Terenyi Zoltán:

Kunda, Z.: Sztereotípiák

Forrás: Kunda, Z. (1999). Chapter 8. Basic topics: Stereotypes. In Z. Kunda (Ed.), Social cognition: making sense of people (pp. 313-393). Cambridge, Mass. [etc.]: The MIT Press.
http://edata.ub.unimaas.nl/www-ereaders/FdP-readers/e-readerdocs/Kunda-Basic.PDF

A könyvfejezet szisztematikus áttekintést nyújt a sztereotípiák empirikus vizsgálataiból leszűrhető tapasztalatokról. A tárgyalt vizsgálatok egy része a kurzus első óráján már említésre került.

A sztereotípia kutatás motivációja: fényt deríteni a csoportok közötti gyűlölet, erőszak okaira (vö. II. Világháború). A XX.sz. második felében a negatív faji és nemi sztereotípiák társadalmilag egyre kevésbé elfogadhatóak, a kutatás a finom, nem szándékolt megnyilvánulásokra irányul.
Fő kérdés: a csoport-sztereotípiák hogyan befolyásolják a csoport tagjainak megítélését és a velük szembeni viselkedést? A sztereotípiák létezése adottnak tekinthető, kérdés, hogy mikor, hogyan és milyen hatással lépnek működésbe.
A sztereotípiák eredetéről szóló három fő elképzelés:

1. Az uralkodó kultúra termékei: a gyermekek megtanulják a szülőktől, barátoktól, médiából.
2. Mély személyes szükségletekből származnak - a saját csoporthoz tartozás igénye; annak az érzésnek az igénye, hogy másoknál feljebbvalóak vagyunk; a fennálló társas rend védelmének igénye.
3. Kategorizáció és kovariáció szokványos kognitív folyamatainak a következményei.

Mik azok a sztereotípiák?
Walter Lippman (újságíró) vezette be a fogalmat 1922-ben, tágan értelmezve: "képek a fejünkben".
Gordon Allport (The Nature of Prejudice, 1954, magyarul: Allport, G.W. 1977, Az előítélet. Gondolat, Bp.): "egy kategóriához társult felnagyított hiedelem"
A társas megismerés (social cognition) perspektívájából: olyan kognitív struktúrák, amelyek egy társas csoportra vonatkozó tudásunkat, hiedelmeinket és elvárásainkat tartalmazzák. A csoport-címkék (group labels) gondolatokat és érzéseket egyaránt felidéznek. A sztereotípiák a társas kategóriák mentális reprezentációinak tekinthetők.
A legtöbb teoretikus szerint a sztereotípia egy csoportról és az egyedi csoporttagokról való absztrakt tudásnak a keverékéből áll. Jellemzői: lehet hierarchikus szerveződésű (altípusok); része a csoport változékonyságára vonatkozó tudás is; elvárásainkat és értelmezéseinket befolyásolják.

AZ ÉSZLELŐ PERSPEKTÍVÁJA

A sztereotípiák automatikusan aktiválódhatnak. Semleges, feketékre emlékeztető jelek (szavak, arc) másokban negatív gondolatokat, érzéseket, viselkedéseket válthatnak ki automatikusan, anélkül, hogy tudatosulna, valami emlékeztette őket erre a csoportra.
Patricia Devine (1999): azt vizsgálta, hogy a feketékről uralkodó sztereotípia - miszerint agresszívak - képes-e automatikusan aktiválódni. Fehér kísérleti személyeknek tudatküszöb alatti ideig, utólag maszkolt ingerként fekete sztereotípiákkal hagyományosan összekapcsolt, de agressziót nem tartalmazó szavakat villantott fel. Az így előhangolt személyek egy kétértelmű viselkedést gyakrabban ítéltek agresszívnak: az előhangolás a fekete sztereotípia más aspektusai (s az egész sztereotípia) aktiválásával automatikusan aktiválta az agresszió gondolatát is (anélkül, hogy az aktiváló szavakra emlékeztek volna!).
Bargh, Chen, Burrows (1995): afroamerikai arcok rövid expozíciója is elegendő a negatív sztereotípia és a hosztilitás (ellenségesség) képzetének (construct) aktiválódásához, s ezáltal a viselkedés is hosztilisabb lesz. (Nem afroamerikai személyeknek egy képernyőn köröket mutattak, állapítsák meg, hogy páros vagy páratlan a számuk, közben tudatküszöb alatti ideig, utólag maszkolt ingerként afroamerikai illetve kaukázusi arcokat vetítettek, majd kb.130 menet után hibát szimuláltak a képernyőn, azzal, hogy elölről meg kell ismételni a feladatot, közben pontozták a személy által adott reakció ellenségességét. Az afroamerikai arcokkal előhangolt személyek nagyobb mértékben reagáltak ellenségesen.) Mindez automatikusan történik, anélkül, hogy tudatában lennének annak, hogy láttak afroamerikai arcokat vagy hogy ez az észlelés bármilyen hatással lett volna rájuk.
Fazio et al (1995): afroamerikaiak fotóinak rövid expozíciója fehér amerikaiakban automatikusan negatív érzéseket aktivál.
Legzavaróbb következmény: az egyre inkább negatív válaszok eszkalálódó ördögi köre. Egy aktivált sztereotípia befolyásolhatja viselkedésünket a sztereotipizált egyének felé és ez befolyásolja az ő reakciójukat felénk - s ez igazolja a sztereotípiát.
Pl. állásinterjúnál (Word, 1974): a fehér munkáltató a fekete pályázó esetén nagyobb fizikai távolságot tart (messzebb ül), több hibát vét a beszédben és hamarabb befejezi az interjút. További vizsgálatban kiderült, hogy ez a viselkedés - az a mód, ahogyan kezelik - a pályázóban azt okozza, hogy kevésbé képes kompetensnek mutatni magát.
Chen, Bargh 1997: afroamerikaiak és fehérek fotóival előhangolt fehérek nem előhangolt személyekkel barkochbáztak, külső megfigyelők ellenségesebbnek ítélték azoknak a viselkedését, akiket afroamerikai arcokkal hangoltak elő, sőt azokét is, akiknek csupán a partnerük volt előhangolva, saját maguk nem.
"Érdekes, hogy ezekben a vizsgálatokban az afroamerikaiaikra vonatkozó negatív sztereotípiákkal (inkompetensek és ellenségesek) konzisztens viselkedéseket nem afroamerikaiakban, hanem olyan fehérekben idézték elő, akiket olyan bánásmódnak vetettek alá, mint amilyenben vélhetően az afroamerikaiak gyakran részesülnek. … E vizsgálatok azt mutatják, hogy azok, akik - találkozva egy afroamerikai egyénnel - automatikusan aktiválják a negatív afroamerikai sztereotípiát, saját viselkedésük által kiválthatják az egyén olyanfajta viselkedését, amely igazolja a negatív sztereotípiájukat. Ez az ördögi kör az észlelő minden szándékossága és tudatossága nélkül beindulhat…"

