Sebestyén Eszter:

Attitűdkutatás

Mivel az attitűdkutatás története és annak módszertana (Munk Vera témája) erős átfedésben lennének, ezért az első részben az attitűdkutatás egy-egy lényegi fordulópontját beágyaztam a szociálpszichológiai gondolkodás előtörténetébe, a modern szociálpszichológia kialakulásába, a huszadik század szociálpszichológiájába, a tudomány hazánkat illető részébe. A második részben kutatási témámmal párhuzamban, a politikai attitűdökkel foglalkozom.

A szociálpszichológia Amerikában

A modern fejlett empirikus módszereket alkalmazó szociálpszichológia az Egyesült Államok extenzív fejlődése korán kimerült, a kapitalizmus konszolidációjának útját választó társadalom jött létre a XIX. és a XX. század fordulóján. Paradox, hogy amerikai tudományról beszélünk, hiszen az elsők Európából érkeztek, vagy Európában tanultak és magának a szociálpszichológiának minősíthető gondolatrendszer is európai volt. Az európai totalitárius rendszerek elől menekülő tudósok között szép számmal találunk szociálpszichológusokat. Az amerikai társadalom múlt nélküli (nem volt feudalizmusa), Amerika bevándorlókból jött létre, akik már a forradalom előtt lélekben lerázták magukról az igát, maga a bevándorlás pedig az individualizmus pszichológiai hagyományának adta meg az alapját. Az individualizmus része a pragmatizmus és a "frontier" mentalitás (önbizalom, felelősségérzet, küzdőképesség). Ez a társadalom fontos szerepet tulajdonít a teljesítménynek és az oktatásnak. Az amerikai szociálpszichológia sikertörténetét az individualista tradíció határozta meg. Az empirikus társadalomtudományok fejlődése a gazdasági fejlődés következtében fellépő, és gyakorta kiélesedő társadalmi egyenlőtlenségeken alapult. Amerikai demokrata párti kormányok erőfeszítéseihez kötődő és lényegük a piaci viszonyokkal harmonizáló és a piac negatív hatásait korrigáló redisztribúciós mechanizmusok kialakítása volt. A harmincas-negyvenes években a legnagyobb teljesítmény az attitűdök tanulmányozása volt.

Az örök visszatérés

Hat feltétel sorolható fel, amelyek a domináns szociálpszichológiai témák örök visszatérését eredményezik.

1. Az uralkodó társadalmi és politikai diskurzus, ami kijelöli a kutatók témáinak körét és a kutatásra fordított pénz mennyiségét. (II. világháború alatt végzett kutatások a meggyőző kommunikáció hatásairól. Pl. lövedékelmélet, amely vizsgálatának lényege: miért válhatott a rádió az első világháború legsikeresebb propagandaeszközévé, minek köszönhette szinte korlátlan manipulációs képességét, pontosan milyen hatásmechanizmussal rendelkezik.)

2. A kutató személyes érdeklődése és érintettsége

3. Új elméleti modell felbukkanása, ami érthetőbb jobb megoldásokat kínál a már meglévő problémákra. A 60-as években az atribúció elméletek integrálni tudták a már kidolgozott kognitív elméleteket.

4. Könnyen elsajátítható gyors sikerrel kecsegtető kutatási paradigmák. Természettudományos eredetből származó presztízs, olcsó módszerek.

5. Kutatói presztízs: A vezető kutatók nemcsak nagyhírű egyetemek oktatói, folyóiratok szerkesztői, kiadói tanácsadók, szakmai társaságok vezetői, példájuk utánzásra csábít.

