Komplexitás, nyelv, média
Jegyzet a "Komplexitás" c. projekt 2005. május 10-i diszkussziójához

Nyelv

Az ember jelenleg az egyetlen ismert élőlény, amely környezete leírásához, érzelmei, gondolatai kifejezéséhez képes jeleket alkotni, s ahhoz akár elvont, vagy nem létező fogalmakat is kötni. (Frege)

Gottlob Frege háromszöge 1892-ből: I-II jelölő viszony, II-III kifejező v. deszignáló viszony

A nyelv a ma létező legtökéletesebb, egyben legbonyolultabb jelrendszer, az ember sok-sok kísérlet után benne találta meg azt az eszközt, amely leginkább alkalmas lehet céljai eléréséhez a különféle kommunikációs szituációkban.
Egyes elképzelések szerint a nyelvet hierarchikusan egymásra épülő alrendszerek alkotják. Ezek önmagukban is teljes struktúrák a maguk sajátos elemeivel és szabályaival; a legtöbb, önálló tudomány tárgya. Ezen alrendszerek alulról felfelé haladva lesznek egyre összetettebbek, s a közöttük levő viszonyok sokasága formálja őket végül önálló egységgé, "szuperrendszerré."

(ritmus) fonéma (beszédhang) (szótag) morféma, jelentéssel bíró fonémasor lexéma, szó glosszéma szó+mondatbeli viszony szintagma, mondatrész mondat szöveg

A társadalom fejlődésével és az információ jelentőségének felértékelődésével lett egyre összetettebb ez a struktúra. A különböző szerkezeti elemek megjelenése és működő rendszerré alakulása jól nyomon követhető az evolúciós folyamatban. (Fülöp Géza)

tagolatlan hangjelzések fonémák fonémasorok egyszavas mondatok mondatfajok tagolt mondatszerkezetek szöveg

A nyelv kommunikációs jelrendszerré alakulásának folyamata, s így a struktúra összetétele megfigyelhető a felnövekvő kisgyermek beszédtanulási, kísérletezési mechanizmusában is, amely a kutatók szerint mára genetikailag programozott módon megy végbe. (Jakobson)

hangutánzás fonémák felismerése és elkülönítése nyelvtani alapelemek (pl. szófajok) megismerése szavak mondattá szervezése fogalmi gondolkodás kialakulása

A nyelvvel kapcsolatban a kutatók megfogalmaztak bizonyos alapjelenségeket, amely az egymásra épülő rétegeknek szintén egy sajátos olvasata lehet. Ezekkel az alapjelenségekkel mára külön tudományok foglakoznak. Szépe György bemutatása szerint legalul a szemiózis (a jelalkotás és jelhasználat) áll, amely alatt egyelőre csak az élő szervezeteken belüli jelátvitelre gondol. (az élet egyik attribútuma, az élővilág szinte minden jelensége kezelhető e szinten) Egyel feljebb található a kommunikáció, amely már magában foglalja az előbbi jelalkotó és jelhasználó fogalmat. A kommunikáció az állatvilágban kezdődik, s lehetőséget kínál a különböző problémák felismerésére, kezelésére. Alulról a harmadik szint a nyelv szintje, amely alatt nem a teljes struktúrát, hanem pusztán annak mentális részét, vagyis a bennünk élő nyelvet érti a szerző. Csak ezután következik a hangos beszéd, amely Szépe szerint nem szükségszerű formája a nyelvnek, ellenben kiemelkedik valamennyi más kommunikációs csatorna közül. A hangos beszéd nem más, mint az eggyel alatta álló "mentális nyelv" nyelvi jelekké kódolt változata. A dobogó legfelső fokán az írás áll, amely a hangos beszédnek lett egy vizuális formája. Jellemző rá, hogy sajátos önállósággal rendelkezik, vagyis akár a hangos beszéd nélkül is közvetlen kapcsolatban állhat a mentális vagy szemantikai nyelv szintjével.