Egyéni különbségek a sztereotípia automatikus aktiválódásában

Modern Racism Scale (McConahay 1986) - a rasszista attitűd mérésére szolgál - azonosíthatóak a nagyon és a kevéssé előítéletes személyek.
Devine (1989): A sztereotípia tartalmával nem azonosuló személy hatástalaníthatja és elfojthatja a sztereotípia aktiválódását, ha tudatában van az aktiválódásnak és elég ideje és forrása van ehhez. A negatív sztereotípiák aktivációja - függetlenül a személyes vélekedésektől - automatikus és elkerülhetetlen. Ezzel szemben az aktiváció elfojtása és legátlása kontrollált feldolgozást igényel - melynek megvannak a feltételei.
Magyarul: Devine,P.G.(1999): Sztereotípiák és előítéletek: automatikus és kontrollált komponensek. In Hunyady et al. (szerk.), A csoport percepciója, 379-406., Budapest: Akadémiai Kiadó.

Kritika I. - Fazio et al. (1995): A Devine által használt Modern Racism Scale nem elég jó mérője az előítéletességnek, talán azért nem volt különbség az automatikus válaszban, mert nem sikeres az azonosítás az első lépésben.
(Fazio et al. 1986: egy tárgyat reprezentáló szóra adott automatikus érzelmi reakció felgyorsíthatja vagy lelassíthatja más negatív vagy pozitív szavak megítélését. "Pl. ha a háború (war) szóval történt előhangolás, akkor gyorsabban mondjuk, hogy a rettenetes (awful) az egy rossz szó és lassabban mondjuk, hogy a kellemes (pleasant) az egy jó szó. Ez azért van, mivel a war automatikusan negatív érzelmet idéz elő, amely facilitálja az érzelmileg kongruens szavak és gátolja az inkongruens szavak értékelését.")
Finomabb módszerű vizsgálat alapján: fehér vizsgálati személyeknél a fekete arcok expozíciója lassította a pozitív szavakra és gyorsította a negatív szavakra adott reakciókat. Fekete személyeknél fordított minta alakult ki. Eszerint kell lennie egyedi különbségnek az automatikus sztereotípia aktivációban. Az is emellett szól, hogy egy másik skála szerint a fehérek reakcióiban volt nagyon negatív és csaknem pozitív is. Személyes interakcióban az afroamerikai vizsgálóval utóbbi pontozta a vizsgálati személyek barátságosságát és érteklődését: ebben szignifikáns pozitív korreláció mutatkozott a vizsgálatban mutatott automatikus reakciók és a személyes viselkedés között. Szintén korrelált azzal, hogy a Rodney King per (1992) felmentő ítélete által kiváltott tiltakozásra vonatkozóan a feketéket vagy a fehéreket tette inkább felelőssé a vizsgálati személy.
Az automatikus érzelmi reakciók mértéke érvényes mérője az afroamerikaiakkal szembeni attitűdnek, s az afroamerikaiakra vonatkozó eltérő attitűddel rendelkező emberek eltérő automatikus reakciókat mutatnak efelé a csoport felé.
A Modern Racism Scale-ről jelenleg azt tartják, hogy nem képes megbízhatóan elkülöníteni a rasszista és nem rasszista egyéneket. A vizsgálati személyek felismerik, hogy az előítéletességet vizsgálják, és ha érdekeltek annak elfedésében, átszabják a válaszaikat.
Kritika II - a Devine által az előhangolásban használt szavakra irányult. Devine nagyon negatív szavakat használt. Több utánvizsgálat megmutatta (Wittenbrink, Judd, Park 1997), hogy a fekete sztereotípiához kapcsolódó, feketékre emlékeztető, de neutrális szavakra, utalásokra adott válaszaikban a negatív gondolatok és érzések automatikus aktiválására sokkal inkább hajlamosak a magasan előítéletes egyének, mint a kevéssé előítéletesek.