6. Úttörő kutatás a váratlan területeken való kutatás nagy kockázattal és ugyanekkora haszonnal járhat. Az európai kísérleti szociálpszichológia egyik klasszikusa, Henri Tajfel, például a hatvanas években végezte csoportközi kutatásait, az így kialakult identitáselméletet tíz évvel később érte utol a szociálpszichológia főárama.
Az individualista értékrend szerint formált amerikai társadalomba illeszkedő szociálpszichológiát jellemzi az elméleti eklekticizmus. Egyrészt a szociológiai és pszichológiai kötődések egyidejű jelenléte, másrészt a különböző pszichológiai és szociológiai elméletek kavargása, ennek tudatában a gyorsan váltakozó divathullámok érthetőbbé válnak. A "pszichikumközeli" szociológia könnyen alakult át szociálpszichológiává. A konkrétan felmerülő problémák szükségessé tették az Európában kidolgozott empirikus módszerek alkalmazását. A szociológia által inspirált szociálpszichológia az akut társadalmi konfliktusokra koncentráló chichagoi iskola, a G. H. Mead nevéhez fűződő szimbolikus interakcionizmus, és a Parsons által kanonizált strukturális funkcionalista szociológia, a tudásszociológia valamint a fenomenológiai szociológia vonzásában alakult ki. A XX. század nagy irányzatai a behaviorizmus, az alaklélektan (Gestallt), a pszichoanalízis, valamint a generikus episztemológia a pszichológiai ihletésű szociálpszichológiára voltak nagyobb hatással.

A huszadik század szociálpszichológiája

Az első szociálpszichológiai kísérletet a századforduló előtt néhány évvel végezték el az USA-ban. NORMAN TRIPLETT szenvedélyes biciklista lévén, arra volt kíváncsi, hogy a kerékpár-versenyzők miért érnek el jobb eredményt, ha valaki diktálja nekik az iramot, mint ha magányosan hajtanak. A szociálpszichológia kifejezés Németországban született, ám az első könyv amelynek címében megjelenik az új tudomány neve az USA-ban jelent meg. E. A. ROSS tollából.

Ross & McDougall
Ross műve szociológiai aspektusból tekinti át tárgyát, amit így határoz meg "a szociálpszichológia a szerző szerint azokat a pszichikus síkokat és folyamatokat tanulmányozza, amelyek az emberek egymás közti kapcsolatai folytán keletkeznek". Ross a tömegjelenségeket a szociális fertőzés eseteit elemzi a Tarde-tól átvett szuggesztió-utánzás modell segítségével.
McDougall hasonló tárgyú műve, de kiindulópontja nem a társadalom, hanem az egyén volt: "A szociálpszichológiának meg kell mutatnia, hogy adottnak véve az egyéni tudat veleszületett tulajdonságait és képességeit, a társadalom összetett szellemi élete miként alakul azok által és az utóbbi miként hat vissza az előbbiek működésére és kialakulására". a két szerző közötti karakterisztikus különbség a mai napig megosztja a szociálpszichológusokat.

A huszadik század első fele
A tízes évek szociápszichológiáját két kérdés foglalkoztatta. Az első az egyén társadalmi részvételére vonatkozott, a második pedig a csoportok szerveződését, működésmódját firtatta. (Még nincsenek tiszta fogalmak, megindul a kísérletezés és a tervezés.)
A húszas évek a spekulatív korszakból örökölt csoportlélek fogalmával való leszámolás jegyében fogantak, amelyre ALLPORT kísérletei szolgáltatják a legjobb példát. 1924 és 1932 közt végezték el a chichagoi Hawtorn művekben azokat a munkalélektani kutatásokat, amelyeknek ELTON MAYO adott úttörő jellegű szociálpszichológiai értelmezést, ebből nőtt ki a human relations irányzat, ami munkahelyi hatékonyság növelését tűzte ki célul. Ez az évtized az attitűd mérés felvirágzását is hozta.THURSTONE 1929-ben alakította ki saját módszerét, ezt nem sokkal LIKERT eljárása követte, valamint ekkor alakította ki BOGARDUS az egyes csoportok társadalmi távolságát mérő skálát. A huszas évek fontos jelentőségű volt a Szovjetunió szociálpszichológusai számára is, ahol ugyanúgy napirendre került a lelkek átalakítása, mint az USA-ban. A kor két főbb áramlata a behaviorizmus és a pszichoanalízis sajátos változásokon ment keresztül a marxistának beállított interpretációk során. Marx nyomán az egyéni pszichológia problematikáktól csak mennyiségileg tartották különbözőnek. Az ideológiának való megfelelés diktálta az ütemet. Ebből csak L. SZ. VIGOTSZKIJ újításai révén tudott kilábalni.
A nagy világgazdasági válságból az USA volt képes reformok útján kilábalni, ahol a demokratikus rendszer még meg is erősödött. nemzetiszocializmus elől menekülő tudósok USA-ba menekültek, a menekülők magukkal hozták a technikát, az új pszichológiai elméleteket, Gestalt-lélektan, behaviorizmus, pszichoanalízis, mégis KURT LEWIN iowai műhelye hozta a legtöbb eredményt. Az évtized végén kezdődnek az ADORNO által irányított vizsgálatok, amelyek a tekintélyelvű, fasisztoid és annak ellentéteként a demokratikus személyiséget kutatták.
Az évtized első felében (1934) jelent meg MEAD posztumusz műve a Pszichikum az én és a társadalom, ami a szociálpszichológiának még mindig az egyik legnagyobb hatású forrása. Ezzel a művel egyidőben jelent meg J. MORENO szociálpszichológiai utópiája a Ki éli túl?, amelynek módszertani újítása a szociometria volt. SHERIF ekkor végezte el normaképződésre vonatkozó vizsgálatait. Az évtized vezető szociálpszichológiai fogalma az attitűd volt, amit THOMAS & ZNANIECKI A lengyel paraszt című munkájukban már 1918-ban tárgyaltak.
A negyvenes évek az attitűdkutatások rutinizálását hozta. Az évtized végén alakul meg Prienctonban az OPOR, amely főként szociálpszicológiai valamint a NORC, ami főként politikatudományi témákat vizsgált. A második világháború kitörése arra inspirálta őket, hogy ne leírják, hanem megváltoztassák a közvéleményt. Ez az évtized a KURT LEWIN által javasolt csoportdinamikai iskola megalapítását hozta Cambridgeben. STOUFFER az amerikai katona című vizsgálatsorozat a második világháborús USA szociálpszichológiai freskója.

