Sólyom Barbara:

A habitusról

A habitus fogalma

etimológiailag

habitus, us, hn. [habeo] 1) külső testi állapot, alkat, külső megjelenés, a test magatartása A) ált. külső, minőség B) ruházat, öltözet, 2) arány, mi-volt, természet, állapot, gondolkozásmód, szellemi állapot vagy minőség 3) szerzett sajátság, egyéni sajátságosság. - Finály Henrik nyomán (A latin nyelv szótára, Budapest: Franklin Társulat, 1884).

tudományosan

az angol szakirodalom egyértelműen szokásként értelmezi
orvosi szakkifejezésként egészségi állapotot jelent
jogtudományban magatartásként definiálják
hittudományban: egyházi egyenruha
a pszichológiában Adler a lelki berendezésünkben elokészíto, életrendezo törekvést vél felfedezni. Ez a szellemi habitus. Általában a habitust a temperamentum szinonimájaként használják.
szociológiában leginkább Bourdieu nevéhez kötődik: társ.-i nem, társ.-i jellem, karakter, csoportra jellemző motivációk rendszere, egy csoportra jellemző gyakorlatainak és ideológiáinak alkotóelve, elhivatottság, gyakorlati érzék, a gyakorlat logikája, egy objektív struktúra bensővé és általánossá tétele. A szocializáció során a legitim viselkedés potenciális kelléktárát elsajátítjuk, de hogy egy adott szituban mit választunk belőle, azt a társ.-i pozíciónk határozza meg. Egy testbe épült társadalmi törvény, egy "interiorizált norma", a belsővé vált minták rendszere, amely biztosítja az integrációt egy adott csoporton/osztályon belül, és az élet minden területére kihat. Tulajdonképpen kultúrát teremt. Mindennapi viselkedés, napi beállítódás, amely egyénhez/társ.-i csoporthoz kötött. Kognitív séma, hétköznapi osztályozási rendszer, amely bennünk él és segít a napi eligazodásban. Gyakorlati és nem kognitív funkciója van. Második természetünk, strukturálja az egész testet és a testen keresztül fejezi ki az objektív világot. Nem tudatos megnyilvánulás (ezért is fejezi ki jól a testtartás).

hétköznapi értelemben

alapvis., viselkedési mód, érzület, magatartás, beállítódás, mentalitás, vérmérséklet
o az ember alapvető minoségeként, pontosabban magának a lelki alkatnak a szinonimájaként használhatjuk. Mint ilyen, alapvetően határozza meg teljes emberi lényünket, gondolkodásmódunkat, ízlésünket. A habitus döntoen az ismétlodő korábbi állapotok állandósuló, minoséggé váló vetülete. A közösség habitusa tradíciójában jelenik meg, míg az egyén számára épp az e tradícióból fakadó gyakorlatban lesz habitussá.
velük született (alkat) és tanult is (szokás)
élőlények jellegzetes anyagi jegyeinek összessége
külső megjelenés, fellépés, mozdulatok, öltözet, arckifejezés, nyelv
erkölcsi habitus: lelki alkat, készség
filozófiai habitus: az adott, az éppen aktuális helyzet megértésére irányuló igazság/bizonyosság keresése.

A habitus és az attitűd fogalmak kapcsolata egymással

hasonlóságok

nagyon nagy az átfedés közöttük
velünk született és tanult tulajdonságokat, készségeket is jelentenek

különbözőségek

a habitus fogalma töredékesebb, fregmentáltabb, esetlegesebb, mint az attitűdé, kevesebb erőfeszítés volt eddig a fogalom egységes definiálására, kevésbé kiforrott. Az attitűd fogalma u.a jelenti minden tudományágban, nagyobb az interdiszciplináris konszenzus vele kapcsolatban
a habitusnál nagyobb hangsúly esik a külső megjelenésre
a habitus közel áll a temperamentumhoz (vérmérséklet), néha szinonimaként is használják őket
az attitűd kognitívabb megközelítésű, kevésbé hangsúlyos benne a biológiai/veleszületett aspektus, mint a temperamentumnál
a habitus közelebb áll a szokásokhoz, viselkedésmódokhoz, szocializációhoz, mint az attitűd

A "habitus" alkalmazási területei, példák

Ferenc Sándor: az információs habitus információs viselkedésünk eleve meghatározó és spontán módon ható alapszerkezete. Ez fejezi ki egyszeruen az információs társadalom tudáspiacán az egyének azon aktuális alapmagatartását, amelyet döntoen a szokássá váló szocializáció alakítja, vagyis szerzett, de amelyet individuális adottságok is Erisen determinálnak. Ez a habitus jól látható az SMS-ekhez és a WAP-okhoz való viszonyunkon.
nemzeti habitus: náci habitus, "jókais" magyar habitus, orosz habitus, ...
írói/művészi habitus: a "művészlélek" jelensége, a szépirodalomban gyakran emlegetett szó
oktatásban: tantárgyi attitűd és tanulási habitus szavak gyakoriak a szakirodalomban
v. milyen foglalkozáshoz, szerephez kötött habitus: vállalkozói h., tanári h., ...
életformához kötött fogalomként: urbánus/antiurbánus, közalkalmazott/szabadúszó, ...
asztrológiában is szakkifejezés, a kategóriák, személyiségtípusok leírásában segít
mezőgazdaságban: tájegység habitus, gazdálkodói habitus, egy élőlény megjelenési formája, külleme (növénynél), ...
politikában: egy adott párt habitusáról beszélhetünk, magának a kormánynak a habitusáról, ...
történelem: náci, nemzeti, ellenállói h. ...
egészségügy: beteggondozás, lelkisegély, ...

Vitaindító kérdések

ellentmondás van abban, hogy a habitus egyrészt pusztán szokás, másrészt velünk született, temperamentum. Vajon igaz-e ez, ill. ha igen, tudunk-e arányokat megállapítani a kettő között.
Az attitűdben is van szerzett, tanult elem, de mégsem annyira, olyan mélyen, mint a habitusban, ill. a velünk születettség is benne van, de az sem olyan mélyen, mint a habitusban. Miért, hogyan.
A habitus mennyire a felszínhez, külsőhöz kapcsolódik és mennyire mélyebb dolog (a személyiséghez, értékrendhez kapcsolódik)

Kiegészítések

- én Allport attitűd fogalmával dolgozom, a Smith-Mackie félével tudom még összevetni:

Allport: az attitűd mentális vagy idegrendszeri készenléti állapot, amelynek szerkezetét a tapasztalat alakítja ki, s amely irányító vagy dinamikus hatást fejt ki mindazokra a reakciókra, amelyeket az egyén a vele kapcsolatban álló összes attitűdtárgyra és szituációra ad. kognitív komponens (nézetek az attitűdtárgyról); affekív, érzelmi komponens (az attitűdtárgy iránti érzelmek); viselkedés (az attitűdtárgy iránti cselekvési tendenciák)
Smith-Mackie: az attitűd egy kognitív reprezentáció, amely összegzi az egyén értékeléseit egy adott személlyel, csoporttal, dologgal, tettel vagy eszmével kapcsolatban . leszűkített, más, kognitív definíció
Fishbein-Ajzen: az attitűd tanult tendencia arra, hogy következetesen kedvezően vagy kedvezőtlenül reagáljunk egy adott attitűdtárgyra. a tanuláson a hangsúly