A sztereotípia aktiváció erőfeszítést igényelhet

A sztereotípia aktivációhoz megfelelő kognitív források elérhetősége szükséges. Egy feladatba való belefeledkezés mellett elmaradhat a sztereotípia aktiválódása.
Gilbert, Hixon (1991): szótöredékek kiegészítése értelmes szavakká, több lehetséges jó válasz, ha az ázsiai asszisztens mutatja a szavakat, az ázsiai sztereotípiába illő szavak gyakoribbak - az ázsiai sztereotípia aktiválódott. Egy párhuzamos többletfeladattal (8 jegyű számok visszamondása a szókiegészítés közben) az aktiválás kikapcsolható.
Ezek szerint a sztereotípiák spontán aktiválódása elkerülhető, az aktiválódáshoz kellő kognitív forrás szükséges. Nagyon erőteljes sztereotípiák gyér forrás esetén is hatékonyak. Ennek ellentmond: Spencer et al. 1998, ahol az afroamerikai sztereotípiát vizsgálták hasonló módszerrel, de nem volt eltérés az ázsiaihoz képest.
Viszont további járulékos hívójelek révén a kognitíve lefoglalt vizsgálati személyeknél is aktiválódnak a sztereotípiák. A hibázás élményéhez hozzákapcsolódhat a sztereotípia aktiválódás, mivel a hibát követően gyakran próbáljuk azáltal jobban érezni magunkat, hogy másokat negatív sztereotípiák használatával lekicsinylünk, s magunkat magasabbra helyezzük.
Bargh (1997) önmozgató (?) elmélete (auto-motive theory) szerint számos ilyen ismétlődő tapasztalat után erős kapcsolódás jöhet létre a személyes hibák és a negatív sztereotípiák között. Tehát egy aktuális hibázási élmény és a sztereotipizált csoportra emlékeztető jel együtt okozhatja a negatív csoport sztereotípia automatikus aktiválódását. Spencer et al. 1998 vizsgálatában első lépésként egy hamis intelligencia tesztet töltettek ki a vizsgálati személyekkel, amelynek a rossz vagy jó eredményét közölték, s a rossz eredményűeknél a negatív sztereotípia aktiválódott később az alapvizsgálatban. Ezek szerint a sztereotípiák spontán aktiválódása általában erőfeszítést igényel (effort), míg csökkent kognitív erőforrások esetén nem működik. Viszont ha szituációs hívójelek (cues) elég erőteljesek, akkor hiányos erőforrások esetén is aktiválódnak. Úgy tűnik, hogy egy aktuális hibázási élmény a sztereotipizált csoportra emlékezetetéssel együtt elég erős; ilyen körülmények között a kognitíve leterhelt egyéneknél is tapasztalható a sztereotípia automatikus aktivációja.
Sztereotípia aktiválódás a munkahelyen azáltal kerülhető el, hogy a munkához kapcsolódó problémák megoldására fókuszálunk. Más társas helyzetekben jelentkező egyéb interperszonális problémák is hasonlóan hathatnak.

A sztereotípia aktiválódás gátlódhat

Macrae, Bodenhausen, Milne (1995): olyan személlyel találkozva, aki egynél több sztereotipizált csoportba tartozik (pl kínai nő), az egyik sztereotípia aktiválódik, a másik gátlódik; ha pl. pálcikával eszik, akkor a nő sztereotípia gátlódik, ha sminkel, akkor a kínai. A szerzők szerint az emberek elfojtják a kevésbé dominánsat a két használható sztereotípia közül, hogy elkerüljék a zűrzavart és az interferenciát.
Sinclair, Kunda 1998: ha motiváltak vagyunk a sztereotípia aktiváció gátlására, akkor ez olykor lehetséges. Ha az afroamerikai elkezd dícsérni minket, elfojtjuk a negatív sztereotípiát annak érdekében, hogy ne merüljön fel kétség a hitelességével kapcsolatban; végülis a dícséret csak akkor érvényes, ha kompetens, mások értékelésére alkalmas személytől származik. Ha viszont egy feketétől negatív visszajelzést kapunk, akkor igyekszünk hitelteleníteni őt és aktiválódik a negatív sztereotípia. Tehát, ha saját önértékelésünk javítása érdekében moiváltak vagyunk, akkor gátolhatjuk a sztereotípiát.
A motiváció hatástalaníthatja a sztereotípiák spontán aktiválódását.
A motiváció mentén több felmerülő sztereotípia közüli választásra is sor kerülhet.
Pl. egy fekete orvos dícsérete arra motivál, hogy a fekete sztereotípiát elfojtsuk, az orvos sztereotípiát aktiváljuk, míg a kritizáló fekete orvos esetén a fekete sztereotípia aktiválódása révén hiteltelenítjük, az orvos sztereotípiát pedig elfojtjuk. A szelektív aktiváció és gátlás alapján feltehető, hogy egy fekete orvosra a nem fekete emberek orvosként tekintenek, ha fel akarnak rá nézni, és feketének, ha le akarják értékelni.
Mindehhez a nemkívánatos sztereotípia aktiválódásának tudatosulása szükséges.

Az elfojtott sztereotípiák visszaüthetnek (rebound, visszacsapás)

Ha felszólítanak egy feladaton belül a sztereotípia elfojtására, ezt meg tudjuk tenni, de egy másik feladatnál, ahol már aktívan nem igyekszünk elfojtani, nagyobb intenzitással kerül elő a sztereotípia. Akkor is így van ez, ha önmagunkat vesszük rá az elfojtásra. A sztereotípia fokozott elérhetősége a viselkedésre is áttevődik.
Neil Macrae et al. (1994): a sztereotípia elfojtásának újabb elérhetőség és használat a következménye. Skinheadekkel kapcsolatos sztereotípia angliai vizsgálata során a vizsgálati személyeket megkérték, hogy a fényképen mutatott skinhead egy napját írják le. A vsz-ek felét arra hívták fel, hogy fojtsa el sztereotípiáját, kerülje az előítéletességet, a másik fele nem kapott ilyen instrukciót. Röviddel ezután újabb feladathelyzetben (szófelismerés értelmetlen betűsorok, a sztereotípiához kapcsolódó és semleges szavak közül) az elfojtóknál fokozódott a sztereotípia aktivációja és használata, sokkal inkább elérhető volt, mint azoknál, akiket nem szólítottak fel előzőleg az elfojtásra. A skinhead bemutatása után jelezték a vizsgálati személyeknek, hogy találkozni fognak vele: egy szobában nyolc szék volt, az egyiken a skinhead holmija, mintha csak éppen kiment volna. Az elfojtók szignifikánsan távolabbi székre ültek, mint a nem elfojtók.