Szociálpszichológia a második világháború után
Az ötvenes évek: A kapitalizmus jóléti formájában élő, a fogyasztói értékekkel harmonikus összefüggésben élő ember világa. ASCH konformitáskísérletei a csoportnyomásnak engedő kívülről vezérelhető ember titkát tárják fel. 1954-ben jelenik meg G. W. ALLPORT nagy összefoglaló műve az előítéletességről. SHERIF ekkor végzi a csoportközi viszonyokkal foglalkozó kísérleteit, az együttműködés a fölérendelt célok konfliktusmérséklő erejébe vetett hit jár át. DEUTSCH szintén kísérletekkel bizonyítja az együttműködés pozitív hatásait. Pontosabb és kifinomultabb adatfeldolgozási módszerek elérhetővé váltak (varianciaanalízis, klaszteranalízis, faktoranalízis, számítógépes elemzések). FESTINGER műve a kognitív disszonanciáról 1957-ben jelenik meg, ez lesz a hatvanas évek kutatásainak vezérfonala. Ez az elmélet arra a felfogásra épült, hogy az ember véleményei, attitűdjei, tudása és értékei között kialakítandó belső harmónia, konzisztencia megépítésében érdekelt. A kognitivista hangsúlyeltolódás itt egy olyan emberképet mutat, ahol az ember aktívan dolgozza fel, gazdagítja a beérkező ingereket.
A hatvanas években útjára induló kognitív szociálpszichológia két fontosabb irányt vesz fel. Az első a szociális reprezentációkat vizsgálja (az emberi elme által kódolt és nem kódolt információkat mutatta ki), míg a másik a társas a társadalmi tudásértelmező, következtető és jeletéstulajdonító mechaizmusát tekintette fő kutatási célnak. Az USA-tól nem csak az újjáépítési kölcsönöket és technológiákat vették fel, hanem az amerikai társadalomtudományos kutatás gyakorlatát is. Nyugat-Németországban például hatékonyan alkalmazták az amerikai politikai szocializációs technikákat a németek demokratikus "átneveléséhez". A hatvanas évek végére a nyugat európai radikális értelmiségiek rádöbbennek az amerikai pozitivista társadalomtudomány diszfunkcionalitására. Megjelenik a kritrikai szociálpszichológia. A kritikusok szerint a szociálpszichológiának csupán annyi maradt a tárgya, hogy a szubjektumként megnyilvánuló egyed hogyan lép interakcióba egy másik objektumként kezelt egyeddel. A kritika enyhébb változata a szociálpszichológiai kérdésfeltevés trivialitását, banalitását, társadalmi irrelevanciáját támadta, új témaként a társadalmi konfliktusoknak, a hatalomnélküliek kiszolgáltatottságának vizsgálatát ajánlják fel. A radikálisabb csoportok ezzel szemben magát a szociálpszichológiai megközelítést is elutasítja. (politikai enyhülés kezdeti jelei Kelet- Európában.
Hetvenes évek: Megalakul az Európai Kísérleti Szociálpszichológiai Társaság, amelynek születését támogatta HENRI TAJFEL. A Szovjetunióban LEONTYEV és LURIA által átmentett Vigotszkij-iskolai tradícióira építve önálló elméleti irányú szociálpszichológia jött létre. JADOV az attitűdkutatásban, PETROVSZKIJ és DONCOV a közösségelméletben alkotott maradandót. Amerikában a csoportlélektan már az előző évtizedben megújult; a vezetőképzésben, a pszichoterápiában, az oktatásban széles körben alkalmaznak alkalmazott szociálpszichológiai módszereket. Új irányt adott az attribúció kutatása, amelyben közös nevezőre jutottak a behaviorista és a kognitív megközelítések. Az interakciók kutatását és a szerepelméletet megújította a generatív grammatikából kölcsönzött szabályfelfogás és a fenomenológiai elmélet. Az európai szociálpszicológia is újra magára talált. Párizsban
S. MOSCOVICI a kisebbségi befolyásolás és a szociális reprezentációk kutatásával foglalkozott. Oxfordban ARGYLE az empirikus interakció-kutatás új módszereit dolgozta ki. TAJFEL a kategorizációs csoportidentitás kidolgozásával, DOISE a csoportközi viszonyok kísérleti vizsgálatával mind az amerikaiakkal egyenrangút alkottak.
A nyolcvanas évek: A társadalmi identitás és a csoportközi viszonyok kutatásának felvirágzását hozta. A keresztkategorizációs vizsgálatok tanulságai az mutatták, hogy a többszörös identitás csökkenti az előítéletességet és a sztereotipizációt. Az attitűdök kutatása valós helyzetekben, cél a valóság minél jobb leírása. A csoportlélektan új terepei az önsegítő csoportok lettek. A nem mindig tökéletes közvéleménykutatási technikák mellett megjelentek a fókuszcsoportos vizsgálatok. Alkalmazott szociálpszichológia.

