteni. A második, hogy az etnicitás valóságossága, hatásai nem függenek attól, hogy az etnikai egység vagy faj valóban létezik-e. A harmadik szempont az elsőből következik: ha a csoportként létezésre mint eseményre koncentrálunk, előtérbe kerülnek a folytonossághiányok, az egységet tápláló vagy erodáló történések. A negyedik szempont a csoportkategória elválasztása a csoporttól: a csoportkategóriák az általuk jelölt csoport lététől függetlenül is létezhetnek és működhetnek. Az ötödik szempont a csoportalakítás mint projektum jellegzetes dinamikájára hívja fel a figyelmet. Ugyanígy a csoportok és szervezetek megkülönböztetése is fontos lehet, akár a koherencia, eszközök, hatóerő szempontjából, akár abból a szempontból, hogy hogyan képvisel egy szervezet egy csoportot. Végül Brubaker a keretezés, kognitív kódolás jelentőségét hangsúlyozza még, és azt, hogy az etnicitás vagy a faj kérdését inkább a világ látásmódjának, a kogníció kérdésének, és nem a világ objektív dolgainak lenne érdemes tekinteni. A szöveggyűjteményben szereplő elemzések egyike sem követi teljes mértékben a Brubaker javasolta részletes differenciációt, de összességükben tartalmazzák azt az állítást, hogy a nemzet, etnikum, kisebbség különböző szinteken strukturált egység, amelynek a struktúráját érdemes és kell is vizsgálni.

A kötet második, interetnikus kapcsolatokkal foglalkozó blokkjában Richard Jenkins Fredrik Barth tranzakcionális etnikai identitás-elméletét finomítja tovább, s az etnikai identitásnak egy olyan modelljét rajzolja fel, amit általában a társadalmi identitás elemzésére is alkalmasnak tart. Barth-tól elsősorban azt a meglátást veszi át, hogy az etnicitás nem kulturális sajátosságok csoportja, hanem társadalmi tranzakciókban jön létre, ahol a csoporton belüli és kívüli interakciók egyaránt meghatározóak. Ezt követve Jenkins különbséget tesz a külső és a belső meghatározási folyamatok, illetve a csoport és a kategória fogalma közt. Hogy bizonyos emberek csoportot alkotnak-e, az a köztük fennálló viszonyok kérdése, ezért ezt inkább a belső meghatározási folyamatokhoz sorolja, míg a kategóriák olyan osztályok, amelyek természete a kategóriát meghatározó személytől függ, ezért inkább a külsőleges meghatározottsághoz tartozik. Azonban a két oldal, a külső és belső meghatározási folyamatok, a csoport-lét és a kategorizáltság egymásra utaltak, a társadalmi identitás a belső és a külső meghatározások találkozásánál jön létre.

Jenkins elsősorban a kategorizálás, vagyis a hatalom dimenzióját adja hozzá, vagy erősíti fel a barthi koncepcióhoz képest. A tranzakcionalista szemlélet "békés" jellege, az antropológia résztvevő megfigyelés-módszere miatt az eddigi kutatások az etnicitást inkább mint társadalmi kapcsolatok kölcsönösségét vizsgálták, s figyelmen kívül hagyták az etnicitást mint megbélyegzést vagy hátrányos megkülönböztetést, mondja. Jenkins a kategorizálás bevonásával egy általános modellt állít fel a társadalmi identitás formáiról és folyamatairól, amely az egyéni és kollektív identitásra egyaránt érvényes, s a belső és a külső meghatározás tengelyén rendezi el a különböző folyamatokat (a külső és belső pólusnak én és önmagam felel meg az egyéni szinten, csoport és kategória kollektív szinten). A társadalmi kategorizálás kontextusait külön elemzi a formális-informális tengely mentén, s hozzáteszi, hogy ez az elkülönítés elemzési eszközként, s nem hierarchikus rendezettségként értendő, a valóságban a kategorizálás különböző társadalmi kontextusai egymást rendszeres és komplex módon átfedik. Végül külön kitér a kategorizálás és hatalom viszonyának kérdésére, vagyis arra, hogyan is internalizálódhat egy külső meghatározás. Itt két csoport közti lehetséges hatalmi viszonyokat elemez, a különböző esélyeket arra, hogy egyesek mások mindennapi realitásainak megkonstruálását befolyásolják.

Jegyzetek:

[1] Kántor Zoltán - Majtényi Balázs (szerk.): Szöveggyűjtemény a nemzeti kisebbségekről, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2005 [vissza]