A sztereotípiák átszínezik a személyre vonatkozó információk jelentését

ELTÉRŐ ÉRTELMEZÉSEK: Sztereotípiáink alapján ugyanazt a viselkedést egészen eltérően értelmezhetjük. Ha a viselkedés kétértelmű, egész másképp értjük aszerint, hogy melyik sztereotipizált csoporthoz tartozó egyén valósítja azt meg.
Duncan (1976): fehér diákok párbeszédekről videofilmen látott viselkedéseket kategorizálnak; az egyre hevesebb párbeszéd során az egyik fél lökdösni kezdi a másikat; ha ő a fekete, viselkedését erőszakosnak, agresszívnak, ha a fehér, játéknak, dramatizálásnak kategorizálják. Devine (1989): afroamerikaiak látványa agresszivitás és kriminalitás képzetét kelti, ez befolyásolja a kétértelmű viselkedés értelmezését - az észlelő nincs tudatában, hogy előítéletes lett - csak azt tudja, hogy látott egy erőszakot vagy bűncselekményt.
Az eltérő értelmezések forrásai:

a viselkedés eltérő kategorizációja jön létre, ld.Duncan
a viselkedés eltérő magyarázata alapján (attribúció). A viselkedés magyarázata függ a csoport hovatartozástól. Azonos csoporthoz tartozónak a viselkedését pozitívabb módon magyarázzuk (vö.önkiszolgáló torzítás). Pettigrew 1979: egy negatív viselkedést kevésbé személyiséghibának, inkább a helyzetből fakadónak tartjuk, ha saját csoporttagról van szó. "Ultimate attribution error"- saját csoportról pozitívabb sztereotípiák, mint a riválisról.
annak a tulajdonságnak az eltérő értelmezése, amivel a személyt jellemezzük. A különböző módon sztereotipizált egyének jellemzésére használt, adott tulajdonság eltérő jelentéseket eredményez.
ugyanarra a személyre vonatkozó egyik sztereotípia befolyásolhatja a többinek az értelmezését; egy sztereotípia egy másik sajátos altípusának aktivizálásához vezethet.

VÁLTOZÓ ELVÁRÁSOK (STANDARDOK): eltérő elvárásokból eltérő megítélés származik egy sztereotipizált csoportra vonatkozóan. Pl.a nemi sztereotípiák szerint eltérő lehet ugyananannak a szubjektív teljesítményleírásnak a jelentése.
Biernat, Manis (1994): férfi, női és semleges témájú újságcikkeket értékeltek objektív és szubjektív skálákon, abban a hiszemben, hogy a szerző férfi illetve nő. Objektív skálákkal a férfias cikk női szerzővel alacsonyabbra értékelődött, mint férfi szerzővel, és fordítva; a semleges cikknél nem volt különbség. Szubjektív jellemzéseknél viszont eltűnt a különbség: női téma férfi és női szerzővel hasonló értékelést kapott, mivel a szerző nemére vonatkozó sztereotípia révén eltolódott az elvárható viszonyítási alap (pl. sminkekről egész jó cikket írt a férfi szerző, ahhoz képest, hogy férfi.) Kutatásban objektív és szubjektív skálákat egyaránt használni kell.

Sztereotípiák használata egyedi információk mellett

Ha csak annyit tudunk egy személyről, hogy egy sajátos csoporthoz tartozik, az arra a csoportra vonatkozó sztereotípiák befolyásolják a benyomásainkat arról a személyről. Viszont ha egyedi információkhoz jutunk a személyről, ez kikapcsolja a sztereotípia hatásait, de csak akkor, ha a sztereotípia gyenge és az egyedi információ erős (Krueger, Rothbart 1988). Ha az emberek kevéssé képesek integrálni a sztereotípiákat az egyedi információkkal, a sztereotípiák más úton fogják befolyásolni a benyomásokat: az egyedi információ keletkezési módját illetve a jövőre vonatkozó elvárásokat alakítják át.

Kétértelmű vs. félreérthetetlen információ
Kunda, Sherman-Williams (1993): abból az információból, hogy valaki megütötte a másikat, építőmunkás esetén egy nagyon agresszív kép értelmeződik, ahol a munkás megveri a kollégáját, míg egy háziasszony esetén kevésbé agresszív, pl. egy pajkos kölyköt elfenekelt. A sztereotípiák befolyásolták a viselkedés rekonstruálását, értelmezését (construal).
A sztereotípiák meghatározhatják, hogy a viselkedéshez milyen valódi jelentést, értelmet kapcsolunk. Ez akkor érvényes, ha a viselkedés kellően kétértelmű, meghatározatlan ahhoz, hogy több értelmezést is megengedjen; viszont ha a viselkedés egyértelmű, akkor ugyanúgy értelmezzük, bárki is mutatja. Egyértelmű viselkedésre vonatkozó információ esetén a sztereotípiának nincs hatása a megítélésre, a viselkedés alapján alakul ki a benyomásunk. Nem egyértelmű viselkedés esetén is a viselkedés alapján ítélünk, de a sztereotípia révén eltérő értelmezést kapcsolunk a viselkedéshez és ez alapján a benyomáshoz is. A sztereotípia meghatározza, hogy értjük és értelmezzük az egyedi információt.

Jellemvonások megítélése vs. a viselkedés bejóslása
Abban az esetben is, ha az építőmunkás és a könyvelő közül egyiket sem tartjuk agresszívnek, a nyers viselkedést mégis az előbbire tartjuk jellemzőbbnek. Ennek az az oka, hogy habár az agresszív jellemvonásra vonatkozó sztereotípiákat hatékonyan blokkolja az illető nem agresszív viselkedésének észlelése, a sztereotípia többi aspektusa érintetlen marad.
A sztereotípiák akkor is befolyásolhatják a személy jellemvonás-függő viselkedésére vonatkozó bejóslásokat, ha a hatásukat magára a jellemvonásra az egyedi információ eliminálta: a viselkedés bejóslását a sztereotípiák más olyan aspektusai is befolyásolhatják, amelyeket nem blokkolt a személy viselkedése.
Kunda, Sinclair, Griffin (1997) építőmunkás és könyvelő példáján: foglalkozási (a társadalmi osztályra vonatkozó) sztereotípiák hatása megmarad az egyedi viselkedésre vonatkozó sztereotípiák blokkolása mellett is (pl.nem agresszív, de lehet nyers).
"…úgy tűnik, hogy sztereotípiáink nem befolyásolják egy másik személy jellemvonásainak megítélését, ha a személyről világos, perdöntő értékű egyedi információval bírunk. Ugyanakkor sztereotípiáink továbbra is befolyásolhatják a sztereotipizált személy valószínű viselkedésére vonatkozó elvárásainkat. Ennek az az oka, hogy ezeket az elvárásokat befolyásolhatják a sztereotípia más olyan aspektusai, amelyek érintetlenül maradtak." Mivel az elvárások befolyásolják az interakcióinkat, ezért a sztereotípiák akkor is átalakíthatják reakcióinkat, ha a sztereotípizált személy ismerős.
Mivel a legtöbb társas viselkedés többértelmű és a legtöbb interakciót az elvárásaink irányítják, a sztereotípiáknak a benyomásokra gyakorolt hatása a valóságban igen mélyen ható lehet egyedi információ megléte mellett is.