A jövő

A nyugati emberképre alapozott szociálpszichológiának a jövőben négy nagy kihívással kell szembenéznie.
1. A kollektivizmus irracionális és racionális premisszái alapján szerveződött államok bukása megfosztotta a liberalizmust ellenségeitől. A fejlett és fejletlen világ szétválása, elzárkózás, xenofóbia, a jóléti társadalom sovinizmusa.
2. A világban előrehalad a nemzetköziesedés, a nemzeti szuverenitás önkéntes korlátozása, a szaporodó helyi konfliktusokba nemzetközi szinten történő beavatkozások szaporodása.
3. A kommunikációs lehetőségek kibővülése új helyzeteket hoz létre a társadalmi egyenlőtlenségek terén és a valóság ismert régióit újra kell fogalmazni.
4. A választható identitások körének kibővülése magával hozza a nemi szerepek radikális átalakulását.

A szociálpszichológia Magyarországon

A modern szociálpszichológiai gondolkodást a "második reformnemzedék" teremtette meg a századfordulót követő első két évtizedben. Az 1900-ban alapított Huszadik Század című folyóirat, nemzetközi szinten is elismert orgánuma volt a magyar társadalomtudománynak. Az ekkor még a Monarchia tagjaként létező magyar kultúra ekkor virágkorát élte. Az ország két alapvető problémája sohasem került rendezésre: a nemzeti függetlenség a Kiegyezés áldozata lett. (A nemzeti kisebbségek nem elhanyagolható száma miatt). A másik probléma a társadalmi struktúra kettősségében rejlett. (polgári-nemzeti, népi-urbánus). A szociálpszichológia a városi fiatal polgári értelmiség soraiban talált támogatóra. BRAUN RÓBERT A falu lélektana című írása Thomas és Znaniecki inspirációjára született írás, az amerikába kivándorolt lengyel parasztok helyzetét vizsgálva akart a magyarországi összehasonlító adatokhoz jutni (Csepeli szerint nem váltja be ígéreteit). PIKLER GYULA, JÁSZI VIKTOR, BOLGÁR ELEK, FARKAS GEYZA írásai a XIX. sz-i spekulatív elméletek (Wundt, LeBon, Tarde) hatása árulkodik.

