Problémák rétegződése a vizuális alkotás folyamatában

Sándor Zsuzsa

Elöljáróban
témát olyan alaphelyzetben kívánom tárgyalni, amely az alkotást (minden vonatkozásában) a vizuális kommunikáció összetevőjeként kezeli. Vizuális alkotás alatt értek minden létrehozott, anyagban megvalósított képet, tárgyat, látványt, azaz látványként felfogható ember alkotta objektivációt.
Kifejtésemben a következő vonatkozások a mérvadók: 1. az alkotó (személy) mint problémamegoldó ágens; 2. az alkotási tevékenység a) szándéka mint a problémamegoldó gondolkodás egyik mozzanata, b) folyamata mint problémamegoldási folyamat és mint újabb problémacsoport generálója, c) eredménye (azaz a fizikailag is megvalósult alkotás) mint a probléma megoldása. [1]
A dolgozatomban magyarázni fogom a fentebb felsorolt hivatkozásokat. Összességében pedig azt kívánom megmutatni, hogy az alkotás kommunikatív folyamataiban olyan módon van ott a problémamegoldó gondolkodás, hogy problémák felismerésének és megoldásának tölcsérszerűen egymásba hatoló rétegződése hatja át.

Alaphelyzet - a vizuális kommunikációval
Egy ábra segítségével mutatom meg az alkotót és az alkotást a vizuális kommunikációban. [2] A vizuális kommunikációt sajátságosan az alkotó szempontjából értelmezem (az alkotás interpretációját, a képbe kódolt üzenet értelmezésének vagy a mű átélésének kérdését ebben az esetben nem is érintve). Úgy gondolom, az így felfogott vizuális kommunikáció lesz alkalmas az alkotás mint probléma kérdés tárgyalásához.

Kifejtés
A probléma teljes értelmezési köre megmutatható a fentebbi ábra strukturális elemeiben és az elemek viszonylataiban.