Mentális kapacitás és a sztereotípiák alkalmazása
Erőfeszítést igényel az is, hogy ne használjunk sztereotípiákat. Fáradtan, zavart, nyugtalan állapotban, feldobott vagy ingerült hangulatban, időnyomás alatt, kognitív leterheltség esetén nem tudunk elég erőfeszítést tenni.
Galen Bodenhausen 1990: reggeli típusú és esti típus embereket vizsgált, a "csúcsidőn kívüli" (off-peak hours) időszakukban hajlamosabbak voltak a sztereotípiák használatára.

Két magyarázat erre a jelenségre:

1. Könnyebb sztereotípiákat használni, mint egyedi információkat.
A sztereotípiák gyors és egyszerű heurisztikák, amelyek használata kevés erőfeszítést igényel, míg az egyedi információk feldolgozása sokkal többet, s utóbbit a kognitív terhelés széttördeli. - E magyarázat bizonyítékai következetlenek: a vizsgálati adatok azt ugyan mutatják, hogy a csökkent kognitív kapacitás mellett a sztereotípiák használata nő, de azt nem, hogy az egyedi információk feldolgozása egyúttal csökkenne. További ellenérv: az emberek automatikusan következtetnek a viselkedésből a jellemvonásokra, vagyis az egyedi információ feldolgozása nem mindig igényel nagyobb erőfeszítést, és hasonlóan takarékosan is működhet, mint a sztereotípiáknál.
2. A sztereotípiák gátlása lehet a megerőltető. Nincs bizonyíték arra, hogy a sztereotípiák gátlása nagyobb erőfeszítést igényelne, mint a használatuk.

Sztereotípiák motivált alkalmazása és gátlása
Az önértékelés csökkenését okozó eseményt követően az önértékelés és kompetencia érzés helyreállítására nagy a szükséglet, a módja lehet a kevéssé kompetens másikkal való összehasonlítás. Pl. egy negatívan sztereotipizált csoportba tartozó személlyel való találkozáskor a negatív sztereotípia felerősödik, s ennek révén a szerencsétlen egyént leszóljuk.
Fein, Spencer 1997:Az önértékelés helyreállításának motivációjával igen szívesen használunk sztereotípiákat. Látszat intelligencia tesztről negatív és pozitív visszajelzéseket kaptak a vsz-ek, majd egy állásinterjú videofelvételét nézték meg, amelyen sztereotípiát erősítő jegyek (név, Dávid csillag) révén zsidó és nem zsidó sztereotípiákra hangoltak. A vizsgálat helyszínén, a michigani egyetemen a "Zsidó Amerikai Hercegnő" egy jól ismert negatív sztereotípia volt. A negatív feedbacket kapott vsz-ek alacsonyabbra értékelték a zsidó nőnek tűnő jelentkezőt, mint a nem zsidót, míg a pozitív feedback utániak nem tettek különbséget.
Másik féle motiváció lehet, ha sztereotipizált személytől kapunk negatív értékelést, s ekkor a negatív sztereotípia mentén a szigorú értékelőt hitelteleníthetjük, mely által az értékelés érvényessége megszűnik. Ha az értékelőt inkompetensnek tekintjük, nem kell a szívünkre venni a negatív értékelést.
Sinclair (1998), Sinclair, Kunda in press: fehér férfiak leszólják a fekete és női értékelőket, ha rossz az értékelés.
Greenwald, Gillmore (1997): a diákoknak a professzorra vonatkozó értékelése a tőle kapot jegytől függ. Ugyanakkor a diák saját nemétől függetlenül a női professzort alacsonyabbra értékeli, mint a férfi professzort azonosan gyenge jegy mellett.
Az önvédelem motivációja révén a máskülönben nem használt negatív sztereotípiákat aktivizálhatjuk. A negatív sztereotípia megfelelő indoklást ad a másik személy leszólására.

Sztereotípiák és egyedi információk szeriális (egymásutáni) és párhuzamos feldolgozása

lásd: Brewer 1988, Fiske, Neuberg 1990 - Szentistványi R., Sándor Zs. referátumok - szeriális modellek abban az értelemben, hogy az ember első lépésben egy sztereotipizált csoport tagjaként azonosítja és kategorizálja a személyt. Ugyanakkor mind a két modell (kontinuum modell, duális folyamat modell) egy ponton megengedi az információk szimultán integrációját, de ezt egy folyamatnak kell megelőznie.

Kunda,Thagard (1996): párhuzamos feldolgozási modellt javasolnak, mely nem igényli a járulékos folyamatokat. Ha nem csak a sztereotípiát észleljük, hanem a személy és a viselkedése egyéb jegyeit is, a sztereotípia speciális státusza megszűnik, a sztereotípiák és az egyedi információk együttesen és szimultán módon befolyásolják benyomásainkat.
Észleljük a személyt, a foglalkozását, a nemét, a viselkedését, a cselekvését, amelyek együttesen egy asszociációtömeget hoznak létre a fejünkben, s amelyek egymás jelentéseit és a benyomásunkat is befolyásolják. Jobban magyarázza ez a modell a jellemvonás-függő sztereotípia továbbélését a viselkedés gátló hatása ellenére, míg a szeriális modelleknek nehézségük van azzal, hogy a kétféle ítélet esetén hogyan fejtenek ki eltérő hatást a sztereotípiák; ezekben a modellekben a szteretípiák hatása a megkezdett folyamattól függ és mindenfajta ítélet esetén ugyanannak kell lennie. Ezzel szemben a párhuzamos feldolgozási modell képes magyarázni ezeket a különbségeket: a sztereotípia bizonyos aspektusai, amelyeket az egyedi információ nem blokkolt, erősebben kapcsolódnak a viselkedéshez, mint a szóban forgó jellemvonáshoz.