Bukott forradalmak után
1918-1919-es forradalmak után politikai eseménytörténet két világháború közötti társadalom-történet. Az egyetemeken nem folyt szociológusképzés a falvak szociográfiájának leírását az érzékenyebb írók vállalták magukra. A tudományos igényesség egyedül ERDEI FERENC írásaiba jelentkezik, de a szociálpszichológiai problematika alárendelődik a politikai szociológiai kérdésfeltevésnek, a paraszti mentális típusok leírására próbálkozott.
BRAUN SOMA 1935-ben megjelent könyve, ami a szociálpszichológiát tapasztalati tudománynak tartja. DONÁTH GYÖRGY 1940-ben közreadott társdalomlélektani értekezése mindössze 45 lapos volt , de a magyar értekező próza remekei közé tartozik. Donáth eredetien ötvözi a történeti materialista társadalomszemléletet és a pszichoanalízissel és a francia kultúrantropológiát. Mágikus a logikus és a vallásos látásmód. A két világháború között: NOSZLOPI. LÁSZLÓ, aki tagja SZONDI LIPÓT körének a sorsot az ógörög daimon szó segítségével magyarázza. Noszlopi könyve társadalom-lélektani fejezetében a társadalom és az egyén közötti társaság szféráját jelöli ki a szociálpszichológia érdeklődési területeként, ahol az érintkezés képezi a kulcsmozzanatot. Csak a személyes ismeretséget sorolja ide. A társas élet álarcosbál.
KARÁCSONY SÁNDOR a társas viszonyulás kifejezetten szociálpszichológiai jellegű fogalmát a teológiai tartalommal, a szolgálat etikájával és a belevitte az attitűdként jelenlévő magyar azonosságtudatot. Sajátos magyar interakciótant alkotott, jellegét a magyar nyelvtanból eredezteti.
LÜKŐ GÁBOR 1942-ben írta meg nemzetkarakterológia könyvét. A könyv sorsát a háború változtatta meg, a kortársak nem vették komolyan az igen ötletes szemiotikai megközelítést. A szerző immanens összefüggésekből bontja ki az egyes jelképek értelmét. A magyar identitás védelmében Lükő még a pápuákkal való rokonítástól sem riadt vissza.
MAKKAI JÁNOS a társas viszonyok Magyarországon kialakult formáit minden irracionalizmustól mentesen történelmi szociológiai összefüggésekbe ágyazta be. Juhász Gyula elemzései alapján vált nyilvánvalóvá, hogy a nemzetkarakterológia a szellemi honvédelem fegyvereként szolgált.
1945 és 1948 között rövid demokratikus intermezzo következett, amelynek leírását BIBÓ ISTVÁN politikai-pszichológiai leírásában találhatjuk meg. Bibó társadalomszemléletének forrásai Erdei szociológiai munkásságában, Hajnal István történelemszemléletében és Horváth Barna jogelméletében kereshetőek. Bibó a társadalmi érvényesülés az értékekhez való viszony, valamint a megkülönböztetés és az üldözés témái mentén konstruálja meg.
MÉREI FERENC a magyar szociálpszichológia másik nemzetközi hírű művelője a szociálpszichológia alapkérdését az ember és a társadalom találkozáspontjainak megtalálásában jelölte meg. Mérei módszerként kísérleteket alkalmaz, kísérleti személyei óvodáskorú gyermekek voltak. szociometria kialakítása. Az enyhébb időszakban a politikai és egyéb közvéleménykutatások gyakoriak voltak. Az Egyetemi Lélektani Intézetben a Magyar Gazdaságkutató Intézet bor, gyümölcs és dohányzással kapcsolatos felvételeket végzett.1945-ben megalakult a Magyar Közvéleménykutató Intézet, mely első sikerét az őszi szabad választások pontos előrejelzésével aratta. A Budapesti Tudományegyetemen szociológia tanszék szerveződött, amelynek vezetésére Mannheimet kérték fel, helyette SZALAI SÁNDOR kapta meg ezt a helyet. Az elnyomás évei alatt Méreit és Bibót börtönbe zárták a tudományterületet pedig burzsoá áltudománynak címkézték. Az 1956-os forradalom után az életvilág felértékelődött, depolitizált, dezideologizált a pragmatikus értékeket vallottak magukénak. Ez a depolitizálás és a dezideológizálás "negatív identitás" kialakulásához vezet. A reformidőszak megváltozott körülményei között újjáalakultak a szociológiai, pszichológiai és szociálpszichológiai kutatóműhelyek egyetemi tanszékek, a könyvkiadás is felélénkült. A kutatások is ötéves tervperiódusokban működtek. A kutatásért kétszeres árat kellett fizetni. 1. Voltak ideológiai és politikai tabuk, amelyeket csak súlyos retorziók mellett lehetett átlépni. (Konrád hallgatásra kényszerül, Szelényi távozni kénytelen, Haraszti ellen bűntetőeljárás indul, a Lukács-iskola kiemelkedő tagjai is hasonló sorsra jutnak) 2. Korlátozott volt a nemzetközi tudományos életben való részvétel.
Pléh és Lányi szerint a hatvanas években nem újjászületett, hanem megszületett a magyarországi szociálpszichológia. BUDA BÉLA tudósít a nemzetközi szociálpszichológiáról, HALÁSZ LÁSZLÓ művészetpszichológiát, LÁSZLÓ JÁNOS és HUNYADY GYÖRGY az attitűdkutatást és a kognitív szociálpszichológát emelte nemzetközi színvonalra. PATAKI FERENC az identitáselmélet és kutatás területén alkot maradandót. VÁRINÉ SZILÁGYI IBOLYA és HANKISS ELEMÉR értékvizsgálatai a rendszerváltás társadalomlélektani előzményeiről tudósít. ENGLÄNDER TIBOR a döntések pszichológiájának területén végzett kutatásokat. SÍKLAKI ISTVÁN és TERSTYÉNI TAMÁS a kommunikációt kutatták. KAPITÁNY ÁGNES és KAPITÁNY GÁBOR a mindennapi tudat szerkezetét elemezte. CSEPELI GYÖRGY két évtizeden keresztül vizsgálta a magyar nemzeti identitás szociológiai és szociálpszichológiai összetevőit. A rendszerváltás földcsuszamlásszerű hatást gyakorolt a társadalomra, és a társadalomtudományokra is. Megváltozott a finanszírozási rendszer, a feladatok és a kihívások.