1. Az alkotó mint felkészültséggel rendelkező problémamegoldó ágens
Az ágenst nem pusztán mint a kommunikáció alanyát, hanem mint problémamegoldó személyt tekintjük - a vizuális kommunikációban az ágens személyként értelmezendő.
Az ember legalább háromféle tekintetben kerül alkotói helyzetbe avagy alkotói szerepekbe. Ezek: a) mint köznapi ember, aki mindennapi életét éli (példa: az asztalossal való megbeszélésen megrajzolja kívánt bútorának kinézetét, részletét, nézetét, amivel érzékelteti kívánságait; az építésszel történő tárgyalásokban felvázolja új házának alaprajzát, hogy pontosabban meg tudja mutatni elképzelését a helyiségekről) [1. sz. melléklet]; b) munkakörében, foglalkozása szerint, egyfajta munkaköri feladathelyzetben (példa: az asztalos a megbeszélést követően elkészíti a tervrajzokat majd a bútordarabot; az építész elkészíti a ház műszaki rajzait) [2. sz. melléklet]; c) művész, aki valamilyen vizuális művészeti területen alkot megrendelésre vagy belső igényből (példa: művészi tárgyat alkot; csendéletet fest, amiben megörökít egy szépen formált bútordarabot is egy megrendelője kérésére; megrendelője kérésére megfest egy tájképet, amely annak házát ábrázolja avagy: életérzésének, hangulatának kifejezésére festményt alkot [3. sz. melléklet]). Itt kell megjegyeznem, hogy az utóbbi esettel analóg helyzetként kezelem, amikor a nem művész végzi ugyanezeket az alkotótevékenységeket, de művészi-esztétikai szándékkal, igénnyel.
Alkotóvá az ember csak bizonyos felkészültségek birtokában lehet; az alkotó felkészültségeit illetően egyúttal problémafelismerő és -megoldó felkészültségekről beszélünk.
A vizuális megismerésben és kommunikációban a szükséges alkotói felkészültségek egyrészt attitűdök és mentalitások, amelyek a fentebbi alkotói szerepeket formálják, másrészt tudások és más kognitív tartalmak, amelyekben ezek a szerepek életre kelnek, feltöltődnek. Közülük most csak az egyik legfontosabbal, a képességekkel foglalkozom.
A probléma(helyzet) felismerésére vonatkozóan a felkészültség megítélése meglehetősen összetett. Az alkotói szerepekkel összefüggésben mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a problémafelismerés a vizualitáshoz nem minden esetben kapcsolódik. Például a művész felfigyel valamilyen korproblémára, társadalmi feszültségre, a felismeréssel saját problémájává is teszi, de ehhez még nem mozgósította vizuális felkészültségeit; ugyanakkor egy szép látvány észrevétele nem történhetne meg vizuális-esztétikai képességek nélkül. A "szükségem van egy bútorra" problémahelyzet felismerése nem vizuális képességek mozgósításával történik, de az asztalossal való beszélgetésben a megértetés problémahelyzetének felismerése - mintegy egybeesve az alkotásra vonatkozó prekoncepcionálással, amely képi emlékeket is óhatatlanul előhoz - nem nélkülözi azokat.
A probléma megoldása szempontjából (és kommunikatív szempontból) az ágens felkészültségében a vizuális érzékenység valamint a vizuális gondolkodás és a vizuális alkotóképességek megléte, fejlettségi szintje a perdöntőek. Ezen belül az alkotói helyzetek az alkotóképességek más és más csoportjainak meglétét kívánják meg. (Példa: az alaprajz elkészítéséhez bizonyos térábrázolási képességek, a formaképzés és a rajzeszköz használatának készségei, illetve az adott ábrázolási konvenció szabályainak ismerete elengedhetetlen; míg a festőművész nem boldogulna élményképességek, szín- és formaábrázolási képességek, technikai és komponálási készségek nélkül.) A szükséges képességek olyan módon alkotnak bokrokat, családokat, hogy bennük egy-egy fő képesség alképességek rendszerének, készségek, jártasságok füzérének és a hozzájuk kapcsolódó számos ismeretnek meglétét feltételezi. (Ennek a dolgozatnak most nem célja a képességek további taglalása, de utalok arra, hogy az alárendelt képességek és szükséges ismeretek előhívása az alkotási folyamatban sorra rendre egy-egy újabb problémahelyzetként is értelmezhető.)
A felkészültségek elérésének magyarázatától most eltekintek. Két megállapítást azonban szükségesnek tartok. Úgy gondolom, hogy az eredendő felkészültség részeként tarthatjuk számon a tehetséget - például képzőművészeti tehetség, műszaki-ábrázolói tehetség. A köznapi életben zajló vizuális kommunikációra pedig felkészít bennünket az iskola - ezen a területen is műveltségi alapokat adva - és persze felkészít, tanít az élet maga.

Az ágens felkészültségei alapján ismeri fel a problémát, azaz ha nincs felkészültsége egy adott problémára, fel sem ismeri azt.
A problémamegoldásban az ágens azt az utat választja, amire felkészültségei a legjobban predesztinálják. Számára a probléma megoldhatatlan marad, amennyiben a lehetséges utak egyikére sem rendelkezik a megfelelő felkészültséggel. Például, ha valaki soha nem hallott az alaprajzról, nem ismeri ábrázolási szabályait, soha nem is látott ilyent, az építésszel való beszélgetésben a megértetés problémahelyzetét felismerve próbálkozhat más vizuális eszközökkel vagy csak a szavakkal és végül az is lehet, hogy nem is tudja elképzelését teljes mértékben megértetni.