A nyelvpszichológia foglalkozik a különböző nyelvekben alkalmazható megértési stratégiákkal. A legtöbb modell alapja az úgynevezett szótár vagy mentális lexikon, ami gyakorlatilag a befogadó aktuális szókincsét jelenti. A leegyszerűsített megértési rendszer egyes elemei ugyancsak utalnak a struktúra komplexitására. (Pléh)

S Z Ó T Á R
hangelemzés szófelismerés mondatelemzés problémamegoldás beépítés és felhasználás

Egy ideje a nyelvészek fontosnak tartják elkülöníteni egymástól a beszéd és a nyelv fogalmakat, amelyek korábban együttesen jelentették mindazt, amit nyelvnek gondoltunk. E felfogás szerint a nyelv az általunk alkalmazott jelrendszer társadalmilag intézményesített oldala, a beszéd pedig mindennek az egyéni megvalósítása egy kommunikációs aktusban. (Saussure Austin)

Noam Chomsky (1968): Nyelv és elme - A jövő

Chomsky ebben az írásában a nyelv mint struktúra egyedülálló és az élővilágban utánozhatatlan mivoltára hívja fel a figyelmet. Vitába száll azokkal a tudósokkal, akik az állati kommunikáció és az emberi nyelvhasználat fejlődése között keresnek párhuzamot. Elutasítja Karl Popper által leírt fejlődési folyamat alacsonyabb és magasabb nyelvi szakaszait, mert szerinte ezek között nem látszik semmiféle folyamatosság vagy átmenet. Ugyanúgy vitatja a madárhangokat kutató etológus, Thorpe megállapításait az emberi és az állati kommunikáció egyaránt célirányos, rendezett és propozicionális mivoltáról.
Chomsky érvelése szerint az emberi nyelv az állatihoz képest végtelenül sok új gondolat, érzelem és szándék kifejezésére alkalmas, és így egészen más mechanizmusok szerint működik. Nem lehet például azt mondani, hogy az emberi nyelvhasználat minden esetben szándékszerűen informatív. Példaként említi, hogy sok esetben a tájékoztatás mellett félrevezetésre, saját gondolataink tisztázására vagy egyszerűen csak játékból használjuk a nyelvet. Mindezek fényében a szerző leginkább az emberi gesztusrendszerrel állítaná párhuzamba az állati kommunikációt és semmiképpen sem a nyelvvel. Úgy véli: semmi alapja nincs annak a hipotézisnek, hogy az emberi nyelv csupán egy komplexebb megjelenése valaminek, ami máshol megtalálható az állatvilágban. Ezzel szemben az emberi nyelv egy minden más struktúrától minőségileg különböző, teljesen új jelenség, aminek leírása, megértése közelebb visz minket az emberi elme működésének megértéséhez is.
Chomsky itt két különböző diszciplína, a nyelvtudomány és a pszichológia egymásra gyakorolt hatásáról beszél. Dicsőíti a modern, strukturális nyelvészet hozzájárulását ahhoz, hogy sikerült háttérbe szorítani a nyelvi jelenségek teljesen gyakorlati, behaviorista, antimentalista megközelítését. Ezzel szoros összefüggésben pedig azt írja, hogy ezen újfajta szemlélettel a nyelvtudomány hosszabb távon segíthet majd pontosan megfogalmazni a pszichológia egyes központi problémáit. Chomsky elképzelése szerint a nyelvtudomány (talán a maga rendszerszerűségének tapasztalatait felhasználva) leginkább humán mentális folyamatok és az általuk létrehozott struktúrák megértéséhez tud majd hozzájárulni.

Média

A társadalom információs csatornáiban közlekedő üzenetek mennyiségének növekedése, a tökéletesedő technikai eszközök és a fogyasztói közösségekben megerősödött információéhség szükségessé és lehetővé tette a beszélt nyelv előnyeinek jobb kihasználását. A nyomtatott majd az elektronikus médiumok megjelenése jól ismert történelmi folyamat. Szépe György az írástól a multimédiáig tartó fejlődés állomásait így írta le:

írás nyomtatás privát írógép személyi számítógép multimédia

A ma rendelkezésre álló és terjedő digitális kommunikációs rendszerek valamint az informatika összekapcsolása olyan évtizedek óta csak elképzelt eredményekben ölthet testet, mint az egyre szélesebb körben alkalmazott mesterséges nyelvek, a gépi fordítás, hangfelismerés és beszédszintetizálás tökéletesítése.

Kapcsolódó cikkek:

Olvasni és következtetni tanul a gép - http://index.hu/tech/szoftver/darpa0211/

Szájról olvasó számítógépek - http://index.hu/tech/szoftver/szajrol/

Magát konfigurálja a kognitív rádió - http://index.hu/tech/tudomany/kognitiv/