Előfeltevés, emberkép
a) Egyrészt van alapvető attitűd, másrészt változik, mert változtatható.
b) A legfontosabb, hogy nem manifeszt: a helyzet, amelyben a viselkedés megnyilvánul, mindig összetettebb, mint az attitűd tudati tartományában lévő séma. (Pl. egy rasszista nem feltétlenül veszi a nyúlcipőt, ha a Harlembe csöppen, de egy nem rasszista lehet, hogy megijed és elsiet.)
c) A cselekvés és attitűd kapcsolata: a társadalmi attitűdök vezérelni képesek a viselkedést, de az is létrejöhet, hogy az egyén utólag - cselekvése igazolásaként - véli felfedezni önmagán a megfelelő attitűdöt.

Attitűd-fogalom
Az attitűd diszpozíció, az ember olyan tulajdonságaira utal, amelyek alapján gondolatai, érzései, cselekvéstendenciái szerveződnek egy pszichológiai tárgyra vonatkozóan (Smith M. Brewster).
Érzéseink mögött ítéletek és értékelések rejlenek, amelyek a családunkból kapott sémák alapján állnak össze. Egyaránt tartalmaz értékelő, és érzelmi komponenseket, ez tulajdonképp a beállítódás. nehezen lehet a sémákon változtatni. Indirekt útja lehet pl. a társadalmi mobilitás, direkt útja a befolyásolás és a meggyőzés. Miben áll a kettő közti különbség? A befolyásolás tágabb fogalom; minden meggyőzés befolyásolás. A különbség úgy írható le, hogy a meggyőzés mindig tudatos, észérvek és érvelés mentén zajlik, van meghatározott cél. A meggyőzésnél fontos tudni a meggyőző félnek, hogy a meggyőzendő célszemély milyen attitűddel rendelkezik, föl kell térképeznie az attitűdök funkcióit, ami lehet:

1. Értékkifejező funkció: miként értékeljük a világ dolgait: valójában , ahogy a külső világot értékeljük, áthatja önnön magunk értékelése. A külső és belső világ kifejező és irányító értékelő attitűdök egységes értékrendben állnak össze.
2. Énvédő funkció: Ezek az attitűdök megvédenek bennünket attól, hogy magunkról, azokról a csoportokról, amelyekhez tartozunk negatív véleményt kelljen alkotnunk.
3. Haszonelvű/társadalmi alkalmazkodó funkció: segít az alkalmazkodásban, hogy bizonyos csoportokhoz tartozzunk. Ez az attitűd szoros összefüggésben van az alapvető beállítódással, lehet hosszabb folyamat, pl. politikai meggyőződés, és kialakulhat spontán egy asztaltársaságban is, ez a véletlenszerű megosztottság, itt azok közt lesz sorsközösség, akik az aktuális témában tartoznak egy csoporthoz.
4. Tudásszercvező f.: Az ember információbefogadó és feldolgozó képersségeihez a világ túl bonyolult, így ez az attitűd abban segít minket, hogy az alapvető beállítódásunknak megfelelő dolgokat vegyük észre, raktározzuk el memóriánkban..

A MEGGYŐZÉS MINDIG KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMATBAN éri el célját!

Politikai attitűd - a politikus és az ember modellje

A politikai attitűdök funkcionális nézete megfelel az embernek, mint politikai szereplőnek

akit az vezérel, hogy miképp terjessze elő érdekeit, értékeit elképzelései alapján (jelen van: értékkifejező, csoporthoz tartozási, azaz társadalmi alkalmazkodás és énvédő attitűd)
akinek szüksége van arra, hogy elhelyezze magát a társadalomban fontos személyekkel való kapcsolatában (jelen van: társadalmi alkalmazkodás, értékkifejező attitűd)
akinek belső/egyéni konfliktusmegoldásai szimbolikus módon való kezelésének irracionális melléktermékei nyilvánulnak meg (jelen van: értékkifejező)

Kérdések más tudományterületek felé nyitva

A politikai attitűdök kutatása összhangban van-e az ember, mint politikai szereplő koncepciójával? NEM vagy ALIG!
1. Egyrészt a választási viselkedés felfogató determinisztikus tettként. Ekképp nem tekinthetünk a választási viselkedésre, mint polgári döntésre. (V.O. Key 1966)
Ezt nem/részben támaszthatják alá az utóbbi évtizedek amerikai elnökválasztási kapmányai, amelyek arra engednek következtetni, hogy választók rabul esnek a tudatalatti ösztönzőknek.(Pl. Al Gore-Bushrats) Ellentmond ezzel a honi gyakorlat, ahol 1990 óta mindig a fennálló hatalom ellen szavazunk.
A fentieket nevezhetjük szociológiai aspektusnak, mert hazásuk abban rejlik, hogy közös tapasztalat és társadalmi helyzet hasonló érdeklődés felé vezet, ami pedig később visszatükröződik normáinkban.
2. Másrészt ezzel szemben állnak a pszichológiai meghatározók, amelyek nem azonosak kizárólag a tudatalatti ösztönzőkkel, amelyek szerteágazók és szétszórtak. A tárgyértékelés és az én és a mások kapcsolata által vezérelt döntéshozatal döntés marad, akkor is, ha pszichológiai meghatározóik megmutatkoznak.
A két egymástól különböző látásmód megegyezik abban, hogy az emberi viselkedés meghatározóinak tudományos kutatása összeegyeztethetetlen az emberi szabadsággal és felelősséggel.
Az ember, aki - több-kevesebb - szabadságot élvez, CSELEKVŐ.

Szakirodalom

1. Hewstone, Miles: Szociálpszichológia (Közg-i és Jogi KK.)
2. Csepeli György: Szociálpszichológia (Osiris)
3. Banaji, Mahzarin: Rejtőzködő attitűdök és sztereotípiák (Osiris)
4. Lányi Gusztáv: Politikai pszichológia szöveggyűjtemény (Balassi)