2. Az alkotótevékenység mint problémamegoldás
2. a) Az alkotási tevékenység szándéka mint a problémamegoldó gondolkodás egyik mozzanata
Az ágens számára a környezetéhez és önmagához (belső gondolkodásához, énkifejező törekvéséhez) fűződő kapcsolatából probléma születik. Példák: 1. egy asztal, egy ház szükségességének a felismerése azért jön létre, mert a rá vonatkozó hiányérzet karakteresen kirajzolódik, azaz túllép egy küszöbértéket és problémamegoldó gondolkodásra illetve cselekvésre készteti a probléma felismerőjét; 2. a művész felfigyelve korának egy jelenségére, a benne ébredező gondolatok formába öntésére érez késztetést, azaz egyfajta képhiányként éli meg a problémafelismerést.
A hiányérzet (még inkább: a hiány észlelése, értelmezése, avagy a "tényleges" hiány) megszüntetésére irányuló törekvés az életminőség javítását szolgálja. Ezzel természetesen korántsem kívánom azt mondani, hogy minden probléma anyagi javak hiányából születik, de azt ki kell jelentenem, hogy minden esetben az életminőség valamilyen szempontú jobbításával függ össze. A művész ugyanis képalkotással belső feszültségét csökkentve, lelki és mentális komfortérzetének fokozásával jut életminőségének javításához.
Az anyagi javakkal összefüggő esetekben a képalkotási szándék általában belső képalkotásban (azaz gondolati képben) nyilvánul meg a problémafelismerés fázisában. Számos kapcsolódó problémát kell felismernie és megoldania az ágensnek (pl. milyen anyagú, alakú és színű legyen, tucatáru vagy egyedi megoldás legyen, mennyi pénz fordítható rá, ha nincs elegendő pénz, hogyan teremthető elő), mindezek közepette csak egy összetevő a külső képalkotási szándék és bizonyára inkább azok nyúlnak a ceruzáért, akik az ábrázolásban járatosabbak, míg sok ember legfeljebb az asztalossal való beszélgetésben döbben rá, hogy egy vázlatrajz jól közvetítené az elképzelését. Így akár a problémamegoldó gondolkodás célirányos végső fázisában éled fel a külső képalkotási szándék. (Most csak megjegyzem, hogy a képalkotási szándék ebben az esetben a hogyan ábrázoljam? problémáját kelti fel, azaz egy újabb problémát generál.) A művész azonban azonnal képalkotási kényszerpályára kerül: problémamegoldó gondolkodásának kezdő mozzanata egyúttal (külső) képalkotási szándék is.

2. b) Az alkotási tevékenység folyamata mint a problémamegoldási folyamat része vagy egésze és mint újabb problémacsoport életrehívója
A problémamegoldó gondolkodás a vizuális alkotótevékenységben a cselekvő problémamegoldással szövődik össze.
Az alkotási folyamat az alkotáshoz (produktumhoz) vezető út vagy maga az alkotás (a produktum) [3]. A két válfaj szemléletileg különböző, mert az elsőben a folyamat minden pillanatában egy végcélt szolgál és egymáshoz épülések, viszonyok és fejlesztő fázisok révén lesz az alkotás szerves részévé, míg a második esetben a folyamat minden pillanata a mű konkrét része, így a mű maga. Kommunikációs megítélésük is karakteresen különböző: az első esetben az alkotási folyamat passzív szereplője a kommunikációnak, hiszen legfeljebb a befogadói tevékenység egyik összetevőjeként (ti. a mű készülési folyamatának ilyen-olyan szempontú visszaolvasása) jut jelentőséghez, mivel a kész mű kerül a közönség elé; a második esetben az alkotási folyamat minden pillanata közvetlenül kommunikál és interaktív viszonyban hat a következő időpillanat tartalmára.
Ugyanakkor persze meg kell állapítani, hogy a produktumhoz vezető úton az alkotó folyamatosan önmagával kommunikál. Problémamegoldó aspektusból ez a belső kommunikáció fontos számunkra, mert ennek során az alkotó folyamatosan a problémával szembesül és a készülő alkotást sorozatosan a már mentálisan vagy mentálisan és érzékien felfogott problémával veti össze. Az összevetésben a problémát kutatja és a probléma megszüntetésére törekszik. Az alkotási folyamatban minél inkább kiteljesedik tartalmában és formájában az alkotás, annál inkább csökken a probléma erőssége. Mondhatnánk azt is, hogy míg a problémafelismerésben a küszöbértékig befelé megyünk a problémába, a problémamegoldásban ugyancsak a küszöbértékig kifelé hátrálunk belőle.
Az alkotási folyamatot az alkotói üzenet formába öntése és így (ki)közvetítése mint fő problémamegoldás vezeti végig. Ebben azonban mind a kódolás (a szellemi formába öntés) mind a fizikai megjelenítés újabb problémahelyzeteket generál. A színek-formák-vonalak, ábrázolási és komponálási mód megválasztása vagy előírásszerű használata, azaz a vizuális nyelvi választások és döntések mind problémák és szinte azonnali problémamegoldások is. Ugyanez mondható a anyagok megmunkálásával, a különféle eszközök használatával kapcsolatban is.
Az alkotási folyamatban az alkotói cél érdekében használt vizuális nyelv és a megjelenítő technika uralma problémamegoldások sorozatának eredménye.