A CÉLSZEMÉLY PERSPEKTÍVÁJA

Milyen érzéssel jár a sztereotípia célpontjának lenni? Annak a tudása, hogy mások negatív sztereotípia lencséjén keresztül látnak, hogyan befolyásol minket a viselkedésük megértésében?

Attribúciós kétértelműség
Jan Wong kínai származásó kanadai újságíró egy cikkben megírta, hogy hazatérőben az Atlantai Olimpiáról az otthoni repülőtéren az útlevélkezelő további biztonsági vizsgálatnak vetette alá. Wong szerint ez a bánásmód a bőrszínének szólt és rasszizmussal vádolta az útlevélkezelőt. A cikkre kétféle olvasói reagálás érkezett: a szerzőhöz hasonlóan valamely etnikai kisebbséghez tartozók a hasonló incidenseket rasszizmusnak értékelték, míg más, fehér olvasók, akik szintén szenvedő alanyai voltak már hasonló incidenseknek, azzal magyarázták, hogy az ellenőrök csupán a munkájukat végzik, s ez biztosítja, hogy Kanada az egyik legbiztonságosabb és legjobb ország maradt a világon. Ha olyan csoporthoz tartozunk, amelynek tagjai gyakran szenvednek el diszkriminációt, a kellemetlen útlevélellenőrzési procedúra extra dimenziót kap. Még akkor is, ha észleljük, hogy a határőr egyszerű rutinból vagy véletlenszerűen végzi az ellenőrzést, arra gondolhatunk, hogy a bőrszínünk miatt választott éppen minket.
The Rage of a Privileged Class c.könyvében Ellis Cose leírja azoknak a fekete menedzsereknek a haragját és zavarodottságát, akiket mellőztek az előléptetéseknél: nem tudták, vajon azért nem vitték többre, mert nem képesek többre, vagy mert diszkriminálták őket. "Végül arra a gyanúra jutsz, hogy igenis számít a faj - de nehéz tudni az igazságot". A mai társas légkörben az előléptetés elnyerése is kétértelmű lehet a fekete menedzser számára: a kiemelkedő képességeinek köszönhető vagy pozitív diszkrimináció (affirmative action policies).
Olyan csoport tagja számára, amely a diszkrimináció áldozata, mind a pozitív, mind a negatív feed-back értelmezése bonyolult. Sosem tudhatjuk, hogy a feedback a képességeink megítélésére reflektál vagy a nemünkre, fajunkra adott reakció. Függetlenül az aktuális teljesítménytől, bizonytalanok maradunk a képességeinket és azok értékelését illetően, mivel sem a negatív, sem a poziív feedbackben nem bízhatunk.
Jennifer Crocker at al.(1991): fekete diákok nehézségei, amikor megpróbálják megérteni a fehér társaiktól kapott visszajelzéseket, illetve mindennek a hatása az önértékelésükre. Azok a feketék, akik úgy tudták, hogy őket értékeli valaki, aki a szomszéd szobából detektívtükrön keresztül látja őket, úgy gondolták, hogy az előítélet nagyobb szerepet játszott abban, hogy hogyan reagáltak rájuk. Ők az önértékelésükben nem változtak, akár pozitív, akár negatív értékelést kaptak. Ezzel szemben azok, akik úgy tudták, hogy nem látják őket, hitelt adtak az értékelésnek, komolyan vették azt és így az az előjelnek megfelelően befolyásolta önértékelésüket. Fehér diákok esetén nem volt értékelhető különbség.
Stigmatizált csoportok tagjai azáltal tudják megvédeni magukat a negatív visszajelzéssel való személyes érintettségtől, hogy előítéletnek tulajdonítják azt. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a negatívan sztereotipizált csoportok tagjainak az önértékelése a stigmatizáció ellenére legalább olyan vagy magasabb, mint a nem stigmatizált egyéneké. Mindezért azonban nagy árat kell fizetni. Attól is "megvédi" az egyént, hogy tanuljon a megfelelő negatív visszajelzésből, amely önfejlesztéshez és a képességei reálisabb értékeléséhez segíthetné, illetve a pozitív visszajelzésnek sem tud örülni, mivel nem igazi megbecsülésnek, hanem a szegény, stigmatizált személynek szóló "kedvességnek" tekinti.

