Haász Sándor:
Intencionalitás az evolúciós pszichológia tükrében
Az evolúciós pszichológia megjelenése, ezen belül szakítása a szociobiológiai
szemlélettel, szervesen összekapcsolódott azzal a törekvéssel, hogy a viselkedés
látható megnyilvánulási formáin túl az ember mentális működéseit is az evolúciós
megközelítés tárgyává tegyék. Az utóbbi évtized tapasztalati kutatásai a kognitív
és fejlődéspszichológia területén, nem csak azt eredményezték, hogy az evolúciós
stúdiumok természetes közegébe ágyazódtak, hanem azt is, hogy a diszciplínák
határai számos problémakör (így pl. a mentális állapottulajdonítás, szociális
tanulás stb.) értelmezése során összeolvadtak. Ennek egyenes következménye,
hogy az új gondolkodók már integratív modelleket vázoltak fel.
Az emberi gondolkodás, az elmeteóriák és a megismerési, értelmezési folyamatok
egyik máig vitatott kérdésköre a modularitás vagy moduláris szemlélet. A témában
több tudományos tézis látott napvilágot, első és kiinduló Jerry Fodor filozófus-nyelvész
modulelmélete. Megközelítésében az emberi viselkedést és gondolkodást az evolúciós
környezet specifikus kihívásaira szelektálódott adaptív algoritmusok (veleszületett
információ-feldolgozó folyamatok) irányítják. Elméletében az elme úgy jelenik
meg, mely nagyszámú, egymástól független alkotórészből áll, s ezek mindegyike
valamely speciális feladatok elvégzésére szolgál. Az algoritmusok jellemzői,
hogy genetikailag kódolt, zárt idegrendszeri pályán mozgó területspecifikus
folyamatok. Egy-egy környezeti inger gyors és speciális modul-választ aktivál.
/pl. vészhelyzetben a menekülési vagy megküzdési válasz/ Más kutatók egyfajta
"intelligens" vezérlőelvet feltételeztek a modulok rendszerében. Alapproblémájuk,
hogy míg az alacsonyabb szintű kognitív folyamatokban bizonyíthatóan elfogadható
a zárt modulszisztéma, addig a magasabb szintű /lásd. Fogalmi gondolkodás/ kognitív
folyamatainak értelmezésében már kevésbé. Dan Sperber antropológus (2001) az
egyes modulok közti kapcsolatról, azok integrált hierarchiájáról beszél, melyben
a perceptuális modulok kimenetelei a fogalmi gondolkodás moduljaiba jutnak,
s azok szintén más fogalmi modulokkal állnak bemeneti kapcsolatban. Pl. a kutya
fogalmi moduljába beletartozik az ugatás, a látvány és a szag perceptuális moduljai.
A kulturális környezet változásai pedig a fogalmi modulok új változatainak a
megjelenését eredményezik, egyfajta kognitív újrafogalmazás útján. /törzsi ének-komolyzene/
A kulturális evolúció során alakult ki az ún. metareprezentációs modul, mely
az emberi gondolkodásra jellemző hierarchikus komplexitás legfelsőbb szintje.
Ez a modul lehetővé tette mások megértését, gondolatok, szándékok, érzések másoknak
tulajdonítását. Létrejött az intencionalitás fogalma és tárgya.
Karmiloff és Smith magyarázó elméletében a fogalmi gondolkodás fejlődése demodularizáció
vagy reprezentációs újraírás néven jelent meg, melynek lényege úgyszintén a
modulok közti információs kapcsolatban keresendő. A zárt rendszerű modulokban
tárolt ismeret eredetileg egy inplicit, proceduális tudás, mely nem teremt tudatos
reflexiót /lásd. feltétlen reflexió/. A reprezentációs újraírás eredményeként
azonban tudatos /explicit/ ismeret birtokába jutunk, mely a környezet változása
és a tanulási folyamatok eredménye. A korábbi reprezentációnak egy új absztrakt
prezentánsa készül el, mely egyre komplexebb fogalmi analógiákra képes. Így
eljutunk Sperber metareprezentációs moduljához, az emberi gondolkodás rugalmasságához,
a megismerő és értelmező folyamatokhoz. Összeségében elmondhatjuk, hogy a társas
viselkedés valamennyi területén egyaránt részt vesznek területspecifikus algoritmusok
és területáltalános /kondícionálás/ stratégiák.
Az evolúciós pszichológia másik lényeges kérdésköre az elmeteóriák vagy elmeolvasás
képességének problematikája. Különösen vitatott kérdése az emberszabásúakkal
végzett vizsgálatoknak a bonyolult tanulási képességek vagy az intencionalitás
(mentális állapottulajdonítás) feltételezhetőségének bizonyíthatósága. Ennek
számos vetületei az állati tudatelmélet, énfelismerés és megtévesztés területén
végzett vizsgálatok és megfigyelések. /lásd Povinelli és munkatársai: látás-tudás
és látás-figyelem teszt; Whiten-Byrne: taktikai megtévesztés-elmélet/ A kutatási
eredményekből bizonyíthatóan valószínűsíthető, hogy az emberszabásúak képesek
elsődleges reprezentációkra, azaz hogy másoknak azt a mentális állapotot tulajdonítsák,
hogy lát valamit, figyel valamire. Nem képesek viszont másodlagos reprezentációra,
azaz mások reprezentációjára vonatkozó reprezentáció kialakítására. Erősen valószínűsíthető
a kondícionális tartalom, ugyanis csak néhány próba után alakul ki bennük a
tőlük független mentális állapotok felismerése. Gomez ezt implicit tudatelméletnek
nevezi, szemben az emberi explicit tudatelmélettel. Míg az emberszabásúak bizonyos
látható viselkedési jegyek tanulási folyamata alapján tulajdonítanak mentális
tartalmakat, addig az emberek magából a fennálló szituációkból következtetnek
arra. A Dennetti intencionalitás felosztásban a nulla rendű (mely semmiféle
szándékosságot nem tartalmaz, csupán fajfenntartó, szelektív hatása érvényesül)
az elsőrendű és a másodrendű intencionalitás egyaránt megfigyelhető állatoknál
(az utóbbi csak az emberszabásúaknál), a látszólagos megtévesztés kialakulásáért
azonban valószínűsíthetőbb, hogy bonyolult tanulási folyamatok /kondícionálás,
operacionalizálás, asszociációs tanulás/ tekinthetők felelősnek.
A modern ember (Homo sapiens sapiens), amely mintegy 100 ezer évvel ezelőtt
jelent meg már biztosan rendelkezett teljesen kifejlett explicit elmeteóriával
(Baron-Cohen 1999.) Képes volt arra, hogy érzékszervektől függetlenül is létre
tudja hozni a dolgok, események mentális reprezentációját, s arra is hogy ezekkel
különböző műveleteket végezzen. Erre az archaikus ember tevékenysége és kultúrája,
fantáziavilága enged következtetni. Az antropomorfizmus, az állatok képességekkel
és tulajdonságokkal való felruházása is fontos szerepet játszott abban, hogy
őseink belehelyezkedtek az állatok világába, könnyebben megértették viselkedésüket,
reakcióikat, ami fontos volt a zsákmányszerzésben.