2. c) Az alkotási tevékenység eredménye, azaz a fizikailag is megvalósult alkotás mint a probléma megoldása
Az alkotásban mint produktumban a gondolat kézzelfogható formát öltött. Az üzenet anyagban transzponálódott, külső képpé vált. [4]
Köznapi emberként részesei vagyunk olyan élethelyzeteknek, amikor az alkotótevékenységünk eredménye problémák megoldásának segítő összetevője lesz. Ilyen egy útvonalrajz, amit valaki számára készítünk tájékoztatásként. De ilyen az asztalos számára készített vázlatrajz, amely egyfelől konkrét megoldása a képalkotási szándékkal generált, a fő problémamegoldási vonalba beékelődő újabb problémának (a "hogyan jelenítsem meg rajzban"- típusú problémának) és segíti az eredeti probléma megoldását. Az eredeti problémára, azaz az asztal hiányára a megoldást az asztalos fogja megtalálni. A végső ponton - magáévá téve a problémát - feladathelyzetként átveszi az ágens problémahelyzetét és az ő szervezésében és céljainak megfelelően megadja megoldást. Ugyanakkor, ő is 1) ágenssé válik, 2) saját problémahelyzetet él meg az alkotótevékenység folyamatában miközben munkaköri tevékenységként foglalkozása szerint (avagy feladatként) elvégzi azt.
A művészi alkotómunka eredményeként létrejött alkotás vagy az építész saját célra készített műszaki rajza egyben az ágens saját problémájának megoldása. Ezzel egyenértékű problémamegoldásként kezelendő, ha nem művész végez saját belső igényeinek kielégítésére művészi-esztétikai célú alkotómunkát és hoz létre alkotást. Témám szempontjából tehát nem a művészi kvalitás a kérdés (és végképpen nem a profi vagy autodidakta), hanem az, hogy a felismert és így magáévá tett, azaz saját problémára saját alkotásban keresi meg valaki a megoldást vagy sem.
A saját probléma megoldására vonatkozóan azonban meg kell jegyezni: lehet, hogy az ágens közben társadalmi vagy korproblémára reagál.

A vizuális (vagy vizuális is) alkotás
a) anyagban megjelenített, láthatóvá tett gondolat, üzenet, tartalom;
b) megszületésének folyamata az életideje vagy megszületésével nyer hosszabb-rövidebb idejű életet;
c) létével betöltve feladatát (művészi vagy egyszerű köznapi-praktikus vagy tudományos célt szolgálva) problémamegoldó szerepet nyer: annak a problémának a megoldása lesz, amely életre hívta;
d) létével megszünteti az ágens saját problémáját, illetve hozzájárul társadalmi vagy akár korproblémák megoldásához.