A fenyegető sztereotípia (stereotype threat)
Claude Steele: az attól való félelem, hogy leredukálnak minket a saját csoportunkra vonatkozó sztereotípiára.
Sztereotipizált csoporthoz tartozó személy intellektuális (vagy más kompetenciát igénylő) teljesítményének nagyobb kockázata van: ha hibázik, azt a gyanút erősíti és hitelesíti, amely a sztereotípiához kapcsolódva intellektuálisan (vagy más kompetenciában) alacsonyabbra értékelte. A hibázás kettős fenyegetést jelent: nemcsak az derülhet ki, hogy ő maga inkompetens, hanem az egész faj vagy nem is alsóbbrendű. A következményes félelem és szorongás azután valóban ronthatja a teljesítményt, amely által a negatívan sztereotipizált egyén hitelesíti a sztereotípiát (vö.önbeteljesítő jóslat).
Steele, Aronson (1995): nők illetve afroamerikaiak teljesítménye romlik azokban a helyzetekben, amelyek növelik a fenyegető sztereotípia esélyét. Az USA-szerte igazolt tényt, miszerint a fekete főiskolások tanulmányi eredménye gyengébb, mint a fehéreké azonos előzetes iskolai teljesítmény esetén is, részben a fenyegető sztereotípia teljesítményt rontó hatásával magyarázták. Egy bonyolultnak jellemzett tesztet a fehéreknél gyengébben töltötték ki a fekete diákok, ha a tesztet a tanulmányi képességeik megítélésére alkalmasnak definiálták, s eltűnt a különbség, ha a tesztnek nem volt ilyen tétje. De: a különbség sztereotípiától függetlenül is magyarázható, pl. azzal, hogy a feketék megtanultak félni a tanulmányi helyzetektől. További vizsgálatban a teszt után szókiegészítéssel mérték a fekete sztereotípia aktivációját. A feketék esetében magasabb volt a sztereotípia aktiváció a fenyegető sztereotípiás csoportban, míg a másikban illetve a fehérek esetében mindkettőnél elenyésző volt a különbség.
Spencer, Steele, Quinn (1999): a nők matematikai teljesítményére vonatkozó sztereotípia fenyegetést vizsgálták. Jó matematikai képességű egyetemi hallgatók egyik felénél egy matematikai tesztet a kitöltés előtt úgy jellemeztek, hogy általában jelzi a nemi különbségeket, míg a másik felénél elleknezőleg, nem mutat nemi különbséget. Az előbbi csoportban a nők rosszabbul teljesítettek a tesztben, míg a második csoportban eltűnt az a különbség, amit általában észlelnek nők és férfiak matematikai teljesítménye között.
A gyanú árnyéka, amely ezekben az esetekben a teljesítményt rontja, végig kísérhet az élethelyzetekben, főiskolai felvételin, vizsgaeredményeken, karriert érintő döntésekben, anyagi színvonalban. Még ha a közeg, amelyben élnek, nem is utal direkt módon a nemi, faji hovatartozásra, a fenyegető sztereotípia jelensége rontja az elért eredményeket.
Reményt kelthet viszont, hogy a fenyegető sztereotípia aláásható, ha a szituációs hatások révén a feladatokat irrelevánsnak képesek tekinteni a fenyegető sztereotípiát illetően. Kihívást jelent: olyan iskolai környezetet létrehozni, amely minimálisra csökkenti a fenyegetést és képessé teszi a sztereotipizált egyéneket a teljes potenciáljuk elésére. Hogyan? Fontos, hogy úgy alakítsunk ki támogató környezetet a sztereotipizált egyének számára, hogy az ne jelezze számukra, hogy ők ezt a támogatást igénylik a csoport hovatartozásuk miatt. Pl. a korrekciós, felzárkóztató programok többet árthatnak, mint használnak, mivel azt közvetítik, hogy az a csoport (pl.az afroamerikaiak) nagyobb hibakockázattal bír.

Milyen lehet a jó beavatkozás?
Steele (1997): annak a belátása révén próbálták javítani az afroamerikaiak teljesítményét, hogy a fenyegető sztereotípia leküzdése fontos.

1. A program nem korlátozódott az afroamerikaiakra, tükrözte az egyetem faji arányait, bár az afroamerikaiak felülreprezentáltak voltak.
2. A program inkább értékelő (honorific) mint korrektív (remedial) volt: az instrukcióban jelezték, hogy a kiválasztási folyamat nyertesei kerültek be és a legjobb képességeiket fogja kihozni a program.

A programban résztvevő feketék teljesítménye nem maradt el a fehérekétől, és jobb volt a programban nem résztvevő feketékénél.
Tehát: anélkül, hogy a szélesebb társas/társadalmi légkör megváltozott volna, vagy hogy az afroamerikaiakkal kapcsolatos negatív sztereotípia elterjedtsége változott volna, lehetséges volt olyan iskolai környezetet kialakítani, amely révén az afroamerikaiak kevésbé látták érvényesnek a sztereotípiát a mindennapi teljesítményükre vonatkozóan, megszabadultak a fenyegető sztereotípia kettős terhétől és a következményes szorongástól, és képessé váltak elérni a potenciális teljesítményük maximumát.


A SZTEREOTÍPIA FENNMARADÁSA ÉS VÁLTOZÁSA

A kontaktushipotézis: a többségi és kisebbségi csoportok tagjai közötti társas kapcsolat (social contact) csökkenteni fogja az előítéletességet. Nem működik akármilyen kontaktus esetén. Gordon Allport (1954): egyenlő státuszú és közös cél mentén tevékenykedő emberek közötti kontaktus szükséges. Vonzó lehetőség, de nagyon nehéz kontaktus révén változtatni a sztereotípiákon.
Sherif et al. (1961): klasszikus Robber's Cave kísérlet, két tábori csoport között vetélkedést majd ellenségességet gerjesztettek. Kellemes társas programok esetén a kontaktus visszaütött: csak arra adtak alkalmat, hogy a rivalitás folytatódjon. Amikor olyan helyzeteket teremtettek, amelyek az együttes munkára kényszerítették a fiúkat, a harmónikus együttműködéssel nem járt együtt automatikusan a hosztilitás csökkenése, a feladat végeztével visszatértek a rivális viselkedéshez, az ellenségesség csak fokozatosan csökkent.
Két csoport közötti kontaktus akkor (így sem mindig; Stephan 1985) hatásos az előítélet csökkentésében, ha:

1. a státuszuk azonos
2. lehetőség van megismerniük egymást
3. a sztereotípiát cáfoló bizonyítékra lelhetnek
4. céljaik közösek
5. aktívan együtműködnek.

A hatástalanság oka lehet:

1. Nem vagyunk tisztában azzal, hogy az egyedi viselkedés cáfolja a sztereotípiákat, mert a viselkedés értelmezését torzítják a sztereotípiáink, az ártatlan vagy semleges viselkedést is konzisztensnek látjuk a negatív sztereotípiáinkkal.
2. Altípus képzés, pl."a legjobb barátaim némelyike zsidó"

Sztereotípiának ellentmondó egyének altípusba sorolása
Kevésbé valószínű, hogy változtatunk a sztereotípiáinkon még az azokat cáfoló egyének esetén is, ha könnyen el tudjuk helyezni ezeket az egyéneket egy altípusba. Ha tudjuk, altípusba soroljuk a sztereotípiának ellentmondó egyéneket és ezáltal képesek vagyunk fenntartani általános sztereotípiáinkat.
Renee Weber, Jennifer Crocker (1983): ügyvédekre vonatkozó sztereotípiák mentén vizsgálták; konzisztens, inkonzisztens és irreleváns állításokat különböző variációkban hármassával egy-egy fiktív ügyvédhez kapcsolták; a szétszórt esetben minden ügyvédre jutott egy inkonzisztens mondat, koncentrált esetben az összes inkonzisztens mondat egy alcsoport tagjaira jutott. Amikor a cáfoló tulajdonítások koncentráltak voltak, könnyebben jött létre altípus képzés, a sztereotípia változására kevésbé hajlottak a vsz.-ek, mint a szétszórt esetben, amikor az altípus képzés nehézkesebb volt. A koncentrált esetben kevésbé általánosítottak.
Könnyebb altípusba sorolni és figyelmen kívüli hagyni a sztereotípiának ellentmondó egyéneket, ha azok mindannyian osztoznak egy másik közös tulajdonságban, ami jó okot kínál arra, hogy atípusosnak tekintsük őket az egész csoporthoz képest, s kevésbé általánosítsunk (pl.ha a rosszul öltözött ügyvédek mindegyike fekete…).
A csoportjukra vonatkozó sztereotípiát egy dimenzióban cáfoló egyének nagyobb valószínűséggel késztetnek a sztereotípiánk megváltoztatására akkor, ha a csoport sztereotípiájának többi részében tipikusak.
Az altípusba sorolás gyakran a sztereotípiáink fenntartására tett aktív próbálkozás. Azért lehetünk motiváltak megvédeni a sztereotípiáinkat, mert azok segítenek (Allport 1954, Fein, Spencer 1997):

a) igazolni a társadalmi rendünket,
b) saját diszkriminatív viselkedésünket vagy
c) felsőbbrendúségi érzésünket mások felett.

De ilyen motivációk nélkül is hasonlóan járunk el. A sztereotípiánkat megsértő egyénnel kapcsolatban előbb azt az egyoldalú kérdést tesszük fel magunknak, hogy van-e valamilyen okom azt hinni, hogy ez a személy nem tipikus az egész csoportra nézve (Klayman, Ha 1987). Az egyoldalú válasz alapján gyakran tévesen hitelesítjük feltevéseinket.
A sztereotípiának ellentmondó személy nem tipikusként való értékelése nem csak a járulékos jegyek atipikus volta esetén jön létre, hanem semleges információ mellett is, ezeket a járulékos, de semleges információkat magyarázatként használhatjuk arra, miért nem tipikus az a személy (pl. a nyers viselkedésű nő, akinek bátyjai vannak.) Jól tudunk magyarázatokat gyártani bármelyik tulajdonság, s bármelyik irány mellett (pl. akinek bátyjai vannak, tőlük tanulta a nyers viselkedést, akinek nincsenek, az maga kényszerült nyersnek lenni).
Kunda, Oleson (1995): ügyvédekre vonatkozó sztereotípia mentén vizsgálta ezt. Egy ügyvédet introvertáltnak mutató interjú videofelvétele alapján azok általánosítottak, akik nem kaptak semmilyen járulékos információt. Akik kaptak, az információ tartalmától függetlenül (kis cégnél vagy nagy cégnél dolgozik az ügyvéd) altípusba sorolták és atipikusnak ítélték, nem általánosítottak, s az eredeti sztereotípia változatlan maradt.
Akkor is kezelhetjük irreleváns kivételként a sztereotípiának ellentmondó személyt, ha nincs további információnk, de az eltérés a sztereotípiánktól elég nagy.
Kunda, Oleson (1997): PR szakemberekre, feministákra vonatkozó sztereotípiák mentén vizsgálták. A sztereotípiától kevésbé eltérő személlyel való kontaktus nagyobb változást hoz létre a sztereotípiában, mint az extrém mértékben eltérő.
Minél jobban eltér valaki a saját csoportja sztereotípiájától, annál kevésbé képes változást elérni a sztereotípiában. Ebből az is következik, hogy minél tévesebb a sztereotípiánk egy csoportról, annál kevésbé fogják azt spontán megváltoztatni a csoport tagjaival való találkozások, hiszen annál nagyobb lesz az eltérés a tipikus csoporttaghoz képest. Pl. a faji sztereotípiák ilyen mértékben torzítottak lehetnek.
Viszont biztató lehet, hogy a sztereotípiától mérsékelten eltérők változást idézhetnek elő. A sztereotípiákban ugyanakkor hosszabb távon drámai változások állhatnak be.

Definíciók:
(forrás: Smith, E.R. és Mackie, D.M.,2001: Szociálpszichológia. Budapest: Osiris)

Társas csoport: két vagy több ember, akik olyan közös jellemzőkben osztoznak, amelyek társas szempontból jelentéssel bírnak számukra vagy a többiek számára.
Társadalmi kategorizáció: az egyes embernek egy társas csoport tagjaként való azonosítása az alapján, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amilyenek a csoportra jellemzőek.
Sztereotípia: egy társadalmi csoportról való kognitív reprezentáció vagy benyomás, amit az emberek úgy alakítanak ki, hogy összekötik a jellemző tulajdonságokat és érzelmeket a csoporttal.
Altípus: egy szűkebb vagy specifikusabb társadalmi csoport, amely egy átfogó társadalmi csoporton belül (például férfiak, nők, latin-amerikaiak vagy fehérek) található.
Előítélet: egy társadalmi csoportnak és tagjainak a pozitív vagy negatív értékelése.
Diszkrimináció: minden pozitív vagy negatív viselkedés, amely egy társadalmi csoport és annak tagjai felé irányul.