Összefoglalás - a vizuális kommunikáció a problémával
Kifejtésemben sorra vettem a célnak megfelelően értelmezett vizuális kommunikáció elemeit és kiemeltem az elemek közötti viszonylatrendszerek közül az általam a dolgozati téma szempontjából fontosnak ítélteket.
Az alkotói helyzet vagy saját problémára kínál megoldási lehetőséget, illetve saját probléma komplex megoldása során egy részmozzanatot jelent (egy elem a megoldáshoz vezető úton) vagy mások problémájának megoldása. Az alkotói gondolkodás egyben problémamegoldó gondolkodás és az alkotói tevékenység úgy eredményez problémamegoldást, hogy közben az újonnan keletkező problémákat is sorra-rendre megoldja.
Így tehát az alaphelyzetként közölt ábra is módosítható a fentebbiek szellemében. Kísérletet téve erre zárja tehát a dolgozatot a problémát megmutató modell.

A problémahelyzet és a problémamegoldás az alkotótevékenység irányából közelítő vizuális kommunikáció-megragadásban:

Irodalom

Eysenck, Michael W. - Keane, Mark T.: Kognitív pszichológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997 (különösen a következő fejezet: A tudás hasznosítása a problémamegoldásban)

Horányi Özséb: A kommunikációról. In.: Társadalmi kommunikáció. Szerkesztette: Béres István - Horányi Özséb. Osiris Kiadó. Budapest, 2001

Lénárd Ferenc: A problémamegoldó gondolkodás. Akadémia Kiadó, Budapest 1984 (különösen a következő fejezetek: I. Alapfogalmak, III. A problémamegoldó gondolkodás folyamatának kísérleti vizsgálata)

Sekuler, Robert - Blake, Randolph: Észlelés. Osiris Kiadó, Budapest, 2000 (különösen a következő fejezetek: Központi látópályák/A vizuális észlelés viszonya a neurofiziológiához; Tudás és észlelés)

Jegyzetek:

[1] Eredeti szándékom szerint mind az alkotást mind a befogadást vizsgálni szerettem volna, de munka közben rá kellett jönnöm, hogy mivel két alapvetően eltérő kommunikatív aspektusról van szó, a problémahelyzet megítélése is igen különböző. Így a befogadás mint probléma tárgyalásáról ebben a dolgozatban lemondtam. [vissza]

[2] Az ábra ahhoz hasonló szellemben készült, mint amit Gerbner kommunikációs modellje segítségével hoztam létre és elsőként a kommunikációs doktori program 2003. májusi elköszönő konferenciájára írt előadásomban használtam. [vissza]

[3] Az alaprajz szerkesztése vagy a művészi festmény alkotási folyamatának végére elkészül az alaprajz vagy a festmény maga. Az akcionált, performált művészetekben, vagy éppen egy koncert fényjátékában maga a létrehozási folyamat az alkotás, de megjegyzendő, hogy ezek nem homogén vizuális, hanem vizuális is alkotások, illetve az előadás részeként megjelenő fényjáték nem önálló alkotás. [vissza]

[4] Az alkotás alighogy testet öltött, azonnal kínálja is magát az értelmező gondolkodás számára. Míg az alkotásban építkezés, addig a befogadó problémahelyzeteként az üzenet megfejtése során analizáló tevékenység zajlik. Mondhatnánk azt is, hogy a befogadásban az alkotás újfent alkotóelemeire bomlik. [vissza]

Mellékletek:

1. sz. melléklet: Gyors alaprajzi vázlat köznapi helyzetben (szöveges magyarázat képi illusztrációjaként). [vissza]

2. sz. melléklet: Építész tervrajza: egy lakóház két szintjének alaprajza.
(Forrás: Szép házak, folyóirat, 1997. 1. szám, 26. o.) [vissza]

3. sz. melléklet: Művész életérzést, világlátást kifejező alkotása. (Bálványos Huba: Ellenségkép. Litográfia, részlet. Forrás: Európai idill. Baranyi Ferenc, Csala Károly, Simor András versei, Bálványos Huba rajzai. Magvető Könyvkiadó - Országos Grafikai Műhely, 1990) [vissza]